Mostanában személyes postok terén sajnos nemigazán voltam aktív, amik pedig voltak azok minősége eléggé megkérdőjelezhető volt. Sajnos nem történtek velem olyan dolgok, amelyek olyan mély nyomott hagytak volna bennem, így nem is tudtam annyira visszaadni a lelkivilágom valamint gondolataimat úgy, ahogyan azt régen tettem. De szerencsére mostanság történt velem annyi minden, ami végre megfelelő táptalajt nyújtott mind saját magam, mind pedig a blogom számára. Mint azt mindnyájan tudjátok akik olvassák a blogom gyakran legolvasatlanabb fázisait (azért 1-1 mindig bekerül a havi top10-be), decemberben elkezdtem a saját változásomat. A változás célja természetesen a megváltozás volt, egy olyan mederbe amelyben végre olyannak élhetem az életemet ahogyan szeretném. Nem kívánnám most ismét leírni hogy mit szeretnék, csak egyfajta emlékeztetőt szerettem volna adni azoknak, akik esetleg elsőnek olvassák e sorokat, de most ismét eljutottam egy olyan szintre amelyben méltán vetettem fel a bejegyzés címét. Az előttem álló utat szellemek kísértik, és ezek a szellemek persze nem szószerint értetődőek, hanem eszményképekben. De hogy hogyan jutottam el idáig, arról később.

Nemrég múlt el az év egy olyan ünnepe, amely talán a Karácsony mellett a legfontosabb pénz - valamint ajándékszerzési lehetőség. Igen, sajnos manapság az ünnepeket legfőképpen az befolyásolja hogy mennyi ajándékot kap az ember, vagy mennyi pénzmagot ölhet bele a saját zsebébe, esetleg mennyi folyhat ki belőle a locsolók és egyéb kiadások miatt. Persze, ezt a magatartást ráfoghatjuk a mai gyorsuló világra, esetleg a zsidókra, vagy hogy a mai világban már nincsenek emberek, csak elkorcsosult pénzéhes beszélő állatok. Tény és való, hogy a világban a Húsvét jelenlegi fogalma már-már csak nyomokban emlékeztet arra, ami akár 20 éve jelentette ezt az ünnepet. Manapság, csak a neve maradt már meg, és a húsvéti szokások és egyéb ehhez kapcsolódó népi időszakok is egyre inkább a feledés homályába merül. Sőt mi több, jelenleg nekem nem volt húsvéti hangulatom sem, pedig emlékszem még régen mennyire vártam, piros tojás és a többi gyerekmaszlag amely ezt az ünnepet követte. Ahogy a Setét Toronyba mondanák, a világunk elmozdult, és vannak dolgok amelyek elhalnak az egyre gyorsuló idővel szemben. Évtizedek múlva a húsvétot már csak a neve miatt fogjuk ünnepelni, és az ünnepeknek sem hangulata lesz már hanem megszokása. A locsolkodás, szóda, piros tojást csak a hon és népismeret tankönyvekből fogjuk viszont látni, valamint öregedő szüleink fognak ódákat zengeni a jelen gyermektársadalmának, esetleg a mai fiatalság fog történeteket mesélni, mikor még ők járták a falut locsolkodni. A húsvétnak egyedül a gazdasági része fog fent maradni az idővel, a sonka, tojás, nyúl és a pénzadás. Mert, manapság a húsvét a minél több pénz bezsebeléséről szól, vagy hogyan zárjuk magunkra a kaput a kisebbség előtt. Sajnos, ez igaz lesz a Karácsonyra is, noha az tovább fog kitartani.

Gondolom, mindenki ismeri a történetét, hogy Krisztus feltámadását ünnepeljük, amikor is 3. nap úgy gondolta hogy a Halál helyett felmegy a Mennyekbe, az apja mellé hogy onnan vigyorogjon ránk utána. De vannak itt egyéb olyan már-már mainstreamnek ható szimbólumok amelyeket kőbe vésettnek tekintünk, de igazából köze nincs hozzá. Például a húsvét szimbólumának számítható nyúl, és a tojás. Nyuszitojás. Az evolúció milyen beteges, atomsugárzás hatására lehetne egy nyúlnak tojása? Mégis szemet hunyunk efelett, és nyugtázzuk hogy a kereszténység vagy a társadalom kitalálta, hogy van nyuszitojás, akkor az úgyis van. Persze, ezeknek az eredete is leginkább a vikingekhez, és a görög mitológiához nyúlik vissza. Nem elég hogy a Húsvét angol megfelelője (Easter) is egy germán istennő, Ostera (Éostre) nevéből ered, bár a Keresztények mindig is szerettek egy-egy pogány mitológiából meríteni maguknak. A húsvéti nyúl szimbóluma is erre tehető, hiszen a nyúl a szaporodás szimbóluma volt a germánoknál, és ez a szaporaság kell ahhoz, hogy a kereszténység elterjedjen a Földön. Egyes más források szerint, egyszer a hold alakja adott ki egy nyúl fejet (nehezen hiszem), valamint a hold és a tojás alakja gyakran szinonim jelentésű. Elég csak a Kalevalára gondolni, amelyben a világ teremtése egy tojásból alakult ki. A tojás pedig nemcsak a szaporaságot, hanem az új életet is jelképezheti, ugyanis Krisztus feltámadt, alias új élet kezdődhet a halálának rügyein. Egyszóval a lényeg ismét csak a szaporodáson múlik, vulgárisabban a húsvét ó-jelszava lehetett volna a "szexelj minél többet" is, hogy minél több keresztény legyen. Ezek miatt ábrázolhatják karikatúrák tehát a nyúl és a csirke egyesülését, remélem valakinek újat is mondhattam.

