Dr. House (6. Évad)

2010.12.20. 18:11

Dr. House

(6. Évad)

Immáron, ismét egy Dr. House évad bemutatóval térek vissza, immáron a 6. évad kritikájával, sorban pedig a 3. House-al foglalkozó postom. Akiknek már kiütésük lenne a mizantróp doktor kalandjait illetően, ne féljenek, legalább 2011 májusáig nem lesz új House évaddal foglalkozó bejegyzés, ugyanis a 7. évad akkor fog lezárulni a nagy plecsni túloldalán, én meg hetente nem szeretek várni egy-egy részre. A sorozat keletkezési körülményeit taglaló bekezdéseimet, a 4. évad kritikáján érhetitek el, így akit érdekel, fáradjon oda az információkét, itt ugyanis csak a 6. évad történéseit, fejlődését (vagy visszafejlődését) szeretném bemutatni, az objektív illetve a szubjektív véleménynyilvánítás mezsgyéjén táncolva. Noha, sok újdonság a 6. évaddal sem került napvilágra, ráadásul az ismert mellékszereplők száma is csökkent, viszont most több rész is karakter centrikus lett, valamint műsorra kerültek olyan részek is amiben nincsen rejtély (mystery-of-the-week), nincsen diagnosztizálás, hanem csakis a szereplők kerülnek központba. A stáblistán viszont egy-két változás esett, ugyanis a egy-két epizód erejéig, Hugh Laurie ült be az executive producer székébe, kipróbálva milyen egy filmforgatás, aminek ő a főszereplője.

Ugyan, az 5. évad nézettségi adati talán kicsit nagyobbat estek, mint a 4. évad esetében, de azért elmondható, hogy még mindig az egyik legnézettebb sorozat volt Amerika szerte. Átlagosan 12-13 millió ember követte nyomon hétről-hétre a rejtélyeket és azok megoldását, míg a legtöbb nézőt a „Big Baby” című epizód vonzott, 15,69 millió TV-néző volt kíváncsi rá. Ugyan, a nézettségi adatok még mindig impozánsak, és nem kell attól tartani, hogy cancelt (nem rendelik be a következő évadot) kapna, viszont érdekes a folyamatos nézőveszteség. Igaz, mindig van új a nap alatt. A 6. évad, rendhagyó módon egy duplarésszel indult, 2009. szeptember 21-én, ami miatt 21 részesnek tekinthető az egész évad. Magyarország jelenleg nem sokkal marad le a kereskedelmi partnerétől, mire ez a post olvasható lesz (angolul néztem), már lezárult a TV2 csatornáján is a 6. szezon. Wilson magyar hangja immáron a 2. színészt emésztette fel, és az évad vége felé egy új szinkronszínészt is kap. 

Mint, már írtam fentebb is, a sorozat alapkoncepciója nem sokat változott, viszont egy-két üde színfoltnak ható rész bekerült a repertoárba. Ugyan, az 5. évad számomra élvezhetőbb volt, mint az írósztrájk miatt megnyirbált 4. évad, és már „epekedve” vártam, milyen útra terelik House legújabb fellépését a nagyszínpad felé. Ami számomra egy kicsit csalódás volt. Az évad, ott veszi fel a fonalat ahol az 5. abbamaradt, és egy rendkívül impresszív duplaepizóddal nyitnak, ami talán az évad egyik legjobb epizódjának tekinthető. Viszont, az évad nagy részén most is rejtvényeket oldanak meg, betegeket gyógyítanak meg és House bunkó módon oktatja ki a dolgozóit - és mindenki mást is - természetesen. Viszont, most mindenből mintha egy kevesebbet kapnánk. A főszál, csakúgy, mint az 5. évad esetében eléggé alapvető csak, nem lebeg ott, mint Damoklész kardja még a szereplő centrikus részek esetében is, és stagnál az egész évad alatt. Ugyan, néhány vonásban felfedezhető, és burkoltan jelen van House változási szándéka, de ez így kevés  

