Iras Land
https://irasalgor.blog.hu/atom
blfr7@https://blog.hu
©2024 blog.hu
https://irasalgor.blog.hu/2014/07/09/do_you_feel_it_my_child_the_border_has_stepped_over
"The border has stepped over My Child, so I must say goodbye and farewell" - Stone
2014-07-09T21:02:31+02:00
2014-07-09T21:02:31+02:00
irasalgor
https://blog.hu/user/481975
<p style="text-align: center;"><embed src="https://www.youtube.com/v/JWwSVOo5K_k&hl=en&fs=1" type="application/x-shockwave-flash" allowfullscreen="true" width="425" height="344"></embed></p>
<p>"<strong><em>Gazdagnak lenni azt jelenti, hogy emlékszel még első kincsként őrzött filléredre." (Tuomas Holopainen: Lifetime of Adventure)<br /></em></strong><em> </em><em>"Ez a melódia jutott eszébe akkor, amikor bezárta a vasból készült, gondosan megmunkált kaput, s az arany bevonattal elkészült ezüstkulcsot a zsebe mélyére csúsztatta. Egy utolsó pillantást még vetett a kitakarított, tatarozott épületre, de csak egy amolyan nosztalgiaszerűt, hiszen az elmúlt évét mégiscsak itt töltötte. Majd egy kicsiny félmosolyra görbítette a száját, és hátat fordított a palotának, amely gótikus fennhanggal magasodott fölé. Hamarosan visszatér ide, de most visszatér a hajójára és nyári pihenését fogja eltölteni. Valahol a szíve mélyén valami más is motoszkált benne, de még akkor nem tudta, hogy pontosan mit és hogyan érez. Csak azt, hogy valami mélyen megbújik benne, mint egy kis láng a viharos éjszakában pislákol, de el nem aluszik. A szél csörgésétől ide-oda hánykolódik, s olykor nem látszódik, de attól még érződik enyhe melege, amely ha elcsendesül az orkán, felerősödik. Fáradtan, mégis emlékekkel ittasan, reményekkel vagy éppen várakozásokkal telve baktatott még akkor a kikötő felé, s régi robosztus várára gondolt. Fura, hogy mostanában egyre többször kúszott elő homloklebenyébe a régi vára, nem beszélve a jövőjéről, múltjáról és megannyi furcsa érzésről. Nem tudta mi volt ez, de most már kapizsgálja a választ. Sőt egyenesen tudja. </em></p>
<p><em>Megannyi kidobott papírhalom magasodik felette, ahogyan próbálta összeszedni gondolatait, s ezeket a sorokat a naplójába leírni, amely csaknem négy éve elkíséri őt. Elhanyagolt, poros, koszos példány volt, tarthatta volna sokkal rendezettebb körülmények között is, nem beszélve arról, hogy sokkal rendszeresebben is vezethette volna. Az elején még szép, kronológiai sorrendben történő időrendi bejegyzések, sorok, látszik, hogy sokat foglalkozott vele. De az egy más világ volt, a sötétség korszaka, amely egyfajta ömlengő terápiás célt szolgált számára, megspékelve a szakmaibb dolgokkal is, amelyben szép lassan fejlődött. Nyomorult, szánalmas próbálkozása volt ez annak, hogy mindig is erős egocentrizmusát - amelyben még akkor nem alakult ki a kellő önkritikai érzék és a dolgok objektív felfogása, valamint az, hogy néha ő maga is lehet hibás - legitimizálja valamivel. Be kell ezt vallani, hiszen néha beleolvasott a régi, naplója számára aranykornak nevezhető bejegyzésekbe és néha hányingert kapott amit látott. Persze ezek csak a saját dolgai, amit a köz számára csinált, azok bár kezdetben kiforratlanok, de évről-évre egyre jobb lett. Mondjuk rájuk férne egy erős korrektúra, vagy ha úgy tetszik remasterizálás, de <strong>"fakad víz, ha Isten is akarja" (mondás Stephen King - Setét Torony sorozatában). </strong>Elkalandozott. Megint. De mintha ahogyan elindult volna a "fény" felé, úgy lett volna egyre kevesebb ideje a naplójával foglalkozni, minden téren, s mintha a legvégén már csak a fájdalmak és negatív gondolatok helye lett volna, mintha az öröm ragyogásai erre a helyre nem juthattak volna el, pusztán gyenge pislákolásai a balga reményeknek, amelyek közül végül egy sem valósult meg. Mintha a napló fertőzte volna meg ezeket a gondolatokat, s úgy távolodott tőle tudata alatt. Butaság, merő szemfényvesztés és művészi célú belemagyarázás az egész, mintha a semmiről kellene egzisztencialista esszét írni, megmagyarázva ezzel a nihil lubickolását a lét örökkévalóságában. Elhanyagolta ezt és kész. Nem volt rá ideje, baja volt már magával a napló fizikai minőségével és még sorolhatná. Ezért szánta el magát erre a lépésre.</em></p>
<p><em>Egy szép, csodálatosan napsütéses délutánon, mikor az aranyló bársonylepedő melegítő takaróként vonja be a fagyos szívek végeérhetetlen csúcsait, melyben még az olvadás reménye is fennáll, vagy aranyfelhőbe burkolja a szerelmesek rózsaszín felhőjét ezzel adva már-már mennyei színezetet a kémia ezen csodájának. Az ő érzései bár feleennyire sem voltak magasztosak, jelenleg akkor a szürke hétköznapokat ölelte meg, s ez az ölelés számára most a legnagyobb jutalmat hordozta magában. Lóbalzsamként vonta be a fáradt izmokat, amely neki jelenleg a "polgárlétként" aposztrofált státuszt jelentette. Érezte, ahogyan a keményen megdolgoztatott izmok és inak szép lassan meglazulnak, s mint hajóskötél ereszkednek le, hogy újra be lehessen csomózni őket, vagy éppen ismét dolgozni velük. Mert bár egy kifáradt hátasló is halad előre, nem mindegy, hogy milyen gyorsan, vagy milyen minőséggel. Ott feküdt ő is a nap alatt, D-vitamint adó napfénnyel sugarazva be testét, s miközben egy könyvet olvasott, eszébe ötlött, hogy régóta dédelgetett, elhanyagolt naplóját még egyszer megszólítja, egy utolsó, Haláltáncba hívó, örökkévaló requiemre és elengedi. Hiszen már régóta ez lenne a helyes döntés, a megsárgult, fekete fedőlappal rendelkező napló nyűg volt már számára, de annyira hozzánőtt és annyira ragaszkodott hozzá, hogy eddig nem tette meg. Hitt abban, hogy még egyszer beindulhat, ismét régi fényében tündökölhet, sőt mi több, még jobb lehet, mint a négy év alatt bármikor...de ez már nem az a napló lesz. Valahol mélyen tudta, hogy ez már nem történhet meg, de nehéz elengedni, bevallani, hogy kicsúszott itt a kezéből a gyeplő és csak egyre kevesebb felülettel képes még tartani a kezében a megmaradt bőrszíjat. Máshol is van ilyenje, de azért még ott tartja magát. </em></p>
<p><em>Egy átlag, normális gondolkodású ember ezt a döntést, hogy régi naplóját nyugdíjazza és hagyja pihenni, hogy majd később visszanézzen rá, mint lezárt ciklusként, amely összefoglalja életének négy évét - még ha csak foghíjasan is - és újat kezd, egyszerűen magyarázná. Csak annyit mondana rá, hogy így sokkal egyszerűbb fejlődnie, az ihlet ismét elkaphatja, sőt mi több, a köz számára írt bejegyzéseit akár mások is olvashatják, hiszen most már egy konzisztensebb, érettebb stílusban fogalmazza meg véleményét, nem beszélve, hogy egy teljesen új helyen adhatja elő azt. De mivel a művész életének minden aspektusára talál ideológiai magyarázatot, így ő maga is megtalálta arra a ki nem mondott kérdésre a választ, amit már a kapu bezárása után érzett. Hirtelen megvilágosodott előtte az elmúlt időszak is, ahol már egy progresszívabb, elfogadóbb, kiegyensúlyozottabb, kevésbé impulzív ember volt, melyben egyre jobban elhatalmasodott a belenyugvó fáradtság, és a pihenés utáni vágy. Megvilágosodott előtte az elmúlt kvázi "sikertelen, céltalanul bolyongó" időszak és hirtelen más megvilágításba került az összkép. Elért egy határt, amelyet nem vett észre. Hiszen az országhatárokat is ki venné észre, ha nem emlékeztetnének minket táblák, őrbódék vagy éppen határátkelők? Ha a civilizáció előtti emberiséget nézzük, akkor nem voltak határok, mi magunk találtuk ki, hogy a magántulajdonunkat megvédhessük másoktól. Így, várható volt, hogy a lelkének, önmaga fejlődésének határát sem észlelte rögtön, s amíg ott toporgunk egy új korszak hajnalán, persze, hogy nem vagyunk képesek előrébb haladni. Ő sem tudott, s a régi énjével szerette volna megoldani azokat az új helyzeteket, amiket már csak ezzel a jelenleg tökéletes ozmózisban összeforrt lelkével tudott volna normálisan. Nem tudja pontosan, hogy mit is jelent most ez a határátlépés, vagy hogy milyen hatásai lesznek, de ennek ékes bizonyítéka, hogy a régi "csökevényt" rögtön elhagyja, s ami legjobban a limesen túli földekre emlékezteti azt bezárja és egy teljesen új, tiszta lappal kezd. Amelyben visszatérnek részek a korábbi naplóból, de megpróbálja különválasztani a köz és magántémákat, nem beszélve arról, hogy az új terület adta lehetőségeket az újonnan felfedezett kettősséggel fogja megoldani. </em></p>
<p><em>S a palotába már így fog visszatérni. A hajón töltött idő elég lesz arra, hogy kipihenhesse az elmúlt időszakot és újult erővel vághasson bele a jövő nehezedő, de annál több örömmel és kihívással kecsegtető feladataiba. Az elmúlt év megedzette a személyiségét, több erőt vett ki belőle, de néha sokkal többet adott neki, mint az elmúlt időszakok. Ez pedig összeforrasztja a különálló darabokat egy hatalmas, eklektikus egésszé, amelyet úgy érez, most összeállt és új területekre vezeti. Hogy ebből mi lesz, az már egy másik napló feladata lesz elmesélni. </em></p>
<p><em>Ennek a története ezennel lezárult. Az utolsó tollvonás ezennel befejeződik, s ez a tinta örökre száradni fog most már az utolsó teleírt lapon. </em></p>
<p><em>Vége."</em></p>
<p>Ezzel a bejegyzéssel szeretnék elköszönni az IrasLand blog.hu-s kivetülésétől, és az Irasalgor.blog.hu-tól, valamint az utóbbi években hanyagolt My Childtől és Stone-tól, akiket ha újraélesztenék, akkor az azt jelentené, hogy mégsem tudtam elengedni teljesen ezt a blogot, sőt ami azt illeti az elmúlt négy évből is maradna ott egy csipetnyi maradvány. Az irasalgor.blog.hu egy hét híján 4 évig futott, s töltötte ki sokszor mindennapjaimat és szabadidőm egy részét. 2010. július 16.-án töltöttem fel az első bejegyzést <strong>"Bevezetés" </strong>címmel s az elmúlt 4 évben 126 bejegyzést publikáltam ide. A kezdeti bejegyzéseket visszaolvasva, nos a személyesebb hangvételű bejegyzések csaknem 100%-át törölni lehetne úgy az első 1,5 évet bezárólag, míg a kritikákra is ráférne egy erőteljes korrektúra és újraírás. De nem bántom őket, a személyeseket biztos hogy nem, míg a kritikákat lehet átmentem az új webhelyemre felújított, átírt, "modernebb" változatban. De ez még a jövő zenéje. Annyi bizonyos, hogy mindenképpen folytatni/újrakezdem a blogolás intézményét, és ha lehet nem fél-1 éves megszakításokkal hanem folyamatosan új tartalmakkal - amire valljuk be, előre betárazva rengeteg lehetőségem lesz, még akkor is, ha nem folytatnám tovább az előre megírt kritikák készítését -, valamint elmélkedésekkel a világ dolgairól változatos, pillanatnyilag foglakoztatott témákban. Nem követem el még egyszer azt a hibát viszont, hogy személyes hangvételű és kritikai bejegyzéseket egy oldalra tegyek, így a "napló" tulajdonképpeni részének új helye is valószínűleg egy másik oldal lesz. Remélem a következő kivetülések sikeresek lesznek, sikeresebbek mint ez, bár erre sem panaszkodom, hiszen tekintve a bejegyzések számát összesen <strong>22938</strong> látogatott el ide, amely bár tekintve, hogy 4 év alatt kb. 16 ember/napot jelent, a 4 év alatt összesen 2 év ha volt aktív. Mást nem szeretnék mondani, köszönöm mindenkinek aki olvasott, aki támogatott, aki kitett a saját oldalára, aki kritizált, mert ha csak kicsit is, ők mind hozzátettek ahhoz, aki most ezeket a sorokat írja, és arra vár, hogy újra belelendüljön a mókába, hiszen a határt jelentő vonalat átlépte, és megannyi új kaland vár rá. Akik hiányolnak más közösségi portálokon, azoknak jelentem, hogy nyári pihenésemet töltöm, ami július 24.-éig tart, utána már mindenkit ismét boldogítani fogok legnagyobb örömükre/bánatukra. </p>
<p>Búcsúzóul pedig Tuomas Holopainen szólóalbumán lévő <a href="https://www.youtube.com/watch?v=ICBbTKy6sxE" target="_blank"><strong>"The Last Sled"</strong></a><em><strong> </strong></em>című szám sorait tartom idevalónak:</p>
<p style="text-align: center;"><em><strong>"Viszlát White Agony Creek,</strong></em><br /><em><strong>Viszlát négy* hosszú év</strong></em><br /><em><strong>E szán tartalmát el nem hagyhatod</strong></em><br /><em><strong>Hisz egy nap visszatérek hozzád</strong></em><br /><br /><em><strong>Dolgok, miket elvesztettünk</strong></em><br /><em><strong>Dolgok, miket meg nem oszthattunk</strong></em><br /><em><strong>Más szivárvány végén</strong></em><br /><em><strong>Más emlékként</strong></em><br /><em><strong>él tovább</strong></em><br /><br /><em><strong>Fortuna Favet Fortibus"</strong></em></p>
<p style="text-align: center;">*az eredeti szövegben 3 év szerepel</p>
<p style="text-align: center;"><object width="425" height="344"><param name="movie" value="https://www.youtube.com/v/_9J8ccza1OI&hl=en&fs=1"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><embed src="https://www.youtube.com/v/_9J8ccza1OI&hl=en&fs=1" type="application/x-shockwave-flash" allowfullscreen="true" width="425" height="344"></embed></object></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Firasalgor.blog.hu%2F2014%2F07%2F09%2Fdo_you_feel_it_my_child_the_border_has_stepped_over%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Firasalgor.blog.hu%2F2014%2F07%2F09%2Fdo_you_feel_it_my_child_the_border_has_stepped_over%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Firasalgor.blog.hu%2F2014%2F07%2F09%2Fdo_you_feel_it_my_child_the_border_has_stepped_over%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t="The border has stepped over My Child, so I must say goodbye and farewell" - Stone"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://irasalgor.blog.hu/2014/07/09/do_you_feel_it_my_child_the_border_has_stepped_over#comments"><img class="item_ctp" src="https://irasalgor.blog.hu/rss/image/post/id/6493953" border="0" /></a><br /></p>
személyes
0
Iras Land
https://irasalgor.blog.hu
http://i.ytimg.com/vi/_9J8ccza1OI/0.jpg
https://irasalgor.blog.hu/2014/03/19/even_if_you_are_built_by_the_strongest_bricks_the_doubts_will_find_a_tiny_hole_to_destroy
Even if you are built by the strongest bricks, the doubts will find a tiny hole to destroy
2014-03-19T20:26:46+01:00
2014-03-19T20:26:46+01:00
irasalgor
https://blog.hu/user/481975
<p style="text-align: center;"><embed src="https://www.youtube.com/v/vcDmHpgVm9U&hl=en&fs=1" type="application/x-shockwave-flash" allowfullscreen="true" width="425" height="344"></embed></p>
<p>Furcsa, ha az ember visszatér a múltjának egyik helyszínére. Furcsa érzéssel tölti el, hogy ugyanazokon a folyosókon, ugyanazokon az utcaköveken barangol, ugyanúgy süt le rá a nap, amelytől hunyorogva tud csak közlekedni az utcán, s így alig látja ugyanazokat az épületeket amelyeket évekig naponta megnézett. Furcsa, amikor azon a kihalt folyosón áll, amelyen nap mint nap járt, még diákként, s szinte észre sem vette a részleteit egy idő után. Furcsa visszatérni arra a helyre, ahova megannyi emlék köti, legyen az akár rossz, akár jó, akár semleges, akárcsak egy olyan momentum amely nem jut eszünkbe csak minden ötödik évben és akkor sem vált ki belőlünk semmit, csak hogy megtörtént. Furcsa újra megnézni a kis tó tükrét ahogyan a víz lágyan ringatózik, miközben a stégről egy karnyújtásnyira van tőled a víz, s majdnem csukott szemmel nézed a látványt, mert a nap olyan erősen süt a szemedbe. Furcsa az embernek amikor visszatér. Nem csak azért, mert vannak dolgok amelyek sosem változnak, és egyes kultikus helyek még mindig ugyanolyan arcukat mutatják, mint korábban: még mindig fagyit nyalnak a fák alatt fiatal szerelmesek, esdeklő fiatalok vetnek reményteli pillantásokat egymásra, hátha most végre beköszönt az életükbe a szerelem, sőt még mindig a kis ruhás boltokba térnek be a lányok iskola után. Nem csak azért, mert van ami teljesen átalakul, fejlődik, s a régi hátsó ajtók már bezárultak, a korábban döngölt vörös homokot felváltja a beton és az újrahomokozott futópálya. Nem csak azért, mert a korábban sokkal fiatalabban megismert személyek életében a pubertás bekövetkezett, vagy a régi motoros tanárok még mindig cseppet sem változtak.</p>
<p>Hanem azért, mert a múltad helyszínén már nem ugyanaz az ember járkál, aki valaha ott volt. Tudja, hogy a változás bekövetkezett, de még mindig ugyanannak vallja magát, kivétel amikor találkozik a valósággal. A valósággal amelyben mégis valahogyan megelevenedik a múlt, s teljesen más látószöget kapnak az események, amikor az érettség első foszlányai értelmet adnak a korábban teljesen helyesnek vélt cselekedetek hibafaktorának. Esetleg pusztán emlékszel arra, hogy milyen gondolatokkal vagy éppen kedvvel jártál azokon a betondarabokon, amelyek mellett a zöldterület dudvái utat vágtak maguknak, s összeveted a mostaniakkal. Egyszóval, a legfurább az egészben, amikor szembesülsz azzal, hogy egy más ember tér vissza a múltjának helyszínére, úgy, hogy tudja többet nem tartozik oda, pusztán vendégként járja végig azokat a helyeket amelyeket az akkori énje végigjárt. Ha esetleg találkozik valamelyik rég nem látott ismerősével, akkor hamar rájön, hogy két teljesen új ember beszélget egymással, akiből egy árnykép maradt meg az emlékezetükbe, s sok esetben akár friss élményként hatna ha hosszabban elbeszélgetne azzal az emberrel. Van, hogy régi ismerősök fordítják el tekintetüket, s még mindig parázsként lobog az a vétek, amelynek helyességének megítélése mindenkinek a jövőbeli énjének a feladata. Furcsa, mert idegenként érzed magad, s mégis ismerősnek. Furcsa, mert örülsz, hogy megtörtént, de örülsz annak is, hogy már véget ért. Furcsa, mert van amit már kijavítanál, de tudod, hogy nem teheted meg, mert nem akarod vagy éppen tudod, hogy nem lehet. Vagy még nem jött el az ideje annak, hogy szembesüljünk vele. </p>
<p>De mindebben az a legfurcsább, hogy amikor elhagyod a múltadnak helyszínét, s döcögsz haza az ugyancsak ismerősen kátyús úton akkor mégsem a múlton rágódsz, hanem a jövőn. A jövőn, hogy mit nem szeretnél megismételni azokból a dolgokból, amelyekkel most szembesültél, valamint milyen új lehetőségeid nyíltak azóta. Rágódsz a jövőn, mert most jössz rá, hogy milyen emberré váltál azóta, s hogy milyen irányba fejlődtél. Elgondolkodsz a jeleneden, azokon a dolgokon amelyek most izgatnak, s mosolyogsz. Mosoly suhan át az arcodon, mert a múlt megszépül idővel, s örülsz azért, hogy olyan emberré váltál, ami mindig is szerettél volna. A nap pedig süt, s ebben a verőfényes napsütésben az ablaküveg mögött nem érzed a szél őrjítő susogását, mely optimizmusod lángját megtáncoltathatná. Ahogyan a busz döcögve megy hazafelé te azon gondolkozol, hogy mit szeretnél jelenleg az élettől, az ésszerűség határain belül, s te mit tettél eddig ezért. Eszedbe jut a megannyi kétely ami hátráltathat téged, s ami hátráltat is, mert a kételynek az a dolga, hogy megmételyezze a kreativitásodat, az önbizalmadat s ne azon gondolkodj, mit érhetsz el, hanem hogy miért nem érheted el. Amikor nincs üveg mögötted s az orkán erejű szél belekap a ruhádba és a pólusaidba, hogy az önbizalom lángjába hideg leheletet fújjon, te pedig egyedül maradj a gondolataiddal, s a tanácsok melyeket máskor a kételkedő embereknek adsz ilyenkor mit sem érnek neked. Mert félsz. Még akkor is félsz, mikor abszolút elégedett vagy azzal, amit szeretnél elérni. Mert ha az emberrel rövid időn belül viszonylag sok rossz dolog történik, és kevés jó, akkor a következő alkalommal, mikor fordul a kocka, akkor nem marad más, minthogy azt a kis jót is megragadd és szorosan markold, amíg izzadságtól sikamlós kezedből ki nem esik, s míg azt hajkurászod a melletted elsuhanó lehetőségekre pillantást sem veszel. Ha egy jó időszak kezdődik el, akkor ne attól tarts, hogy mi romolhat el, vagy esetleg miben nem vagy elég jó, mikor ha visszanézel a múltadra láthatod a különbségeket, hogy mennyit javultál és mire vagy képes. Ne kapaszkodj a szalmaszálakba, mikor az egész kalász a tiéd lehet. Merj szembeszállni azzal, hogy a búzakalászban lehetnek megsárgult, használhatatlan részek. De ha lesznek is, ne azért legyenek, mert túlzottan markoltad azt a néhány szálat, amely a szorításodtól könnyen eltörhet. Nem kell arra gondolni, hogy nem te vagy a legjobb, mikor mindenki másnak azt mutatod, te vagy a legjobb. Légy a legjobb, szimplán, egyszerűen, görcsök nélkül. Légy az az ember, akire büszke az, aki akkor azokon az utcaköveken járt, mikor még otthonosan mozgott azokon az utcaköveken, légy az az ember, akire akkor a víz tükrét bámulva gondolt a másik. Ezt tartsd szem előtt, ne pedig a félelmeidet. Mert ha a szalmaszálak el akarnak hervadni, akkor akár miattad, akár nem, de elfognak. </p>
<p style="text-align: center;"> </p>
<p style="text-align: center;"><object width="425" height="344"><param name="movie" value="https://www.youtube.com/v/DeiCQWqAmG4&hl=en&fs=1"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><embed src="https://www.youtube.com/v/DeiCQWqAmG4&hl=en&fs=1" type="application/x-shockwave-flash" allowfullscreen="true" width="425" height="344"></embed></object></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Firasalgor.blog.hu%2F2014%2F03%2F19%2Feven_if_you_are_built_by_the_strongest_bricks_the_doubts_will_find_a_tiny_hole_to_destroy%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Firasalgor.blog.hu%2F2014%2F03%2F19%2Feven_if_you_are_built_by_the_strongest_bricks_the_doubts_will_find_a_tiny_hole_to_destroy%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Firasalgor.blog.hu%2F2014%2F03%2F19%2Feven_if_you_are_built_by_the_strongest_bricks_the_doubts_will_find_a_tiny_hole_to_destroy%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Even if you are built by the strongest bricks, the doubts will find a tiny hole to destroy"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://irasalgor.blog.hu/2014/03/19/even_if_you_are_built_by_the_strongest_bricks_the_doubts_will_find_a_tiny_hole_to_destroy#comments"><img class="item_ctp" src="https://irasalgor.blog.hu/rss/image/post/id/5870106" border="0" /></a><br /></p>
személyes
0
Iras Land
https://irasalgor.blog.hu
http://i.ytimg.com/vi/DeiCQWqAmG4/0.jpg
https://irasalgor.blog.hu/2014/02/13/beyond_every_fail_the_seeds_of_success_are_planted
Beyond every fail the seeds of success are planted
2014-02-13T21:53:17+01:00
2014-02-13T21:53:17+01:00
irasalgor
https://blog.hu/user/481975
<p style="text-align: center;"><object width="425" height="344"><param name="movie" value="https://www.youtube.com/v/KJStk6Bojp0&hl=en&fs=1"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><embed src="https://www.youtube.com/v/KJStk6Bojp0&hl=en&fs=1" type="application/x-shockwave-flash" allowfullscreen="true" width="425" height="344"></embed></object></p>
<p><em>"A nap utolsó sugarai már régen lehanyatlottak a domb lankái mögé, mikor belépett a kastély kapui mögé. A sötétség immáron elfoglalta a horizontot, a hold pedig őrszemként világította meg a tájat, hogy lefülelje a sötétben bujkáló párokat, magányos sétálókat, valamint kavargó érzelmeket, és a megannyi gondolatot amelyek ilyenkor kúsznak elő az univerzum sötétjéből. A hold gyér megvilágításában is a kastély tekintélyes monstrumként magasodik felé, szinte tiszteletet parancsol, kegyként szolgáltatva a szemnek azt, hogy egyáltalán a sziluettjét láthatja. Még a sötétségben is fennkölten áll talapzatán, mintha az idő vasfoga számára nem árthatna, és nem lenne semmi e világon amely kikezdhetné valaha is. Szíve gyorsabban ver, ahogy talpa a kikövezett járdát érinti, s a gyenge szél orra felé lebegteti az éjszaka nyíló virágok egyszerű, mégis kellemes illatát. Visszatért, visszatért a hajóról, az elmúlt időszakot maga mögött hagyta, s a hideg kék tenger nyugalmában visszatért a lelki békéje is, mely csendes csermelyként csorog szíve völgyében. Kinyitja az ajtót, s újra belép a birodalmába, majd felkapcsolja a lámpát, és elégedettséggel tölti el kastélyának rég nem látott előszobája. Leül a kandalló elé, s üres szemmel bámulja a szürke hamut amely az egykor életerős fák maradékából született." </em></p>
<p>Olykor az érzésekből sem marad más csak egy marék hamu, súlyos porszemek melyek befogják az ember kezét, mégis oly könnyedek, hogy a szél képes elrepíteni őket, hogy utána valamilyen formában örökre elveszítsék bizonyítékukat, hogy egy letűnt kor, egy letűnt élet volt valaha belőlük. Akárcsak az érzések. Olykor belőlük sem marad más bizonyíték, csak az emlékek, és a megannyi láthatatlan szem, amely teljesen váratlanul jelenik meg a ruhánkon, vagy éppen csiklandozza valamelyik testrészünket. Olykor minden érzésnek hamuként kell végeznie, s csak rajtunk múlik, hogy azt szétszórjuk a szélben, vagy pedig főnixet faragunk belőle. De akármit is csinálunk vele, már nem ugyanaz az ember fogja eldönteni mit kezdjen vele, mint mikor a hamura sem mondhatjuk már azt, hogy fadarab.</p>
<p><em>"Feláll a székéből, s ahogyan hirtelen feláll, az agya előtt fények játszódnak, kisebb képek. Pislogni kényszerül, hogy elűzze a képeket, s ahogyan várja, hogy a szeme újra az övé legyen látja a hamuba a főnixet. A főnixet, mely csendesen várja a napfény első sugarát, hogy aranyba öltöztetve induljon egy új kalandra, s mindenki szájtátva merítsen erőt belőle. Még egyet pislog és a főnix eltűnt. Neki nincs szüksége csodákra, mert tudja, hogy léteznek, és azt is tudja, hogy ezeket olykor ő maga szüli. Az éjszaka is csak egy periódus, akárcsak a nappal. Elindul a lépcsőn, hogy felmenjen a szobájába, és elolvassa a napló következő fejezetét. Mikor visszatért a hajóról lement a pincébe, és addig keresgélt, míg meg nem találta a következő elsárgult lapokra jegyzetelt, kacifántos betűket."</em></p>
<p><strong>Kedves Naplóm!</strong></p>
