Igazából régóta foglalkoztat egy ilyen bejegyzés ötlete, hogy összefoglaljam miket gondolok azokról a dolgokról, amelyeket általában kritizálok, mik a kedvenceim, hogyan látom a jelenüket, valamint a jövőjüket. Amiket a blogra feltöltök általában jóval kevesebb mint amennyit már „megéltem” ezekben a műfajokban, és nem győzöm hangoztatni hogy szélesítem az oldalam tartalmi skáláját de sajnos időhiány következtében ez nem mindig kerül megvalósításra. Ennek köszönhetően készítek egy bejegyzést azokról a dolgokról hogy ki is vagyok valójában, mik azok amiket szeretek, és hogyan viszonyulok különböző filmekhez és könyvekhez, vagy milyen kapcsolatban állok rengeteg szórakoztatóipari dologgal. Valamint egy kicsit nosztalgiázok is, hogyan kerültem először kapcsolatba a kritikaírással, vagy hogy miért választottam magamnak ezt a „hivatást”, és hogy hogyan kerültem oda, ahol most állok. Természetesen, most nem személyes értelemben, arról később. Néhol egyébként lehet önteltnek, vagy akár egoistának fog tűnni a bejegyzés, de én ezt hiszem magamról, és lehet hogy ha egyszer kikerülök egy szélesebb körben fogok rádöbbenni, hogy rendkívüli önzés volt azt hinnem hogy valóban olyannyira széles látókörű vagyok mint amilyennek képzelem magam, főként ha még a tudásanyagom is szegényes lesz a többi embertársamhoz képest. De, én próbálom a legtöbbet kihozni magamból.
Mindig is érdekelt voltam rengeteg dologban, őszinte legyek mindig is halmozni akartam magamban a tudást, ám sajnálatos módon ez az énem egyre ellustult és valahogy eltűnt. Gyerekként emlékszem a történelem és mindenféle dolog érdekelt, kezdve a csillagoktól, az állatokig az aztékokig, minden. Szó szerint. Emlékszem rengeteg Tudás Fája volt itthon meg Csodálatos Állatvilág, sőt még Horgászalbumunk is van, nem tudom kinek rémlik az a magazin. Akkoriban még annyira nem érdekeltek a sorozatok, zenék vagy más-más TV-ben fellelhető szolgáltatás, de az még egy más világ volt. Amikor a 3 csatorna közül akár 10x is végignéztük a Vasálarcost, vagy akár a Jumanjit videón (kedvenceim voltak), és még internet sem volt hogy tájékozódjunk a világ dolgairól. Aztán ahogy iskolás lettem ezek a dolgok szépen elhallgattak bennem és valahol még mindig sajnálom hogy a polihisztor énem eltűnt. Vagy talán csak elhalkult, ezt nem tudhatom pontosan, remélem ha majd elérem azt az állapotot amiről a személyes bejegyzésemben fogok értekezni akkor talán visszatér. De mit is akartam kihozni ebből? Fura, most mintha naplót írnék, vagy csak úgy disszertációt írnék magamnak a semmiről. Talán tényleg írni kéne már novellákat, mert ahogy olvasok a rengeteg stílus és írásmód engem is arra ösztökél hogy írjak, történeteket alkossak. Mert – bár lehet ez mindenkivel így van – amilyen félét olvasok, olyan módban kezdek el írni is. Nagyapám elvileg írt költeményeket, noha a Librin nem fogjátok megtalálni így innen van az „írói vénám”. Ami lehet nem igaz, csak én hiszem magamról, de azért nem gondolnám hogy ennyire mellélőnék. De végülis mit akartam ezzel? Annyit, hogy mindenevő vagyok, egy evolúciós konyha malac, aki még a mai napig szívesen hallgat a box csínjáról-bínjáról, úgy mint mondjuk a pálinkafőzésről. Így, rengeteg féle emberrel könnyebben kijön az ember, könnyebben ismerkedik és egyszerűbben megtalálja a közös hangot másokkal. Egyszóval, akad ennek gyakorlati előnyei is, azon kívül hogy okosnak tűnhetünk. Szeretek tájékozott lenni.
És ez igaz a szórakoztatóiparra is, ezért szeretek olvasni, sorozatokat bámulni, zenéket hallgatni és animéket nézni. A játékok más tészta, az valahogy mindig is a vérembe volt, szerencsére a jövő is leginkább nagyobb szeletet kér belőlük. De mi a legfontosabb számomra ezekben? A történet. Számomra a történet az ami megfog egy adott műben, és azon kívül pedig a karakterek. Lehet számomra egy film 10/10-es ha a történet kicsit lapos, de a karakterek olyan mélyek és átérezhetők, hogy bólintással emelem meg a kalapom a rendező előtt. Jó persze a látvány, akció, izgalmas, feszes könyvvezetés és sok más is fontos, de számomra ha a történet és a karakterek jók, az már félsiker. A második legfontosabb, de ez igazából csak opcionális mert manapság olyannyira nem elterjedt, de örülök ha van, az pedig a mély, mögöttes tartalom. Egy könyvnek, filmnek vagy akár játéknak is az alapsztorin túl legyen valami gondolkodtató, filozofikus háttere, amelyen akár utána is elagyalhatunk. Például mint a Mr. Nobody, vagy a Benjamin Button Különös Esete. Persze, ha valami elvont az is könnyebben utat talál hozzám, például a Dr. Parnassus Képzeletbeli Világa vagy a Sweeney Todd is ebbe a kategóriába sorolandó, éppen ezért szeretem őket annyira. Továbbá persze fontos tény, a többi maszlag is, de ezek a fő motívumok amik örömmel töltenek el.
Egyébként belegondolva, elég nehezen kezdtem el kritikákat írni. Mondjuk a mesét már sokszor elmondtam, miszerint 2009. májusába regeltem a PCGuruOnline felületére, ahol rengeteg bloggerrel hozott össze a sors – és mint később kiderült – a fele se csinálja olyan minőségbe, mint azok akiket később ismertem meg, de akkor még új volt a világ, és hogy mindenki megosztja a gondolatait az adott műről amit éppen nyüstölt és hogy milyen minőségben teszi azt. Akkor még nem gondoltam arra hogy egyszer én is elkezdem, nem gondoltam magam elég jónak, sőt van olyan blogger társam akit még a mai napig példaképnek tartok, és úgy érzem sosem fogom őt még csak minőségben sem megközelíteni. Noha firkálgattam már én általános iskolában is, 5. osztályos koromban Gilgamesről készült fogalmazás dolgozatom csaknem 10 kisfüzetlapot számolt, pedig nem írok túl nagy betűkkel, majd a Toldiról készült szellemekkel kiegészített történetem is okozott egy-két elismerő szót. Középiskolás koromban aztán a Rhapsody of Fire nevezetű együttes koncepcióalbumai miatt aztán terveztem egy novellát, amelynek az első, 140 oldalas kivetülése már kész, de tervezem az újraírását, mert a minősége még messze elmarad az elvárt színvonaltól. Persze az írásban sokat segített a rövidke, mindössze fél éves FRPG karrierem, amelyet a mai napig szívesen folytatnék ha lenne rá időm. Fejleszthetném is magam. Mivel most nem a novellaírásról akarok beszélni, talán majd egy lábjegyzetben a Szellemekkel tarkított útban.
De a kritikaírás más. Elsőnek játékokkal kezdtem, 2 oldal terjedelemben 14-es betűmérettel, a minősége pedig valahol a béka feneke alatt volt, de az olyan béka feneke alatt aki sosem lesz királyfi. Aztán, ahogy telt az idő úgy fejlődtem és most már egész jónak gondolom magam. Ezt ti is láthatjátok a jelenlegi kritikáimon, persze ha van valakinek megjegyzése ezzel kapcsolatban örömmel fogadom, de sosincs semmi mellékzönge, kivétel egy-két ember aki nem szívlel az ajánlgatja mindig hogy húzzam le magam a klotyón. Aztán, mikor 2010. július 16-án elkezdtem a blogom, egy anime kritikával kezdtem, amit bevallom 2 órámba telt megírni, azután pedig az Odaát 2. évadról szóló beszámolom csaknem 2,5 órámba telt. Aztán szép lassan telt az idő, én pedig egyre rövidebb idő alatt írtam meg, egyre jobb minőségbe, és hiába a sorozatok burjánoztak el, manapság mindenre megtaláltam a megfelelő sablont. Persze, az első könyv és zene kritikámtól kicsit tartottam, hogy rossz lesz, de azután ők is megtalálták a kellő felépítést így most már akármibe könnyedén belefogok, és még ha nehezen is írom le a gondolataimat, kijavítani ki lehet. Sokszor kerülök dilemmába például hogy megéri-e csinálnom, így is annyi az önjelölt kritikus hogy Dunát lehet vele rekeszteni, ráadásul az én oldalam nem egy kritikai portál, tele van a lelki életem szemetével is, és a látogatottsága sem tekinthető eget rengetőnek. De, hogy legyen valami értelme az okosodásomnak, vagy a tájékozottságom növelésének, így folytatom, látogatóktól és mindentől függetlenül. Remélem, átérezhető vagyok, annak aki ideér. És nem unta még meg. A java még csak most jön.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.