Odaát (4. Évad)

2010.08.07. 11:15

Odaát

(4. évad)

Immáron ez a 3. Odaát évad amiről a nyáron írtam, és szám szerint a 4. de akinek már elege van belőle, annak már csak egy évadot kell kibírnia, és új sorozatról írok majd kritikát, de ha már elkezdtem és a nyáron lesz rá időm, befejezem az eddig megjelent Odaát évadok megtekintését, aztán szeptembertől pedig a 6. évaddal térnek vissza a CW képernyőire kedvenc hőseink, Dean és Sam Winchester. Az előző két, Odaáttal foglalkozó postomat itt és itt tekinthetitek meg, itt írok a sorozat alapkoncepciójáról, illetve más egyéb érdekességekről az Odaáttal kapcsolatban. Miután a 3. évad az írósztrájk miatt rövidebb volt és az eredeti történeti szál is teljes mértékben kimaradt, így Eric Kripke alapötletét csak a 4. évadban tudták sorozatba önteni, folytatni az eredetileg eltervezett útvonalat a sorozat számára. Mivel sajnálatos módon a 4. évad keletkezési körülményéről nem sok adatot találtam internetszerte, így most nem tudok érdekességekkel szolgálni az írási körülményekről, illetve az alapkoncepcióról és a gyártási dolgokról, így most teljes egészében csak a sorozatról fogok írni.

A sorozat 2008 szeptemberében indult, csakúgy, mint a 3. évad, és ez az évad újra 22 részen keresztül őrölte a nézők idegeit, még akkor is ha a kezdeti nézőszám a 3. évadban ha mondhatjuk még tovább csökkent sajnálatos módon, ugyanis a 3. évadra úgy átlagosan 2,5-3 millió ember volt részenként kíváncsi, soha nem is lépve át a 3,5 millió fős nézőszámot. De ez senkit nem riasztott el abban, hogy folytassák a sorozatot, a nézők és a rajongók legnagyobb örömére.

A sorozat ismét a testvérpár köré épül, de természetesen régi-új mellékszereplők ismét feltűnnek, még előrébbhelyezve magukat, mint az előző évadokban. Ilyen mellékszereplő például Boby Singer is, a mentor/apahelyettes aki a fiúk mellett ál, igaz kevesebb szerepet kap mint a 3. évadban, itt csak viszonylag ritkán tűnik fel. Visszatérő szereplő még Ruby is, akit viszont új szereplő játszik Genevieve Cortese személyében. Ő viszont több szerepet kap és kiderül róla is egy-két kisebb dolog, viszont érdekességképpen megemlítendő, hogy sorozatbeli kollégájával, a Samet alakító Jared Padaleckivel 2010 februárjában összeházasodtak. Az új mellékszereplők közül viszont egy nagyon szimpatikus karaktert is sikerült a sorozatba írniuk, egy Castiel (Misha Collins) nevű angyalt, akinek viszont villámrajtot vett a széria, ugyanis mind a kritikusok mind a rajongók körében hihetetlen pozitív benyomást tett, még 2008-as „legjobb új mellékszereplők” top10-es listájába is beválogatták. Ezek után viszont repülőrajtot vett a karakter, ugyanis továbbírták az 5. illetve a 6. évadra is a szerepét. Az egyik legjobb mellékszereplő eddig a sorozatban, legalábbis nekem rendkívül szimpatikus volt. Továbbá kisebb mellékszerepeket kapnak még új szereplők, mint Uriel, Alastair, Anna, Chuck vagy visszatérőnek még a főgonosz Lilith is egy-két rész erejéig.