<p><strong>Újra itt ülve tölgyfa íróasztalom előtt a királyi szobámban, s eme sorokat papírra vetve arra az estére gondolok, amikor megjelent nálam az a furcsa kreatúra, s hogy mekkorát fordult vélem a világ azóta. Nem sok idő telt el, s a fakunyhóban remete életet élő énből ismét arany koronával a fején trónon ülő királyi én lett. Pedig emlékszem, milyen csoszogva, görnyedt háttal léptem be a királyi udvarra, ahová az őrök először be sem akartak engedni eltakart arcom és sártól piszkos csuklyám miatt. Emlékszem a királyi tanácsosomra - aki segített nem káoszba taszítani az országot távollétembe -, aki azt sem tudta kivel fog találkozni, mikor szóltak neki, hogy valamiféle dért-vert nyomorék akar vele szót váltani. Nem mondott semmit, csak bólintott, és habozás nélkül felállt a királyi székből. Valamit észrevett a szemembe, remélem az elszántságot, amely azt súgta, hogy helyre állítok mindent, s ha lehet még nagyobb dicsőséget hozok ennek a királyságnak. Úgy vélem az ember szemén látni, ha boldog, szomorú, vagy akármilyen lelki állapotban is van. Mosolyogva emlékezem vissza, hogy én sem szóltam semmit, csak annyit, hogy hozzatok fürdővizet, hadd mossak le magamról mindent. A víz megtisztít, s ezzel a szimbolikus jelképpel együtt lemostam magamról az elmúlt időszakot, és szétnéztem a rám váró levelek, és lehetőségek között. Nem mondhatnám, hogy sokról maradtam le, de átnézve a királyság korábbi diplomáciai kapcsolatait láttam, hogy az elmúlt időszakban több nagy lyuk is akadt, amit ideje lenne befoltozni, kiegészíteni, újrakezdeni, vagy éppen feleleveníteni. Örömmel konstatáltam, hogy megannyi új királyságból is érkeztek követek, diplomáciai témájú levelek, amely több, kétoldalú, előnyös szerződések aláírására és tárgyalására szólítottak fel. </strong></p>
<p>Úgy tartom, hogy az élet minden tekintetben lehetőséget ajánl fel számunkra egy új kezdetre, akárhányszor csak szeretnénk újrakezdeni. Míg mi emberek és királyságok, jó ha egy további lehetőséget adunk valamire, addig az élet akárhányat felajánl, ha tudjuk, hogyan kezeljük az elénk jövő lehetőségeket és bízzunk abban, hogy tanultunk a hibáinkból. Ariadné szövőszékében nincs rosszindulat, a megszámlálhatatlan idő alatt megtanulta, hogy nincs olyan, hogy abszolút rossz vagy jó, és olyan sincs hogy megváltozhatatlan, de olyan sem hogy megváltoztatható. Az ember is pont ilyen, s ki akármit mond, mindenki ilyen. Mindig beleesünk egyes hibánkba, ami mondhatni a sajátjaink, de ezekből mindig kimászunk, és egyre óvatosabbak leszünk, amíg el nem érünk ahhoz a gócponthoz, amikor a lehetőségekhez képest legtökéletesebb állapotba kerülünk. De hinnünk kell abban, hogy minden hiba és bukás mögött a siker magjai elvétetnek. Csak várnunk kell arra, hogy a magok szárba szökkenjenek és learathassuk a babérokat. Ezek a magok pedig kezdenek kikelni. </p>
<p><b>A szerződések, az éghajlati viszonyok, valamint a különböző királyságok diplomáciai kapcsolatai kedveztek nekem, még akkor is, ha én távol voltam. Megannyi új lehetőség kínálkozik, megannyi új kezdet, amelyek teljesen más irányba vihetik a királyságot. De ideje felújítani néhány régebbi szerződést is, amelyeket legszívesebben elégetnék a tűzben. Újra átnézem őket, s megnézem, hogyan illenek bele a királyság új terveibe, valamint az új ajánlatokba. Régen ezek voltak a legfontosabb szerződések amelyeket azt hittem, hogy megkötöttem, de most csak egy lépcsőfoknak tekinthetőek a mostani viszonyokhoz képest. De jó leírni ezt, hogy újra van lelkesedésem. Hamarosan elkezdődhetnek a földön a munkálatok...úgy érzem bőséges termésre számíthatunk aratáskor. </b></p>
<p><em>"Elolvassa az utolsó sorokat, s mosolyog egyet."</em></p>
<p>Úgy, ahogyan néhány szerződést megújítunk, vagy teljesen elfelejtünk, úgy dönthetjük el mi is, hogy porrá égetett érzelmeinkből főnixet csinálunk-e, vagy meghagyjuk hamunak, hogy a letűnt, soha vissza nem térő fadarabra emlékeztethessen minket. S olykor a legbanálisabb dolgok számítanak a legigazabbnak, s olykor épp a legegyszerűbb mondatok hangzanak a legjobban. Ami egyszer megtörténik, az elmúlik, s helyébe jön egy új, sokkal jobb történet. De persze, csak ha hiszünk benne. </p>
<p style="text-align: center;"><object width="425" height="344"><param name="movie" value="https://www.youtube.com/v/DD-fOIPgDVg&hl=en&fs=1"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><embed src="https://www.youtube.com/v/DD-fOIPgDVg&hl=en&fs=1" type="application/x-shockwave-flash" allowfullscreen="true" width="425" height="344"></embed></object></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Firasalgor.blog.hu%2F2014%2F02%2F13%2Fbeyond_every_fail_the_seeds_of_success_are_planted%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Firasalgor.blog.hu%2F2014%2F02%2F13%2Fbeyond_every_fail_the_seeds_of_success_are_planted%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Firasalgor.blog.hu%2F2014%2F02%2F13%2Fbeyond_every_fail_the_seeds_of_success_are_planted%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Beyond every fail the seeds of success are planted"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://irasalgor.blog.hu/2014/02/13/beyond_every_fail_the_seeds_of_success_are_planted#comments"><img class="item_ctp" src="https://irasalgor.blog.hu/rss/image/post/id/5813293" border="0" /></a><br /></p>
személyes
0
Iras Land
https://irasalgor.blog.hu
http://i.ytimg.com/vi/KJStk6Bojp0/0.jpg
https://irasalgor.blog.hu/2013/12/24/without_faith_rot_and_decoy_will_ravage_the_earth
Without faith, rot and decoy will ravage the Earth
2013-12-24T16:28:11+01:00
2013-12-24T16:28:11+01:00
irasalgor
https://blog.hu/user/481975
<p style="text-align: center;"><object width="425" height="344"><param name="movie" value="https://www.youtube.com/v/cMWIesEHMTQ&hl=en&fs=1"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><embed src="https://www.youtube.com/v/cMWIesEHMTQ&hl=en&fs=1" type="application/x-shockwave-flash" allowfullscreen="true" width="425" height="344"></embed></object></p>
<p style="text-align: center;"><span> </span></p>
<p><span>Karácsony-karácsony...Ez az ünnep sem arról szól már, mint amiről kellene. A szeretet ünnepeként hirdetjük, ahol hálát kéne adni a sorsnak, és a mindennek, hogy vannak emberek akikkel eltölthetjük ezt. Néhány nap, amely szigetként, egyfajta menedékként szolgál az óceán közepén arra, hogy van még értelme az érzelmeknek, nem minden a karrier, a munka, a tanulás, néhány nap amikor még hihetünk abban,</span><span class="text_exposed_show">hogy az emberiségnek van jövője az önpusztítás mellett. Hogy nem lelketlen agyhalottakként éljük le az életünket, amelyben a legfontosabb dolog, hogy egymást eltiporva megfeleljünk a társadalmi konvencióknak, és hogy olyan emberek legyünk akik nem akarunk lenni. Erre fel, miről szól most a karácsony? Vegyél ezt, vegyél azt, hizlald a kapitalizmust, és dolgozz egészen december 20-áig, nehogy véletlen legyen időd pihenni, ráhangolódni a karácsonyra, és ne pedig úgy éld meg az ünnepet, hogy még ekkor sincs időd magadra, pihenni, mert menned kell ide-oda. Hiába a megannyi karácsonyi díszítés, pompa, cicoma, ha 10 emberből 6 már nem érzi azt, amit még kisgyerekként - még a közelében sincs - s a karácsony is úgy fog eltelni számára, mint a többi nap, kivétel annyi, hogy kap néhány ajándékot, vagy egy kis pénzt, amit később elkölt. Hiába elevenítjük fel a régi emlékeket a karácsonyfa díszítése közben, kis mosollyal üdvözöljük újra a régen látott fadíszt, amely már akkor is megvolt, mikor még kisgyermekként a szülők óva intettek attól, hogy a gömböket ne te tedd fel, mert összetöröd őket. Hiába kelsz fel korán, és erősíted rá a drótokat a szaloncukrokra, hogy mihamarább kész legyetek. Ezek a kis momentumok jelenleg nem elegek ahhoz, hogy újra átszellemüljünk a karácsony szent érzésérére, mert egyszerűen képtelenek vagyunk leállni és megnyugodni. Lelkünk szakadatlanul forog, és mire odakerülnénk, hogy leüljünk ajándékot bontani, már vége is a karácsonynak, és újra mehetünk utunkra. Rendben van, hogy elveszíti az ember a varázst, mikor felnő, de talán már túl messzire megyünk, ahonnan nem lesz visszaút. Valóban egy olyan világot akarunk, ahol <em>"Animam sacrificare necesse est"?<strong>(1)</strong></em><br /></span></p>
<p><span class="text_exposed_show"><em>"Miközben ezeket a sorokat írja a naplójába, kisüt a nap. Hetek óta először töri át a szürke, gomolygó felhőket, és sápadt erejével beborítja az egész óceánt, amely gyönyörű kékben ragyog. A tiszta vízben láthatóak a halak, amelyek lustán úszkálnak a sós vízben, s láthatólag semmi sem zavarhatja meg nyugodt életüket. Az idő ugyan hűvös, de annyira nem, hogy a vizek befagyjanak és a halaknak a mélységbe kelljen menekülniük a hideg elől. Néha a sötétség az egyetlen módja a menekülésnek, az egyetlen biztos pont. Meg kell fürödni benne, átölelni ahhoz, hogy tudjunk örülni a napsütésnek. A halaknak rövidtávú memóriájuk van, így számukra mindig, minden új. A fájdalom, az öröm, a boldogság, szenvedés, mind csak múló pont(y), rövidke pillanat életükben, hogy aztán mindent kezdjenek elölről és elfelejtsenek. Néha mennyivel egyszerűbb lenne számunkra is. Itt van azon a hajón, amelyen megérkezett. Nem adta el, pedig arra számított, soha nem kell már használnia, csak ha elköltözik a palotából. Milyen jó, hogy ilyen előrelátó volt! Így nyugodtan kijöhetett az óceán közepére, ahol hallhatja a sirályok énekét, és a távolban a cetek moraját. Senki sem zavarja itt, nyugodtan elmélyülhet, a Város zajai messziről elkerülik, s végre teljes egészében csak önmaga lehet. Amire most leginkább szüksége van. </em></span></p>
<p><span class="text_exposed_show">Az ember olykor nem látja meg maga előtt a lehetőségeket, mert annyira arra koncentrál, hogy mi volt, és ez esetleg mennyivel jobb volt. Nem látja azokat a kis kapaszkodókat, amely valaminek a kezdete, amely egy sokkal jobb dolog felé vezeti az embert. Mert a sors és az angyalok mindig adnak esélyt arra, hogy kijavítsuk a hibáinkat, és boldogok legyünk. De olykor vakok vagyunk ezekre a kis apróságokra, mert várjuk a tavalyi évet, hogy egy-két hónappal ezelőtt mennyire jobb volt az adott dolog, és szeretnénk visszaszerezni azt. Nem is viszonyítunk, hogy esetleg az azelőtti időszak pedig mennyivel rosszabb volt. Elborítja agyunkat olykor a káosz, és tehetetlenül csak egy helyben töprengünk, ahelyett, hogy bármiféle értelmes dolgot csinálnánk. Pedig, mint tudjuk:</span></p>
<p><em><span class="text_exposed_show">"Múlik a tél, múlik a nyár,<br /></span></em><em><span class="text_exposed_show">Ami elmúlt sose lesz már,<br /></span></em><em><span class="text_exposed_show">Az idő száll, <br />és én sem vagyok a régi már</span></em></p>
<p><em><span class="text_exposed_show">Sose lesz úgy, ahogyan rég<br /></span></em><em><span class="text_exposed_show">De tovább forog a nagy kerék<br /></span></em><em><span class="text_exposed_show">Új körbe kezd, s ki lemarad <br />Az elmúlik úgy, mint a tél"<strong>(2)</strong></span></em></p>
<p>Mindent összevetve teljesen elégedettnek mondhatom magam az év második felével. Sikerült elérnem mindazt, amit szerettem volna, és mindazt, amit előzetesen kitűztem magam elé. Nagyot fordult velem a világ, de én képes voltam megragadni a kereket, és vele együtt haladni, úgy, hogy közben nem sikerült maga alá gyűrnie. A <em>Ka<strong>(3)</strong> </em>malomkerekei alatt nem tört csontom, szívem képes volt bírni az iramot. A fonalat a pók nem feleslegesen fűzte tökéletesre, és a hálóba sikerült legyeket fognom<strong>(4)</strong>. Való igaz, hogy az év utolsó másfél hónapján az arabeszk meghitt világa felborult, és a hópelyhek eszeveszett gyorsasággal forogtak, amelyben kicsit elvesztettem a tempót, az üvegbura teteje kissé meg is repedt, de hát az ember a nagy jólétben könnyen eltunyul. A lustaságból feltápászkodni - mind érzelmileg, mind fizikailag -, pedig nem egyszerű feladat. Mondhatnánk, amikor a legmagasabban vagyunk, onnan a legkönnyebb Judecca fagyos hegyvidékeire jutni<strong>(5)</strong>, ahol a jég miatt nehéz a visszaút. Ilyenkor nem elég papolni, nem elég beszélni arról, hogy könnyebb lesz, nem elég egy hét ahhoz, hogy az ember rendbe tegye magát, és ilyenkor az sem elég, hogy tudja, hogy amit felépített, az erősebb akár a gyémántnál. Az embert ilyenkor elkapja a sötétség, a pesszimizmus, cinizmus, és úgy látja, ami csak lehet elromlik. Ideiglenesen, hosszabb ideig ugyan, de ezt gondolja az ember, talán még igaza is van. Ilyenkor az idő, türelem, és a hit az egyetlen dolog, amely segítségével az ember visszatalálhat önmagához, és ki tudja javítani a hibákat amelyeket elkövetett, vagy amiről azt hiszi elkövette. Sinus-görbe az élet, nem más, nem semmiért mélyebb a Mariana-árok a Csomolungmánál. Mert a szomorúság sötétsége mindig mélyebbre taszítja a lelket, mint a boldogság fehér fénysugarai. Persze ennek ismerete nem jelent egyet azzal, hogy az ember gombnyomásra változtatni tudja világlátását. Ha az ember hagyja, hogy a posványban ragadjon, akkor hosszú folyamat, hogy újra erőt vegyen magán. Jelenleg hiába tudom, hogy siker amit elértem, és innen csak felfelé vezet az út, az elmúlt 1,5 hónap történései miatt nem hogy örömködni nincs kedvem, egyáltalán nincs kedvem szinte senkihez. Mondhatnánk <em>"kihunyt szememből az ifjú láng/mindent láttam már"<strong>(6)</strong></em> Csakis magamra van kedvem, hogy újra elrendezgessem magamban a dolgokat, elengedjem azokat, akiket esetleg szükséges, megrázzam magam, és most már tényleg újult erővel vághassak bele a következő esztendőbe és félévbe. Nem összefércelve, álarcokat magamra húzva, hanem megújulva, olyan erős emberként, mint aki eddig is voltam. Aki képes észrevenni a sors által elhintett jeleket, és azokból olvasva megvalósítani álmait, és kijavítani hibáit. Erőt, időt és kitartást nem kímélve átgázolni a nehézségeken. Ideje újra erre az útra lépni. </p>
<p><em><strong>"Bizonyára megérti, tudnia kell, hogy a művész két világban él egyszerre"(7) - </strong>ez a gondolat cikázik át a fején, miközben a kabinjában ül és nézi az egyre gyorsuló naplementét. Könnyen jött, könnyen ment, de mégis fénye feldobta a napját. Ez a gondolat viszont megnyugvást ad neki, hiszen igaz. A művészeknek, vagy legalábbis a művészhajlamú embereknek sokkal egyszerűbb a problémák elől elmenekülniük, vagy éppen hátat fordítani a való világ mindennapjainak, mert bezárkózhatnak a saját kis külön világukba, és elmerülhetnek a kreatív ötleteikkel, elmaradt szakmai anyagaikkal, valamint csak szimplán élvezhetik a művészetet a szépségéért. Ő is ezt fogja tenni, eltemetkezik a rá váró feladatokkal, és végre megalkotja azt a történetet, amely már régóta a fejében visszhangzik. Közben pedig még több ihletet gyűjt, és még inkább hódol a szenvedélyeinek, amelyre mostanában aligha volt ideje. Önterápiának tökéletes, önmegvalósításnak szintúgy, ráadásul még megannyi más előnye is származik ebből. Örül, hogy végre elmenekülhet a hajón ebbe a világba, de most szó szerint, nem úgy, mint korábban ígérte magának. Úgy tűnik olykor még ő is tud hazudni magának, mint azt az elmúlt időszakban tette. Mindig tanul az ember valami újat. De valamikor jó lesz minden. Nem is olyan messze van ez az időpont. Az első lépést megtette most efelé. </em></p>
<p>A hit a kulcsa mindennek. Hiába próbálják a karácsonyt is a maguk képére formálni azok, akik számára a karrier, a munka és a bevétel a legfontosabb az életben, a hit, hogy lehet jobb, és hogy az emberiségnek van jövője, ez az ami miatt a karácsony még mindig a szeretet ünnepe, és ami miatt úgy érezzük, a szívünk és lelkünket nem kell egy kalitkába bezárnunk és kanáriként védenünk a gonosz macskusztól. Ezért engedjük még mindig őket szabadjára, akármennyiszer is ragad el minket néha a bú és a szomorúság. Amíg van hit, addig a romlás és rothadás nem fogja az egész földet bekebelezni.</p>
<p style="text-align: center;"><em>/<strong>Eközben a Városban egy levél várja a palota kapujában azokat, akik be szeretnének menni./</strong></em></p>
<p style="text-align: center;"><strong>I.</strong></p>
<p style="text-align: center;">I've only asked you to stay<br />Instead of throwing me away<br />Yet you exactly do the same<br />As we were nothing only shame</p>
<p style="text-align: center;">The promise you said: <br />"We can be like an aid<br />For the scars life will made"<br />It was forgotten into shade</p>
<p style="text-align: center;">You wished some time and space<br />To regain the feeling of peace<br />Yet you are going another ride<br />Where I can only met the tide</p>
<p style="text-align: center;"><strong>II.</strong></p>
<p style="text-align: center;">"Why are you so closed?<br />Fearing to be opened?<br />Heart like hardened shield<br />Brain like sword is wield"</p>
<p style="text-align: center;">You asked me one day<br />Curiously what I say<br />Answered you all my heart<br />Like an old domestic hearth</p>
<p style="text-align: center;">"Have you ever seen an abyss?<br />How deep can it be, Miss?<br />I was there, at the bottom<br />Wishing to see blossom</p>
<p style="text-align: center;">I saw the distant light<br />Shining like an old knight<br />It was weak and pale<br />Yet strong like a gale</p>
<p style="text-align: center;">In the dark I began to climb<br />Rocks sharp, hurt my limb<br />"Reach the mountain peak<br />Never again to be weak"</p>
<p style="text-align: center;">Was my only thought<br />When I went through<br />The abyss of life<br />Which was sharp as knife</p>
<p style="text-align: center;">To be in here next to you<br />Sharing my glory with you<br />I am helping for others<br />Because pain is not heirs"</p>
<p style="text-align: center;"><strong>III.</strong></p>
<p style="text-align: center;">I always grasped you,<br />Trying the best for you<br />If you said "this is not good"<br />I accepted it without playing god</p>
<p style="text-align: center;">There has been "mistakes"<br />Which you cannot take<br />Vainly there are solution<br />But you only see superstition</p>
<p style="text-align: center;">I can see you from the cliff<br />Where my punishment is a biff<br />Given by myself not to fall<br />To the abyss which now call</p>
<p style="text-align: center;">Hoping this is not the end<br />Waiting for a sign from the sun<br />"Here is the key of happiness, Son"<br />To a time like never was and</p>
<p style="text-align: center;">Where I've only asked you to stay<br />Instead of throwing me away<br />Where I've only asked you to grasp me<br />Instead of forgetting me</p>
<p style="text-align: center;"></p>
<p style="text-align: left;"><strong>(1): Latin, jelentése "Muszáj a lelkünket feláldozni?" helye: <a href="https://www.youtube.com/watch?v=2D8isFaQ2PM" target="_self">Final Fantasy VII - Promised Land</a><br />(2): Részlet a Virrasztók - Az Idő Kereke című számából (link fentebb)<br />(3): Stephen King - Setét Torony-ciklusában a sors megfelelője<br />(4): Reflexió Philip K. Dick - Galaktikus cserépgyógyász <a href="http://moly.hu/idezetek/277893" target="_self">egyik idézetére</a><br />(5): Dante - Isteni színjátékában a Pokol 9. bugyrában Lucifer jégbe van lezárva, örökre<br />(6): Enyhe átköltés a <a href="https://www.youtube.com/watch?v=Ni2Xi2PK4fo" target="_self">Firkin - Megtépett zászló</a> című számából<br />(7): Az idézet David Mitchell - Felhőatlasz című művéből származik<br /><br /></strong></p>
<p style="text-align: center;"><object width="425" height="344"><param name="movie" value="https://www.youtube.com/v/uiRG8rRyLnA&hl=en&fs=1"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><embed src="https://www.youtube.com/v/uiRG8rRyLnA&hl=en&fs=1" type="application/x-shockwave-flash" allowfullscreen="true" width="425" height="344"></embed></object></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Firasalgor.blog.hu%2F2013%2F12%2F24%2Fwithout_faith_rot_and_decoy_will_ravage_the_earth%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Firasalgor.blog.hu%2F2013%2F12%2F24%2Fwithout_faith_rot_and_decoy_will_ravage_the_earth%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Firasalgor.blog.hu%2F2013%2F12%2F24%2Fwithout_faith_rot_and_decoy_will_ravage_the_earth%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Without faith, rot and decoy will ravage the Earth"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://irasalgor.blog.hu/2013/12/24/without_faith_rot_and_decoy_will_ravage_the_earth#comments"><img class="item_ctp" src="https://irasalgor.blog.hu/rss/image/post/id/5707210" border="0" /></a><br /></p>
személyes
0
Iras Land
https://irasalgor.blog.hu
http://i.ytimg.com/vi/cMWIesEHMTQ/0.jpg
https://irasalgor.blog.hu/2013/11/29/there_are_no_cursed_kings_upon_this_blessed_kingdom
There are no cursed kings upon this blessed kingdom
2013-11-29T19:29:42+01:00
2013-11-29T19:29:42+01:00
irasalgor
https://blog.hu/user/481975
<p style="text-align: center;"><object width="425" height="344"><param name="movie" value="https://www.youtube.com/v/I5vGEWezleQ&hl=en&fs=1"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><embed src="https://www.youtube.com/v/I5vGEWezleQ&hl=en&fs=1" type="application/x-shockwave-flash" allowfullscreen="true" width="425" height="344"></embed></object></p>
<p style="text-align: center;"><em> </em></p>
<p><em>"A múlt darabkái idővel ugyanolyan frissek lehetnek, mint amikor megtörténtek. Éppen ezért tesszük el emlékbe a megannyi képeslapot, levelet, rajzot, iratot, amelyeknek egy részét sohasem nézzük meg újra, mert vagy túl mély sebeket nyitna fel, vagy pedig nem akarunk emlékezni azokra az időszakokra, vagy esetleg annyira boldog időt őriznek azok az emlékek, amelynek emlékét nem akarjuk megbolygatni. Idővel viszont hátra hagyjuk ezeket az emlékeket, vagy megfeledkezünk róluk, s míg mi továbbléptünk azok a részek ott maradnak az újonnan érkezőkre. A palotában is ez volt a helyzet. A pincében megannyi irat dohosodott, s a nyirkos levegő ezek egy részét már meg is semmisítette. Nem járt még idelent, de most éppen itt volt az ideje. A földszintről még hallatszódott a felrakott lemez taktusai, a vonósok lágyan cincogtak, míg a dobok mély hangjukkal próbálták elhallgattatni a boldogan cirógató hangszeres szekciót, miközben a trombita békítő módjára búgott az ének alatt. Mindezek alatt pedig egy zongora próbált csendesen beolvadni a hangszerek orkán szerű veszekedésébe. Egyszer szívesen rendezne egy musicalt. Egy epikus, nagyívű, grandiózus musicalt, amelynek a történetfonala már megvan, kár, hogy szinte semmiféle zenei tehetsége nincs a komponálásához. De majd egyszer szerez valamilyen zenészismerőst, aki megvalósítja ezt az álmát. Idővel az ember bármit elérhet amit akar - hümmög egyet ezen a gondolaton, és folytatja a kutatást a papírfecnik között, hátha talál valamilyen értékes iratot, vagy naplórészletet, amelyen elidőzhet egy darabig. </em></p>
<p><em>Teljesen bezárkózott most a palotába, miután teljesen kimerült. Talán jobb is az, ha az ember néha teljesen kimeríti a tartalékait és az erejét, mert a Város úgysem engedi, hogy szünet nélkül az ember elidőzzön a problémáin, és teljesen feltöltődjön. Úgyis csak összefércelné magát, és foltozgatná a lyukakat amelyek rövid távon több kárt okoznának mind magának, mind másnak, ugyanis egy félig működő gépezet olyan akár egy időzített bomba. Néha át kell adnunk magunkat a bukásnak, hagynunk kell, hogy térdre kényszerüljünk, sőt az önpusztítás is olykor rendkívül kifizetődő tud lenni. De tudni kell tükröt tartanunk magunk elé, mert ha nem tesszük meg, akkor az időzített bomba olyanná válik, mint egy hozzá nem értő bombaszakértő. Kétszeresen is rosszul sülhet el a dolog. Szembe kell néznünk az igazsággal, bármennyire is rossz az. Hiába szembesít vele más, amíg magunk nem jövünk rá, hogy ha nem teszünk magunkkal valamit, de sebtiben, akkor épp az ellenkezőjévé válunk, mint amit mantraként szeretnénk elhitetni mind magunkkal, mind pedig másokkal. Megfelelő erő nélkül nem lehetünk azok, akik valójában vagyunk. Csak régi önmagunk árnyai leszünk, amelyben maszkabálként tekintünk a való életre is, mert képtelenek vagyunk bevallani, hogy mi is lehetünk legyőzöttek olykor. </em></p>
<p><em>Hirtelen a fecnik között egy keménykötéses fekete könyvet talál, amelynek lapjai már rendkívül sárgák, s erősebb fizikai behatásra már szétmállana. Óvatosan lefújja róla a porréteget, de még így is jókora adag tapad az ujjaira, s kinyitja a könyvet. Kézzel írt, fekete, határozott, kissé csúnyácska, de azért olvasható írást talál benne. Naplónak tűnik - gondolja. Lekuporodik a gyenge lámpafény mellé amely a pincében világít, s a lágyan vibráló hegedű és csendesen sziporkázó zongora taktusaira elkezdi olvasni az első sorokat...</em></p>
<p><em><strong>Kedves naplóm!</strong><br /></em></p>
<p><em><strong>Különös lidércnyomás támadt rám az éjjel, azóta sem jön álom a szememre, ezért inkább gyertyát gyújtottam, s leírom eme sorokat, hátha lelkem megnyugszik. Nem tudom álom volt-e, vagy képzelgés, lehet eszem végleg elmegy, s a tébolydába fog vezetni következő utam. Talán oda is való vagyok immáron, néha nem lepne meg eme feltevés igazságtartalma. </strong></em></p>
