Beyond every fail the seeds of success are planted

Megosztás

2014.02.13. 21:53

"A nap utolsó sugarai már régen lehanyatlottak a domb lankái mögé, mikor belépett a kastély kapui mögé. A sötétség immáron elfoglalta a horizontot, a hold pedig őrszemként világította meg a tájat, hogy lefülelje a sötétben bujkáló párokat, magányos sétálókat, valamint kavargó érzelmeket, és a megannyi gondolatot amelyek ilyenkor kúsznak elő az univerzum sötétjéből. A hold gyér megvilágításában is a kastély tekintélyes monstrumként magasodik felé, szinte tiszteletet parancsol, kegyként szolgáltatva a szemnek azt, hogy egyáltalán a sziluettjét láthatja. Még a sötétségben is fennkölten áll talapzatán, mintha az idő vasfoga számára nem árthatna, és nem lenne semmi e világon amely kikezdhetné valaha is. Szíve gyorsabban ver, ahogy talpa a kikövezett járdát érinti, s a gyenge szél orra felé lebegteti az éjszaka nyíló virágok egyszerű, mégis kellemes illatát. Visszatért, visszatért a hajóról, az elmúlt időszakot maga mögött hagyta, s a hideg kék tenger nyugalmában visszatért a lelki békéje is, mely csendes csermelyként csorog szíve völgyében. Kinyitja az ajtót, s újra belép a birodalmába, majd felkapcsolja a lámpát, és elégedettséggel tölti el kastélyának rég nem látott előszobája. Leül a kandalló elé, s üres szemmel bámulja a szürke hamut amely az egykor életerős fák maradékából született."

Olykor az érzésekből sem marad más csak egy marék hamu, súlyos porszemek melyek befogják az ember kezét, mégis oly könnyedek, hogy a szél képes elrepíteni őket, hogy utána valamilyen formában örökre elveszítsék bizonyítékukat, hogy egy letűnt kor, egy letűnt élet volt valaha belőlük. Akárcsak az érzések. Olykor belőlük sem marad más bizonyíték, csak az emlékek, és a megannyi láthatatlan szem, amely teljesen váratlanul jelenik meg a ruhánkon, vagy éppen csiklandozza valamelyik testrészünket. Olykor minden érzésnek hamuként kell végeznie, s csak rajtunk múlik, hogy azt szétszórjuk a szélben, vagy pedig főnixet faragunk belőle. De akármit is csinálunk vele, már nem ugyanaz az ember fogja eldönteni mit kezdjen vele, mint mikor a hamura sem mondhatjuk már azt, hogy fadarab.

"Feláll a székéből, s ahogyan hirtelen feláll, az agya előtt fények játszódnak, kisebb képek. Pislogni kényszerül, hogy elűzze a képeket, s ahogyan várja, hogy a szeme újra az övé legyen látja a hamuba a főnixet. A főnixet, mely csendesen várja a napfény első sugarát, hogy aranyba öltöztetve induljon egy új kalandra, s mindenki szájtátva merítsen erőt belőle. Még egyet pislog és a főnix eltűnt. Neki nincs szüksége csodákra, mert tudja, hogy léteznek, és azt is tudja, hogy ezeket olykor ő maga szüli. Az éjszaka is csak egy periódus, akárcsak a nappal. Elindul a lépcsőn, hogy felmenjen a szobájába, és elolvassa a napló következő fejezetét. Mikor visszatért a hajóról lement a pincébe, és addig keresgélt, míg meg nem találta a következő elsárgult lapokra jegyzetelt, kacifántos betűket."

Kedves Naplóm!

