Harry Potter és a Halál Ereklyéi
(Part I)
Már csaknem egy éve volt, hogy legutoljára filmmel jelentkeztem a blogon, de úgy érzem, hogy JK. Rowling nagy sikert aratott tini-fantasy regényéből, a Harry Potter-széria utolsó kötetéből készült két részes filmfelvonását muszáj megemlítenem. Igaz, a 7. kötetről szóló első film már 2010 novemberében a mozikba került, és már a DVD-megjelenésen is túl vagyunk, de mostanában lesz az epikus lezárás második felvonása, egészen pontosan július 15-én Amerikában. De ne szaladjunk ennyire előre. Nyilván mindenki hallott már valamilyen szinten Harry Potterről, a varázslófiúról, aki 1998 óta töretlen sikernek örvend, a fiúról akit JK. Rowling álmodott meg egy angliai kávézóban. Persze a kötet nem először lett kirobbanó siker, ehhez közrejátszott többek között az egyhát támadása is, valamint a jó kritikai visszhangok, valamint az a tény, hogy egy olyan könyvet tettek le az asztalra, amely megállja a helyét mind a gyerekek, mind pedig a felnőttek világában, széles körben akárki elolvashatja, megtalálja benne a szórakozását. Persze a sikert szerette volna meglovagolni Hollywood is, akik 2001. novemberében el is készítették az első könyvből készült filmváltozatot – amely több későbbivel ellentétben – még jó is volt. Potter kalandjai aztán az egész szórakoztatóipart meglovagolták kezdve a játékoktól át, a filmekig, de Rowling sem lazsált, ugyanis egészen 2007-ig írta a sebhelyes tinédzser köteteit. Persze, a filmek kicsit lemaradtak így következhetett be az, hogy 2010-ig kihúzódott a Harry Potter franchise filmes kivetülése. Nem akarok most részletekbe menő történelembe belekezdeni mert akár egy egész postot is szánhatnék rá mekkora hatást gyakorolt a szórakoztatóiparra és a társadalomra Rowling, de annyi mindenképpen elmondható hogy a későbbi filmek kritikája már nem igazán állt meg a „jó” mellett. Az előző, Harry Potter és a Félvér Herceg kvázi kritikailag nem hozott akkora sikert mint a korábbi filmek. Nyilván szerettek volna biztosra menni az utolsó filmmel, és talán ezért is lett 2 kötetes a Halál Ereklyéi. No, de hogy is került a mozivászonra Harry utolsó kalandja? Egy-két érdekességet azért megosztok, csakúgy mint az Eredet esetében is.
Az ötlet, hogy két részre vágják a Harry Potter filmeket, már a Tűz Serlege idején felvetődött, ám akkor a Warner elhappolta az ötletet, viszont az utolsó kötet szempontjából, a tárgyalások és Rowling szakmai tanácsai folytán, a Warner mégis beadta a derekát – talán a nagyobb bevétel reményében. Így aztán a rendező és Rowling elmondása szerint, több mindent mesélhetnek el, ugyanis a 7. kötet olyan tág és sűrű hogy azt egy filmbe besűríteni lehetetlen. Az igazat megmondva tényleg elég komplex lett a 7. kötet és rengeteg esemény történik benne, így mi rajongók is örültünk a két kötetnek. Egy-két cinikusabb rajongó, a trailereket elnézve még azt is felvethette hogy a Warner plusz pénzt adott Rowlingnak, csak hogy epikusabb legyen a 7. kötet. A rendezők és a producerek elmondása alapján a két film stílusban és megvalósításban is teljesen más lesz, ugyanis míg az első film egy „útifilm”, már-már „dokumentarista jelleggel” addig a második film egy „opera és fantasy elemekkel megtűzdelt, epikus csatákkal tarkított mesefilm”. A forgatást 2009 februárjában kezdték el a Warner Leavesden stúdiójában, ott ahol a korábbi 6 film forgatása is elkezdődött. A stábtagok közül visszatért a Főnix Rendje óta rendezői székben ülő David Yates, a produceri székben ugyancsak David Heyman és David Baron is – JK. Rowlinggal egyetemben. A főbb szerepekben is ugyancsak a korábbi szereplőket köszönthetjük viszont, de a film mégis egy teljesen más jelleget öltött, mint a korábbiak.
2010. november 18-án azután a Warner Bros gondozásában a mozivászonra került a két részes film első felvonása, amely nem kapott 3D-s vizualizációt időhiány miatt, a második rész viszont már ebben fog tündökölni. Természetesen már az első nap hatalmas bevételt termelt a film, és a két film összesen csaknem 250 millió dollárba került, de a jelenlegi bevételi adatok már csaknem az egymilliárd dollár fele tapogatnak.