<p><em><strong> Első álmom régi királyságom kastélyában indult, ahol is a trónon ültem, mint oly sok éven át, kezemben egy kupica vizezett borral, s a népemet szolgáltam ki. A korona kellemes súlyként pihent a fejemen, míg a kard és jogar az aranyozott trón mellett pihent. Hirtelen kivágódott a hatalmas mahagóni ajtó, s két hóhér lépett be rajta, izmaik kötélcsomókként mozogtak meztelen karjukon, s fekete lepelbe burkolt fejükön csak a szemük látszódott, amelyek vészjóslóan meredtek rám. Kérlelhetetlenül, s bejelentetlenül indultak el felém, én pedig felháborodottan felálltam a helyemről, s kiabálni akartam, hogy mi ez a felségsértés, mire őrjítő kiabálást hallottam a kastély ablakából. Torkomon akadt még a szó is, akár a pokol hangjai úgy zúgtak felfelé a hangfoszlányok, amelyek a halálomat kívánták. Majd elért a füstszag is, amely vékony vonalban szállt felfelé, s jutott be a királyi trónterem ablakain. Értetlenül néztem körbe, a lábam földbe gyökerezett, mozdulni sem bírtam, mire a két hóhér, akik oly sok hitszegő fejét szedték már megragadták a karomat, és lerángattak a trónomról. A földre zuhantam, de még felállni sem volt időm, már a vöröslő szőnyegen húztak kifelé a termemből. Megpróbáltam ellenállni, de a hóhérokat nem azért képzik ki, hogy az életükért vergődő elítéltek ki tudjanak szabadulni vasmarkuk közül. Kiabáltam, válaszokat akartam, de ők csöndben rángattak lefelé a lépcsőkről, nem érdekelve, hogy kezem-lábam beverve, zúzódásokat szenvedhetek. Amúgy sem tudtak volna válaszolni, hiszen a hóhérok nyelvét kivágják, hogy az utolsó szavakban végzetes államtitkokat eláruló elítéltek szavát nehogy tovább tudják adni. Így ők a legkíméletlenebb, és talán legnagyobb igazságokat tudók az egész királyságban. A nép hangja természetellenesen hangosan jutott a fülembe, a füstszag pedig már szinte mindenhol a kastélyban járt, akár a szellemek amelyek alaktalanul suhognak az éjben, hogy a gyermekeket és élőket ijesztgessék, ha már nem adatik meg számukra az élet melege. Füst csípi a szemem, a könnyeim majdnem kitörnek csatornájukból a maró füst hatására, de valahogy tudom mi következik. Végtelen nyugalom tölt el, s szinte várom, hogy a bitófa elé vezessen ez a két gigászi teremtmény, s a fejemet vegye. Féltem ettől a naptól, de valahogy tudtam, hogy egyszer el fog jönni, s a nép elégtételt fog venni azokért a bűnökért, amelyeket elkövettem ellenük, s nem tudtam kijavítani. Hiába tudtam, hogy a királyságokban akadnak problémák és hullámvölgyek, az ember szeretne a tökéletes király lenni. S amikor ez nem sikerül, akkor a nép dühös vadként tajtékzik, megvakított küklopszként csak vért és elégtételt kíván venni a kiszúrt szeme világáért. Szemet szemért, fogat fogért. <br /></strong></em><em><strong> Megpillantom a füst forrását, mivel sikerült kivonszolniuk a kastélyból. Nem ellenkeztem, így természetesen a hóhéroknak is könnyebb dolguk volt. A bitófa a rászáradt vértől ott áll, s várja, hogy egy újabb fejet ehessen meg a kosár, amely már megannyit elfogyasztott. A nép pedig tajtékzik és üvölt, hatalmas máglyát rakva a királyuknak, akit elégetnek, hogy nehogy tovább szennyezze a megszentelt királyság földjét. Elátkozott királyok nem nyughatnak ezeken a mennyei földeken, maradványaikat a szél hordja majdan szét, s imígyen a közeli pusztaság lesz lelkünk végső nyughelye. <br /> A hóhérok lefektetnek a kényelmetlen deszkapadra, s én belenézek a kosárba. Hallom, ahogyan fenik a rettenetes bárdot, amely egy csapásra képes elválasztani a fejemet a nyakamtól, s lelkemet az élőktől. Az ítélet bevégeztetik, a nép boldoggá tétetik, a kör bezárul hát. Még egyszer utoljára ránézek azokra, akiket gardedámoztam ezeddig, de rossz úton. Hallom, ahogyan a hóhér felemeli a fegyvert, s egy hangos suhintással lesújt, szemem pedig egyre közelebb kerül a vértől mocskos kosár aljához.<br /> Nem hazudtak azok, akik szerint az ember még 10 másodpercig él a lefejezése után. Nem érzek sem fájdalmat, sem semmit, de érzem, ahogy a fejemet felemelik, s a népnek megmutatják, akik üdvrivalgással fogadják a látványt. Körbemutatja a hóhér az újabb skalpját, én pedig látom, hogy bíborpalástba bugyolált testem már a máglyára dobták, amelyből még mindig folyóként ömöl a vér a nyakamból, majd pedig sercegés, s a sötétség örökké magához ölel. </strong></em></p>
<p><em><strong> Verítékben úszva ébredtem fel, s észre sem vettem, hogy a gyertyatartót is lelöktem kis éjjeliszekrényem mellől. Szívem vadul kalapál, s én örülök, hogy ez egy álom volt, és életem nem ily fertelmesen ér véget. Felülök az ágyban, mire egy hangot hallok megszólalni a sötétben. <br />- Ugye tudsz róla, hogy minden király egyszer ezt álmodja élete során, sőt valamilyen szinten minden ember? <br />Amúgy is zaklatott lelki állapotomnak ez már teljességgel sok volt, és még üvölteni sem tudtam a meglepetéstől. Rejtélyes vendégem ki is használta az alkalmat arra, hogy folytassa a mondókáját. Természetesen, ha egyáltalán ott volt.<br />- Természetesen minden ember fél attól, hogy a kisebb-nagyobb hibák, amelyeket elkövetett az életben egyszer csak megbosszulja magát, és hogy teljesen félre siklott amit szeretett volna. Persze, azért ezt sosem gondolja senki komolyan, és alapjába véve olyan sincs, hogy valaki hibákat követ el, mert valamilyen téren minden hasznosítható valamire, és minden kijavítható. Persze, vannak dolgok, amelyeket jobb lett volna nem elkövetni, vagy nem úgy megtenni, mint azt megtettük annak idején, de végső soron minden azt szolgálja, amik vagyunk, vagy valakik leszünk. Jobb emberek leszünk az állítólagos hibáink által, s mivel belátjuk a tetteink következményét éppen ezért változtathatunk is rajta. Nincs olyan, hogy végleges, minden változik, semmi sem marad örök. Királyként tudhatnád ezt, hisz hány királyság van, amelyik a civilizáció kezdete óta fennáll? <br />- Ki vagy te? - sikerült végre valamit kimondanom, zihálva, sípoló tüdővel. <br />- Tipikus emberi tulajdonság, az ismeretlent szeretné megmagyarázni. Ugye tudod, hogy emiatt nem tudnak az emberek helyesen élni, mert az érzelmek, ezek a fortyogó káoszként örvénylő spontán dolgok mindig ismeretlenül kopogtatnak be az emberek ajtaján? Ti pedig szeretnétek megmagyarázni a miértjét, ahelyett, hogy az ösztönötökre hallgatva helyesen élnétek. Mert végső soron úgyis az érzelmek irányítanak titeket, hiába tagadjátok. Ezek alapján éltek, de harcoltok ellene, mert az észt ismeritek. Nem ismertek ti semmit, és nem is tudtok semmit. De ha ennyire érdekel, akkor a királyságod szelleme, vagy mondhatnánk esszenciája vagyok. Egy ős entitás, amely az idők kezdete óta fészkel ezen a helyen, olyan mélyen, hogy ti el sem tudjátok képzelni az erőmet. Tulajdonképpen én éltetem a királyságodat, a Várost, és ti éltettek engem. De úgysem értenéd meg, hagyjuk is. <br />- Mit keresel itt? - hangom még mindig zilált, zavaros, gondolkodni képtelen vagyok e lény hangjától s gondolataitól. Egyáltalán, itt van ő? Setétség ölel körbe, a holdat fekete felhők takarják, nem látom, hogy testi valójában itt van e lény, amely emberi hangon beszél, de lehet akár kövér sárkány is bekuporodva a kandalló elé. <br />- Miért zárkóztál be nyári lakodba, s hagytad rothadni a királyságodat? - kérdezett vissza élesen. <br />- Elvesztettem a hitem. - válaszoltam őszintén. Ha tényleg az, akinek mondja magát, felesleges ellene harcolni. <br />- Mégis minek köszönhetően? - Hangját felemelte, szinte hallani vélem a gyomorból érkező morgást, amely emberinek hallatszik, de akár egy hörgés a pokol mélyéről. - Semmi olyan nem történt veled, ami miatt erre a következtetésre kellene, hogy juss. Rendben, hogy az elmúlt időszakodban nem a legjobban igazgattad a királyságodat, de ezt csak magadnak köszönheted. A döntéseid másokat szolgáltak, s lényegében a legjobb döntéseket hoztál meg, amit megtehetted. Ez volt a helyes. Persze, ismerve téged, ezek rendkívül rosszul érintettek téged, amelyen az sem segít, hogy lényegében maszkot tartottál az igazság előtt és ahelyett, hogy rendesen összeszedted volna magad, csak összefércelted magad, amelynek köszönhetően persze, hogy nem bírtad ki az ütlegelést. Hiszen a vas is eltörik, ha folyamatosan karddal csépelik. De hányszor kerültél már ennél is sokkal rosszabb helyzetbe, mondd csak?<br />- A Nagy Háború után költöztettem át ide a királyság központját, mint gondolom észrevetted te sokat tudó entitás. Egy véres harcmezőkkel teli, szenvedésekkel terhes időszak volt az a népem számára is, amelyben megannyi emberéletet és katonát, bajtársat vesztettem, elárultak és hátba szúrtak. Bár a háborút megnyertem, úgyérzem, sokkal jobban is ki jöhettem volna belőle. A költözés után megfogadtam, hogy mivel ez a háború érlelt engem királlyá, ezentúl úgy is fogok viselkedni. Nem lesznek elrontott őszi vetések, nem lesznek éhínségek, egy jóléti királyság lesz, ahol a nép boldog, és én is az vagyok. "Jó lesz minden", ezt hajtogattam, s én hittem benne, ezek miatt rengeteg akadályt leküzdöttem, mert úgy éreztem legyőzhetetlen vagyok, minden lehetőség előttem van, és elég csak megragadnom az alkalmat. A lehetőségeket ki kell használnom, csak hallgatnom kell az ösztöneimre és a szívemre, még ha vérben és izzadságban is kell megkeresztelkednem ezalatt. <br /> Rövid szünetet tartottam, és kimondtam azt, amiért egy kisebbfajta királyi viskóban vagyok immáron jóideje.<br />- S ekkor egy nap arra ébredtem, hogy amikor azt mondom, hogy jó lesz minden, már nem hittem benne. Mármint, nem úgy, mint még hercegként, hogy mindenben csak a rosszat láttam. Hanem az az átütő hit nincs már meg bennem, amivel hegyeket lehet megmozgatni, és istenek kapuján dörömbölni a jól megérdemelt jussunkért. Tudom, hogy alapvetően a dolgok rendbe fognak jönni, és az élet mezein egy szép hintón fogok közlekedni, de nem látom azt, hogy igazán jó lenne ami ezek után jön. Jó lesz, jó lesz, de nincs meg bennem az a vibrálás, amit eddig éreztem. Hiányzik jelenleg belőlem az a hit, amellyel a lehetetlennel is megbirkóznék. <br />Egy-két másodpercnyi csend következett, amikor is vendégem, akiről azt hittem már elment, megszólalt:<br />- Az ember félreérti a kétségbeesést és azokat az időszakokat, amikor a leggyengébb. Úgy éli meg, hogy innen nincs visszaút, innen felállni csak hatalmas erőfeszítések árán lehetséges csak, úgy, hogy közben a legjobb tulajdonságaink elvesznek. Nem vesznek el, az alapvető érzelmeinket nem lehet kitörölni, csak eltemetni, amíg fel nem töltődik újra a kiásott gödör, ahonnan a lovak és a vadon állatai újra meríthetnek, ha szomjazzák az éltető vizet. S ami a legjobb, ezek a legjobb időszakok az életben, hogy profitálhassunk belőle. Az ember nem merül le egykönnyen, meglepően erős a lelketek, a tiéd pedig kivételesen. Csak akkor tudsz legyőzötté válni, ha az elmúlt időszakban több olyan kisebb dolog is történt, amelyről a fő problémáid miatt nem akartál tudomást venni, vagy úgy gondoltad, hogy ezekkel ráérsz később foglalkozni. De épp ezek rágják be magukat a lelked legmélyére, s ezért érzed úgy, hogy nincs se hited, se erőd felállni. Ezek döntenek le a lábukról, a kiváltó okok pedig mindig azok, amelyek a legjobban foglalkoztatnak téged. A kétségbeesés legsötétebb órájában kellene meglátnod azt, hogy épp ekkor kapod a legtöbb lehetőséged arra, hogy a pokolból a mennybe emelkedhess. Amikor azt hiszed nincs célod, akkor épp a célt nem látod, azt, hogy a sok kis mellékhibát, amit szerinted vétettél kijavítsd, ezáltal pedig saját magadat válthasd meg, melynek köszönhetően a hiteted újra visszanyered. Mert tudom, hogy nem vesztetted el. Látom rajtad. Azt is tudom, hogy tudod, hogy nem hibáztál és hogy a dolgok nincsenek elveszve. Mégis elátkozott királyként tituláltad ki magad, s belesüllyedtél az önpusztítás és önsajnáltatás posványába, hiába volt még hányingered magadtól is a viselkedésed miatt. Olyan entitásként akarsz tetszelegni, aki sosem leszel. Már nem leszel az, mert mikor megjártad a Nagy Háborút, nem olyan emberként jöttél ki belőle, akiből egy nap egy megtört, legyengült de sokat élt öregember lesz. <br />- Nincsenek elátkozott királyok a megszentelt királyságban - folytatta töretlenül monológját a hang - ezt jegyezd meg. Lehetnek elátkozottnak vélt időszakok, de Isten minden teremtménye szent, melynek következtében mindenki kezében ott van a megváltás. Saját magunkat váltjuk meg, nem várhatjuk azt, hogy mások tegyék meg. Még a rosszul uralkodók is jók lesznek a történelem folyamán, hogy ellenpéldaként okoljunk életükből. Így működik ez a világ, s így működök én is, a Város. Ezt jegyezd meg, s a hited hamarább visszatér, mint hinnéd...</strong></em></p>
<p><em><strong>Azzal hirtelen eltűnt. Én pedig itt ülök, s írom ezeket a sorokat, míg emlékeimben élnek a szavai és a sötétség leple alatt valóságosnak hiszem ezt a látomást, mivel a nap sugaraival együtt úgyis eloszlik minden félelmem, és lidércnyomásnak fogom tartani eme pillanatokat. Talán ezt a naplóbejegyzést is. De a szavai mégis, oly igaznak tűnnek, bár agyam még nem tudja felfogni értelmüket. Asszem megpróbálok aludni, hátha végre álom jön a szememre, s tisztább megvilágításba tudom helyezni az éjszaka eseményeit. Ó, mondd meg, mi leszen majd lészen holnap! Ó, mily balga éjszaka, de mégis oly megnyugtató és felszabadító. Eloltom gyertyámat, holnap, nyugodt fejjel könnyebb lesz elgondolkodni a leírtakon...</strong></em></p>
<p><em><strong><br /></strong>"Azzal a naplóbejegyzés befejeződik, s a többi lapot homály fedi. Meglepték az alábbi sorok, most még többet akar tudni erről az "Elátkozott királyról" és a "Megszentelt Királyságról", amelynek szelleme többször is Városnak hívja magát. Valamint folyamatosan a leírtak gondolatisága jut az eszébe. A zene eközben lejárt, s csendben ül a pincében, kizárólag hólyagja dörömböl eszeveszetten, hogy nyissa meg a gátat. Nincs mit tenni, a testi parancsainknak engedelmeskedni kell. Feláll, és felmegy a palotájába, miközben viszi magával a naplórészletet is. Úgy érzi, hogy az eddiginél sokkal kuszább élete újabb fejezethez érkezett, melyhez nagy segítséget fog nyújtani ennek a királynak a naplója. Reméli, megtalálja a naplórészlet többi darabját is idővel..."</em></p>
<p style="text-align: center;"><object width="425" height="344"><param name="movie" value="https://www.youtube.com/v/v8amfLYjf9w&hl=en&fs=1"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><embed src="https://www.youtube.com/v/v8amfLYjf9w&hl=en&fs=1" type="application/x-shockwave-flash" allowfullscreen="true" width="425" height="344"></embed></object></p>
<p style="text-align: center;"><em> </em></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Firasalgor.blog.hu%2F2013%2F11%2F29%2Fthere_are_no_cursed_kings_upon_this_blessed_kingdom%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Firasalgor.blog.hu%2F2013%2F11%2F29%2Fthere_are_no_cursed_kings_upon_this_blessed_kingdom%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Firasalgor.blog.hu%2F2013%2F11%2F29%2Fthere_are_no_cursed_kings_upon_this_blessed_kingdom%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=There are no cursed kings upon this blessed kingdom"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://irasalgor.blog.hu/2013/11/29/there_are_no_cursed_kings_upon_this_blessed_kingdom#comments"><img class="item_ctp" src="https://irasalgor.blog.hu/rss/image/post/id/5667706" border="0" /></a><br /></p>
személyes
novella
0
Iras Land
https://irasalgor.blog.hu
http://i.ytimg.com/vi/v8amfLYjf9w/0.jpg
https://irasalgor.blog.hu/2013/10/24/there_is_a_palace_by_the_sea
There is a Palace by the Sea
2013-10-24T18:18:15+02:00
2013-10-24T18:18:15+02:00
irasalgor
https://blog.hu/user/481975
<p style="text-align: center;"><object width="425" height="344"><param name="movie" value="https://www.youtube.com/v/FzTLNXfTquA&hl=en&fs=1"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><embed src="https://www.youtube.com/v/FzTLNXfTquA&hl=en&fs=1" type="application/x-shockwave-flash" allowfullscreen="true" width="425" height="344"></embed></object></p>
<p style="text-align: center;"><em> </em></p>
<p><em>"A tenger tajtékzik, háborgóan ostromolja a partokat, a sziklák derék küzdelmet vívnak, de néhány gyengébb társuk sajnos a tengerbe veszik, s ott is nyeli el a mélység örökre. Nincsenek odakint hajók, azok amelyek épp a tengeren utaztak, ők bizonyára isteneikhez imádkoznak, és remélik, hogy újra láthatják még szeretteiket. Mintha maga Ctulhu, a Nagy Öreg kelt fel volna álmából, hogy megküzdjön Poszeidónnal és eldöntsék ki legyen a tenger ura. A tenger tajtékzik, oroszlánként üvölt a hallójárataiba, még akkor is, ha tisztességes távolságban van az őrületes hullámoktól. Azért építette ide a palotáját, mert a kastélya is a víz mellett volt, és a víz nyugalmat adott neki. Ha az ember a végtelen vízfelületre kinéz, és csak a lassan hömpölygő hullámokat nézi, akkor kikapcsolódik. Teljesen. Eggyé válik a természettel, vissza a gyökerekhez, ahol az ösztön uralkodik. Nincsenek érzelmek, nincsenek problémák. Csak a nyugalom. Ráadásul háttal állhat ilyenkor az ajtónak, és így nagyjából az egész világnak, és elég csak a tengert néznie. De most a tenger is érzi, hogy nincs szüksége nyugalomra. Hadd tomboljanak csak a hullámok. </em></p>
<p><em>Érzi ezt mindenki. Az önfeledt eufória kora véget ért. Mióta leszállt a hajóról, és belevetette magát a városi forgalomba, érezte, ahogy elkapja a hév, és folyik az árral. Nem csak ő, mindenki. Lila ködben fuldokló városi forgatag, akik telve voltak reménnyel és élettel. Emberek, akik képtelenek gondolkodni, csak érezni akarják azt az érzést, amelyet mindenki más, érezni akarják, hogy most tényleg élnek, a boldogságuknak nincsen határa, az élő Elízium, a végtelen lehetőségek tárháza. A város pedig megengedi, sőt segítő kezet is nyújt ebben, hiszen ebből táplálkozik. Érzelmekből, mint a kín, boldogság, öröm, fájdalom, ez élteti őt, ha már az ő szíve nem doboghat örökre, legalább hadd érezze azt amit mások, még ha csak néhány pillanatra is. </em></p>
<p><em>De a lufik egyszer kidurrannak, s szép lassan mindenki érzi, hogy valamilyen téren kimerült. Akár elfogadja, akár pedig megpróbál tovább úszni az árral, és inkább nem gondolni a problémáira, hogy olyanok itt nem lehetnek neki, vagy akár elfedi, de szép lassan rájön, hogy valami kezd véget érni. Hogy pihennie kell. A város felszívta magát, egy időre nem lesz éhes, érezzék hát az emberek, a súlyt. Legyen ez akár boldogság, legyen akár fájdalom, érezzék." </em></p>
<p>Szép lassan mindenki belenéz a tükörbe, és megkérdezi, ez az amire számított? Azt kapta, amit szeretett volna? Így képzelte el az egészet? Hova tovább? Sokan nyilván nem, mások pedig elégedettek lehetnek magukkal, van akinek a lufi meg már sokkal hamarább kipukkadt, és átélt egy krízist. Mindenkire hatással volt ez az egy hónap, valamilyen téren pedig mindenki mérlegel. Én is ezt teszem. Belenézek a tükörbe, és megkérdezem magamtól, így képzeltem el ezt az egészet, mikor eljöttem? A válasz pedig, hogy igen. S boldog vagyok benne, minden örömöm meglehet, ugyanis élvezem. De talán kicsit letértem az útról, és elindultam egy olyan irányba, amelyben sokkal nehezebb összetartani a szálakat, mind kezdetben. Az embert olykor csak elsodorják magukkal, és akármennyire is erős, valamennyire ő sem állhatja útját a természet erőinek. Ilyenkor pedig a részletek eltűnnek, megbánthatunk másokat, csalódhatnak bennünk, stb. Talán felfogjuk ezt, talán nem, de amíg azt nem mondjuk állj, addig nem feltétlen tűnik fel, csak hogy máshogy ébredünk fel reggel, máshogy néznek ránk az emberek, stb. A katarzis pedig az, amikor ezzel az ember egyszerre szembesül, és akkor a legerősebb védelmi pajzs és fal sem állíthatja meg az embert attól, hogy kvázi a szakadék szélére kerüljön. </p>
<p><em>"Utópiák nincsenek. Egy sötét sikátor, mindenütt sötét sikátor marad, és ha elővigyázatosság nélkül lép be az ember oda, könnyen megsérülhet, sőt akár a fogát is ott hagyhatja. Így járt ő is, beleugrott egy sötét sikátorba, úgy, hogy nem gondolt bele nagyjából semmibe. Bűnözők pedig mindenütt vannak, akik nem segíteni fognak, hanem rabolni. Ő is sebesülten mászott ki a sikátorból, és kúszott vissza a palotájába. Bevérezte a padlót, és a kilincset, és fájdalmat érzett, elég mélyet. Tulajdonképpen az agyunk, mindig a legrosszabbra gondol. Félt, hogy elvérzik, félt, hogy elájul, de mikor otthon megnézte és kitisztogatta a sebeket, látta, hogy egyik sem mély vágás, csak az egyik csúszott a felszín alá. Talán nyomuk sem fog maradni, bár még mindig kicsit sajog az egyik bekötött rész. Amiért viszont berohant, talán örökre elveszett, és ezt bánhatja. De hát az ember soha nem mond olyat, hogy soha, a sötétségből is kerülnek elő dolgok néha. De ez mindenképpen egy lökés volt neki, hogy állj. </em></p>
<p><em>Utópiák nincsenek. Nézz önmagadba, mert baj van. S tényleg volt. Emlékszik arra a pillanatra, amikor kimossa a sebet, és bekötözi a magát, a gondolataira. Abszolút túlreagálás, és az eddigi tapasztalatainak teljesen ellentmondó következtetések levonása, borúlátó jövőképek, és még sorolhatná. Azóta itt van bent a palotába, kulcsra zárt ajtóval. Hirtelen rájött mennyire fáradt, testileg-lelkileg főként, olyannyira, hogy gondolkozni is képtelen volt. Bár lehet jobban járt, ha nem jártatta az agyát. Elvánszorgott az ágyába a sebeivel és lefeküdt aludni. Újra voltak álmai, amelyek már régóta nincsenek. Kár, hogy ezek rémálmok voltak, fájó képek az esetleges jövőből. </em></p>
<p><em>Most pedig itt van, gondolkozik, elemez, hallgatja a tenger robajlását. Kezdi kibogozni a szálakat, rendet teremteni a káoszban, és elrendezni magában, mi is történt azóta, mióta letért az útról. De ez csak lassan megy, ugyanis a düh néha elragadja. Félő, hogy egy jó darabig benne lesz, eltemetve, mélyen, de néha ki fog törni, hiszen nem zabolázhat meg mindent. De próbálgatja megkavarni a fortyogó őslevest, és már látja a problémákat, hol voltak hibalehetőségek, és ő mit követett el személy szerint. Azt is látja, mivel lehetett volna ezt jó útra terelni, vagy kijavítani, ha esetlegesen a sors úgy alakítaná a szálakat. Túlreagált egy csomó dolgot, néhány emberrel úgy viselkedett, ahogyan nem érdemelték meg, és szégyellheti magát, hogy így kellett néhány embernek látnia. Persze, csak olyanok felé tette ezt meg, akik már jártak a palotájának udvarán, sőt van aki bent magában a palotában is. De ezeknek az embereknek a száma nagyon kevés, sőt a kincskereskedőn kívül egyet sem hívott még be az udvarra sem. Csak a kereskedőt, aki miatt betért a sikátorba, és megsérült. De ott bent nem volt kincs, és ezt ő is tudta, de hát ha az ember jólérzi magát, akkor hajlandó kalandozni, akár nagyon bátran is. Nem is akar most egyet sem, nem is fog keresni valószínűleg. De nem tud semmit. A jövő egy hatalmas üres, fekete kép előtte, akár csak a lelkében minden. Nem a sikátor miatt, az egy túlreagált valami volt, amit utólag ő sem ért meg, miért akadt ki ennyire. De mégis valami kisült belőle, valami miatt. Nem tudja mi lesz, és nem tudja, hogy mikorra tudja meg a válaszokat, és azt sem mit csináljon. Csak a dühöt érzi, amely néha magával ragadja. Talán azért mert elvesztette azokat a kapaszkodókat, amelyben eddig kitartott, vagy mert túlságosan is meggondolatlan volt. De tudja ő a választ: beengedett egy olyan embert az udvarába aki kincsek közelében van, és a közös érdeklődési pontok miatt, valamint azért mert, rendkívül jól érezték egymást közösen, nem beszélve arról, hogy ez hosszabb távú közös kincskeresésnek indult. Beengedte, jól érezte magát, és megnyugodott. Hiányzik neki már valaki, akit beengedhet a palotájába, s mivel a kincskereső váratlanul eltűnt, így ő ismét ott maradt az üres palotában kincsek vagy azokkal foglalkozók nélkül. Tudja hova ment a kereső, de ha talán vissza is tér az udvarba, ő már úgyis talált másik helyet, ahol nagyobb profit reményébe vadászhat. Úgysem fog kedves kereskedőnk ott olyan sok időt tölteni, így ő persze, hogy várni fog arra, hogy valakit újra beengedjen az udvarba, akár a palotába. De erre kevés az esély jelenleg. Vagy nem tudja. Jelenleg semmit sem tud, azon kívül, hogy a palotájában fog maradni egy darabig, és saját magával és művészi érdekeltségeivel fog foglalkozni. Minden más a jövő zenéje. A tenger pedig csak tajtékzik, és morajlik." </em></p>
<p>Saját életünk elátkozott királyai vagyunk. Ugyanis mindenáron úgy szeretnénk uralkodni, ahogyan az utópiák szólnak, a teljes tökéletesség világában, de erre az életben nincsen lehetőség. Mikor valamiben hibázunk, vagy nem úgy sikerül, ahogyan mi azt szeretnénk, akkor királyok, hóhérok és a nép is egy személyben vagyunk, mert azt szeretnénk, ha valaki elégtételt kapna, akár mi magunk, akár pedig kivont karddal rohannánk mások felé. Pedig az uralkodás hosszútávú folyamat tele hullámvölgyekkel. Az uralkodásnak pedig annyi más aspektusa van, amelyből nem figyelhetünk mindenre. Mi pedig a végletekben gondolkodunk, tényeknek veszünk mindent, amit elénk raknak, pedig annyi lehetőség van az életben, főleg a jelenben. Elátkozott királyok vagyunk, akik felett folyamatosan lebeg saját hóhérunk karja, amelyet szintén mi irányítunk. De még a királyok is félnek, mert ha a királyságok elbuknak, és eluralkodik a káosz, nem marad más csak az interregnum. </p>
<p></p>