Viszont a kibővült stáblista, és mellékszereplők listájához különböző célokat, személyiségeket is kellett megalkotni, ugyanis ha mindenki olyan élettelen és céltalan lenne mint teszem azt a 2. évadban Jo, vagy Ash akkor eléggé egysíkúak lennének a karakterek. Igaz, a fő karakterek, mint Sam és Dean kapcsolata tovább változik és alakul, ráadásul sorozatbeli időben számolva 4 hónap telt el a két évad között tehát lehetőség adódik flashbackekre, illetve a köztes időben történt dolgok megbeszélésére, ami az évad nagy részében visszaköszönő elem, ugyanis Sam és Dean már nem az a „feláldozom magam a másikért”. A szoros egyetértés sincs már úgy meg, a 4 hónap mind a ketten máshogy élték meg, és az évad alatt derülnek ki hogy ki hogyan is élte meg ezt a 4 hónapot, és ez természetesen a kapcsolatukra is kihatással van. Ugyanis a kapcsolatuk egyre romlik az évad alatt, sok a vita, ráadásul amikor a véleményük teljesen eltér a másikétól akkor látványos ökölpárbajokban döntik el kinek is van igaza. De nem csak Dean és Sam története mélyül tovább, hanem még a múltban is megtudjuk a végső igazságot Azazelről és a szüleikről, ezeket is flashbackek formájába, vagy külön részben. De kidolgozott célokat és múltat kapunk akár Castiel-ről is, hiszen az egyik rész az ő személyisége és múltjára épül, vagy akár Annának is megvan mit miért tesz. Így kerülnek a nézőkhöz közelebb a karakterek, így vállnak szimpatikussá vagy éppen unszimpatikussá, és ez egy nagyon jó pontja a 4. évadnak. Elmélyül, próbál tanulságot mutatni, mégha ezt néhol klisés megoldásokkal is. tehát, az évadnak sikerült a karaktereket még közelebbről megismertetni, plusz pont.

De nemcsak a karakterek kerültek pozitív irányban, hanem a lények között is újra találunk érdekeseket, vagy akár ismertebbeket is. Például megemlítendő hogy a sztori fő vonalában most már az angyal-démon párharc kerül közelebb, így olyan új lények, mint az angyalok, arkangyalok illetve más bibliai lények is szerepet kapnak. De a Jelenések Könyve is szerepet kap, vagy éppen az Apokalipszis. Az angyalok is teljesen passzolnak a széria stílusához, az igazi katonák, akik Isten felszentelt harcosai, akik a nagyobb jó érdekében akár egy várost is elpusztítanak, vagy akár a szimpátia Luciferrel. Szerepet kapnak még olyan közismert lények is mint a szirének, vagy fantasy játékokból vagy könyvekből ismerős ghoulok. Nekik örültem is, ugyanis fantasy körökben elég ismertek, de a popkultúrában nem igazán kaptak szerepet eddig. Újra vannak ókori, vagy pogány utalások is, például Samhain személyében, aki a Halloween elődének istene volt. viszont kevesebb lény jut szerepben az évadban, ugyanis a szezon erősen sztori központú lett, a főszál nagyon erősen jelen van, a démonüldözés viszonylag háttérbe szorul ami nem is baj szerintem.

A történet központjában, mint fentebb is említettem az angyalok és démonok közti párharc, illetve az Apokalipszis levegőben lévő előszelén van a hangsúly. Nagy spoilert ezzel nem mondok szerintem ezzel, de megjelennek az angyalok, illetve a végső cél maga Lucifer feltámasztása lesz. Persze ennek közepébe csöppen a két testvérpár, akik valamilyen szinten mind a két „frakcióval” kapcsolatba kerülnek, s mind a két oldal más-más célokat és sorsot tartogat a számukra. Előtérbe kerül még Sam képessége is, amit még Azazeltől szerzett. Ez a főszál nagyon erősen végigkíséri az évadot, ugyanis a 22 részből 13 része a fő vonalat bogozza ki, hol erősebben, hol pedig lazábban de olyan „klasszikus démonvadászos” rész mindössze pár van. Például van amikor 3-4 rész folyamatosan csak ezzel foglalkozik, ráadásul megismertetve a két oldalt még jobban, tele bibliai és vallási utalással, ami nem csak annak fenomenális aki szereti a mitológiát, hanem annak is aki szereti a jó történeteket. Ráadásul az évad hangulata is kicsit borongósabb lett, ugyanis a testvérek kapcsolata se teljesen felhőtlen, ráadásul a jövő se fest le szép világképet, de azért a humor most is megmaradt. Megint vannak filmre utaló mondatok, például a 11. részben elhangzó "Öregem, nézze meg a Junót és törődjön bele" (ez egyébként egy érdekes rész, mivel nem természetfeletti az elkövető. Egyébként a Juno egy amerikai film, egy tinédzser lányról szól, aki terhes lesz és megtartja a gyerekét), vagy a 18. részben egy vicces mondat ami így hangzik: "Láttad volna Lukácsot" (The Monster At The End Of This Book). Viszont most még elgondolkodtatni való momentumokat is beleraktak, például a 11. részben (Family Remains) címmel, még a részben szereplő család múltját is elmondják, vagy a 12. részben (Criss Angel Is A Douchebag) az öreg korral illetve annak viszontagságaival, jelenkori szemmel való nézetét is megvizsgáltatják velünk.