Most, sokkal inkább a rejtélyek megoldásán van a hangsúly, úgymond klasszikus House elemekkel. Kevesebb a beteg életét taglaló pillanat, az egymás közti filozófiai szösszenet, inkább csak a betegségek egymásra halmozása, valamint a tesztek egymást eltaposó elvégzése tekinthető fő motívumnak. Ez persze nem baj, de elég „átlagos”. A karakterek személyes élete is háttérbe szorult, House példáját ugyan említettem, de a többiek sem kapnak annyira elmélyített szkriptet, mint a már fent említett szezon esetében. Igaz, ez ellentmondás lenne a korábbi, karakter centrikus részekkel, de nem az. Még az ilyen részek esetében sem mondható el, hogy teljesen átérezhető és maximális színészi teljesítményt nyújtanának a szereplők. Igaz, az évad elején kapunk egy-két csavart, illetve olyan cselekményeket, amik felkavarják az állóvizet, de aztán szépen elül, és újra egyenes a tó felszíne. Ugyan néhány mellékszereplőt kapunk, akik vissza-vissza látogatnak, de ők se tesznek hozzá annyit a sztori alakulásához, hogy előtérbe helyeznék, vagy jobban kibontanánk. Mondhatnánk úgyis, hogy már ellőtték a legjobb pillanatokat, de ez néhány részen ismét ellentmondásba keveredik. Szó mi szó, a karakterek személyes szándékai, és történeti szála kevésbé kidolgozott, és élvezhető, mint az előző felvonás esetében.

Viszont, akik nem szeretik a „Barátok Közt hangulatát árasztó” (idézet egy fórum hozzászólásából) színvonalat, hanem inkább a rejtélyes diagnózisukon rágják a körmüket, azok most örülhetnek is, meg nem is. Tény - mint már magamat ismételve újra elmondom – hogy több diagnosztizálást kapunk, de nem mondanám őket olyan érdekesnek, mint régebben. Vagy csak a jó ötleteket már ellőtték, és magasabb a léc. Olyan betegségek, mint például a szarkaidózis, vagy a limfóma szinte mindegyik részben előjönnek, néhány esetben pedig 5 ismeretlen szót tartalmazó betegséget kapunk meg. Ugyan, ez betudható annak is, hogy majdnem folyamatban 3 évadot néztem meg, de akkor is, a részeknek és rejtélyeknek ugyanolyan érdekesnek kellene lennie, ha hetente nézem. Mert akkor könnyebben ráunhatok. Viszont, egy-két elgondolkodtató kórt, azért lehet találni, mint például a limfómás sugárkezeléstől kialakult limfóma (a linken a teljes neve), vagy a növekedési agyi ciszta, ami örökletes. De, vannak olyan alapvető betegségek, ami szerintem már sokkal hamarább kiderülhet, mint például az allergiás reakció a tetoválástól, vagy a szteroidok használata. Ezek kissé érdektelenek a végén, és elhihetőek, de mégse olyannyira érdekesek, mint régebben. Vagy, csak mert a tálalása is visszább esett, mint az előző évadokban.

A sorozat, egyik húzóereje és legkiemelkedőbb vonása volt a cinikus poénok, szívatások, vicces jelenetek tömkelege, amiken jóízűeket lehetett kacagni. Sajnos, ebben az évadban a poénok és vicces szkénék száma is csökkent egy picikét, sőt néha erőltetetten hat, valamint néha elfáradtnak, vagy elfásultnak mondható helyzetkomikumokat kapunk. Igaz, néhány igazán remek poént és jelenetet megkapunk, ilyen Wilson pornós múltja, és videója (Egyet se félj, link alant), ami talán az egész évad egyik legjobb jelenete (és része). Igaz, most az évad kissé borúsabb, elmélyültebb, ez betudható House jellemfejlődésének (és változási szándékának), sokkal inkább próbál cinikus megjegyzéseket, beszólásokat tenni, de sokszor nem sikerül elérni a kívánt hatást, amit szeretne. Hiába, 5 évadnyi poénáradat után nehéz újat alkotni a nap alatt.