<p style="text-align: center;"><object width="425" height="344"><param name="movie" value="https://www.youtube.com/v/hskl2dTHYdk&hl=en&fs=1"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><embed src="https://www.youtube.com/v/hskl2dTHYdk&hl=en&fs=1" type="application/x-shockwave-flash" allowfullscreen="true" width="425" height="344"></embed></object></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Firasalgor.blog.hu%2F2013%2F10%2F24%2Fthere_is_a_palace_by_the_sea%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Firasalgor.blog.hu%2F2013%2F10%2F24%2Fthere_is_a_palace_by_the_sea%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Firasalgor.blog.hu%2F2013%2F10%2F24%2Fthere_is_a_palace_by_the_sea%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=There is a Palace by the Sea"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://irasalgor.blog.hu/2013/10/24/there_is_a_palace_by_the_sea#comments"><img class="item_ctp" src="https://irasalgor.blog.hu/rss/image/post/id/5597400" border="0" /></a><br /></p>
személyes
0
Iras Land
https://irasalgor.blog.hu
http://i.ytimg.com/vi/FzTLNXfTquA/0.jpg
https://irasalgor.blog.hu/2013/08/24/the_shore_the_goldfish_reign_epilogue_part_v
The Shore - The Goldfish reign: Epilogue (Part V)
2013-08-24T19:24:19+02:00
2013-08-24T19:24:19+02:00
irasalgor
https://blog.hu/user/481975
<p style="text-align: center;"><object width="425" height="344"><param name="movie" value="https://www.youtube.com/v/5y_KJAg8bHI&hl=en&fs=1"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><embed src="https://www.youtube.com/v/5y_KJAg8bHI&hl=en&fs=1" type="application/x-shockwave-flash" allowfullscreen="true" width="425" height="344"></embed></object></p>
<p style="text-align: center;"><em> </em></p>
<p><em>A nap sugarai még mindig erősen visszaverték aranyló színüket az ezüstösen csillogó hajón, amelyre csak rákontrázott a tiszta tengervíz türkizben pompázó hullámai. A távolban már látható a nyüzsgő kikötő, mely lustán pöfékeli magából a füstöt, mint egy nyugdíjas korú vénember szivarjából érkező komótos füstpamacs. Akár az öregember a parton, amikor nyugodtan szívta cigarettáját, mintha az lenne a legtermészetesebb az életében, hogy egy parton ücsörög, egymagában, koszos, rongyos ruhában. Messziről látni embereket, akik pakolják a kiérkező árut, részeg matrózokat, akik arra kapható lányokat kergetnek, vagy éppen úrihölgyekkel próbálnak szóba elegyedni, akik pironkodva tátják o alakúra a szájukat az elhangzott szavak hallatán. Úriemberek nézik az áruikat, a kereskedelem szárnyal, míg hintón utazó polgárok néznek le a kikötőben szorgoskodó munkásokra. Hát mégis csak ideért. Hamarosan, szinte sokkal hamarább mint gondolta - pedig, nem volt hosszabb az út, csak az idő relatív -, már ő is a parton lépdel majd, és egy hintón utazik majd az új palotája felé. Távcsővel kémlelte a messzeséget, élvezte a percnyi nyugalmat. </em></p>
<p><em>Az elmúlt időszak rendkívül zsúfolt, idegesítő és valamilyen téren izgalmas volt. Bár néha a sok idegeskedés többet kivett belőle, mint azt szerette volna. Az utazása nyugodtan telt, szinte végig a szobájában és a tatján volt, egyszer sem merült el a tengerben, sem kincseket nem keresett magának. Amikor éppen nem olvasott, vagy relaxált akkor az aranyhalat nézegette, gondtalanul, ahogyan fel-alá úszkál a kis akváriumban, ami számára mindig új. Hiszen az aranyhalak emlékezete rövidtávú, egyes feltételezések szerint pusztán 30 másodpercre elegendő. Nem lenne ez áldás valamilyen téren az emberek számára? Egész nyáron nem foglalkozott sem az emlékekkel, sem pedig a teátrálissággal, sőt mi több, örült, hogy maga mögött tudhatta a régi várát, amelyet egy ódon, romos kis porfészekből emelt eklektikus várrá, egy kisebbfajta erődítménnyé. A saját erődítményévé. Örült, hogy elmehetett, mert belegondolt, hogy mennyire elfáradt már. Elfáradt a zárt lehetőségek okozta tudatalatti frusztrációban, és elfáradt abban, hogy töviről-hegyire ismerte már a várat, és minden lakóját. Az emberek egy idő után majdhogynem unalmassá válnak az ember számára, főleg, ha nem a legfontosabbak közül kerülnek azok ki. Unalmassá válnak, az egyes rigolyáik pedig már-már elviselhetetlenné, így válhatnak az egykor legszorosabb barátságok könnyen enyhe ellenségességé. Erre csak akkor jött rá, mikor elindult a hajóval. Mikor ott volt a nyílt tengeren, delfinek és cápák között siklott a verőfényes napsütésben, és tudta, hogy egy új világ felé utazik, ahol a mindennapos szereplői életének, már csak epizódszereplők lesznek majd. Persze, nem mindenki, de egyes epizódszereplővé való degradálás éppen elég, már-már megváltást jelentett a számára. S erre nem jön rá az ember, addig amíg visszafordíthatatlanul is nem távolodik el jelenének forrásától, és a jövő nem oázisként tűnik fel a szomjúságtól hallucináló ember számára. Akkor jön erre rá, amikor már az biztos lábakon áll, és messziről is tudja az ember, hogy hamarosan ihat egyet a friss, hűsítő vízből. </em></p>
<p><em>Talán ezért is volt ilyen lusta. Az ember teljesítőképessége végtelen, mondhatnánk exponenciálisan képes tágulni, ha a megfelelő motiváció és ambíció mellett a tűréshatárba kerülő problémák nüanszinyak nem számítanak a cél érdekében. Mikor pedig az ember megpihen, és tudja, hogy a tűréshatárának raktárát muszáj kiürítenie, rájön, hogy mennyire elfáradt. Ilyenkor jön el az édes nihil, a semmittevésnek az a formája, amikor az ember nem próbál javítani magán, nem végez önismereti tréningeket önmagán, hanem pusztán élvezi a jól megérdemelt, saját maga által kiszabott személyes szabadságot. Nem csak ő érezte, rengetegen ebben a cipőben jártak, s bár némelyek számára ez egyet jelentett a magánnyal, de ő a legnagyobb örömben sütkéreztem ebben a helyzetben, s segédkezett ha kellett a hajó legénységének. </em></p>
<p><em>Persze, a búcsú nem végleges, és olykor a volt társak hiánya mardosni fogja az ember szívét, az ember tudja, hogy minden átmeneti. Néhányan megmaradnak az epizódszereplők körében, egyesek speciális epizódszereplők lesznek csak az ember életében, de ő nem bánná most még ezt sem. Kell egy kis idő ahhoz, hogy egyes régi sebek és vágások behegedjenek, hisz az optimista emberek idővel csak a szépre emlékeznek, de egy idő után ami sok, az sok. Néhány ember már most hiányzik neki, néhány emberrel azóta lett jobb kapcsolatban, hogy a elbúcsúzott. De neki most a jövőre kellett gondolni, arra, hogy az új palotába meghívjon embereket, és ott teremtse meg a tökéletes egzisztenciát. Éppen ezért nehéz volt a váltás. Mikor meglátta az első halászhajókat, és nyaralókat, akik nyáron messze kihajóznak a tengerre és ott töltik el a jól megérdemelt szabadidejüket furcsán érezte magát. Számára még mindig a "múlt" emberei élveztek prioritást, még az ő alakjuk és hangjuk élt benne erősen, és furcsán esett mindenféle kommunikáció. Időbe telt, mire elszakadt a régi világától lelkileg, és szívét-lelkét az újnak nyitotta ki. De eközben az átvezető jött rá a legfontosabbra: a régi várához biztos, hogy vissza fog térni. Ha látogatóként is, de vissza fog térni, és törődni fog a sorsokkal, amelyeket megismert, és ápolni fog minden valamire való kapcsolatot, még ha ezek a kapcsolatok csak jól kidolgozott mellékszerepek is lesznek. Persze, nem párhuzamosan a palotájából. Most már végérvényesen magába szippantotta a kikötő látványa, a nyaraló turisták fecsegése és a pillanat, amikor kilép a partra, lepakolja a cuccát, és elkezdődik az új élete a palotájában. Idővel visszatér. Hülyén érzi magát ezek miatt a gondolatok miatt, de már tudja mi a prioritás, és mi élvez csak pusztán szabadidőt. Nem tudja pontosabban megfogalmazni, úgy, hogy ne tűnjön kegyetlennek, vagy hogy mások azt higgyék, végleg el akarta szakítani magát a várától és sosem visszanézni. Egy percig nem akart magára hagyni senkit sem. Csak a prioritások átrendeződtek. És ehhez szükséges volt ez a hajó út, valamint a nyugalom és a pihenés. Hogy erre rájöjjön. </em></p>
<p><em>Éppen ezért ideje kiengedni az aranyhalat, aki most is fel-alá úszkál csendesen és nyugodtan az akváriumában. Igazából minden haszonállat vagy kiskedvenc rabja az embernek, csak azok nem akik a vadonban vagy a tengerben élnek. Végtelen lehetőségek, nem pedig egy pár literes akvárium, vagy néhány négyzetméteres ketrec, amelyet hiába tömnek ki mindenféle autentikus maszlaggal, mint mondjuk fák, kövek, vízi növények, a ketrec akkor is ketrec marad, és az állat nem szabad. Hiszen a kutyák sem mehetnek el a gazdájuk nélkül az udvaron kívül az útra, nemdebár? Akármennyire is kényeztetjük őket, a házunkba engedjük, szeretnek minket, akkor sem engedjük el őket az útra, ha a kocsival beállunk. Mert féltjük őket. Ez is igaz, de nekik az legalább új helyszín, új szagok, új képek, nem az eddig megszokottak. Mi is erre vágyunk mindig. Ha egy helyszínen túl sok időt töltünk, mi is vágyunk az új ingerekre. Pedig mi szabadok vagyunk elvileg. De mégis rabságba taszítjuk magunkat a kérlelhetetlen ingerigényünk miatt. Erre vágyott ő is. Ezért örül annak, hogy megpillantotta a kikötőt. </em></p>
<p><em>Bemegy a kabinjába, és megfogja az akváriumot, ahol az aranyhal gyorsan körkörösen úszik. Mintha menekülni tudna. Nem tudja, hogy nem a tepsiben hanem a nyílt tengerbe kerül, ahol szabad lesz. Kimegy a verőfényes napsütésben úszó tattra, és a gömb alakú tárolóegységet a víz fölé emeli. "De fogsz hiányozni istenem!" - gondolja. Ez volt az ő külön kincse. Ott volt előtte, és más kincseket keresett a susnyásban. Bár, tudta ő, hogy kincset talált, talán ezért nem is ment el vadászni. Nem pedig a lustaság miatt, vagy abban, mert tudta, hogy a víz alatt csekély esélye van értékes kincsre lelni, mint az új palotájában. De hiányozni fog neki akkor is, de muszáj elengednie. Mosolyog egyet, egy puszit nyom az akváriumra és kiönti az aranyhalat. Kiönti, nézi ahogyan az tátogva a hirtelen oxigénhiánytól le nem esik a hajó oldalán, és hamarosan egy csendes kis csobbanással el nem merül új világában, új szabad világában, ahol nincs többé fal, nincs többé megkötés, hanem a végtelen lehetőségek tárháza. Ahogyan számára is ezzel kecsegtet ez az új világ. Az aranyhal uralma véget ért. Nagyon reméli, hogy még fogja látni ezt az aranyhalat. Hiszen egy kincset nem felejt el az ember, akármennyire is képes elvegyülni a tömegben, vagy pedig az arany is megviláglik a föld alatt vagy a zöld dudvában. Az aranyhal uralma véget ért...</em></p>
<p><em>De az ő új, nagyobb királysága még csak most kezdődik el. A királyság, ahol az elmúlt 5 év tapasztalatait kamatoztathatja, egy új magasság, ahol minden eddigi problémáját, örömét, szenvedését és szeretetét kamatoztathatni tudja, hogy végre olyan emberré váljon, akit mindig is tudott, hogy lehetne, vagy hogy lenne. Most olyan lesz. Nem lehet, meg majd, hanem olyan LESZ...</em></p>
<p><em>A hajó kürtje eközben bömbölve adta a tudtára, hogy a kikötés elkezdődik, a hajó hamarosan megáll és indul a partraszállás. </em></p>
<p><em> </em></p>
<p style="text-align: center;"><object width="425" height="344"><param name="movie" value="https://www.youtube.com/v/N6V2wcJdI0s&hl=en&fs=1"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><embed src="https://www.youtube.com/v/N6V2wcJdI0s&hl=en&fs=1" type="application/x-shockwave-flash" allowfullscreen="true" width="425" height="344"></embed></object></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Firasalgor.blog.hu%2F2013%2F08%2F24%2Fthe_shore_the_goldfish_reign_epilogue_part_v%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Firasalgor.blog.hu%2F2013%2F08%2F24%2Fthe_shore_the_goldfish_reign_epilogue_part_v%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Firasalgor.blog.hu%2F2013%2F08%2F24%2Fthe_shore_the_goldfish_reign_epilogue_part_v%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=The Shore - The Goldfish reign: Epilogue (Part V)"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://irasalgor.blog.hu/2013/08/24/the_shore_the_goldfish_reign_epilogue_part_v#comments"><img class="item_ctp" src="https://irasalgor.blog.hu/rss/image/post/id/5475096" border="0" /></a><br /></p>
személyes
the_shore
0
Iras Land
https://irasalgor.blog.hu
http://i.ytimg.com/vi/N6V2wcJdI0s/0.jpg
https://irasalgor.blog.hu/2013/08/08/sinclair_mckay_a_bletchley_park_titkos_elete
Sinclair McKay - A Bletchley Park titkos élete
2013-08-08T12:13:39+02:00
2013-08-08T12:13:39+02:00
irasalgor
https://blog.hu/user/481975
<p align="center"><b><i>Sinclair McKay – A Bletchley Park titkos élete</i></b></p>
<p align="center"><b><i> </i></b></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ir/irasalgor/image/259976_galeria_sinclair_mckay_a_bletchley_park_titkos_elete.jpg" alt="259976_galeria_sinclair_mckay_a_bletchley_park_titkos_elete.jpg" class="imgleft" />A titoktartás mindig is az emberiség történelméhez tartozott. Hiszen a tudás hatalom, amivel nem szabad kérkedni. Hiába a 18. századtól elharapózó szólásszabadság, és demokrácia, a kormányok az igazi okokat és a nagy horderejű döntéseket, mozgatórugókat sohasem tárták a köznép számára. Talán mert az igazság fáj, vagy éppen féltek a reakciótól? Kitudja. De így volt ez mindig, ahogyan a második világháborúban is. Amit tanulunk, vagy ahogyan tanuljuk természetesen jórészt igazak, de a teljes valóságot nem fedik, és talán sohasem fogunk mindent megtudni a világháborúról sem. Egészen az 1970-es évekig például az átlagember semmit nem tudott a <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Bletchley_Park_M%C3%BAzeum" target="_self">Bletchley Parkról</a> és annak munkájáról. Sinclair McKay könyve az ő történetüket mutatja be. </p>
<p>A könyv egyébként külföldön 2010-ben jelent meg, The Secret Life of Bletchley Park címen az Autumn könyvkiadó jóvoltából, míg a magyar folytatásra 2013-ban került sor a GABO kiadó gondozásában. A fordítást Bihari György végezte, így senkinek nem kell meglepődnie azon, hogy igényes munkával van dolgunk. A könyv egyébként, hogy leszögezzem, prózában írt dokumentumregény, de akár történelemkönyv is lehet, de a száraz, tényszerű elmesélés helyét inkább a sziporkázó prózai hangnem uralja, így unalomról szó sincs abban a 290 oldalban, amit az olvasással fogunk eltölteni. Akiket érdekel a téma, azok számára kötelező anyag, míg másoknak is érdekes lehet a számítástechnikával, szociológiával és történelemmel is foglalkozó anyag. </p>
<p>Mivel a kiadás nem egy regény, így kimondott történetről nem beszélnék, de azért, mint a fülszöveg is írja, az egész Bletchley Park életéről szó esik, kezdve az alakulástól, a háborún át, a viszontagságokon és a mindennapokon át a Hidegháborúig, sőt még a jelenkor is benne van. A csaknem 30 fejezet ráadásul jól elosztott, rövid fejezeteken át mutatja be a mindennapi életet, kiegészítve azt mindenféle szükséges információval és interjúkkal, napló-és könyvrészletekkel – akiket esetleg további irodalom is érdekelne, részletes bibliográfia található a könyv hátulján. Külön pont, hogy van benne tartalomjegyzék, így nem kell keresgélni.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ir/irasalgor/image/300px-BletchleyPark_MainBuilding1.JPG" alt="300px-BletchleyPark_MainBuilding1.JPG" class="imgleft" />Viszont a könyv nem feltétlen kronologikus sorrendben halad – legalábbis, nem mindig – így néha csapongani fogunk a különböző időpontokban és témák között, ez kicsit zavaró lehet, de ez a könyv egy rendkívül igényesen, és tisztelettel megszerkesztett alkotás lett. Ugyanis érződik a lapokon, hogy csodálja az író azokat, akik ott dolgoztak és a kódfejtő tevékenységüket, akik között tényleg a társadalom széles palettája mozgott. Nyelvészek, matematikusok, mérnökök, klasszika-filológusok, szociológusok, arisztokraták, a nőkön át a gyerekekig, katonák és melegek is. De nem elfogult, sokszor helyet hagy a kritikának, valamint az ellenvéleményeket is felvonultatja, így nem csap át egy patriotizmussal átitatott felsőbbrendű bemutatóvá, amelyben a briteket magasabb rendűnek titulálná, mint bárki mást a világon. Mi is úgy érezzük, hogy büszkék lehetünk ezekre az emberekre, és hogy hatalmas dolog, amit műveltek, ráadásul közelebb kerülünk egy korhoz is, amelyről sem a történelemkönyvek, sem pedig az ezzel foglalkozó dokumentumfilmek nem foglalkoznak kellő részletességgel. Akad benne szép számmal intertextualitás is, így egy csomó regényre, filmre hivatkoznak, sőt egyes híres emberek például ott dolgoztak, és később innen kaptak ihletet például James Bond karakterére. Szemtanúi lehetünk a kultúra szárnyalásának, és ez egyfajta optimizmussal tölti el a művészlelket, hogy akármennyire is próbálja a társadalom néha elnyomni az ő érdemeit, azok mégis kivirágoznak és szükség van rá. Ráadásul az adott történelmi érzelmeket is remekül leképezte az író, ugyanis a könyv vége szinte számunkra is fájdalmas, az a keserédes hangulat, amellyel a háború végeztével emberek tízezrei kezdik el ténylegesen az életüket. Sőt, olykor mi is úgy érezzük, hogy ott vagyunk és fejtjük az <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Enigma_(g%C3%A9p)" target="_self">Enigma</a> által kódolt üzeneteket. Átérezzük a háború borzalmait is, hiszen az ő közbenjárásukra sokszor ezrek haltak meg, vagy éppen milliók menekültek meg, míg megint mások szenvedtek a hatalmas teher okozta döntéskényszer miatt.</p>
<p>Többet nem is írnék nagyon a könyvről, akit érdekel a kor és a téma, azok tegyenek vele egy próbát, mert nem fogják megbánni. Szinte mindenre kiterjed az ételen át, a munkáig és a szórakozásig, nem beszélve a technikai leírásokról és a magasabb fokú összefüggésekről. Mi több, minden oldal véleményét megismerteti velünk az író, szóval nem vádolhatjuk elfogultsággal, esetleg túlzott patriotizmussal. Nem beszélve arról, hogy a könyv elolvasása után elhatározzuk, ha Angliában járunk, felkeressük mi is a múzeumként funkcionáló Bletchley Parkot, és utána olvasunk <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Alan_Turing" target="_self">Alan Turingnak</a>, Gordon Welchmannak és a többi vezetőnek, akik hozzájárultak a Park sikeréhez. Ráadásul érdekes pluszt is adhat ez a könyv a sorsban hívők számára. Ugyanis a könyv lapjain az örök optimizmus mellett szinte észrevétlenül, de a gondolatainkba férkőzik az, hogy megannyi véletlen és szerencse kellett ahhoz, hogy a Bletchley Park titka sose derüljön ki az ellenség számára. Ha tényleg nem lenne Isten, akkor mivel magyarázható az, hogy ők szinte minden akadályt sikeresen legyőztek a háború alatt, és talán tényleg több millió ember életét mentették meg? </p>
<p align="center"><b><i> </i></b></p>
<p align="center"><b><i>8/10</i></b></p>
<p align="center" style="text-align: left;"><b><i>A kötetért köszönet a <a href="http://www.gabo.hu/hu/" target="_self">Kiadónak</a>!</i></b></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Firasalgor.blog.hu%2F2013%2F08%2F08%2Fsinclair_mckay_a_bletchley_park_titkos_elete%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Firasalgor.blog.hu%2F2013%2F08%2F08%2Fsinclair_mckay_a_bletchley_park_titkos_elete%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Firasalgor.blog.hu%2F2013%2F08%2F08%2Fsinclair_mckay_a_bletchley_park_titkos_elete%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Sinclair McKay - A Bletchley Park titkos élete"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://irasalgor.blog.hu/2013/08/08/sinclair_mckay_a_bletchley_park_titkos_elete#comments"><img class="item_ctp" src="https://irasalgor.blog.hu/rss/image/post/id/5451036" border="0" /></a><br /></p>
kritika
könyv
dokumentum
történelmi
0
Iras Land
https://irasalgor.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/ir/irasalgor/image/259976_galeria_sinclair_mckay_a_bletchley_park_titkos_elete.jpg
https://irasalgor.blog.hu/2013/06/25/the_shore_the_anchor_is_out_we_re_on_the_seven_seas_part_iv
The Shore - The anchor is out, we're on the Seven Seas (Part IV)
2013-06-25T12:03:16+02:00
2013-06-25T12:03:16+02:00
irasalgor
https://blog.hu/user/481975
<p style="text-align: left;"><em>Kedves Nona!</em></p>
<p><em>A nap ragyogóan süt a tiszta tengerre, mikor ezeket a sorokat elkezdem írni neked. A pennám serceg, mint a fehér lován ülő herceg, és az idő csak halad tova, észre se veszem ahogy elsuhan kitudja hova. Már nem látom a partot, és az ódon falú várat sem. Szinte észre sem vettem, mikor tűnt el a szemem elől a gyönyörű látvány, amely eddig elkísért. Pedig, olyan túl sok dolgom nem volt, pusztán meredtem a tengerre, és a gondolataim kalandoztak. Most már ha akarom sem tudnék visszamenni, ugyanis az utolsó kötelet is felhúztuk, és most már végérvényesen a tengeren vagyunk. A szélirány miatt megfordulni sem nagyon tudnánk, így most már csak egy irány van, mégpedig az új lakhelyem, s egyben a hozzád vezető út. Hamarosan találkozunk. De még ez messze van, még van egy találkozóm a kristálytiszta tengerrel. </em></p>
<p><em>Elég gyorsan telik az idő, még itt a hajón is, pedig hogy őszinte legyek semmi érdemlegeset nem csináltam eddig. A hajó köteleivel és vasmacskáival foglalkoztam, hogy minden a rendben legyen, de mikor az utolsót is felengedtük, nem éreztem azt a katarzist, amit kellett volna. Sőt, most hogy itt ringatózok a tengeren, szélcsendben, még örülök is hogy vége. Belegondolva, hogy lesznek emberek, akiket nem kell mindennap látnom, csupán néha, vagy akár soha többé akár, leszakadt egy lánc és úgy érzem örülök. Persze, nem mindenkinél olyan jó ez az elválás, de jelenleg úgy gondolom jó, hogy lesz egy kis szünet. Nem hazudok, jó dolog, hogy van akit nem kell már látnom. Egy-két ilyen embertől már meg is szabadultam. Új emberekre vágyom, hogy őszinte legyek, másféle mentalitásra, vagy szimplán csak másokra, más arcokra. Remélem ezt megkapom. Bár néha össze vagyok zavarodva, mert nem tudom mit kellene nekem. </em></p>
<p><em>Azért nem hagytam fel a kincsvadászattal sem, bár itt elég mély a tenger, és hogy őszinte legyek nem is fogok alámerülni nagyon. Akadnak kis rajban halak, és kisebb-nagyobbacska állatok is, kisebb cápák, polipok, egyszóval gyönyörű a tengeri élővilág, és bizonyára sok kincset is rejt a hajóm alatt a sötét, tengeri mélység, de annyira nem érdekel. Ha valamit a felszínen megpillantanék, a tengeri üledékben akkor kifognám, de nem térképezem fel a környéket. Jó itt a hajón. Kincsek várnak majd rám a szárazföldön. Persze, néha kivetem a hálómat, és úszok is egyet, de semmi komolyabb. Sőt, képzeld, fogtam egy aranyhalat még az első napon mikor kihajóztunk, és a legénység rákra vágyott. Mikor kifogtuk vissza akartam rögtön dobni, hogy nem fogom ketrecbe zárni akkor, mikor éppen körülötte van a szabadság és az élete, de meggondoltam magam. Nem tudom mit tegyek vele, vissza hajítsam-e, vagy hagyjam bezárva. Itt legalább van esélyem arra, hogy jót tegyek vele, a palotában pedig max egy kis akváriumban lesz, amelyet nem is mindig tudok gondozni. Úgy érzem vissza fogom engedni a tengerbe. Ez a helyes, nemdebár? </em></p>
<p><em>Tudom, te máshogy gondolod, és hiszek neked, de én köztes megoldást találtam. "Nekik aludniuk kell, nekem viszont táncolnom". Emlékszel, mikor azt mondtam, hogy ezek alapján kell élni? Nem azt mondom, hogy mindig maximális égő fokon kell égni, de minden alkalmat meg kell ragadni mind a boldogságra, mind pedig a lehetőségekre. Mint az öregemberes metafora, <a href="http://irasalgor.blog.hu/2013/03/25/the_shore_it_snows_in_hell_part_ii" title="The Shore - It snows in Hell (Part II)" target="_self">az előző levelemben.</a> </em></p>
<p><em>Viszont, mostanában elhanyagoltam a művészeti hajlamomat is. Ne korholj, látom az arcodat. De muszáj volt most egy kicsit pihennem. De majd most visszatérek rá, lehet kicsit be is zárkózok. Van egy tökjó ötletem, amit szeretnék megvalósítani, neked tetszene az ötlet. Nem árulok el róla sokat, de egy lélektani novellában gondolkodtam, amely választ adna néhány égető kérdésre, valamint összegezné a bennem kialakult ars poeticát. Természetesen még van egy csomó bepótolni valóm is, de erről most nem írnék neked. Ez leginkább téged nem izgat. </em></p>
<p><em>Keveset írok most neked, de gondoltam ezeket muszáj papírra vetnem. Még csak most kezdődik a hajó utam szinte, szóval nem hinném, hogy a beköltözés előtt újra írnék neked. De további minden jót. Mint minden mást, ezt is majd megoldom. </em></p>
<p style="text-align: center;"><object width="425" height="344"><param name="movie" value="https://www.youtube.com/v/dGCxgJFjnZw&hl=en&fs=1"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><embed src="https://www.youtube.com/v/dGCxgJFjnZw&hl=en&fs=1" type="application/x-shockwave-flash" allowfullscreen="true" width="425" height="344"></embed></object></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Firasalgor.blog.hu%2F2013%2F06%2F25%2Fthe_shore_the_anchor_is_out_we_re_on_the_seven_seas_part_iv%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Firasalgor.blog.hu%2F2013%2F06%2F25%2Fthe_shore_the_anchor_is_out_we_re_on_the_seven_seas_part_iv%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Firasalgor.blog.hu%2F2013%2F06%2F25%2Fthe_shore_the_anchor_is_out_we_re_on_the_seven_seas_part_iv%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=The Shore - The anchor is out, we're on the Seven Seas (Part IV)"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://irasalgor.blog.hu/2013/06/25/the_shore_the_anchor_is_out_we_re_on_the_seven_seas_part_iv#comments"><img class="item_ctp" src="https://irasalgor.blog.hu/rss/image/post/id/5377105" border="0" /></a><br /></p>
személyes
the_shore
0
Iras Land
https://irasalgor.blog.hu
https://irasalgor.blog.hu/2013/05/26/the_road_so_far_399
The road so far...