Mielőtt viszont rátérnék a filmre a szereposztásra vegyünk egy pillantást. Harry és barátai szerepében visszatér Daniel Radcliffe (Harry Potter), Rupert Grint (Ron Weasley), Emma Watson (Hermione Granger), míg a Főníx Rendjének tagjai is még egyszer visszatérnek: Dawid Thewlis (Lupin), Robbie Coltrane (Rubeus Hagrid), Brendan Gleeson (Rémszem Mordon), Julie Walters (Ron anyja). De a gonoszak között is újra láthatjuk Ralph Fiennes szerepében Voldemortot, Alan Rickman mint Perselus Piton, Helena Bonham Carter pedig Bellatrix Lestrange szerepében tündököl ismét. Jasoon Isaacs mint Lucius Malfoy, valamint Tom Felton Draco szerepében. Egyszóval a jól ismert szereplőbagázs visszatér, de új arcokkal is találkozhatunk, mint Xenophilius Lovegood szerepében Rhys Ifans akár.
A történet ott kezdődik ahol a 6. kötet abbamaradt. A Halálfalók erőre kaptak, a Minisztérium próbál erős maradni ám soraiban a Halálfalók már megvetették a lábukat, Voldemort egyre erősebb, míg a muglik üldözése elkezdődik. Sötét idők járnak a varázslókra, ráadásul az első számú körözött személy Harry Potter lett. A Főnix Rendje próbálja megvédeni és biztonságos helyre vinni, de a Halálfalók mindenhol rájuk találnak, amelyek miatt Harry miatt több barátja is meghal. Ráadásul Harry-nek megvan a saját feladata amit mindenáron szeretne folytatni, méghozzá megtalálni a megmaradt Horcruxokat, amelyek elpusztítása a kulcsa Voldemort halálának. Segítségével Voldemort halhatatlan így semmi és senki sem pusztíthatja el, ám a Horcruxok keresésével viszont egybaj van. Senki nem tudja hol van és mivel lehet elpusztítani őket. Harry mégis elindul hűséges barátaival, és mivel körözött személyek így erdőben, havas tájakon, valamint mindenféle zöldövezetben kell bujkálniuk, csakis egymásra támaszkodva és bízni abban, hogy a barátaik és családjaik jól vannak. Persze hármuk kapcsolata sokszor vitákba torkollanak és drámai helyzetekbe, miközben a cél Voldemort legyőzése. A történet egyébként a könyvhez mérten kicsit nagy léptekben halad, olykor én magam sem emlékeztem a 1-2 karakterre (pl. Mundungus Fletcher). Noha, a könyvben számomra a legnagyobb baj volt a folyamatos menés, itt valahogy mégis kevésnek éreztem az erre fordított időt. A történet egyébként tekintve a két részre vágást jó helyen fejeződik be, de azok számára akik ismerik a könyvet kicsit nagy léptékben haladott és nem fordítanak kellő hangsúlyt a szereplők lelki világára, amely a könyv egyik sarkalatos pontja volt.
Mint már említettem a karakterekre fordított időt, valahogy a szereplők sem nyújtják a maximumot. Vagy, mondhatjuk úgy, nincs is rá idejük, ugyanis rengeteg helyzetet elharapnak és könnyedén elintéznek. Például Bill és Fleur esküvője kicsit rövidkére sikeredett, vagy Harry Godric’s Hollowban tett látogatása a szülei sírjánál is lehetett volna egy kicsit hosszabb. Nem mondom, a dráma, a nélkülözés a kilátástalanság ott lebeg a fejük fölött, Harry próbál világfájdalommal átitatott arcokat vágni, de tekintve a könyvben leírt jeleneteket ezek nem minden esetben adják vissza azt amit szerettek volna. Akik nem olvasták volna a könyvet, azok számára is kicsit fura lehet a karakterek kicsit sablonossága, tekintve nem kapunk mélyebb válaszokat arra hogy Ron miért féltékeny és mi vezetett odáig hogy egy darabig elhagyja hármuk kis csapatát, mert mint vélni lehet a jó barátok között a harag nem rögtön gyűlik ki. Egyébként érezni a filmen hogy sötétebb, már nincs meg az a gyermekbája, mint régebben, itt már mindenki felnőtt, cél a világ megmentése, akcióval és halállal, ezt a hangulatot remekül eltalálták, főleg a vándorlásos jelenetekben, vagy a lánc elpusztításakor.