Mivel a háttérbe szorult az átlagos démonvadászat, így a rendezés is sokkal másabb, inkább jobban hasonlít az évadzárókra sok rész mint a szokásos részekre, ráadásul most a rendezésnek és a vágásnak köszönhetően sokkal epikusabbra és izgalmasabbakra sikerültek a részek. Volt olyan ahol szinte muszáj továbbnézned, vagy szinte izgulsz hogy kivel mi történik, ugyanis a mellékszereplők annyira nem kötöttek a sorozathoz, tehát egy-kettő akármikor elhullhat. De, igazán frusztráló dolgok is helyet kaptak. Például, az rendben hogy az angyalok teljes fényükben nem szerepelnek a sorozatban, de amikor tegyük fel két angyal egymás ellen harcol ököllel, az azért kicsit frusztráló. Akkor mért nem lehet valami fensőségesebbek, szárnyakkal stb. a szárnyakat se nagyon mutatják, csak ilyen fekete odafestett szárnyrészleteket. A szörnyek megvalósítása is a szokott dolgokat hozza, néhol igazán csúnya dolgokkal kerülnek szembe a testvérek. Viszont az évadzáróban egy klasszikusnak nevezhető cliffhangerrel zárul, ugyanis amikor a végső képsorok eljönnek, előre tudja az ember, hogy na itt vége lesz, lehet várni egy jó darabig (igaz, nekem csak a kritikám publikálásáig). 

Mivel elég rövid lesz ez a post, így kicsit jobban kitérek a részekre. Az évad leggyengébb pontja a 12. rész (Criss Angel Is A Douchebag) ahol az öregek és a trükkjei eléggé gyengére sikerültek, de az évad utolsó előtti része a végéig teljesen átlagos egy nagyon sejtetős címmel (When The Leeve Breaks). Az évad legjobb momentumai közé tartozik a 2. rész (Are You There, God? It’s Me, Dean Winchester) ami az évad egyik legakciódúsabb része, vagy a szorosan összekapcsolódó 9-10. epizód. Vicces rész most is akad, közte a sorozat egyik legjobb jelenetével, az öngyilkos Teddy macival (itt a link, ezt érdemes megnézni, nem hosszú). Ez a rész egyébként a 8. Wishful Thinking című rész, ahol megemlítik a babilóni mitológiát is. Az egyik leghangulatosabb rész viszont a régi filmek hangulatát idéző, fekete-fehér(!) rész, a Monster Movie ami az 5. rész, viszont nagyon jó. Alternatív részek is vannak, a teljesen a múltban játszódó 3. rész (In the Beginning) vagy a 17. epizód (It’s a Terrible Life)

A zene most viszont megint háttérbe szorult, nem is nagyon tudok egy emlékezetes darabot felmutatni, kivéve az évadzáróban az összegző rész alatti zene, a Kansas – Carry On My Wayward Son ez egy nagyon jó darab.

Csakúgy mint az egész évad, mely bivalyerősen indul, és úgyis fejeződik be, elősegítve a nagy finálét, az 5. évadot. Ez az az évad, amire azt mondja az ember, hogy na ilyennek kellene lennie egy remek sorozatnak. Remek évad, nagyon jó ötlet volt behozni ezt az angyalok-démonok ellentétet, benne az angyalokkal és Istennel, vagy Luciferrel. Negatívumnak csak a frusztráló „harcjelenetek” illetve az 1-2 filleresebb részt tudnám felsorolni, egyébként a legjobb az eddigi évadok közül. Vajon az 5. fölül tudja-e múlni a majdnem tökéletest? Meglátjuk. Ugyan, ez egy nagyon rövid kritika lett, de sajnos nem tudtam mit írni már a háttérről, csak magáról a sorozatról. Már csak egy évad, kár lesz rá várni.

9.3/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.