2013-05-26T18:19:48+02:00
2013-05-26T18:19:48+02:00
irasalgor
https://blog.hu/user/481975
<p>Ez a bejegyzés az eddigi személyes bejegyzéseim címeit gyűjti össze, aki esetleg olvasta volna mindet, azoknak egyfajta nosztalgiát is nyújthat, ha utánakeresnek mondjuk az elmúlt két évben íródott irományoknak, de nem ajánlom. Ezt leginkább csak magamnak hoztam létre, hogy lássam, hány ilyen post íródott, és azok hány részre oszthatóak. Aki akarja a <a href="http://irasalgor.blog.hu/tags/szem%C3%A9lyes" target="_self">személyes</a> címszó alatt kikeresheti az adott bejegyzéseket. Tudjátok, az évadbontások szerint. </p>
<p style="text-align: left;"><span style="text-decoration: underline; color: #ff0000;">I. Évad:<br /></span><span style="color: #ffffff;">1. Bevezetés<br />2. The Stone will not tell all tales My Child<br />3. My Child, how many tales you have been told about the life?<br />4. Ohh Stone, why is the world changing <span style="color: #0000ff;">(Part I)</span><br />5. Nothing will always be the same My Child...Everything have passed away...Once<span style="color: #0000ff;">(PartII)</span><br />6. No Stone, sometimes the title cannot describe what you feel<br />7. It begins with an overture... <span style="color: #008000;">(Part I)</span><br />8. ...And finish with a grand finale <span style="color: #008000;">(Part II)</span><br />9. Same shit...Different year <span style="color: #ffff00;">(?)</span><br />10. Do you think Stone our praying will be heard one day?<br />11. Shall we celebrate this Stone, won't it?<br />12. Everything cannot be changed at the same time My Child <span style="color: #ffff00;">(Part II)</span><br />13. Something has gone...Something has come <span style="color: #ffff00;">(Part III)</span><br />14. There is no other place like home My Child...If you know where is your home<br />15. Like Heaven in Hell's masquerade<br />16. I hope Stone, the happiness will visit you one day<br />17. We have to say goodbye for a while My Child</span></p>
<p><span style="text-decoration: underline; color: #ff0000;"><span style="text-decoration: underline;">II. Évad:</span></span><span style="color: #000000; text-decoration: underline;"><br /></span>1. When forgivness is fullfield, redemption will come<br />2. The Soul cannot be seen in our eyes, My Child <span style="color: #0000ff;">(Part I)<br /></span>3. But Stone, the mirror will not reveal who we are <span style="color: #0000ff;">(Part II)<br /></span>4. I need you...to be a better man<br />5. The road is haunted by ghosts, Stone<br />6. We have drown into the questions of torrent rain, My Child<br />7. ...And it's done</p>
<p><span style="text-decoration: underline; color: #ff0000;">III. Évad/1. rész:<br /></span><span style="color: #000000;"><span style="color: #ffffff;">1.</span> </span>I have returned Stone to say: "New life has begun"<br />2. You can bath in the light My Child, but the shadows will sometimes embrace you</p>
<p><span style="text-decoration: underline;"><span style="color: #ff0000; text-decoration: underline;">III. Évad/2. rész:<br /></span></span>1. Let's make your dreams come true, Stone<span style="text-decoration: underline;"><span style="color: #ff0000; text-decoration: underline;"><br /></span></span>2. Windows protect you from reality, My Child<br />3. Egy kéjlakban van uram, itt semmi szükség a modorára<br />4. Life is moving, but sometimes we have to stop<br />5. "There is a time, when you need to decide"<br />6. The words are kept unspoken, so the heart lying still closed, My Child<br />7. Summa Summarum 2012<br />8. The Shore - Prologue <span style="color: #0000ff;">(Part I)</span><br />9. The Shore - It snows in Hell <span style="color: #0000ff;">(Part II)</span><br />10. The Power of true Self is the unbreakable chain of Mankind's heritage<br />11. The Shore - Set Sail <span style="color: #0000ff;">(Part III)<br /><span style="color: #ffffff;">(12. The road so far...)</span></span></p>
<p><span style="color: #0000ff;"> </span></p>
<p style="text-align: center;"><object width="425" height="344"><param name="movie" value="https://www.youtube.com/v/f8bsnZEC2jk&hl=en&fs=1"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><embed src="https://www.youtube.com/v/f8bsnZEC2jk&hl=en&fs=1" type="application/x-shockwave-flash" allowfullscreen="true" width="425" height="344"></embed></object></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Firasalgor.blog.hu%2F2013%2F05%2F26%2Fthe_road_so_far_399%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Firasalgor.blog.hu%2F2013%2F05%2F26%2Fthe_road_so_far_399%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Firasalgor.blog.hu%2F2013%2F05%2F26%2Fthe_road_so_far_399%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=The road so far..."><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://irasalgor.blog.hu/2013/05/26/the_road_so_far_399#comments"><img class="item_ctp" src="https://irasalgor.blog.hu/rss/image/post/id/5319048" border="0" /></a><br /></p>
személyes
0
Iras Land
https://irasalgor.blog.hu
https://irasalgor.blog.hu/2013/05/09/the_shore_set_sail_part_iii
The Shore - Set Sail (Part III)
2013-05-09T16:54:09+02:00
2013-05-09T16:54:09+02:00
irasalgor
https://blog.hu/user/481975
<p align="center"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=RujvfS7g0P4"><embed src="https://www.youtube.com/v/RujvfS7g0P4&hl=en&fs=1" type="application/x-shockwave-flash" allowfullscreen="true" width="425" height="344"></embed></a></p>
<p align="center"><i> </i></p>
<p align="center"><i>„Az idő nyeritett akkor azaz papagájosan kinyitotta a </i><i><br /> szárnyait mondom széttárt vörös kapu <br /> szeretőmmel kinek fekete gyémántok voltak befalazva <br /> az arcába s 3 gyereket cepelt a kétségbeesésében <br /> a gyárkémények alatt ültünk <br /> tudtuk holnap a görbe vonalak <br /> ho zsupp ho zsupp <br /> azt mondta elmész KASIKÁM és én elszáradok a <br /> pódiumokon s nádler ur mázolmányaiban <br /> nyilván […]”</i><b>*</b><i></i></p>
<p><i>/*</i><i>Az alábbi bejegyzés maximális megértéséhez ajánlott ismerni Kassák Lajos híres alkotását, <a href="http://moly.hu/idezetek/143581" target="_self">„A ló meghal, a madarak kirepülnek” című művét</a>/ <br /><br />/A bejegyzésben található tovább gomb is/</i></p>
<p> <i>—</i><i>—</i><i>—</i><i>—</i><i>—</i><i>—</i><i>—</i><i>—</i><i>—</i><i>—</i><i>—</i><i>—</i><i>—</i><i>—</i><i>—</i><i>—</i><i>—</i><i>—</i><i>—</i><i>—</i><i>—</i><i>—</i><i>—</i><i>—</i><i>—</i><i>—</i><i>—</i><i>—</i><i>—</i><i>—</i><i>—</i><i>—</i><i>—</i><i>—</i><i>—</i><i>—</i><i>—</i><i>—</i><i>—</i><i>—</i><i>—</i><i>—</i><i>—</i><i>—</i><i>—</i><i>—</i><i>—</i><i><br /></i></p>
<p><i>„Csodálatos napsütés vonta be a száraz talajt, és a dús legelőkön még gyöngyöztek a reggeli harmatcseppek, szikrázva vakítva el az énekes madarakat, akik vidám énekükkel félbeszakíthatatlanul danolták dicshimnuszaikat. A tél, és a késői hideg, valamint az elhúzódó havazások már szinte nem is látszódtak a tájon, kiheverték szenvedéseiket, az újuló tavasz és a nyár közelsége minden sebet begyógyított. Eddig soha nem látott pompa fogadta azokat az átutazókat, akik elhaladtak az utakon, és szétnéztek a csodálatos tájon. Meglepődhettek, hiszen sosem láttak errefelé ilyeneket, pedig sokan minden tavasszal és nyáron végigmentek ezen az úton, és láthatták, ahogyan a kopár, ódon, romos várból hogyan lett egy tökéletesen felújított, néhol palotára, olykor kisebbfajta erődítményre emlékeztető kastély, valamint a hozzá tartozó kertek, mezők és földrajzi adottságok hogyan váltak szemkápráztató mezőkké, és virágzó lankássággá. A meleg ráadásul olyan erősen köszöntött be a tájra, hogy a parton szinte elviselhetetlen lett a hőség, még a titokzatos öregember is behúzódott a kis kuckójába a fák közé és hűsölt. A homokos part szinte égető volt most mezítláb, de enyhe hűvöst adott az árnyék, amelyet a hatalmas hajó nyújtott. Ott állt, végre megérkezett, és impozáns látványt nyújtott, már-már szivárványszínekben tükröződtek a fodrozódó hullámok. A hatalmas, vasból, részből, fából épült hajó kürtje szinte dübörögve hallatszódott el a távolban, ahol a kikötés már egyre közelebb került.” </i></p>
<p>Sok ember mondja, hogy akárhogyan is halad az idő, ő nem változik. Sokszor nem is hisszük el, milyen gyorsan halad az idő. Ami egyesek szerint nem létezik, Bergson szerint pedig objektív-szubjektív idővel is dolgunk van. Akárminek is nevezzük, valami meghatározza az életünket, és rendszert teremt a káoszban. Ennek köszönhetően, eltelt 5 év. Leírva, ez soknak tűnik, hát még megélni. Persze nem fogunk emlékezni minden napjára, sok a „szürke hétköznapok” jegyében telt el, sokszor pedig vártuk, hogy teljen el ennyi-meg-annyi idő, amelyet később sajnálunk, hogy nem kellett volna olyan gyorsan haladni. De emlékezzünk csak a letört faágra, vagy a foszlásnak indult anyagra, amelyet addig feszegetünk, és tördelünk, amíg el nem fogy, mert késztetést érzünk arra, hogy végleg elpusztítsuk, kikerüljön a kezünkből az, ami már nem tökéletes. Az idővel is így bánunk, két részről pusztítjuk azt, mikor pedig odakerülünk, hogy vége, valami lezárul, akkor csak nagy szemekkel állunk, és siránkozunk, hogy „én ezt nem akarom”, vagy „már itt is van?” Akár jól érezzük magunkat, akár nem, akár változásra vágytunk, akár maradásra, az 5 év eltelt, és a gimnáziumi tanulmányaim ezennel befejeződtek. Ismét egy nagy mérföldkő végéhez érkeztem, amelynek határában azért már ott egy újabb nyitány. Mintha mozi teremből, mozi terembe járnánk, és mindig mást néznénk meg.</p>
<p><a href="https://irasalgor.blog.hu/2013/05/09/the_shore_set_sail_part_iii">[...] Bővebben!</a></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Firasalgor.blog.hu%2F2013%2F05%2F09%2Fthe_shore_set_sail_part_iii%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Firasalgor.blog.hu%2F2013%2F05%2F09%2Fthe_shore_set_sail_part_iii%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Firasalgor.blog.hu%2F2013%2F05%2F09%2Fthe_shore_set_sail_part_iii%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=The Shore - Set Sail (Part III)"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://irasalgor.blog.hu/2013/05/09/the_shore_set_sail_part_iii#comments"><img class="item_ctp" src="https://irasalgor.blog.hu/rss/image/post/id/5291496" border="0" /></a><br /></p>
személyes
novella
the_shore
0
Iras Land
https://irasalgor.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/ir/irasalgor/image/R%C3%A9gen.jpg
https://irasalgor.blog.hu/2013/04/24/the_power_of_true_self_is_the_unbreakable_chain_of_mankind_s_heritage
The Power of true Self is the unbreakable chain of Mankind's heritage
2013-04-24T14:36:44+02:00
2013-04-24T14:36:44+02:00
irasalgor
https://blog.hu/user/481975
<p style="text-align: center;"><object width="425" height="344"><param name="movie" value="https://www.youtube.com/v/Us_V6KX7UqU&hl=en&fs=1"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><embed src="https://www.youtube.com/v/Us_V6KX7UqU&hl=en&fs=1" type="application/x-shockwave-flash" allowfullscreen="true" width="425" height="344"></embed></object></p>
<p style="text-align: center;"><em> </em></p>
<p><em>Különös hangok, már-már ricsaj. Mindenütt valamilyen hangfoszlány, kiabálás, suttogások. Mozgás, lépések dübörögnek, ki lassabban, ki gyorsabban, a levegő fojtogató, túlságosan meleg a reggeli napfény sápadt, még éledező sugaraihoz képest. Sehol sincs virágszag, nincs beporzásra váró kürtő, mely az édes nektárt rejti magába. Szilárd felület, érzi a lábacskái alatt, hogy rajta van, szilárdan. Mégis látja a tájat, előtte terül el, gyorsan suhognak mellette a fák, a mező végtelensége, lakmározó őzek szökkennek el a fák irányába. Látja, érzi a napot, ahogy megtörik a felületen és ő figyel. Ki kell szabadulnia. Ez nem a valóság, ő nem itt van, ez veszélyes. Az életét is veszélyeztetheti, túlságosan is zavaró itt minden. Nem lát szélmozgást, de érzi, ahogy a fák irtózatos sebességgel haladnak el előtte. Még ha veszélyes is, tovább kell másznia ezen az ördögi felületen. Egy-kettő-három. Semmi, fülel, neszel. Továbbhalad, felfelé mászik, hisz a pokolnak is van határa. Még mindig nem érez semmi szélmozgást, de a börtöne hosszú. Innen elmozdulni a szárnyaival veszélyes. A veszély, pedig egyenlő azzal, hogy sohasem lát többet virágokat, sohasem érezheti testében azt a kábulatot és gyönyört, amelyet azok adnak számára. Ki kell jutnia, pácban van, de mindenhonnan van kiút, nemdebár? Megteszi az első gyönge szárnycsapkodást, és kicsit arrébb megy. Semmi, furcsa, torz alakok merednek előre, és bámulnak ki az üvegen, amely börtönének korlátja. Jól érzik magukat, természetesnek érzik, hogy ilyen sebességgel halad velük ez a szerkezet. Továbbhalad, többet repül, valahol meg kell találnia a kiutat, hisz mindenből van kiút. Segítséget nem kérhet, ezektől nem, hisz hogyan? Leszáll a felületre, gyenge légmozgást érez. Talán van ajtó, a szabadság nincs olyan messze. Kúszik a reménysugara felé, egyre jobban érzi....</em><br /><br /><em>Hirtelen sötétség öleli körül, és egy nyomást érez a hátán, először gyengén, majd egyre erősödőn, a szemei kidüllednek, a hátsó fele megfeszül, és végül a világ felrobban.</em></p>
<p>Nem egyszerűbb valamit elpusztítani, mintsem segítségére sietni? Nem egyszerűbb nézni, ahogyan valami kétségbeesetten vívja a saját csatáját, amely lehet akár élet-halál, vagy akár átvitt értelmű? Mikor pedig, veszélyesnek ítéljük, csak mert a közelünkben van, vagy épp erősebbnek érezzük magunkat nála, simán elpusztítjuk? Ha pedig látjuk a folyamatot, nem egyszerűbb semmit tenni, és ezen gondolkozni? <br /><span style="text-decoration: underline;">Kétféle út állt a méh előtt:</span><br />A, Valaki feláll, kinyitja a busz ablakát, amelyen a méh valószínűleg néhány perc múlva kitalál, és tovább éli az életét. Semmit sem kap érte, de megtette a napi jó cselekedetét, ha úgy tetszik, leül, és ugyanúgy folytatja a napját ahogyan akarja vagy,<br />B, Mikor a közelébe ér szerencsétlen állat, aki valószínűleg semmit nem fog vele csinálni, ha az utas nem piszkálja, fogja azt, ami épp a keze ügyében van, és agyonnyomja szerencsétlen állatot, utána pedig szidja magát, hogy tiszta trutymó lett az, amivel épp lecsapta az állatot. Mert a halál mindig mocskos, még ha bogarakról van is szó. <br />A két lehetőség közül, melyik került kevesebb erőfeszítésbe? Természetesen leölni az állatot. Nem leszek álszent, én is megannyi legyet és darazsat, méhet csaptam le, és nem hajkurásztam őket azért, hogy menjetek már ki a lakásból, vagy a kocsiból. Nem segítettem nekik, és néha a lehető legváltozatosabb módszerekkel végeztem velük, és tüntettem el az árulkodó tetemet. Az emberi szadizmus határtalan, akármiről is van szó, hiába leplezzük el ezt (ahogy J.K. Rowling írta az <a href="http://irasalgor.blog.hu/2013/02/20/j_k_rowling_atmeneti_uresedes_833" title="J.K. Rowling - Átmeneti Üresedés" target="_self">Átmeneti Üresedésben</a>: <em>"Van abban bátorság, ha nem álcázzuk az állatot, akik történetesen vagyunk.").</em></p>
<p>De nevezzük el ezt egy parabolikus történetnek. A méh helyébe tegyünk egy embert, nagyjából ugyanilyen problémákkal. Melyik utat fogja 10 emberből 8 választani? Segít neki, tétlenül nézi, vagy belé rúg egyet, csak mert megteheti - természetesen nem fogja megölni az illetőt. Szerintem mindenki tudja a választ. Gondolkozzatok el rajta, ti mit tennétek...</p>
<p>...Egy egyszeri, freud-i pszchioanalízis és asszociáció után, pedig ha mélyebbre ásunk, rájövünk az emberi természet egyik legnagyobb hibájára. Hogy hazudunk önmagunknak, és képtelenek vagyunk azok lenni néha, akik történetesen vagyunk, olyan bőrben, amiben a legjobban érezzük magunkat, és amiben a lehető legjobban ki tudunk teljesedni. Amiben önmagunk lehetünk, és amelyben megtudjuk mutatni a világnak azt, hogy mire vagyunk képesek, még akkor is, ha ez esetleg konfrontációkat eredményez, vagy mások számára furcsára tűnhet. Másokhoz akarunk alkalmazkodni, majdnem minden esetben, főleg akkor, ha valami nagyobb dolgot remélünk, attól, ha úgy viselkedünk valakivel, ahogy az általánosítások, a közízlés elvárja, vagy esetleg úgy gondoljuk az számára jó lesz, hogy jobb benyomást tehetünk rá. Hiába vagyunk bármennyire optimisták, vagy éppen magabiztosak önmagunkban, az ember olykor meginog, és nem azt mutatja, aki valóban, hanem egy teljesen más szelettel kezd el játszadozni. Persze, az ember lehet ezerarcú, mint <a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/Ianus" target="_self">Janus</a>, de van egy alaptermészete és ÉN-képe, ami a lehető legsikeresebb lehet, minden esetben, még ha a társadalmi és szociális vonások az ellentettjét is várnák. Ideig-koráig játszhatunk mást, de a legelbűvölőbbek, mindig is úgy leszünk, ha magunkat adjuk, mindig minden körülmények között. Ha nem ezt tesszük, lehet, hogy olyan szerepben akarunk tetszelegni, ami nem igazán mi vagyunk, és ez kitűnik és valami már a kezdetekben a sárba temettetik. Ha sikeresek is vagyunk az álcával, úgyis kiderül a hazugság, és úgy járunk rosszul. Emberek, vagy egy ember miatt, pedig a személyiséget átalakítani teljesen felesleges. Ha az embernek fenntartásai vannak a másik ember miatt, mert az talán sokkal okosabb nála, vagy éppen bele akar tartozni egy adott közösségbe és szolgamód okádja ki magából azokat a frázisokat, amit a "szellemi vezető" mondd, nos baszódjanak meg nyugodtan. Az embernek mindig annak kell lennie, aki a saját énképe szerint az. Ha önmaga is fél attól az énképtől, vagy netán nem bízik abban, ami szerinte lehetne, akkor hogyan várja el, hogy mások is olyan színben lássák, mint azt ő hiszi? Vagy akkor, hogyan lehetne ő olyan, mint amit hisz magáról, ha ezt fél másoknak megmutatni, vagy akár egy személynek? Az ember legyen mindig ÉN, hiteles, koherens. A többi, csak duma. </p>
<p></p>
<p style="text-align: center;"><object width="425" height="344"><param name="movie" value="https://www.youtube.com/v/xaoxOGIxA-I&hl=en&fs=1"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><embed src="https://www.youtube.com/v/xaoxOGIxA-I&hl=en&fs=1" type="application/x-shockwave-flash" allowfullscreen="true" width="425" height="344"></embed></object></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Firasalgor.blog.hu%2F2013%2F04%2F24%2Fthe_power_of_true_self_is_the_unbreakable_chain_of_mankind_s_heritage%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Firasalgor.blog.hu%2F2013%2F04%2F24%2Fthe_power_of_true_self_is_the_unbreakable_chain_of_mankind_s_heritage%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Firasalgor.blog.hu%2F2013%2F04%2F24%2Fthe_power_of_true_self_is_the_unbreakable_chain_of_mankind_s_heritage%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=The Power of true Self is the unbreakable chain of Mankind's heritage"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://irasalgor.blog.hu/2013/04/24/the_power_of_true_self_is_the_unbreakable_chain_of_mankind_s_heritage#comments"><img class="item_ctp" src="https://irasalgor.blog.hu/rss/image/post/id/5244603" border="0" /></a><br /></p>
személyes
0
Iras Land
https://irasalgor.blog.hu
http://i.ytimg.com/vi/xaoxOGIxA-I/0.jpg
https://irasalgor.blog.hu/2013/04/14/john_scalzi_szellemhadtest
John Scalzi - Szellemhadtest
2013-04-14T11:31:50+02:00
2013-04-14T11:31:50+02:00
irasalgor
https://blog.hu/user/481975
<p align="center"><b><i>John Scalzi – Szellemhadtest</i></b></p>
<p align="center"><b><i> </i></b></p>
<p><a href="http://moly.hu/szerzok/john-scalzi" target="_blank"><img src="https://m.blog.hu/ir/irasalgor/image/john_scalzi_szellemhadtest.jpg" alt="john_scalzi_szellemhadtest.jpg" class="imgleft" />John Scalzi</a> regényfolyamának első része nagy sikert aratott tavaly a sci-fi rajongók körében – én is szerettem, <a href="http://irasalgor.blog.hu/2012/06/03/john_scalzi_venek_haboruja" title="John Scalzi - Vének Háborúja" target="_self">íme a róla szóló bejegyzés</a>. Köszönhetően Scalzi rendkívül fantáziadús világfelépítésének, valamint annak, hogy a klasszikus militarista sci-fi alkotásokból kölcsönvett ötleteit sikerült úgy beleépítenie az univerzumába, hogy az nem plágiumként, hanem ügyesen kivitelezett tisztelgésként hatott. Nem beszélve Scalzi írói tehetségéről, melynek segítségével egy piszokszórakoztató, humorban tobzódó, mégis erkölcsi kérdéseket felvető könyvet tett le az asztalra. Viszont talán ez volt a könyvvel a legnagyobb baj. Az ember rendkívül jól szórakozott, és élvezte is a könyvet, de miután letette és más, komolyabb témájú sci-fi könyveket is elolvasott, rájött, hogy mégsem gyakorolt rá akkora hatást a <a href="http://moly.hu/konyvek/john-scalzi-venek-haboruja" target="_blank">Vének Háborúja</a>, mint azt akkor gondolta. Ettől függetlenül a folytatást mindenki várta, ami pedig meg is érkezett. Lássuk, Scalzi hogyan fűzte tovább a Gyarmati Véderő katonáinak kalandjait. </p>
<p>A Szellemhadtest Ghost Brigade néven 2006-ban jelent meg külföldön, a sci-fi kiadók ottani zászlóshajója, a <a href="http://moly.hu/kiadok/tor-books" target="_blank">Tor Books</a> gondozásában, míg a magyar kiadásra kisebb csúszás után, 2013 februárjában került sor az Agave kiadó jóvoltából. A könyv most egy nyúlfarknyival hosszabb, mint az elődje, ugyanis ez 300 oldalt számlál, de még olvasmányosabb, mint az elődje, így az egyik legnagyobb baj a könyvvel, hogy hihetetlen gyorsan lehet vele végezni. A fordítást most nem Pék Zoltán, hanem Farkas István végezte, aki viszont ugyanolyan jó munkát végzett, meghagyva az univerzum korábbi magyar kifejezéseit és minőségét is. Ami viszont nem tetszett, az a borító gerince. A gerincen található fej ugyanott helyezkedik el, mint az előző kötet esetében, amivel nem lenne semmi különösebb baj, de esztétikailag mégis úgy nézne ki legszebben, ha a két regény két különböző feje alkotna egy nagy arcot. </p>
<p>A regény műfaja továbbra is militarista sci-fi, viszont Scalzi megpróbálta mélyíteni mind az univerzumot, mind pedig az erkölcsi mondanivalót, így egy sokkal kiforrottabb, gondolatébresztő szegmensekkel tarkított regényt kapunk, amelyben háttérbe szorulnak a katonai események. Persze, a Szellemhadtest a Különleges Haderő, akik általában nem a nagy katonai akciókat vezetik, így akik az előző rész akcióorientált miliőjét szerették, azok kicsit csalódni fognak. A technikai leírások szerelmesei is örülhetnek, ugyanis most sokkal több technikai és biológiai magyarázatokat kapunk például az AgyGép működéséről, vagy éppen a Különlegesek génfaragásairól is, de többet megtudhatunk a különböző fajok hierarchiájáról, társadalmi felépítéséről, így sokkal „élőbbek lehetnek” a megszokott, sematikus, 2D-s ábrázolású ellenségeknél. </p>
<p>A történetet is megpróbálta egy kozmikusabb szintre emelni, ugyanis az előző rész hódító-védekező háborúi után, most az egész emberiség jövője a tét, miután egy titkos katonai akció után kiderül, hogy három faj és egy ember szövetkezik az egész emberiség ellen, hogy elpusztítsa azt. A fenyegetés elhárítása érdekében, pedig az embereknek mindent meg kell tenniük, ugyanis szövetségesekre a világűrben nemigen számíthatnak. Ezért pedig, képesek minden eszközt bevetni, például beleültetni az áruló Charles Boutin tudatmásolatának egy példányát egyik újonc különleges katonájukba, ám a kísérlet látszólag sikertelen, hiszen a katona agyában nem ragad meg Boutin tudata, így saját személyisége fejlődik, Jared Dirac néven. Ezután megismerhetjük a Különleges haderők kiképzését, és első bevetéseit, ezek a részek szolgáltatnak a műben a militarista műfaji jegyeknek, de hamarosan Boutin tudata mégis előkerül Jared agyában és a hajsza Boutin után újabb szintre lép. A regényben egyébként egy másodpercig sem tűnik fel az előző kötet karakteres főszereplője, John Perry, viszont mindenki más helyet kap. Szinte főszereplőként működik Jane Sagan, de gyakran feltűnik nekünk Henry Wilson is, sőt még egy magyar vonatkozású szereplőt is kapunk Szilard tábornok után – és nem fordító által elkövetett olvasói szimpátiamanipuláció eredményeképp, ugyanis megmagyarázzák, hogy Szilárd Leó után kapta a nevét. A történet egyébként lineáris úton halad, hatalmas csavarokra és buktatókra nem számíthatunk, viszont megfelelő alapot ad arra, hogy mélyebbre nézzünk az univerzumba, és kicsit mélyebb olvasásélményként tekintsünk a regényre, melynek a végén azért elvetik a folytatás csíráit.</p>