Visszatérve magamra, nemrég került megrendezésre a mezőkövesdi Szent László Gimnáziumban a Diáknap, amelyben az osztályom is kompetens volt. Néhány osztály számára sokszor széthúzó is lehet ennek a rendezvénynek a megrendezése, és a kampány, de azt mondhatom hogy a mi osztályunkra éppen ellenkező hatást ért el. Rendkívül pozitívan alakította az osztályközösséget, és most először talán még a legszkeptikusabbak is azt mondták: hogy igen, végre volt osztályközösség. Természetesen volt tánc is, és még megannyi programunk (a sors és az emberi beavatkozás különös fintoraként nem a partykamionnal, remek tánccal, humoristával, rockzenekarral és egyéb DJ-vel felálló osztályunk nyerte a Diáknapot, hanem egy sokkal szegényesebb programmal felálló delegációt választottak "nyertesnek"). A nap fénypontja számomra mégis inkább a két házibuli volt, amely az esti nagy diszkó előszele volt, ahol az osztály tagjai tényleg egy igazán jót buliztak, és végre valóban jól szórakoztunk. Remélem, több ilyenre is sor kerül még majd nálunk, és talán ebben a két buliban volt egy olyan katarzió, amely arra ösztönzött hogy ott álljak a változásom következő szakaszának küszöbén. 

A küszöbön, amelyet direkt nem léptem még át, hanem csak szemlélem hogy mi lehet a túloldalán, és hogy mit szeretnék kihozni majd a következő fázisból. Ám ettől még sok minden választ el. A Movieban töltött idő, sok dologra is rádöbbentett, valamint azok a szellemek is megkörnyékeztek, amelyekről még nem beszéltem. Most, hogy kikerültem egy olyan helyre és olyan környezetben voltam amelyet decemberben "megálmodtam", egyszerre elfogott az endorfin kicsit nagyobb dózisban való jelenléte, valamint a remény csúfondáros szellemei is megjelentek. Most rendkívül óvatosnak kell lennem, és nem hagynom hogy a különböző mellékgondolatok, és egyéb kecsegtető jövőképek, amelyek az agyam és legfőképpen a reményem szülte megkörnyékezzenek. Alias nem hagyhatom hogy a szellemek, amelyek hamis tévképzetekkel és víziókkal bombázzanak, amelyeknek valószínűleg nincs is, vagy talán soha nem is volt itt az ideje elragadjanak. Mert ha a helyes útról sikerül elvinniük, a szellemek elvisznek egy olyan helyre ahonnan örökkön örökké csak bolyonghatok a sötétben, valamint soha nem lelem meg a valóságot. A szellemek birodalmának rendkívül olyan árnyalata van mint a valóságnak, de mivel hamis tévképzeteket kergetnék, így sohasem sikerülne eljutnom oda, amit kitűztem magamnak, és egy idő után egy olyan világba csöppennék amely a jelenlegi énemnek is sötét. 

Persze, új kapuk is megnyíltak előttem, amelyeket nem a remény táplált hanem a puszta józan ész, valamint a reális célok. Igaz, ezeket is óvatosan kell megtennem, de ezek előrébb forgatják a változásom kerekét, mintha autóval mennék az úton, ahol a démonok nem érhetnek el, és nem foghatják meg jéghideg kezükkel a vállamat, amelynek nyoma ott marad még akkor is, amikor a meleg kandalló melegíti a bőrömet. Lassan kezdem érezni hogy 18 leszek, valamint azt, hogy itt az ideje "világot látnom" és több tapasztalatot szereznem a különböző szórakozóhelyek világában. Nem, nem az alkohol és az egyéb "csúfos" dolgok miatt, ami miatt lenézik a mai fiatalságot, hanem az ismerkedés, valamint a kapcsolatépítések miatt. Noha nem ismered meg jobban az embert egy ilyen alkalom alatt, de olyan élményeket szerezhettek együtt, amelyek jobban beindítják a barátságok vagy más kémiai folyamatok gördülését. Persze, a jelenlegi fázis kapcsolatépítése és mélyítése a legfontosabb, de előkészítem magamat a következő fázisokhoz, amelyekhez tapasztalatot kell szereznem, mert bár hiába tartom én magam interaktívnak, nem sokat ér. De harcolnom kell továbbá azokkal a reményképekkel, amelyeket a fülembe suttog vagy irányítana, hogy elinduljak az útszéle felé, ahol a szürke arcok elvihetnének magukkal, jéghideg leheletükkel. A szívünk mint egy naiv gyermek, tenné azt amit úgygondol jóneki...de az ész, mint a szülő megfogja a kezét és mosolyogva elvezeti...mire a szív ettől sírva fakad mintha a játékát vették volna el. Vagy mint Stone és My Child. 

S hogy a végén a blogomról is társalogjak egy keveset, noha már többször mondtam hogy kiszélesítem a blogom témakörét, de végre megvannak a témák is. Valamelyik nap ugrott be az egyik régóta fejemben lévő trilógiámnak prológusa, valamint 5-6 kis novella szerkezei és történeti váza is. Lehet a Setét Torony vagy az olvasás miatt az én fantáziám is kicsit beindult. Kritikák tekintetébe több filmet szeretnék majd megosztani, valamint mostanában a látogatottságom is kicsit csökkent, amit szeretnék visszaszerezni, vagy ha lehet még növelni is azt. Úgy érzem, Szelek havával engem is helyes irányba terelt a szél, valamint a december óta tartó változásnak lassan kézzel fogható következményei is lesznek.