A film egyébként 130 perc, de ebben az időben is akadnak időbeli és más, megrövidített hibák. A látványon érezhető hogy epikusnak szánták, és igazodni akartak a csatajelenetekhez, de ezeket néhol mintha megkurdították volna. Kezdve Harry és Hagrid menekülését, vagy a Malfoy kúriában látott események számomra kicsit lóhalál gyorsaságra emlékeztettek. Sok varázspárbaj is kimerül a pálcák hadonászásába, és a menekülésbe, pedig akár többet is kihozhattak volna belőle. Noha, van egy gyanúm – a trailereket elnézve – hogy a második kötet egyfajta tömény akció lesz, egy kicsit többet gyúrhattak volna bele ebbe a részbe. A halálesetek boncolgatása is olykor kimerül abban, hogy megemlítik, hogy szegény meghalt, de nincs idő a gyászra, már menni is kell tovább.
A színészi játékok egyébként a hibák ellenére jók, mindenki hozza a kötelezőt, a Pottert alakító Radcliffe például ügyesen szeretné szemléltetni Edward Cullen világfájdalmas kifejezését, míg a rutinos Alan Rickman és Ralph Fiennes ügyesen alakítják a szerepeiket. Ron és Hermionét alakító színészek hozzák a kötelezőt, bár a karakterek elnagyolása miatt egyikük sem tud maradandót alkotni a mozivásznon, míg Ginny szerepében levő Bonnie Wrightal lévő rövidke csókolózós rész sem a legőszintébb jelenetek közé tartozik.
Egyébiránt amire nem lehet panaszunk, az a látvány. Rowling által megálmodott varázslóvilág ugyanolyan látványosan tárul a szemünk elé, részletgazdag. Igaz, Dobby karaktere már kicsit ideje múltnak hatott számomra, de az akciójelenetek, díszletek és minden más szépen kidolgozott, nem látni rajtuk a teljesen CGI múltat. A háttérszínek is igazodnak a mű hangulatához, a sötétebb komorabb színek dominálnak, sőt mikor Nagini leveti alakját egy-két gyermeknemű fiatal össze is rezzenhet. Vagy a kis mesebetét, a 3 Testvér Meséje, amelyet Ben Hibon rendezésében tekinthetünk meg hűen tükrözi a Halált és a kicsit komorabb hangulatot. Sejtelmes fények, a Halál csontváz alakban, sőt a három varázsló sem egy vigyorgó tökfilkó amilyeneket a gyermekmesékben szerepeltetnek, ezzel is kiemelve a történet komolyságát.
Amikor levetítették a trailereket – szájtátva néztem egyébként – egy valami nagyon megfogott. A zene. Noha ezt az epikus fennhangot a film során nem éreztem, de azért volt ahol remek hangulatfestő elemként szolgált. A zenét egyébként a Golden Globe díjnyertes komponista, Alexander Desplat (mellesleg Király Beszéde, Északi Fény) szerezte, aki a Londoni Filharmonikus Zenekar segítségével vette fel a csaknem 26 tracket számláló dalcsokrot. Ahol kell sötét, néhol vidámabb, néhol pedig vidámabb jelenetekhez íródtak a dalok, csakúgy mint ahogy ő maga is kommentálta. Viszont, valahogy kicsit elnyomódik a film alatt, kevésbé tűnik fel annyira mint mondjuk Hans Zimmer munkája az Eredetben vagy a Batman – A Sötét Lovagban. A magyar szinkron mindemellet borzalmas sajnálatos módon, Harry és Ron dialógusai néha olyan élettelen hangon szólalnak meg, mintha álmukban olvasnák fel. A legfájóbb pont viszont Voldemort, akinek még csak véletelenül sem hasonlít a remek, sötét tónusú Ralph Fiennes-ra a hangja. A kicsit beteges, Randall Flagg szerű, vigyorgósabb hagnem egyáltalán nem áll jól neki, bár a Voldemort „témájának” elnevzeett ÍÍÍJAAAH-t egész jól utánozta.
Összességében nem voltam teljesen megelégedve a 7. kötetből készült film első részével, ugyanis kicsit kapkodós, elnagyolt módon ábrázolja az eseményeket, és nem mentség hogy időhiányban szenvedtek ugyanis mindössze 360 oldalból készítették el a filmet. A karakterek néhol lehetnének mélyebbek, akciójelenetekből többet is elnéztem volna, zene szólhatott volna többet, valamint hogy azok számára is tisztán érthető legyen, akik nem olvasták a könyveket. A második film remélem legalább a látványra odateszi magát, és kicsit lassít az eseményeken, de ez így ebben a formában számomra, nem elégített ki – ahogyan sokan dicsérték.
7.5/10
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.