<p>John Perry hiánya viszont, hogy őszinték legyünk fel sem fog tűnni a regényben. Igaz, a szereplők egy része szinte másolata az előző rész szereplőinek, akár a női, akár a férfi sidekick karakterekről van szó, sőt Jared is hasonlít Perry-re. Itt van például Sarah, aki az előző rész szexpartnerére emlékeztet minket, Szilard a „cél szentesíti az eszközt, még ha áthágjuk is szabályokat” típusú tábornok, míg James Robbins ezredes is kicsit emlékeztet valakire. A karaktereket egyébként nem mélyítik el túlságosan, és talán mindegyik kicsit túl lazára veszi a figurát, hiába lebeg a fejük fölött Damoklész kardja, még a tábornokok sem igazán tekinthetőek komolynak. Jared személyisége egyébként ugyanolyan „elvarázsoló” és szimpátiát keltő, remekül helyettesíti Perry szerepét.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ir/irasalgor/image/szellemhadtest-sf.jpg" alt="szellemhadtest-sf.jpg" class="imgleft" width="398" height="224" />Scalzi alapvetően meghagyta az arányokat, bár egy-két helyen kicsit elhúzta a mérleg nyelvét. Például sokkal több humor kap helyet a regényben, nem egy helyen fogunk hangosan nevetni, ugyanis piszok jó érzékkel találja el a rekeszizmokat, még a legdrámaiabb helyzetben is sikerül viccekkel felderíteni az embert. Persze, ez a sok poén kicsit a regény komolyságának rovására megy, amivel pedig nem fogunk közelebb kerülni a szépirodalmi skálához, de Scalzinak szerintem nem is ez a célja, ugyanis a Köszönetnyilvánításban felsejlik, hogy a való életben is ilyen poéngyáros lehet. Amiből még többet kapunk, azok a filozófiai, erkölcsi fejtegetések, amelyek egy része érdekes, elgondolkodtató, és jól beilleszthetőek a történet szempontjából, néhány helyen viszont túlságosan bőlére ereszti a filozofálást, amelynek itt nincs helye. Természetesen, minden könyvben szükség van mondanivalóra, és kell is, hogy legyenek benne erkölcsi és emberi kérdések - a történet és az univerzum alapjából kifolyólag is - de a 300 oldal és a megannyi humor mellett a kötet vége felé lévő hosszas monológok igazán kilógnak a sorból. Fentebb említettem már, de ide is leírom, hogy az akciórészek száma is csökkent, míg a belső monológok száma megnőtt, nem beszélve a politikai hazárdjátékokról, amelyek közül az enesha-i túszejtés a könyv legjobb jelenetei közé tartozik. A leíró részek viszont érdekesebbek, és ezek által sokkal jobban elképzelhetőek a különböző helyszínek, lények, és a sok történelmi utalás miatt jobban tudjuk magunkat orientálni térben és időben, mint az előző kötet esetében.</p>
<p>Összességében elmondható, hogy a Szellemhadtest folytatta a korábban bevált receptet, viszont tovább mélyítette azokat, így a szórakoztató, egyszerű militarista első rész után egy jobban kidolgozott, komolyabb történettel rendelkező, filozófiai és erkölcsi témákat feszegető könyvet kapunk a kezünkhöz, amelyben a korábban hangsúlyos elemek, mint a humor és akció ugyanúgy fontos szerepet kapnak. Akinek tetszett az első rész, azoknak ez is tetszeni fog, aki pedig túlságosan egyszerűnek tartotta a nyitó kötetet, azok is tegyenek vele egy próbát, mert Scalzi mindent megtett, hogy egy minden ízében kiforrottabb folytatást tegyen le az asztalra. Aki viszont már-már szépirodalmi stílusban megírt sci-fire számít, kerülje el, mert ez nem az ő könyve lesz.</p>
<p></p>
<p align="center"><b><i>9.2/10</i></b></p>
<p align="center" style="text-align: left;"><b><i>A kötetért köszönet a <a href="http://www.agavekonyvek.hu/" target="_blank">Kiadónak</a>!</i></b></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Firasalgor.blog.hu%2F2013%2F04%2F14%2Fjohn_scalzi_szellemhadtest%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Firasalgor.blog.hu%2F2013%2F04%2F14%2Fjohn_scalzi_szellemhadtest%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Firasalgor.blog.hu%2F2013%2F04%2F14%2Fjohn_scalzi_szellemhadtest%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=John Scalzi - Szellemhadtest"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://irasalgor.blog.hu/2013/04/14/john_scalzi_szellemhadtest#comments"><img class="item_ctp" src="https://irasalgor.blog.hu/rss/image/post/id/5221988" border="0" /></a><br /></p>
kritika
könyv
sci_fi
0
Iras Land
https://irasalgor.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/ir/irasalgor/image/john_scalzi_szellemhadtest.jpg
https://irasalgor.blog.hu/2013/03/30/disztopia_avagy_a_modern_husvet
Disztópia - avagy a jövő Húsvétja
2013-03-30T20:18:27+01:00
2013-03-30T20:18:27+01:00
irasalgor
https://blog.hu/user/481975
<p>Közelednek.<br />Félek. <br />Istenem, segíts.<br />A hideg kiráz.<br />Hallom ahogyan lépkednek a kihalt folyosón, karmaik végigkaristolják a tükörsima felületet. <br />Sötétben vagyok, megpróbálok összehúzódni, hogy minél kisebbnek látszódjak. Hogy eltűnjek a sötétségben. Hogy eggyé váljak a sötétséggel. Így-is-úgy-is odajutok, ha elkapnak. <br />A léptek egyenletesek, halk kongások a kihalt éterben. A csend szinte megőrjít, hallom ahogyan a szerveim működnek, a szívem dübörög és pumpálja a vért az agyamba.<br />Emlékképek.<br />Sikolyok, sikolyok a messzeségben, akiket elkaptak. Hatalmas fogukkal hogyan szakítják a bőrt, hogyan válnak le a testről a darabok, és hullanak a kezükbe. Vérző fogukról csöpög a vér a padlóra.<br />Klatt-klatt. <br />Kong. Kong. <br />Jajveszékelések, sikítások, sírás hangjai. A lényüktől megfosztott férfiak utolsó jajveszékelései. <br />Hallom ahogyan sokan megpróbálnak elmenekülni, vérző testrészükkel, ernyedten lógó férfiasságukkal, hogyan próbálnak segítséget szerezni, mert győz az ösztön. Győz az életben maradás. A Túlélés. <br />Odakint susog a szél, elhagyatott gyárépületekben vagyunk. Nincs esély. Ide nem ér el senki, aki segíthetne. <br />A fák árnyéka a hold fényében félelmetes képeket vetít a falra, apokaliptikus a táj. Ódon, elhagyatott vasbeton tömbök, acélfalak, asztfaltburkolatok. <br />Ki segíthetne, ha a kormány hagyja, hogy ezt tegyék velünk? Szemet hunynak e felett. Nem érdekli őket a sötétség, a vér. Csak a profit. A hagyomány. A látszat. <br />Behunyom a szemem, de így is látom a vérvörös szempárokat. Nem látnak a sötétben. Csak szagolnak. Gyorsak. Elkapnak. Nem látnak, de vérvörös szemük világít a sötétben, gyűlölettel telik meg. Majd jön a harapás. <br />A hold sápadtan mutatja a fák susogását, s a pettyeket. <br />A betontömböket fehér lepel veszi körül, mint Krisztus testét. <br />Isten betakarja tetteit és teremtésének tetemét. <br />Fehér kendőbe burkolja a világot. <br />Még mindig gyermekének tekinti azt, amivé váltunk, még ha mi már félig az öngyilkosságot is választottuk. <br />Ezek nem könnyek. Nem sír értünk, betakar. Fehér pettyek szakadatlan szállingózása töri meg a léptek moraját. <br />Hisz vétettünk. Azért kerültünk ide. Vétettünk az emberiség ellen. Közelebb hoztuk ránk a takarót, magunkra húztuk, mint a beteg, fázó gyermek a tiszta lepedőt, mivel az anyja betakarja láztól meggyötört, megfürdetett testét. Hiszen betegek vagyunk. <br />A kongás akár egy halk zongorajáték. Csendesen, notóriusan indul, majd ahogy közeledik úgy erősödnek a taktusok, s végül a jajveszékelés, önnön méltóságunk megbecstelenítése adja a grand finálét, a szimfonikus zenekar átszellemülten jut el a csúcsra, az előadás befejeződik, a nézők tapsolnak...<br />...A gyerekek tapsolnak. Tojások. Húsvéti tojások tömkelege árasztja el a boltokat, mindenütt kaphatóak. Húsvét. HÚS VÉT. Nevében is benne a vétek szó. Mi vétettünk, önmagunk ellen, s mi megpróbáljuk kivágni a mételyt. A pestist meg kell állítani. <br />Pestisek vagyunk, hiszen a fertőnek van-e lelke? Érdekelt-e minket az, hogy a ragálynak van-e lelke? <br />Nem. Mért érdekelné őket a mi sorsunk? A mi lelkünk?<br />Istent sem érdekli, hisz betakarja a beteg világot. Meggyógyítjuk magunkat.<br />....Miközben a gyerekek tapsolnak. Szemükben ott van a jövő. A meggyógyulás. Feltámadás. A tojások a feltámadások jelképei. A Húsvét a régmúlt szimbóluma. A tavaszé, a feltámadásé. <br />De hol a feltámadás, mikor már csak a pettyek szállingóznak szerte a világon? <br />A földek befagytak. <br />A világ megfagyott. <br />Nincs már ami tojást adjon. Nincsenek tyúkok. Se madarak. Valahol, talán, távolban, messzeségben, a világ túlsó felén. Ami nem elég. Húsvétra nem elég. Mert a látszatot fent kell tartani. <br />De hisz vétkes annyi van. Akiknek van tojásuk. Pejoratív értelemben vett allegorikus tojásuk, de lényegtelen. Hasonló forma, ami felnagyobbítható, alakítható. Minden átalakítható.<br />Hisz nem a gyermekek boldogsága a lényeg? Nem ők a bűnösök apáik vétkeiért. <br />Őket ez nem érdekli, csak legyen húsvéti tojás. És ők megkapják. Nekik nem számít hogyan, se nekik. Régóta manipulálnak minket. Régóta nem tudjuk, mi természetes, és mi nem. Egy dologgal több vagy kevesebb, nem eszik meg, hisz csak dísz, így még kannibalizmus sem lehet. <br />Egyre közelebb kerül. Hallom a kongását, szinte látom magam előtt a négylábú testet, amint zömöken kiszagolja a tojások szagát. Itt született, továbbfejlődött, elfogadta, hogy a látszat megölné. Nem mutat mást, csak azt, ami a valóság. <br />Nem futhatok, hisz már a korábbi fajtája is gyorsabb volt, mint mi. Ő pedig sokkal gyorsabb. Sokkal erősebb. Esélytelenek lettünk. Egyedül az eszünk az, ami képes még kordában tartani ezt a világot. És fenntartani a látszatot. <br />Jelkép volt, a feltámadás egyik állati jelképe, s most vérengző szörnyeteg. Isten mégis betakar minket. <br />Kivétel a bűnösöket. <br />Mert mi itt vagyunk, a helyünkön: a sötétségben. <br />S félünk.<br />Talán van még remény, számunkra is. <br />Hisz létezik megbocsátás mindenki számára nem? <br />Én mégis félek.<br />Istenem, egyre közelednek.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Firasalgor.blog.hu%2F2013%2F03%2F30%2Fdisztopia_avagy_a_modern_husvet%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Firasalgor.blog.hu%2F2013%2F03%2F30%2Fdisztopia_avagy_a_modern_husvet%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Firasalgor.blog.hu%2F2013%2F03%2F30%2Fdisztopia_avagy_a_modern_husvet%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Disztópia - avagy a jövő Húsvétja"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://irasalgor.blog.hu/2013/03/30/disztopia_avagy_a_modern_husvet#comments"><img class="item_ctp" src="https://irasalgor.blog.hu/rss/image/post/id/5184694" border="0" /></a><br /></p>
horror
novella
0
Iras Land
https://irasalgor.blog.hu
https://irasalgor.blog.hu/2013/03/25/the_shore_it_snows_in_hell_part_ii
The Shore - It snows in Hell (Part II)
2013-03-25T18:34:40+01:00
2013-03-25T18:34:40+01:00
irasalgor
https://blog.hu/user/481975
<p style="text-align: center;"><embed src="https://www.youtube.com/v/7pzGKW4ZQ2Y&hl=en&fs=1" type="application/x-shockwave-flash" allowfullscreen="true" width="425" height="344"></embed></p>
<p style="text-align: center;"><em> </em></p>
<p><em>Kedves Nona!</em></p>
<p><em>Idejét sem tudom már mióta nem hallottam felőled, és nem írtam neked egy árva sort sem. Vártam a megfelelő alkalmat, ihletet és történéseket, hogy papírra vessem, és elküldjem neked. Valamint eddig időm sem volt arra, hogy nyugodtan leüljek és átgondoljam a velem történteket. Pedig hidd el történtek. Egyre szorít az idő, a berakodás szép lassan a tetőfokára hág, és engem mindenféle mással is zavarnak, ráadásul újra bezárkózok mostanában a könyvtárszobába, ami valamilyen téren éppen a lehető legrosszabbkor történik meg. Csapongok ide-oda, annyi minden tolult már fel a fejemben, és tudod milyen vagyok, amíg nincs csordulásig megtelve a pohár, addig csak rendszerezek. Ráadásul még nem is kérdeztem a többi párkáról. </em></p>
<p><em><img src="https://m.blog.hu/ir/irasalgor/image/F%C3%A9nyk%C3%A9pek-0029.jpg" alt="Fényképek-0029.jpg" class="imgleft" width="433" height="422" />De menjünk sorjában. Az idő pocsék, most is miközben ezeket a sorokat írom esik a hó. Méghozzá nem is kicsit, mondhatnám, hogy átlagosan szakad. Nagy pelyhekben, amelyekben világok bújhatnak meg és pusztulhatnak el, míg le nem érnek a földre ahol el nem olvadnak. Ráadásul hideg is van, a kandallóban csakúgy pattog a tűz, és még mindig érzem, hogy hideg a kezem, hiába a toll sercegés. Neked nem lehet túlságosan érdekes, hogy esik a hó, kinek lenne az? De itt még sohasem havazott. Felhőszakadások, ömlő esők, kisebb árhullámok, dagályok előfordultak, olykor imádtam is kint állni az esőben. Olykor rendkívül erősen sütött a nap, imádtam a parton a homokban sétálni, napozni, miközben a fülemben valamiféle zene taktusa szólt. De még hó sosem esett, ráadásul sosem ilyen tartósan. Kisebb buckákat látni itt-ott, egyes helyeken már megfagyott, egy-két állat fürdik benne, némely erre járó ember hógolyózik is, leginkább a gyerekek. A hó persze szép, főleg a tükör másik oldaláról nézve. Ahogyan a kisebb pelyhek lefelé szállingóznak a régi karácsonyt juttatják az eszembe, amikor még a Jézuska ereje megsokszorozta a karácsonyi ajándékok erejét. Direkt nem hoztam fel a szeretet, hisz az sosem vész el, csak maximum átalakul, veszít valamit az impulzáló szenvedélyességéből, de az igazi szeretet sosem alszik ki. Nem úgy mint a tűz, amerre rakni is kell...</em></p>
<p><em>Itt is vagyok. Rengeteg munka vár még rám, mind a berakodással, az előkészületekkel, pedig még a hajó itt sincs. Gondoltam, hogy nagy feladat lesz ez számomra, de néha úgy érzem, hogy meghaladja képességeim. Semmi pesszimizmus, csak néha, gyengébb napjaimon. Mindenféle számla, szállítási költség, felkészülés, dobozbeszerzés, nosztalgia. A nagy részét még el sem kezdtem, csak felületesen, pedig ideje lenne már, hiszen az idő egyre csak fogy, Damoklész meglendíti már kardját felettem. Hallom, ahogyan néha éjszaka susog, az árnyakban látom az ingát, ahogy elevenen akar felnyársalni, mint egy eretneket. Néha félek ezektől a hangoktól, baljós, mint a szél magányos hideg téli éjszakákon. Egy elméleti világban természetesen, tudom mit tanácsolna az ember, hogy csak a feladatodra koncentrálj, és tégy meg érte mindent. Meg is fogok, és egyre nagyobb részben ez is köti le a figyelmem. Megannyi más dolog mellett, amit egyesek nem néznének jó szemmel, de hisz tudod, ki vesse kire az első követ. </em></p>
<p><em>De nem is ezzel van a legnagyobb baj. Néha úgy érzem elfáradtam, mint egy öregember, aki mindent már rá akar hagyni az életre, hogy majd lesz valami, eltelik az a kis idő. Ide-oda kacskaringózok a gondolataim között, néha folytatni akarom, ki akarom használni a maradék időt, nem hagyni, hogy a havazás és a természeti viszonyok közbeszóljanak...néha viszont egyszerűen csak vitetni magam az árral. Gyakran érzem úgy, hogy itt már számomra semmi jó nem származik, amit tudtam megtettem, és már csak apróbb sikerek várnak rám, valamint a stagnálás. Látom az út végét, és nincs bennem elég erő ahhoz, hogy bejárjam a mellékösvényeket is. Meg egyáltalán van értelme? A bepakolást hamarosan elkezdem, a dobozok itt állnak, hamarosan a hajón leszek, ahol magam mögött hagyom ezt a gyönyörű lankás domboldalt, amelyen tavasszal mindig virágzik a lótusz, rózsa, tulipán és rododendron. Tetszene neked ez a látvány. Mindig is imádtad, ahogy a mezőn és a kertekben a színek harmonizálnak. Sosem értettem, hogy fér meg neked a fekete rózsa a büdöskével, nem beszélve a rothadó tulipánok haldokló leveleiről. De te mondtad, hogy ez így jó, és tényleg. Hamarosan azokon a habokon fogok utazni, amelyeket eddig csak néztem, és elbambultam rájuk, ahogy kiültem a partra. Ilyenkor jut eszembe, hogy most már nem kell semmi mással foglalkozni, csak az előttem lévő fontosabb feladatokkal, és a hajóútra koncentrálni. De ez a gondolkodás zavar. Két okból is. </em></p>
<p><em>Legyen az első az öregedéssel lévő párhuzam. Néha elgondolkoztam azon, hogy ha egy ember már hatvan esztendőn túl van, útjára indítva egy boldog családod, mi motiválja még őt arra, hogy szívja a tudást, minél jobb legyen, és hogy nem "tunyul el", hagy mindent a következő generációra, s ezáltal magának kalapálja a szögeket a koporsóján. Mindig mondtam, hogy én ilyen ember akarok lenni, aki még 80 évesen is nyitott az új dolgokra, legyen szó akár technika, kortárs irodalom, vagy valami. Mihelyt az ember feladja a szellemi tanulási szükségleteit, onnantól kezdve egyre közelebb jön a halál. Ha valaki szellemileg leépül, tar gallyakká aprózódik el életének és szellemének fája, akkor a kasza suhintani fog. Így is, úgy is, de nem mindegy, hogy egy kiöregedett, de dicsőséges utolsó terméses fát arat le, vagy pedig egy fonnyadt kórót. Na tehát, ha én már most azon gondolkodom, hogy leülök a fotelba, és learatom a főbb babérokat, miközben még egy csomó lehetőségem akad arra, hogy a szigetet feltérképezzem, és megannyi tapasztalatot szerezzek, akkor mire várok? Ha kételyekkel és kihagyott lehetőségekkel telve szállok fel a hajóra, akkor nem leszek jobb a kivágott karácsonyfánál, amit kiszipolyoz a meleg levegő a szobában. Mire pedig odaérnék, hogy elfoglalom új otthonom, már csak egy lecsupaszított hasáb leszek, ami gyújtósnak jó. </em></p>
<p><em>Amikor erre gondolok, mindig elfog egy olykor csendes, máskor pedig erősebb belső hang. Nevezd angyali hangnak is akár, isteni sulykolásnak. Ahogy gondolod, ezen nem veszünk össze. Arra sarkall, hogy csináljam, akármi van, akármi jön közbe, akármi tűnik annak, hogy elég lenne beleülnöm a fotelba, és azt várni, hogy fémkocsin toljanak ki, mindig lehet jobb. Mindig elérheted azt, amit szeretnél, még akkor is, ha már szorít az idő. Egyesek azt mondják, hogy ha valaki arra gondol, hogy mi hátráltatná a győzelmet, már veszít. Ez pedig nem egyenlő azzal, hogy végignézzük azt, milyen buktatók lehetnek, mert azon gondolkozol, miért ne vágj bele. Pedig, ha eljátszadozunk azzal, hogy "na majd holnap", akkor észre vesszük, hogy mindig kapunk kapaszkodót, ha akarunk. Amit megfogunk, és - állapottól függően - elég ha csak mentőövként használjuk, vagy pedig mint a mocsárban ragadtad, kievickélhetünk vele a "szarból". Talán érdemes lenne még egy utolsó esélyt adnom és nem foglalkozni azzal, hogy "miért ne tegyem meg". Talán jó is kisülhet belőle. Az idő szorítása kétélű fegyver, és egy jó harcos tudja, hogyan ne sértse meg magát, miközben az ellenfeleit pedig mindkét végével térdre kényszeríti. </em></p>
<p><em>Pedig, hidd el, néha már olyan jól belehelyezkedtem a helyzetembe. Bezárkózok a szobámba, és pusztán azzal vagyok elfoglalva, amikor megismertél, és ahogyan ismersz. Az intellektuális oldalamat. Persze, ez is jó, én jól érzem magam így is, hasznos dolog, de erre talán jut máskor is idő. Régóta nem érdekelnek a kincsek sem, az igazi drága követ nem hinném, hogy az utolsó pillanatban meg tudom találni, akik pedig beérik bóvlival, bizsuval, vagy csak az aranyásási lázban égnek elégedjenek meg azzal, amit kínálnak. Kinézek az ablakon olykor, mikor az idő melegebb, és az első fű sarjad ki, és eszemben sincs kimenni. De, mi van ha mégis van értelme? Ha egy kis diplomáciával, és taktikázással visszahozhatom azt, amikor még bot nélkül vágtam be magam a legnagyobb dzsungelbe, és fürödtem meg a legmélyebb pocsolyában is akár egy disznó, mert úgy gondoltam, hogy a kincs ott van? </em></p>
<p><em>Nem tudom, Nona pontosan mi van. Ezek a kérdések, sorok, vélemények napról-napra változnak, olykor hol ez győz, hol az. A kikötés ideje pedig egyre csak közelít. Mostanában beszélgettem egy öregemberrel, aki a parton ül és mered a semmiben és elmeséli az életét. De a tűz ismét ki akar aludni, így rövidre fogom, róla most nem tudok beszélni neked. Remélem jól vagytok, a többi barátnőddel együtt. Várom mihamarabbi írásod, addig pedig eldöntöm mit fogok én csinálni. Hátha egyezik a véleményünk.</em></p>
<p style="text-align: center;"><object width="425" height="344"><param name="movie" value="https://www.youtube.com/v/z6Xi4xoXQU4&hl=en&fs=1"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><embed src="https://www.youtube.com/v/z6Xi4xoXQU4&hl=en&fs=1" type="application/x-shockwave-flash" allowfullscreen="true" width="425" height="344"></embed></object></p>
<p><em> </em></p>
<p style="text-align: left;"></p>
<p style="text-align: left;"><em><em>U.i:<br /></em></em><em></em></p>
<p style="display: inline !important;"><em>"Az Úrnak új dalt énekeljetek, mert csodás dolgokat cselekedett.</em></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Firasalgor.blog.hu%2F2013%2F03%2F25%2Fthe_shore_it_snows_in_hell_part_ii%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Firasalgor.blog.hu%2F2013%2F03%2F25%2Fthe_shore_it_snows_in_hell_part_ii%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Firasalgor.blog.hu%2F2013%2F03%2F25%2Fthe_shore_it_snows_in_hell_part_ii%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=The Shore - It snows in Hell (Part II)"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://irasalgor.blog.hu/2013/03/25/the_shore_it_snows_in_hell_part_ii#comments"><img class="item_ctp" src="https://irasalgor.blog.hu/rss/image/post/id/5170966" border="0" /></a><br /></p>
személyes
novella
the_shore
0
Iras Land
https://irasalgor.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/ir/irasalgor/image/F%C3%A9nyk%C3%A9pek-0029.jpg
https://irasalgor.blog.hu/2013/03/16/vernor_vinge_tuz_lobban_a_melyben_226
Vernor Vinge - Tűz Lobban a Mélyben
2013-03-16T13:17:20+01:00
2013-03-16T13:17:20+01:00
irasalgor
https://blog.hu/user/481975
<p align="center"><b><i>Vernor Vinge – Tűz Lobban a Mélyben</i></b></p>
<p align="center"><b><i> </i></b></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ir/irasalgor/image/vinge_tuz_lobban_a_melyben_700.jpg" alt="vinge_tuz_lobban_a_melyben_700.jpg" class="imgleft" width="412" height="618" />A science-fiction műfaja a lehető legkreatívabb írókat kell, hogy kitermelje, ugyanis a jövő szinte mindig fikciókon alapul, az elképzelt világképek pedig a fantáziánk lehető legmélyebb tartományait is megmozgatja. Mi magunk is elképzeltük már, hogy akár 10-20 évvel később milyen technikai újdonságok lesznek, vagy akár milyen lesz az országunk jövője, ezt pedig egyesek papírra vetik, és ki is adják. Bár igaz, manapság a sci-fi írónak a legnehezebb a dolga, ugyanis a különböző ötleteit technikai leírásokkal is alá kell támasztania, hogy az a lehető legjobban elképzelhető legyen, mind vizuálisan, mind pedig technikailag. Itt jön képbe az a régi ellentmondás, hogy az irodalom áltudomány, és hogy ezt legfőképpen a reáltudományokkal foglalkozók állítják. Az oximoron feloldására, íme egy remek példa, jelen esetünk tárgya, <a href="http://moly.hu/szerzok/vernor-vinge" target="_blank">Vernor Vinge</a> Hugo-díjnyertes regénye, a <a href="http://moly.hu/konyvek/vernor-vinge-tuz-lobban-a-melyben" target="_blank">Tűz Lobban a Mélyben</a>. </p>
<p><a href="http://en.wikipedia.org/wiki/Vernor_Vinge" target="_blank">Vernor Vinge</a> ugyanis nyugalmazott matematikaprofesszor, aki a <a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/Technol%C3%B3giai_szingularit%C3%A1s" target="_blank">technológiai szingularitás</a> híve. Ez a mondat, a sci-fi rajongókon kívül bizonyára a laikus embernek nem sokat mond, elintézi azzal, hogy ez már matek és bonyolult. Éppen ezért jó példa Vernor Vinge arra, hogy a matekosok is szeretik az irodalmat, és nem áltudománynak tartják, mert ebben kiélhetik a fantáziájukat és egyéb ötleteiket. A mű egyébként 1992-ban jelent meg külföldön, Fire upon the Deep néven, amit egy <a href="http://moly.hu/konyvek/vernor-vinge-children-of-the-sky" target="_blank">folytatás</a> is követett (2011-ben), valamint egy <a href="http://moly.hu/konyvek/vernor-vinge-a-deepness-in-the-sky" target="_blank">előzménykötet</a> (2000-ben). A magyar kiadásra egészen 2012 decemberéig kellett várni, amikor is a fiatal, kortárs sci-fik zászlóhajójaként számon tartott Ad Astra megjelentette. A kötet egyébként 808 oldalt számlál, amelynek több baja is van. A magyar kiadás gyönyörű borítójára nem lehet panasz, viszont a könyv súlyára annál inkább. A regény ugyanis rendkívül nehéz, s sokszor elhúzza a kezünket olvasás közben. Tény, hogy az egyik legjobb minőségű papírra van nyomtatva, amelyek nem sárgulnak meg egyhamar, de akkor is lehetett volna mondjuk fele ilyen súlyos. A 800 oldal egyébként is sok, a szerkesztését tekintve is, ha egy-két felesleges üres oldalt kihagyunk, és kicsit összébb húzzuk a sorokat, akkor simán lehetett volna mindössze 650-700 oldal is. Ami még zavaró lehet a könyvben, hogy tele van elgépelési, helyesírási hibákkal, lehet, hogy nem egy szerkesztőt kellett a könyv mellé állítani, ugyanis egy embernek unalmas lehet 2-3x átbogarászni egy ilyen hosszú könyvet. Amire viszont nem lehet panaszunk az a fordítás, ugyanis rendkívüli igényes anyaggal van dolgunk, Tamás Gábor rettentő ügyesen ültette át a sokszor fizikai kifejezésekben tobzódó eredeti szöveget. </p>
<p>A regény műfaja természetesen sci-fi, de ezen felül megtalálható benne a fantasy is. A regény űrben játszódó része az űropera - Star Wars is ilyen - mezsgyéjén mozog, de akadnak benne hardcore sci-fi részek is, például a különböző technológiai fejtegetés, valamint a galaxis felosztására vonatkozó adatok, de ezek a regény közepe táján kitisztulnak, és egy teljesen érthető, még a keményebb vonalat annyira nem preferáló olvasóknak is élvezhető lesz. A fantasy vonal pedig a kötet felét veszi ki, ami kicsit emlékeztet Fonyódi Tibor (Harrison Fawcett) <a href="http://moly.hu/konyvek/harrison-fawcett-katedralis" target="_blank">Katedrális</a> című regényére. Itt egy középkori fantasyval lesz dolgunk, amiben Vinge ismét egy csavarral kelti fel érdeklődésünket: ugyanis a világot nem emberek, hanem kutyaszerű, falkaszellemben élő állatok lakják, amelyek technikai színvonala nagyjából az 1100-1300-as évek Európájára emlékeztet. </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ir/irasalgor/image/firedeep03zones.jpg" alt="firedeep03zones.jpg" class="imgleft" />Vinge egy rendkívül egyedi univerzumot alkotott ennek a monstre regényfolyamnak. Adott egy szinte végtelenül nagy galaxis, amelyet különböző zónákra osztott fel: a Gondolattalan mélység, ahol szinte semmi nincs. A Lomha zóna, amiben a mi világunk is található, itt mindössze a fénysebesség adatott meg az űrhajósoknak, így szinte több évtized is eltelhet, mire megtesznek „röpke” 70 millió kilométert. A következő zóna a Kívül, ahol már sokkal gyorsabban lehet utazni, fényéveknél is nagyobb sebességre is képesek az emberek, ráadásul itt található a megszámlálhatatlan civilizáció apraja-nagyja. Ezeknek is van külön három zónája, az Alsó-Közép-Felső kívül, ahol ugyancsak a technológiai szingularitás a jellemző, tehát minél fentebb jutnak, annál kifinomultabb felszereléseket használhatnak, mint az agrav, amely egyfajta antigravitációs anyag, vagy akár a különböző elektronikus könyvtárak és a Hálót is itt érhetik el a galaxis lakói. Ezek felett találhatóak az istenek lakóhelyei, az úgynevezett Transzcendencia, ahol a hatalmak élnek, ezek olyan lények, amelyeket egyfajta isteneknek is nevezhetnénk, érző gépek, transzhumán gyárak megalkotására képesek, sőt egy-egy civilizáció is kijutott ide és transzcendenssé vált. A legjobban egy számítógépes példával lehetne megmagyarázni, milyen is Vinge galaxisa. Adott egy számítógép, amelyre különböző operációs rendszereket lehet telepíteni, ez lehet XP, Vista vagy Windows 7. Minél fejlettebb egy szoftver, annál jobb hardvereket – memória, videókártya, processzor - tudunk bele vásárolni, ezáltal minél gyorsabb lesz a gépünk. Viszont, ha netán egy Windows 7-re optimalizált memóriakártyát szeretnénk használni az XP-n, akkor a számítógépünk pusztán az XP-én elérhető maximális memóriamennyiséget tudja alkalmazni, ha e felett van az adott hardverünk, akkor azt nem tudja kihasználni a PC. Nagyjából ilyen Vinge galaxisa is, hiába van egy ultrafejlettségi szintet elérő, maximális képességekkel rendelkező Felső-Kívülbeli űrhajónk, ha a Lomha Zónában az alkatrészek háromnegyede nem működik, és torlómeghajtás nélkül pusztán fénysebességre vagyunk képesek. </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ir/irasalgor/image/a_fire_upon_the_deep_tines_by_itzcoatl34-d35r4o2.jpg" alt="a_fire_upon_the_deep_tines_by_itzcoatl34-d35r4o2.jpg" class="imgleft" width="453" height="304" />Egy ilyen galaxisban kezdődik el a regény, ahol is egy emberi civilizáció, a Straumli Birodalom a Transzcendencia egyik elhagyatott archívumában kutakodnak. Az archívumok a hálóról leszakadt adathalmazok, úgy képzelhetjük el őket, mint egy 40 éve elhagyatott városi könyvtárat, ahol minden könyv ott maradt. Viszont ebben a régóta elfeledett nyelveken íródott adatokban ott bujkált a gonosz ősi másolata, amelyet az emberek elszabadítottak, ezzel mérhetetlen fenyegetést szabadítva a galaxisra. Viszont az emberek bemutatták, hogy miért is nevezik magukat bátraknak. Egy mételynek ártó ellenszert elrejtettek egy hajóban, amely elindul a katasztrófában, hogy megmenthessék a galaxist. De a métely ereje természetesen keresztülhúzza a számításaikat, és a hajó súlyos sérüléseket szenved, melynek következtében egy, a Lomha Zóna közelében lévő bolygón kényszerleszállásra készülődnek. A mindössze egy család, köztük két fiatal gyerekkel és csaknem 150 hibernált fiatallal viszont csömörből vödörbe esik, ugyanis a bolygó egy középkorra emlékeztető háborús központ, ahol két tábor, a liberalista felfogású, Faragó és a diktatórikus hatalommal uralkodó Acél úr harcol egymással. A falkatudatú kutyák viszont megijednek az égből jövő szörnyetegektől, s Acél emberei rajtaütéssel megölik a két gyerek szüleit, míg a gyerekeket foglyul ejtik. A több száz éves Zarándok viszont két társával megmenti Johannát Acél karmai közül és Faragó bázisához viszik. A két táborban tehát megindul a találgatás, hogy milyenek az emberek és hogyan lehetne hasznosítani őket legjobban. Eközben a métely pedig felemészti és magába olvasztja Transzcendencia és Felső-Kívül civilizációit kezdve a Straumli Birodalommal, amelyet ugyan először nem vesznek komolyan, de egyes pletykák szólnak egy hajóról, amely eltűnt a métely megszületése előtt és azóta is jeleket ad rádión. A pletykák terjedésére kerül eközben a Jeladóra egy magát Vénséges Vénnek nevező hatalom, aki különös érdeklődéssel viseltet a métely iránt. A Jeladó vezetősége ezért egy mentő expedíciót kíván indítani a rejtélyes hajóhoz, ám mielőtt a hajó teljesen kész lenne, a métely megtámadja a Jeladót, s a 4 utasnak menekülnie kell a haldokló Vénséges Vén segítségével, hogy élve kikerüljenek a pusztulásból. Ezek után megkezdődik a versenyfutás az idővel mind a két síkon, hogy a két gyerek túlélje a tüskések világát, és a „mentőosztag” is sikeresen megállíthassa a mételyt, mielőtt az elnyelné a teljes galaxist. </p>
<p>A történet, a hosszú ismertetés ellenére is csak a bevezetésül szolgál ahhoz, amit a maradék bő 600 oldal nyújtani tud nekünk. Bár igaz, hogy a regény első fele meglepően gyors, a középső etapban inkább lassan csordogálnak az események, sőt néha túlságosan is aprólékos a regény, 1-200 oldalt nyugodtan kivághattak volna belőle. Az epikusnak és sodró gyorsaságúnak mondható események mindössze az utolsó 150 oldalban válnak dominánssá, de akkor viszont nagyon felpörögnek az események. Az űropera műfaji sajátosságaira való fordulatok, árulások, történések mind megtalálhatóak a történetben, főként a tüskések világához köthetőek a politikai csatározások. </p>
<p>A karakterek viszont egy sci-fihez mérten rendkívül kidolgozottak, bár erre a sok középtempós rész remek adalékot ad. A szereplők alaptulajdonságai viszont nem mutatnak sok egyediséget, például Ravna a hazaszerető, de mégis egyedülálló nő, akinek célja megmentenie a galaxist. Pham Nuwen, a kételyekkel küzdő istenszilánk, akit úgy hozott vissza Vénséges Vén a halálból, egy céltudatos férfi, akinek ugyancsak a galaxis megmentése a célja, de ezt mindenáron el akarja érni. Beszélhetünk még a liberális gondolkodású Faragóról, aki istent akar játszani, de rájön, hogy nem lehet örökké élni, vagy a hitleri-sztalinista diktatúrára emlékeztető véreskezű Acélról, akinek célja a világhatalom. De itt van még a naiv Jefri, vagy Johanna is. Rendkívül sok szálon fut a regény, mindkét helyszínen is legalább 4-5 főbb szereplő van, és megannyi mellékszereplő, amelyek fejébe néha bebújhatunk. </p>
<p>Külön érdekes adalékot adnak a műnek a különböző Hálón olvasható híradások és üzenetek, amik egyfajta betekintést nyújtanak a galaxis civilizációinak a gondolkodásába, hierarchiájába, és hogy mik is történnek az univerzumokban, miközben hőseink távol vannak hazájuktól és a civilizációtól. Ráadásul ezekben kisebb adalékokat kapunk a technológiai színvonalról, berendezésekről és a Zóna-viharok természetéről, így akik szeretik a technikai információkat, azok élvezettel fogják olvasni a remekül megszerkesztett üzeneteket. Egyébiránt a regény rendkívül igényesen megírt mű, tele tájleírásokkal, ahol remekül magunk elé tudjuk képzelni a helyszíneket, vagy egy űrcsata felépítését, de a különböző világok is részletesen a szemünk elé tárulnak. Az írói stílus is igényes, aki a sci-fit egyszerű ponyvairodalomként tartja számon, az olvassa el ezt a könyvet, és gondolkozzon el még egyszer rajta. Ami viszont zavaró lehet, hogy egy-egy fejezet rendkívül hosszú, gyakran akár 50 oldal is. Ugyan gyorsan olvasható a könyv, de amikor egy izgalmas részhez érünk, és szorít az idő, akkor 50 oldal elolvasása még a szünetpontok figyelembevételével is elég sok.</p>
<p>Összességében egy rendkívül egyedi gondolatvilággal felépített regényről van szó, amelyben öröm elveszni még a viszonylag túlírt történet ellenére is. A gondolati zónák felépítése, a tüskések világa, a sci-fi-fantasy hibrid keveredése, az élő – ám mégis sablonos – karakterek, valamint az utolsó etap eszeveszett száguldása mind okot ad arra, hogy kezükbe vegyük ezt a könyvet, és várjuk a következő felvonásokat, amelyeket a kiadó remélhetőleg megjelentet majd. Akit esetleg visszatartanának a hardcore sci-fire vonatkozó utalások, ne féljenek, a regény a felénél kitisztul, és onnantól kezdve mi is együtt menekülünk a métely előtt, és belegondolunk, milyen lenne ha, a kutyáink intelligensek lennének, és lenne egy utazó páfrányunk.</p>
<p></p>
<p align="center"> <b><i>8.8/10</i></b></p>
<p align="center" style="text-align: left;"><b><i>A kötetért köszönet a <a href="http://www.adastrakiado.hu/" target="_blank">Kiadónak</a>!</i></b></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Firasalgor.blog.hu%2F2013%2F03%2F16%2Fvernor_vinge_tuz_lobban_a_melyben_226%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Firasalgor.blog.hu%2F2013%2F03%2F16%2Fvernor_vinge_tuz_lobban_a_melyben_226%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Firasalgor.blog.hu%2F2013%2F03%2F16%2Fvernor_vinge_tuz_lobban_a_melyben_226%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Vernor Vinge - Tűz Lobban a Mélyben"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://irasalgor.blog.hu/2013/03/16/vernor_vinge_tuz_lobban_a_melyben_226#comments"><img class="item_ctp" src="https://irasalgor.blog.hu/rss/image/post/id/5137868" border="0" /></a><br /></p>
kritika
könyv
fantasy
sci_fi
0
Iras Land
https://irasalgor.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/ir/irasalgor/image/vinge_tuz_lobban_a_melyben_700.jpg
https://irasalgor.blog.hu/2013/02/23/thy_catafalque
Thy Catafalque
2013-02-23T14:36:52+01:00
2013-02-23T14:36:52+01:00
irasalgor
https://blog.hu/user/481975
<p align="center"><b><i><img src="https://m.blog.hu/ir/irasalgor/image/Thy%20Catafalque%20Logo%202011.jpg" alt="Thy Catafalque Logo 2011.jpg" class="imgnotext" width="490" height="98" /><br /></i></b></p>
<p align="center"><b><i> </i></b></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ir/irasalgor/image/2877_l.jpg" alt="2877_l.jpg" class="imgleft" width="416" height="313" />A blog újraindítása után folytatva korábbi elkötelezettségemet a kevésbé ismert, mégis kiváló zenekarok bemutatására, íme egy újabb post. Témánk pedig nem más, mint a 2011-es albumával több nemzetközi díjat is elsöprő magyar székelésű avantgarde metal project – <a href="http://en.wikipedia.org/wiki/Tam%C3%A1s_K%C3%A1tai" target="_blank">Kátai Tamás</a> vezetésével – a <a href="http://en.wikipedia.org/wiki/Thy_Catafalque" target="_blank">Thy Catafalque</a>. De mielőtt belevágnánk a zenei utazásba ideje tisztába tenni néhány fogalmat ami miatt esetleg még nem hallhatott mindenki a Thy Catafalque zenéjéről. Aki hallott róluk és szereti, azoknak a bevezető témája nem fog szólni, nyugodtan ugorják át, de sajnos rengeteg ember nem ismeri őket. Először is, hiába vagyunk magyarok és tartjuk magunkat műértőnek, sajnos sokan a mai Magyarország területén képtelenek messzebbre látni és hallani a különböző fesztiválokon vagy rádiókban szereplő zenekarok közül, így merülhetnek feledésbe az igazi tehetségek, akik egyáltalán nem adnak sem koncertet, sem pedig zenéjük nem mozog olyan közönségbarát skálán, hogy a rádióban, vagy esetleg Ossian koncerteken edződött fülük befogadja. Ezek a zenekarok általában kemény zenét játszanak, vagy hiányzik belőlük a régi, tradicionális heavy metalra emlékeztető tajtékzó, buta őserő, ami igazi koncertbandává varázsolná őket, és a koncert-rockerek pedig nem is keresnek utánuk, mert nem csíphetik el őket élőben. Most abba ne menjünk bele, hogy mi a fontosabb, a zenekart, mint magát ismerni, vagy pedig a koncerten tombolni, ez is, az is lehet rocker, de tény, hogy megítélésem szerint, azaz igazi metalarc, aki mindenféle skatulya és underground berken belül ismer zenekarokat, legyen szó akár egy kis garázsbandáról, vagy egy már rádiók által is befutott groupról. </p>
<p>De, nem ez lehet az egyetlen oka, hogy a Thy Catafalque zenéjét kevesen ismerik. Egy egyszemélyes bandáról van szó, akinek a feje Skóciában lakik, valamint egyetlen egy olyan zenekara sem volt, ami hosszú távon megvethette volna a lábát Magyarországon, így underground körökön kívül nem került be még a köztudatba sem, sem Kátai Tamás neve, sem pedig a banda. De mi is az hogy <a href="http://en.wikipedia.org/wiki/Avant-garde_metal" target="_blank">avantgarde</a>? Irodalmi és művészeti szavakkal kifejezve az avantgárd hasonló az experimentalizmushoz, egyszóval a kísérletezősebb, formabontóbb stílusirányzatokhoz, valamint a korábban megkötött skatulyák felbontását, és új utakra lépését szorgalmazza. Nagyjából ilyen az avantgarde metal zene is, ahova mindenféle zenekart besorolnak, akit nem tudnak hova. Akik kicsit jobban is figyelnek a stílusokra, azok manapság felismerhetik a <a href="https://www.youtube.com/watch?v=F-5vZJXjk30" target="_blank">Sigh</a> újkori albumaiba (később lesz róla post), de a <a href="https://www.youtube.com/watch?v=tk_1yz0cETM" target="_blank">Diablo-Swing Orchestra</a> neve is ismerősen csenghet egyesek számára. Valamint az avantgard zene szeret mindenféle stílust és hangszert összekeverni a standard dob-gitár mellé, így lehet szaxofon, elektromos kütyü, hegedű ami egyfajta eklektikus jelleget is kölcsönöz a muzsikának, ezáltal sokkal nehezebben befogadhatóvá válik. Na meg, sokan már a szimfonikus metalt is elvből gyűlölik, nem beszélve a folk-ról, mit szólna tehát az ember ahhoz, ha szaxofon szólóval kellene megbirkóznia, vagy egy zúzda után két perces jazz témát kellene végigszenvednie? Én személy szerint szeretem az efféle „katyvaszt”, de hogy mindenkit megnyugtassak, a Thy Catafalque nem hajlik át a cirkuszba, nagyon is óvatosan bánik a zenével, de erről később.</p>
<p> A zenekar alakulásáról nem tudok sok érdemi infót, annyi biztos, hogy Tamás a Thy Catafalque előtt rengeteg más zenekara is volt, például a 2007-ben debütalbumig jutott Gire, aminek kritikáját ugyancsak megtalálhatjátok lentebb. De 2005-ben saját nevén kiadott egy anyagot, de szerepelt még a Darklight, Towards Rusted Soil nevű zenekarokban is, míg 1999-ben látott napvilágot a KaOtic nevű magyar kiadó gondozásában az első anyag, amelyben a gitár szerepét Juhász János vállalta magára.</p>
<p><a href="https://irasalgor.blog.hu/2013/02/23/thy_catafalque">[...] Bővebben!</a></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Firasalgor.blog.hu%2F2013%2F02%2F23%2Fthy_catafalque%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Firasalgor.blog.hu%2F2013%2F02%2F23%2Fthy_catafalque%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Firasalgor.blog.hu%2F2013%2F02%2F23%2Fthy_catafalque%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Thy Catafalque"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://irasalgor.blog.hu/2013/02/23/thy_catafalque#comments"><img class="item_ctp" src="https://irasalgor.blog.hu/rss/image/post/id/5100084" border="0" /></a><br /></p>
zene
kritika
avantgárd
0
Iras Land
https://irasalgor.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/ir/irasalgor/image/Thy%20Catafalque%20Logo%202011.jpg
https://irasalgor.blog.hu/2013/02/20/j_k_rowling_atmeneti_uresedes_833
J.K. Rowling - Átmeneti Üresedés
2013-02-20T17:30:43+01:00
2013-02-20T17:30:43+01:00
irasalgor
https://blog.hu/user/481975
<p align="center"><b><i>J.K. Rowling – Átmeneti Üresedés</i></b></p>
<p align="center"><b><i> </i></b></p>
<p><a href="http://moly.hu/szerzok/j-k-rowling" target="_blank"><img src="https://m.blog.hu/ir/irasalgor/image/csapod%20el%20a.JPG" alt="csapod el a.JPG" class="imgleft" width="253" height="401" />J.K. Rowling</a> világhírű könyvsorozatával, a <a href="http://moly.hu/polcok/harry-potter-sorozat" target="_blank">Harry Potter-szériával</a> beírta magát a kortárs irodalom klasszikusai közé, s nevét egyes helyeken már <a href="http://moly.hu/szerzok/c-s-lewis" target="_blank">C.S. Lewis</a> vagy <a href="http://moly.hu/szerzok/philip-pullman" target="_blank">Philipp Pullmann</a> nevével egy lapon említik. Rowling a Potter utolsó darabjának befejezése után sokáig váratott új könyvével, de tavaly ősszel sikerült elkészülnie vele, ám új alkotásával egy teljesen más irányvonalat vett, ugyanis most a felnőtt olvasókat szerette volna meghódítani – ha netán a Potterrel nem sikerült volna. Lássuk, sikerült-e neki.</p>
<p>Az Átmeneti Üresedés 2012 szeptemberében jelent meg külföldön, a <a href="http://en.wikipedia.org/wiki/Little,_Brown_and_Company" target="_self">Little, Brown and Company</a> égisze alatt, méghozzá <a href="http://en.wikipedia.org/wiki/The_Casual_Vacancy" target="_self">The Casual Vacancy</a> néven, majd rövid idő alatt hatalmas siker lett a regény, ugyanis Angliában sikerült megdönteni a legjobban fogyó könyv rekordját az elmúlt három évben, de a megjelenés után egy hónappal már 15. helyen állt az évi eladási listákon több mint egymillió eladott példánnyal. A magyar megjelenésre sem kellett sokáig várni, már decemberben olvashatták a könyvmolyok Rowling új történetét, amely szépen kivitelezett kemény kötésben jelent meg a <a href="http://moly.hu/tagok/gabokiado" target="_blank">Gabo kiadó</a> gondozásában, igaz a borító szerintem ízléstelen. A fordításon, Magyarország két legjobb fordítójaként számon tartott Bihari György és Sóvágó Katalin dolgozott, ami szerintem nem a legjobban sikerült munkáik között fognak számon tartani. Nincs semmi baj a fordítással, de néhol teljesen magyartalan szavak és ál-szépirodalmi zsargonok tarkítják a palettát, gondolok itt a „parentál”, „funerátor” és más magyarított angol szavakra. Sokáig azt hittem Rowling akar direkt szépirodalmi nyelvezetben írni, de azután rájöttem, hogy ez a fordítás „hibájából” akad. A könyv egyébként 576 oldalt számlál, amely habitustól függően lehet túlírt, vagy éppen rövid is. De miért is? Mindjárt kiderül. </p>
<p>Sokan, Rowling nevéből adódóan valami varázslatos felnőtt könyvet vártak, esetleg valami hasonlót, mint a Harry Potter, éppen ezért hidegzuhanyként érhette őket az első néhány oldal, amely viszont egy vérbeli realista családregényként kecsegtet. S valóban, ha tovább olvasunk, akkor kikristályosodik, hogy Rowling egyáltalán nem akart visszatérni a gyerekek habos-babos világához, sőt még csak a klasszikus romantika elemeit sem akarta felhasználni, hanem írt egy néhol már horror-rajongóként is túlságosan naturális, kőkemény realista regényt. Leplezetlenül tárja elénk a valóságot, főleg a karakterek lelkéről, amelyeket olyan jó érzékkel alkot meg, mint Tolsztoj. Ha valaki úgy közeledik a könyv felé, mint egy Potter-utánzatra, vagy valami hasonlóra, akkor csalódni fog benne, hiszen ez a könyv tényleg a felnőtteknek szól, görbe tükröt állítva az életről. </p>
<p>Mivel pedig a regény főleg a karakterek lélektaniságára koncentrál, meg hát a való világban amúgy sem mindennap történnek hihetetlen események, így maga a könyv nem túlságosan cselekményes. Akik pedig a dinamizmust szeretik az olvasásélményeikben, azok csalódni fognak. Akik viszont az aprólékosságot preferálják, számukra lesz igazán értékelhető a könyv. A történet kezdetén megismerjük röviden Barry Fairbrother-t, Pagford városi tanácsnokát, aki sajnos még az este folyamán meghal agyi aneurizmában. Ez kisebbfajta lavinát indít el Pagfordban, ami egy konzervatív kisváros, és mint az általában a közösségekben lenni szokott, dúl a hatalmi harc. A két tábort Pagford leglényegesebb kérdései foglalkoztatják: a Bellchapel drogaddiktológiai intézet fenntartása, valamint a társadalom perifériájára szoruló emberek lakónegyedének kérdése, a Parlag hovatartozása. Barry Fairbrother a Parlag és a Bellchapel mellett kardoskodik, míg a város polgármestere Howard Mollison pedig épp ellene. Éppen ezért válik égető kérdéssé Barry halálával a megüresedett hely kérdése. Pagford lakossága pedig felbolydul, és megkezdődik a hatalmi harc a hely megszerzéséért. Családok életét, tragédiáját ismerhetjük meg a lapokon, amelyben mindenki kapcsolatban áll mindenkivel, s mint az általában lenni szokott, a felnőttek harcának legnagyobb vesztesei azok, akiknek nem kellene apáik bűnéért felelniük: a gyerekek. A történet egyébként nem rejteget sok meglepetést és fordulatot, mégis sikerült Rowlingnak fenntartania az érdeklődést, és a társadalom széles palettáját mutatja be, köztük a családon belüli erőszakot, OCD-t, szerelmet, elhidegülést, drog és prostitúciót, önsanyargatást és magányt, kétségbeesést.</p>
<p>A történet karaktercentralizált, mi sem mutatja ezt jobban, minthogy nagyjából 15(!) főszereplőt találhatunk a könyvben, és az ő nézőpontjaik váltakozásával értesülünk az eseményekről, valamint a szereplők lelki világáról, de olykor még a mellékszereplők szemszögéből is olvashatunk. Ezáltal minden szereplő hiteles, és szinte kiugranak a lapokról. Rowlingnak sikerült olyan karaktereket alkotnia, akik közül szinte senki sem szimpatikus, ugyanis mindenkiben megtalálható a szürke ötven árnyalata, a jó tulajdonságok mellett a rosszak, valamint azok a személyiségdefektek, ami minden embernek a sajátja. Itt tényleg nincsenek fekete és fehér emberek, itt csak szürkék vannak, ráadásul olyan apró lelki mélységeket is feltár az írónő, amire csak King képes kortárs szinten. De míg King fantasztikumba hajló irodalmat alkot, addig Rowling könyve, ha a realista korszak csúcspontján jelenik meg, akkor a mai napig klasszikusként számítana. Nem emelnék ki külön igazából senkit, de legjobban Krystal Weedon személyisége kidolgozott, azé a lányé, akit mindenki lenézne, mi magunk is lenéznénk, ha ismernénk ilyet – sőt lehet, ismerünk is -, miközben lelkileg a legtisztább ember és életvitelétől függetlenül, nála még létezik a naivság fogalma. Csak a sors rossz lapot húzott neki. Sajnáltam még Kay Bowdent, aki egy pipogya férfi miatt hagyta ott eddigi életét, és tette ki a lányát annak, hogy teljesen ismeretlen környezetben szerezzen új barátokat. Számomra utálatos szereplő volt Mócsing, akinek tulajdonképpen mindene megvan, amit ember kívánhat: gazdag szülők, kik ráadásul az iskolájának dolgozói is. Hatalma, barátai, nagy dumája van, ő mégis lázad a saját sorsa ellen és a „sötét oldal” vonzza. Talán erre szokták mondani, hogy a vér nem válik vízzé? Számomra rendkívül unszimpatikus volt a karaktere, nem úgy, mint barátja Andrew. Felsorolhatnám az egész könyvet, mindenkit lehet valamiért szeretni, és viszolyogni tőle, ezt már mindenki maga döntse el, hogy ki a szíve választottja. Elhidegült házasságban élőknek bizonyára ismerős helyzet lesz Samantha esete is, de élethazugságokba menekülők bizonyára magukra ismerhetnek Ruth képében.</p>
<p>A könyv egy fejezeten belül sokszor panorámaszerűen mutatja be a szereplőket, tehát egy adott eseménykor még a bekezdések váltakozásánál is más gondolatait ismerhetjük meg. Az írói stílus, mint fentebb kifejtettem fura lehet az első oldalakon, hiszen olyan kifejezések és szavak találhatóak a szövegben, amely szépirodalomra utal, de érezzük, hogy ez kicsit erőltetett. A vége felé már egységesedik a kép, és akkor megtaláljuk a közös nevezőt a stílust tekintve, és rájövünk, hogy ez tényleg nem gyerekeknek való. Nem csak azért, mert olyan események és lelki mozgatórugókat találhatunk a könyvbe, amelyet egy gyerek vagy akár még csak egy átlag tinédzser meg sem ért, hanem azért mert a könyv nyelvezete főleg a Krystal-os részeknél rendkívül durva, csakúgy repkednek az obszcén kifejezések. Meg egyébként is elég szabad szájúak az emberek, főleg a tinédzserek esetében. Ráadásul olykor olyan naturális képeket használ Rowling, ami ugyan hozzátartozik a való élethez (mint egy kisebesedett fenék, vagy annak kitörlése), de kicsit visszásként hat, és még olvasni se szívesen olvasunk róla, főleg nem úgy, ha az ember körül minden mocskos és drogos. Érdekes gondolatokat találhatunk még a szikh vallásról is, sőt főcímdala is van a könyvnek, ugyanis Rihanna – Umbrella című száma többször is előfordul. Tájleírás viszonylag kielégítő mennyiségben van a könyvben, főleg egy-egy katedrális, vagy épület leírásakor, de az arra vevőek a sötét angol humorral átitatott részeknél hangosan nevethetnek is – mint mondjuk én.</p>
<p>Ha Rowling a realista korszak csúcsán írja meg ezt a könyvet, akkor a mai napig klasszikusként emlegetnénk Tolsztoj és Dosztojevszkij mellett. Rendkívül jól árnyalt karakterek, ráadásul sokszínű egyéniségek - csaknem 30 szereplő -, akiket nem lehet szeretni, vagy gyűlölni, ugyanis szinte mindenkinek van olyan tulajdonsága, ami elbillenti a mérlegek nyelvét. Egy tragikomédia ez, amely görbe tükröt mutat a való életről, és szinte mindenki felismerheti magát valamilyen szinten a szereplők között. Akik nem szeretik a szinte cselekmény nélküli regényeket, azok számára kicsit unalmas lehet, akik pedig egy új Pottert vártak messziről kerüljék el, mert köze nincs Harry-nek ehhez az erősen naturális és realista regényhez. Mindenki másnak kötelező darab.</p>
<p></p>
<p></p>
<p style="text-align: center;"><b><i>10/10</i></b></p>
<p style="text-align: center;"><b><i> </i></b></p>
<p style="text-align: left;"><b><i>A kötetért köszönet a <a href="http://www.gabo.hu/hu/" target="_blank">Kiadónak</a>!</i></b></p>
<p style="text-align: center;"><object width="425" height="344"><param name="movie" value="https://www.youtube.com/v/CvBfHwUxHIk&hl=en&fs=1"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><embed src="https://www.youtube.com/v/CvBfHwUxHIk&hl=en&fs=1" type="application/x-shockwave-flash" allowfullscreen="true" width="425" height="344"></embed></object></p>
<p style="text-align: center;"><b><i> </i></b></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Firasalgor.blog.hu%2F2013%2F02%2F20%2Fj_k_rowling_atmeneti_uresedes_833%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Firasalgor.blog.hu%2F2013%2F02%2F20%2Fj_k_rowling_atmeneti_uresedes_833%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Firasalgor.blog.hu%2F2013%2F02%2F20%2Fj_k_rowling_atmeneti_uresedes_833%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=J.K. Rowling - Átmeneti Üresedés"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://irasalgor.blog.hu/2013/02/20/j_k_rowling_atmeneti_uresedes_833#comments"><img class="item_ctp" src="https://irasalgor.blog.hu/rss/image/post/id/5094467" border="0" /></a><br /></p>
kritika
könyv
dráma
családregény
0
Iras Land
https://irasalgor.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/ir/irasalgor/image/csapod%20el%20a.JPG
https://irasalgor.blog.hu/2013/02/04/the_shore_prologue
The Shore - Prologue (Part I)
2013-02-04T17:48:58+01:00
2013-02-04T17:48:58+01:00
irasalgor
https://blog.hu/user/481975
<p style="text-align: center;"><embed src="https://www.youtube.com/v/9g79afsqWxo&hl=en&fs=1" type="application/x-shockwave-flash" allowfullscreen="true" width="425" height="344"></embed></p>
<p style="text-align: center;"></p>
<p> Az öregember fáradhatatlanul haladt a part felé. Az arca beesett, a teste vékony, nyúzott volt, az izmai fájtak, a ruhák koszosan lógtak rajta, körme sárga és repedezett volt a folyamatos sétától. A szeme viszont még mindig élénk volt, bár már egy vékonyka hártya mintha jelezte volna a fásultságot, és a fáradtságot, de még mindig szinte a veséig képes volt lelátni, ha valakit igazán megnézett. Keze szilárdan tartotta a botot, amely a napok óta tartó esőtől szinte belemélyedt a belvizes talajba. Néha úgy kellett erővel kiszednie az iszapos talajból, egyszer pedig sikerült elesnie az esővízben, de nem érdekelte. Felállt, és továbbment. Mint mindig. El akarta érni a partot. A partot, amely felé évek óta szakadatlanul haladt. Már rögeszmésen menetelt a part felé, amelynek még sohasem látta meg a vonalát sem, de tudta, hogy a parton várni fogja valami, ott lesz az, amiért szinte mindent feláldozott. Ott majd pihenhet, és ott minden más megvilágításba kerül majd.<br /> De tulajdonképpen, mi is ez a part? Honnan vette a fejébe, hogy el kell érnie? Álmában látott egy aranyló partvidéket, amely a Nap megvilágításában oly aranyszínű volt, mintha egy szultán palotájának kincseskamrájába nyert volna bepillantást. Már-már túlvilági érzés ragadta meg, de tudta, hogy neki el kell indulnia a parthoz. Onnantól nem számított semmi, s ahogyan az idő haladt, úgy áldozott fel mindent ennek a partnak, ahogyan a regényekben, tragédiákban a hősök teszik és mi pedig szinte hangosan ripakodunk rájuk, hogy miért? Miért kell valakinek ennyire butának lennie? Nyakába vette ezt a terhet, s ahelyett, hogy a súly egyre nehezedett volna rajta, úgy vált egyre könnyebbé, mint egy tollpihe. Ahelyett, hogy az évek óta rakódó teher nyomta volna a vállát, hozzászokott, s megerősödött vele együtt. A végén pedig már lényegtelen volt, hogy ott van-e a teher, és a súly, a lényeg az, hogy el kell érnie a partot. <br /> Nem tudja mi ez a part, semmit sem tud róla, de már évek óta keresi. Egyszer olvasott egy emberről, egy regényben, egy régi, klasszikus történetben, hogy egy öregember kiment halászni a tengerre és fogott egy hatalmas halat. Egy olyan irtózatosat, amilyet még nem látott a világ. Több napig harcolt vele, mire sikerült befognia a jószágot, és elindult hazafelé, de mivel nagyon távolra került a parttól, így maga a hazaút is napokba telt. Túlságosan is messze ment a tengerre, a súly lehúzta, lassan haladt és csak ballagott. De ott volt vele a trófea, életének értelme, a győzelem, amely megmutatta, hogy még mindig ember. A halat végül megették a cápák, ugyanis a hazafelé tartó út olyannyira hosszú volt, hogy nem tudta mindent legyőzni, a hatalmas hal így végül a ragadozók gyomrában kötött ki, ami az öreg halásznak maradt, az pusztán a hal csontja volt. A falunak, ahol élt, meg nagyjából semmi. Csak a tudat, hogy az öreg halász fogott egy hatalmas halat. <br /> <em>Nem-e a mi életünk is olyan mint az öreg halászé? Nem-e mi is azt várjuk, hogy megszerezzük a trófeát, amiért szinte akármeddig kihajózunk, testünket, lelkünket, szeretteinket nem féltve, sőt még a saját életünk is veszendőbe mehet, csak elérjük az áhított célt. Boldogság, sikeresség, szerelem, vagy bármilyen cél amit kitűzünk olyan akár egy nagy hal, amelyet ha végül elérünk, akkor vissza akarjuk vinni lelkünk egy sarkába, vagy ha úgy tetszik az otthonunkba. Haza akarjuk vinni, ahol a már korábban elképzelt módokon felhasználhassuk a saját céljaink számára, átformáljuk a mi képünkre, élvezzük a győzelem édes ízét. De sajnos annyira messze kerültünk a várunktól, hogy a visszaút út nem könnyű. Túlságosan is messze mentünk, mire megtaláltuk a kincset. A cél, amelyet elértünk, súlyként húz le minket, nem tudunk olyan gyorsan haladni, hogy úgy folytassuk a dolgainkat, ahogy elképzeltük, miután kihajóztunk megszerezni a célt. Vánszorgunk, vánszorogva haladunk továbbra is, hátunkon a súllyal, ami most már nem hogy pihekönnyű, hanem ólomnehéz. Mint egy csónak, amelyben evezünk a halunk felé, szinte könnyűnek számít, elraktározzuk az agyunk hátsó szegletébe, és ott van. Szép lassan a tudatunk elraktározza, aztán mikor megszereztük akkor nehézzé válik, és nem tudjuk, mit is kezdjünk vele. Megtartani, sokkal nehezebb, mint megszerezni. Mert a megszerzésben, nincsenek ott a fizikai paraméterek, nem kézzelfogható az, amit csinálunk, mindössze annyi a dolgunk, hogy dolgozzunk a megtestesülésén. Nem a miénk, csak szeretnénk, hogy a miénk legyen, és így, milyen az ember, szereti elódázni a dolgokat, lehet halasztgatni.</em><br /><em> Az élet pedig ilyenkor szól közbe. Jönnek a cápák, és szép lassan felőrlődik az, amiért annyit küzdöttünk. A cápák letépik a húst, s a megszerzett célunk is szép lassan lemorzsolódik a kezünkről, egyedül a belefektetett energia marad meg. Ilyenkor úgy érezhetjük, hogy túl sok energiát fektettünk bele, vagy esetleg túlságosan keveset. Mire pedig visszaérünk a partra, addigra nekünk sem marad más, csak a csontváz, a becsület, amely átitatta a célunkat, hogy derekasan küzdöttünk és megpróbáltuk.</em> </p>
<p style="text-align: center;"><strong>"Nem hiszel nekem?</strong><br /><strong>Nem látod, hogy szívem egy üres verem?</strong><br /><strong>Sötétségből bámulok a fénybe,</strong><br /><strong>Holott fény lennék a sötétségbe.</strong><br /><strong>Egyirányú utakon járok</strong><br /><strong>Hol nincsenek mások,</strong><br /><strong>Csak üres bárok.</strong><br /><strong>Whiskey-s poharakban elmerülve</strong><br /><span><strong>Emlékektől megrészegülve"*</strong><br /></span></p>
<p style="text-align: left;"><span> Egy dal hangja cseng a fülébe. Halad a part felé, s közben az életén gondolkozik. Elérni a partot. Ez a célja, ez neki a nagy hal. De mit is vár a parton? Mi is lesz a parton? Megérte-e az áldozatokat? Lassan 5 éve, hogy szüntelenül csak az ösztönei és az előzetes elképzelései után megy. Hamarosan érzi, hogy az útjának vége. Lassan érzi, hogy eléri az aranyló partokat. Hamarosan talán eljön a halál. Érzi, hogy felelnie kell, meg kell gyónnia majd Szent Péternek, hogy milyen bűnei voltak az elmúlt 5 évben, és egyáltalán, milyen volt az elmúlt 5 év. Győztesen került-e ki a hadjáratból? Vagy megbukott-e? Bebocsáttatást nyer-e majd a Mennyek kapujába, vagy Lucifer jégbarlangjába kerül-e, hol örökké szenvedni fog Pilátussal? Nem tudja. Érzi, hamarosan itt az összegzés ideje. Várni fogja-e valami a parton? Egy hajó, amely elíziumi boldogságba viszi-e majd, vagy egy új kalandra? <br /> Ezeknek a kérdéseknek még nincs itt az ideje. Eszébe jutnak olykor a múlt sérelmei, amikor ő hibázott, ő előtte voltak a lehetőségek és nem élt velük. Lehetőségek, amelyek akár sorsfordítóak lehettek volna, lehetőségek, amelyeket már bán, hogy nem sikerült megragadnia, de most már késő bánat. Mikor ránéz az arcukra eszébe jut, hogy mi lenne, ha. De nincs ilyen. Nincs mi lett volna ha, és ezek a lehetőségek már elúsztak. Ezek a dolgok csak a végső elszámoláskor fognak számítani. Addig nem. <br /> Még van ideje, még javíthat, még nyomhat egy végső hajrát, ami kibillentheti a mérleg nyelvét valamelyik irányba. Nincs már vesztenivalója, éppen ezért beleadhat mindent. De jó lenne pihennie. De arra nincs ideje, éppen most a véghajrába muszáj minden utolsó erejét összeszednie, és beleadnia, úgy hogy nincs esélye arra, hogy már feltöltődjön. A maradék naftával kell végigmennie az úton. Hogy meglássa a partot... </span></p>
<p style="text-align: left;"><br /> Az erkélyen áll, és nézi a lemenő nap első, erőteljes sugarait, amikor furcsán narancssárgává változik az ég alja, s hamarosan már-már vörösként fog égni, akkor pedig a fák árnyai magasra húzódnak, és a gyerekek játszhatnak azzal, hogy megnövesztik az árnyékukat. Ijesztgethetik egymást. A vár márványpadlóján visszaverődik a fény, megvilágítja az ő arcát is. Keze alatt meleg a kovácsolt vas kapaszkodó. A messzeségben látja a partot, az aranyló színű partot, amit az öregember egész életében keresett. Neki ez mindig is ott volt a vár végénél, néha még hajók is jöttek kereskedni, egy-két halászhajó pedig szinte mindig megállt ott éjszakára. Hamarosan egy nagy hajó fog érkezni. Egy hajó, amellyel el kell mennie. Várja már az utazást, de bevallja magának, hogy fél is tőle egy kicsit. Jól érzi ő itt magát a várában. Az erdői és a fái szépen gyarapodnak, a vár is jó állapotban van, még ha néha akadnak is rajta renoválni valók, esetleg vihar által megtépázott mezők, mint most is. A mező és a vár elülső sarkáról egy kisebb részt kimosott a talajvíz és a földcsuszamlás. Ezt mielőtt elmegy be kell foltoznia. Sőt, kicsit ki is kell pofoznia. Reméli a hajó szép helyre fogja vinni.<br /> Ásít egyet. Álmos, fáradt, legszívesebben bezárkózna a várba, és ott maradna egy darabig, hogy újra erőt meríthessen. Ideje lenne már ismét csak mással foglalkoznia, a hobbijával és nem gondolni semmire, se kincsvadászat, se semmi. De nem teheti be, muszáj összepakolnia, most az egyszer nem állhat meg, még ha a legnagyobb szüksége is van rá. Érzi, hogy kileng a hatásfoka, olykor egyáltalán nem tud olyan erővel dolgozni, mint azt a szükség megkívánja, és ezt a körülötte állókra is hatással van. Néha, kicsúszik kezéből az irányítás. Meg kellene ragadnia a gyeplőt, és úgy elmennie, ahogyan mindig is a fejében élt a vára. Nem pihenhet most. Muszáj pihenés nélkül összeszednie magát. <br /> Azt mondják, hogy fiatalság, bolondság, és hogy az ember érzelmei és lelkivilága ilyenkor pulzál legjobban. Később valami kifogy az emberből, és egyfajta langyos tűzön fogunk égni, mert a lelkünk már elérte a maximális hőmérsékletet, és innentől akárhogy tápláljuk a lángot, egyszer ki fog aludni. Ezért maradnak a legfontosabbak azok a személyek, akik ekkor az életünkben benne vannak. Ezért akarjuk megtartani őket, mert életünk legforróbb pillanatába sikerült őket megszerezni, és mivel a szeretet a legerősebb, így ez a szeretet fog minket legtovább égetni életünkbe. Persze, megismerünk másokat, a hajón túli földön is lesznek mások, de a régi arcok mindig is velünk lesznek. <br /> Eszébe jut az alkotása, amit az indulásig írnia kell neki. Nagyszabású projekt, reméli nem törik bele a bicskája. De ő megérdemli. Meghatározó volt neki, majd elvesztette, végül pedig ismét meghatározóvá vált, akit nem akar elveszíteni többet. Egy dal jut az eszébe. <em>"Hiába kérlek, hogy ne engedj el, tudod, hogy mennem kell"</em>.** Milyen igaz egy szöveg. Valószínű, hogy fizikailag el fognak válni még, rengetegszer, fel is készült rá, de lelkileg megmaradnak egymásnak. Mindig is. Túl vannak már a parázson, túl vannak már mindenen, nem maradt más, csak a puszta szeretet és a mélységes bizalom. Ez pedig elég. Amúgy meg kitudja, mit hoz a sors. Mindenkinek élnie kell a saját életét, de a tudat, hogy van egy ember, aki valószínűleg mindig ott lesz. Felbecsülhetetlen. <br /> A lemenő nap utolsó sugarai megvilágítják a pislákoló kincsek sziluettjeit, amelyek természetesen nem biztos, hogy kincsek, lehet csak szemét, vagy fényvisszaverődés, de megnézhetné. Régóta nem ment már kincsre vadászni, maradt a vár közelében és inkább felásta a kertet és gyomlálta az elharapózó gazt. Még van ideje, arra van elég, hogy megnézze, mit rejt a két fénypászma. Meg kell tennie, mert, ha nem, akkor csak sajnálni fogja, hogy nem tette meg. Az embernek mindent meg kell tennie, ami valami jóval kecsegtet, mert később bánni fogja az elszalasztott lehetőséget - nem tudja, hogy tőle kilométerekre egy öregember, botjával a puha földet taposva, pont ezen gondolkozik. Úgy akar elmenni a hajóval, hogy mindent megtett amit tehetett. <br /> Bement a szobájába, és bezárta az erkélyajtót. Szétnézett a pompás szobába, és meglátta, mi minden mással foglalkozhatna a hajóútig. Kipihenhetné magát mégis, foglalkozhatna azokkal a dolgokkal, amelyeket szeret és elhanyagolt. Lenne mit csinálni, ráadásul még fel is töltődne közben és úgy kezdhetné el. De így is fog pihenni a hajó megérkezéséig. Meg hát, amíg utazik pihenhet. Felkészülhet, feltöltődhet. <br /><br /><span style="text-decoration: underline;">Egy dal jutott eszébe, miközben lefekvéshez készülődött: </span></p>
<p style="text-align: center;"><strong>"Láttam az este vöröslő árnyait.</strong><br /><strong>Egy magányos tengert megvilágít,</strong><br /><strong>Mely egy partot mos szüntelen.</strong><br /><strong>Kinek gyásza vitorlát bont esztelen,</strong><br /><strong>De csak lázként ég el az estében,</strong><br /><strong>Csak az idő, ki maradhat az estélyen."</strong>***</p>
<p style="text-align: center;"></p>
<p style="text-align: left;"><em>* A versrészlet saját szerzemény<br />** A dal, részlet a Leander - Két Világ Közt című számából<br /></em><em>*** A dal, részlet a My Dying Bride - Like a Perpetual Funeral című számából (lásd fent), </em><em>a fordítás saját </em><em>szerzemény</em></p>
<p style="text-align: center;"><object width="425" height="344"><param name="movie" value="https://www.youtube.com/v/2Nx43UG-nSw&hl=en&fs=1"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><embed src="https://www.youtube.com/v/2Nx43UG-nSw&hl=en&fs=1" type="application/x-shockwave-flash" allowfullscreen="true" width="425" height="344"></embed></object></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Firasalgor.blog.hu%2F2013%2F02%2F04%2Fthe_shore_prologue%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Firasalgor.blog.hu%2F2013%2F02%2F04%2Fthe_shore_prologue%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Firasalgor.blog.hu%2F2013%2F02%2F04%2Fthe_shore_prologue%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=The Shore - Prologue (Part I)"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://irasalgor.blog.hu/2013/02/04/the_shore_prologue#comments"><img class="item_ctp" src="https://irasalgor.blog.hu/rss/image/post/id/5062459" border="0" /></a><br /></p>
személyes
novella
the_shore
0
Iras Land
https://irasalgor.blog.hu
http://i.ytimg.com/vi/2Nx43UG-nSw/0.jpg
https://irasalgor.blog.hu/2013/02/02/prometheus_395
Prometheus
2013-02-02T12:26:25+01:00
2013-02-02T12:26:25+01:00
irasalgor
https://blog.hu/user/481975
<p align="center"><b><i>Prometheus</i></b></p>
<p align="center"><b><i> </i></b></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ir/irasalgor/image/prometheus-dvd-cover-09.jpg" alt="prometheus-dvd-cover-09.jpg" class="imgleft" width="334" height="458" />Az <a href="http://en.wikipedia.org/wiki/Alien_(film)" target="_blank">Alien-franchise</a> 1979-es premierjét követően hatalmas népszerűségre tett szert világszerte, s az egyik legsikeresebb szórakoztatóipari termékké vált a sci-fi-horrorok között. Megannyi könyv, játék, figura, képregény, filmfolytatás készült el az univerzumban, s a széria iránti általános érdeklődés a mai napig töretlen. A technika fejlődésével, és a jelenlegi hollywoodi szegmenseket követve, szinte előre látható volt, hogy hamarosan ismét láthatjuk a mozivásznon a nyáladzó gyilkoló gépeinket, s mint azt előre borítékolni lehetett, ez a film nem folytatás lesz, hanem előzmény. Legalábbis, annak indult a film, de az évek során szépen átalakult, s <a href="http://en.wikipedia.org/wiki/Ridley_Scott" target="_self">Ridley Scott</a> inkább egy teljesen új mitológiát alkotott a filmnek, de mivel az átlagnéző néha kétkedően fogadja az új IP-k bevezetését, így szépen mindenkit abban a tudatban ringatott, hogy „a film az Alien univerzumban fog játszódni, de teljesen más karakterekkel, és helyszíneken, mint azt a sorozatban megszokhattuk”. Ettől függetlenül sokakat ez nem győzött meg, és mindenki egy ízig-vérig Alien előzményt várt, így a filmet – Ridley Scott legnagyobb örömére – hatalmas várakozás előzte meg. Nézzük, hogyan teljesített 2012 legvártabb sci-fijének beharangozott filmje nálam.</p>
<p><i> </i><i>/Akik a tőlem korábban megszokott technikai aprólékosságokra kíváncsiak, valamint a film keletkezési körülményeire, sajnos el kell hogy szomorítsam őket, ezeket nem vesézném most ki, de angolul tudóknak a film <a href="http://en.wikipedia.org/wiki/Prometheus_(film)" target="_blank">wikipédia oldalát</a> ajánlanám, ott megtalálhatnak minden adatot, amit én írtam le annak idején például az <a href="http://irasalgor.blog.hu/2010/08/15/eredet_2017" target="_blank">Eredet</a> kapcsán./</i><i> </i></p>
<p>Ridley Scott viszont nem bízott semmit a véletlenre. A forgatási költség csaknem 130 millió dollárra rúgott, a forgatókönyvet a <a href="http://www.port.hu/lost_-_eltuntek_lost/pls/w/films.film_page?i_film_id=67110" target="_self">Lost</a>-ból ismert <a href="http://en.wikipedia.org/wiki/Damon_Lindelof" target="_self">Damon Lindelof</a> írta, míg a színészek között is megtalálhatjuk <a href="http://en.wikipedia.org/wiki/Charlize_Theron" target="_self">Charlize Theront</a>, vagy a sorozatmániások által <a href="http://www.port.hu/boszorkak_(hex)_hex/pls/w/films.film_page?i_film_id=70669" target="_self">Hex</a>-ből megismert <a href="http://en.wikipedia.org/wiki/Michael_Fassbender" target="_self">Michael Fassbendert</a> (filmesek a Becstelen Brigantyk-ból ismerhetik), vagy a svéd – nem amerikai! - <a href="http://www.port.hu/a_tetovalt_lany_man_som_hatar_kvinnor/pls/w/films.film_page?i_film_id=109070" target="_self">Millenium-trilógiában</a> megismert <a href="http://en.wikipedia.org/wiki/Noomi_Rapace" target="_self">Noomi Rapace</a>-t, akit manapság karolt fel Hollywood. A kiadásért nem kisebb kiadó felelős, mint a Fox – bár, miattuk nem lett ízig-vérig horror a Prometheus -, tehát minden adott volt ahhoz, hogy remek filmet készítsenek akár Alienként, akár nem.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ir/irasalgor/image/prometheus-2012-650x370.jpg" alt="prometheus-2012-650x370.jpg" class="imgleft" width="386" height="220" />A film, mint már fentebb említettem leginkább sci-fiként titulálható benne egy csipetnyi horrorral, amire ráöntünk egy kis akciót, de azok akik szeretnek különböző hatásokat felfedezni, azok megtalálhatnak egy szemernyi fantasy-t, amiből egy kicsivel többet is elfogadtam volna (gondolok itt a Tervezőkre), de a Wayland vállalat szerepe miatt a háttérben meghúzódó cyberpunkot is észrevehetik azok, akik művészi szemmel nézik a filmet. A sci-fi világ egyébként teljesen opcionális, bár szerintem a Tervezőkből sokkal többet ki lehetett volna hozni, de ez sajnos az egész filmre igaz Nem keresek kapaszkodókat az Alien-filmekkel, ugyanis mint fentebb írtam, a film elsődlegesen nem Alien-filmként funkcionál, meg egyébként is az utó-3D-s keverés miatt a szűk folyosók, és indusztriális hajóbelsők nem adták volna vissza a 3D-s hatásokat, mint a hatalmas, nyílt terek és hegységek. Akik félnének a horror elemektől, azokat bátorítom, ugyanis nagyon kevés horror elem és jelenet található a filmben, nyoma sincs a korábbi szűk, klausztrofóbiás járatoknak. </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ir/irasalgor/image/20120722-kis-balazs-tintin-prometheus-avatar8.jpg" alt="20120722-kis-balazs-tintin-prometheus-avatar8.jpg" class="imgleft" width="385" height="256" />A történet egy 1968-as regény tézisére épül, <a href="http://moly.hu/konyvek/erich-von-daniken-istenek-ivadekai-vagyunk" target="_self">Erich von Däniken – Istenek ivadékai vagyunk</a> című művére, mi szerint idegen lények teremtettek minket, s a történet szerint egy kutatócsoport 2089-ben erre talál is bizonyítékot, miszerint különböző kultúrákban ugyanazok a csillagképek jelentek meg, egyfajta meghívóként szolgálva a földiek számára. 5 év múlva, a Wayland vállalat felkarolta a projectet és elindulnak a távoli bolygó felé, felfedezőhajójukkal, a Prometheus-al, hogy találkozhassanak a Tervezőkkel. A bolygóra érve azonban nem várt fejleményekkel kell szembenézniük, ugyanis a Tervezők vagy kihaltak, vagy valami történt velük, amire különböző múltbeli videók engednek következtetni. De hiába a látszatnak, nem minden halt ki a bolygón. A történet egyébként nem próbál meg semmiféle pluszt hozzáadni a korrekt iparos munkákhoz, teljesen opcionális módon van jelen, az elvárt fordulatokkal és a megdöbbentőnek egyáltalán nem nevezhető csavarokkal. Az alaptörténet ugyan mitológiaépítőnek tökéletesen megállja a helyét, lévén sokkal több kérdést vet fel a film vége felé, mint megválaszol, sőt a záró képsorok egy esetleges folytatást is elénk tárnak. De azt legalább megtudhatjuk, hogyan keletkeztek az Alienek – vagy modernebb változatban xenomorphok -, már ha erre bárki is kíváncsi volt. </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ir/irasalgor/image/prometheus_02.jpg" alt="prometheus_02.jpg" class="imgleft" />A 2 órás film közben nincs túl sok idő a karaktereket elmélyíteni, bár azért megpróbálnak mindenkinek adni valamiféle mélységet, például a főszereplő Elizabeth Shaw (Noomi Rapace) szeretné tudni a válaszokat a világ teremtésére, s hite Istenben megrendíthetetlen. De olykor még olyan nagy lélegzetvételű témákba is belekapnak, mint mitől ember, az ember – persze pár perc erejéig. Míg a hajó kapitányaként működő frigid, tipikus katona alkatú Meredith Vickers (Charlize Theron) női karakter sem maradhat el. A többiek hozzák a kötelezőt, a kutatás tisztaságának hitében vakon buzgó kutatók, vagy a kétkedő biológus, sőt a temperamentumos katonaalkat is megtalálható a fedélzeten, tehát a szereplőket tekintve mindenki a megszokott sémákból építkezik. </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ir/irasalgor/image/Prometheus%20%C3%ADr%C3%A1s%202.jpg" alt="Prometheus írás 2.jpg" class="imgleft" width="392" height="261" />Sajnos számomra a színészi játék sem volt túlságosan meggyőző, kivétel az android David-et alakító Michael Fassbender, aki annyira hitelesen adja elő a robot karakterét, hogy szinte egy percig sem kételkedünk abban, hogy neki nincsenek érzései, ő csak egy okos robot. Charlize Theron is viszonylag jól alakítja a hűvös Wayland vállalat megbízóját, bár engem a főszerepben lévő Noomi Rapace játéka túlságosan nem győzött meg arról, hogy ő mekkora tehetség is lenne. A színészi teljesítmények hiányosságait, az alapvetően klisés történetet a látvány és az akciójelenetek sokasága valamennyire ellensúlyozhatná, viszont Scott nem rendezett egy vérben úszó akciófilmet, egyedül a film vége felé találhatunk egy-két mozgalmasabb jelenetet. A látvánnyal tulajdonképpen nincsen baj, a Tervezők és kütyüik rendkívül ötletesek, és jól néznek ki, bár hiányzik belőlük <a href="http://en.wikipedia.org/wiki/H._R._Giger" target="_self">H.R. Giger</a> keze munkája, noha valamennyire azért kapcsolódnak az univerzumhoz. Maga a hajó, és belső berendezései is egész jók, és a sokat emlegetett öncsászármetszés is látványosra sikeredett, bár azért az összkép nincs olyan lehengerlő, mint a Bosszúállók esetében, sőt a sci-fi stíluskorlátait tekintve még szegényesnek is tekinthetnénk a látványt. A zenét a német származású <a href="http://en.wikipedia.org/wiki/Marc_Streitenfeld" target="_self">Marc Streitenfeld</a> szerezte, akit leginkább Ridley Scott korábbi filmjeiből ismerhetünk (Amerikai Gengszterek, Robin Hood), bár igazából egy emlékezetes darabot sem adott a produkcióhoz. </p>
<p>Összességében elmondható, hogy egy kihagyott ziccer a Prometheus. Ebből a filmből sokkal többet is ki lehetett volna hozni, ráadásul, mint önálló sci-fi kevés, Alien-filmként meg még kevesebb. A történet alapvetően klisés, a színészi játék David-et leszámítva nem lép túl a korrekt-nél, a világ kidolgozása pedig szegényes, a látvány pedig a film kereteihez képest kevés. Kíváncsi vagyok a folytatásra, és bízok benne, hogy az alapvetően kiaknázatlan világból még többet kihoznak, hogy egy önálló mellékágként is megállhassa a helyét az Alien-univerzumban – mert potenciál van benne -, vagy ha mindenképpen meg akarják tartani a „nagy előd” személyiségét, akkor egy tisztességes előzményt készítsenek belőle.</p>
<p> </p>
<p align="center"><b><i>7.5/10</i></b></p>
<p style="text-align: center;"><object width="425" height="344"><param name="movie" value="https://www.youtube.com/v/N0WUpsErUBA&hl=en&fs=1"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><embed src="https://www.youtube.com/v/N0WUpsErUBA&hl=en&fs=1" type="application/x-shockwave-flash" allowfullscreen="true" width="425" height="344"></embed></object></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Firasalgor.blog.hu%2F2013%2F02%2F02%2Fprometheus_395%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Firasalgor.blog.hu%2F2013%2F02%2F02%2Fprometheus_395%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Firasalgor.blog.hu%2F2013%2F02%2F02%2Fprometheus_395%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Prometheus"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://irasalgor.blog.hu/2013/02/02/prometheus_395#comments"><img class="item_ctp" src="https://irasalgor.blog.hu/rss/image/post/id/5058344" border="0" /></a><br /></p>
kritika
film
sci_fi
alien_univerzum
0
Iras Land
https://irasalgor.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/ir/irasalgor/image/prometheus-dvd-cover-09.jpg