Mint említettem az évad folyamán néhány speciális rész is szerepel, ilyen például rögtön a nyitó, „Broken”. Ez egy mentális betegek számára fenntartott intézményben játszódik, amit Kanadában forgattak, egy elhagyatott intézetben. Ebben a részben van minden, amire csak szükségünk lehet. Poénok, kórházmentes környezet, romantika és House. Laurie játéka nagyon jó, s a betegek is egész jól játsszák a karakterüket. Ugyan, ez szinte teljes egészében House-centrikus epizód, szóval csak ő szerepel benne, de az évad egyik legjobb epizódja. A „Wilson” címre hallgató epizódban például Wilson egy munkanapját, és betegeivel való kapcsolatot követhetjük nyomon, míg a „5 to 9” Cuddy egy teljes munkanapját mutatja be, milyen is egy kórházat vezetni. Az évad legszemélyesebb epizódja, az 5 szálon keresztül játszódó, „Lockdown”. Ebben a részben például a főszereplők magánélete kerül előtérbe, mikor is lezárják a kórházat, szinte teljesen háttérbe szorítva az alapesetet. Ez kicsit érdekesen hat, hogy egy nő miatt zárják le a kórházat, de szinte alig kap szerepet. Az évadzáró előtti, „Baggage” című epizód is egy szinte teljes mértékben House-ra koncentráló epizód. Az évad legjobb része viszont számomra, az évadzáró „Help Me” című epizód volt. Ugyan, ez sem a kórházban játszódik, de amit ebben a részben Laurie alakít, és a fő történeti szál alakítása, az valami zseniális. Mestermű. Rengeteg mondanivalóval szolgál, és egészen drámai epizód. Az egész sorozat egyik legjobbja, bár évadzárónak kicsit kevés, és a szokásos cliffhangert sem kapjuk meg. Egy kissé korrekt, kérdéseket felvető lezárást kapunk, ami előrevetíti a 7. évad főbb eseményeit. A „Teamworks” is egész kiemelkedő epizód, de a „Private Lives” viszont a legviccesebb epizód, ebben található a már említett Wilson-pornó. Rendkívül vicces és poénos rész, ebben a részben lehet talán egy jóízűt kacagni.

Zeneileg se kapunk sajna sok kiemelkedő darabot, néhány lágyabb rock dal, vagy poposabb tétel szerepet kap, valamint egy templomi darab, az Adorate Deum bevezető tétele. Ezen meglepődtem, ugyanis a sorozat folyamán, még nem volt klasszikus dal a soundtrackbe, csakis zongorás tétel. Igaz, most néhány zongora virgázást is kapunk, de House ismét csak nem zongorázik olyan sokat, mint azt el lehetne viselni.

Ugyan, kissé negatívan írtam az évadról, sokat kritizáltam a felépítését, történetet, cselekményt, de azt kell, hogy mondjam, a House még mindig az egyik legjobb sorozat a TV-ben. Egy-egy rész után az ember szinte kapcsolja is a következő részre, valahogy szinte „nézeti” magát a sorozat, még akkor is, ha sokszor az epizódok nem tudják megugrani a saját szintjéhez mért, nagyon magas lécet. Ugyanis más kórházsorozatokhoz hasonlítva, mint a Scrubs, vagy a Private Practice, de még a Grace Klinikához képest is sokkal nagyobb színvonalon pöffeszkedik. Szóval, aki eddig szerette ezután is fogja, mégha kicsit foghíjasan is emlékezik vissza a 6. évadra, de örömmel várja ki a pillanatot, amikor is elkezdheti, a 7. évad első epizódját, és újra beleéli magát a Princeton Plasboro kórház mindennapjaiba, és elmélyül Doktor House világában.

7.5/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.