Újra itt ülve tölgyfa íróasztalom előtt a királyi szobámban, s eme sorokat papírra vetve arra az estére gondolok, amikor megjelent nálam az a furcsa kreatúra, s hogy mekkorát fordult vélem a világ azóta. Nem sok idő telt el, s a fakunyhóban remete életet élő énből ismét arany koronával a fején trónon ülő királyi én lett. Pedig emlékszem, milyen csoszogva, görnyedt háttal léptem be a királyi udvarra, ahová az őrök először be sem akartak engedni eltakart arcom és sártól piszkos csuklyám miatt. Emlékszem a királyi tanácsosomra - aki segített nem káoszba taszítani az országot távollétembe -, aki azt sem tudta kivel fog találkozni, mikor szóltak neki, hogy valamiféle dért-vert nyomorék akar vele szót váltani. Nem mondott semmit, csak bólintott, és habozás nélkül felállt a királyi székből. Valamit észrevett a szemembe, remélem az elszántságot, amely azt súgta, hogy helyre állítok mindent, s ha lehet még nagyobb dicsőséget hozok ennek a királyságnak. Úgy vélem az ember szemén látni, ha boldog, szomorú, vagy akármilyen lelki állapotban is van. Mosolyogva emlékezem vissza, hogy én sem szóltam semmit, csak annyit, hogy hozzatok fürdővizet, hadd mossak le magamról mindent. A víz megtisztít, s ezzel a szimbolikus jelképpel együtt lemostam magamról az elmúlt időszakot, és szétnéztem a rám váró levelek, és lehetőségek között. Nem mondhatnám, hogy sokról maradtam le, de átnézve a királyság korábbi diplomáciai kapcsolatait láttam, hogy az elmúlt időszakban több nagy lyuk is akadt, amit ideje lenne befoltozni, kiegészíteni, újrakezdeni, vagy éppen feleleveníteni. Örömmel konstatáltam, hogy megannyi új királyságból is érkeztek követek, diplomáciai témájú levelek, amely több, kétoldalú, előnyös szerződések aláírására és tárgyalására szólítottak fel. 

Úgy tartom, hogy az élet minden tekintetben lehetőséget ajánl fel számunkra egy új kezdetre, akárhányszor csak szeretnénk újrakezdeni. Míg mi emberek és királyságok, jó ha egy további lehetőséget adunk valamire, addig az élet akárhányat felajánl, ha tudjuk, hogyan kezeljük az elénk jövő lehetőségeket és bízzunk abban, hogy tanultunk a hibáinkból. Ariadné szövőszékében nincs rosszindulat, a megszámlálhatatlan idő alatt megtanulta, hogy nincs olyan, hogy abszolút rossz vagy jó, és olyan sincs hogy megváltozhatatlan, de olyan sem hogy megváltoztatható. Az ember is pont ilyen, s ki akármit mond, mindenki ilyen. Mindig beleesünk egyes hibánkba, ami mondhatni a sajátjaink, de ezekből mindig kimászunk, és egyre óvatosabbak leszünk, amíg el nem érünk ahhoz a gócponthoz, amikor a lehetőségekhez képest legtökéletesebb állapotba kerülünk. De hinnünk kell abban, hogy minden hiba és bukás mögött a siker magjai elvétetnek. Csak várnunk kell arra, hogy a magok szárba szökkenjenek és learathassuk a babérokat. Ezek a magok pedig kezdenek kikelni. 

A szerződések, az éghajlati viszonyok, valamint a különböző királyságok diplomáciai kapcsolatai kedveztek nekem, még akkor is, ha én távol voltam. Megannyi új lehetőség kínálkozik, megannyi új kezdet, amelyek teljesen más irányba vihetik a királyságot. De ideje felújítani néhány régebbi szerződést is, amelyeket legszívesebben elégetnék a tűzben. Újra átnézem őket, s megnézem, hogyan illenek bele a királyság új terveibe, valamint az új ajánlatokba. Régen ezek voltak a legfontosabb szerződések amelyeket azt hittem, hogy megkötöttem, de most csak egy lépcsőfoknak tekinthetőek a mostani viszonyokhoz képest. De jó leírni ezt, hogy újra van lelkesedésem. Hamarosan elkezdődhetnek a földön a munkálatok...úgy érzem bőséges termésre számíthatunk aratáskor. 

"Elolvassa az utolsó sorokat, s mosolyog egyet."

Úgy, ahogyan néhány szerződést megújítunk, vagy teljesen elfelejtünk, úgy dönthetjük el mi is, hogy porrá égetett érzelmeinkből főnixet csinálunk-e, vagy meghagyjuk hamunak, hogy a letűnt, soha vissza nem térő fadarabra emlékeztethessen minket. S olykor a legbanálisabb dolgok számítanak a legigazabbnak, s olykor épp a legegyszerűbb mondatok hangzanak a legjobban. Ami egyszer megtörténik, az elmúlik, s helyébe jön egy új, sokkal jobb történet. De persze, csak ha hiszünk benne. 

A bejegyzés trackback címe:

https://irasalgor.blog.hu/api/trackback/id/tr325813293

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása