Sinclair McKay – A Bletchley Park titkos élete
A titoktartás mindig is az emberiség történelméhez tartozott. Hiszen a tudás hatalom, amivel nem szabad kérkedni. Hiába a 18. századtól elharapózó szólásszabadság, és demokrácia, a kormányok az igazi okokat és a nagy horderejű döntéseket, mozgatórugókat sohasem tárták a köznép számára. Talán mert az igazság fáj, vagy éppen féltek a reakciótól? Kitudja. De így volt ez mindig, ahogyan a második világháborúban is. Amit tanulunk, vagy ahogyan tanuljuk természetesen jórészt igazak, de a teljes valóságot nem fedik, és talán sohasem fogunk mindent megtudni a világháborúról sem. Egészen az 1970-es évekig például az átlagember semmit nem tudott a Bletchley Parkról és annak munkájáról. Sinclair McKay könyve az ő történetüket mutatja be.
A könyv egyébként külföldön 2010-ben jelent meg, The Secret Life of Bletchley Park címen az Autumn könyvkiadó jóvoltából, míg a magyar folytatásra 2013-ban került sor a GABO kiadó gondozásában. A fordítást Bihari György végezte, így senkinek nem kell meglepődnie azon, hogy igényes munkával van dolgunk. A könyv egyébként, hogy leszögezzem, prózában írt dokumentumregény, de akár történelemkönyv is lehet, de a száraz, tényszerű elmesélés helyét inkább a sziporkázó prózai hangnem uralja, így unalomról szó sincs abban a 290 oldalban, amit az olvasással fogunk eltölteni. Akiket érdekel a téma, azok számára kötelező anyag, míg másoknak is érdekes lehet a számítástechnikával, szociológiával és történelemmel is foglalkozó anyag.
Mivel a kiadás nem egy regény, így kimondott történetről nem beszélnék, de azért, mint a fülszöveg is írja, az egész Bletchley Park életéről szó esik, kezdve az alakulástól, a háborún át, a viszontagságokon és a mindennapokon át a Hidegháborúig, sőt még a jelenkor is benne van. A csaknem 30 fejezet ráadásul jól elosztott, rövid fejezeteken át mutatja be a mindennapi életet, kiegészítve azt mindenféle szükséges információval és interjúkkal, napló-és könyvrészletekkel – akiket esetleg további irodalom is érdekelne, részletes bibliográfia található a könyv hátulján. Külön pont, hogy van benne tartalomjegyzék, így nem kell keresgélni.
Viszont a könyv nem feltétlen kronologikus sorrendben halad – legalábbis, nem mindig – így néha csapongani fogunk a különböző időpontokban és témák között, ez kicsit zavaró lehet, de ez a könyv egy rendkívül igényesen, és tisztelettel megszerkesztett alkotás lett. Ugyanis érződik a lapokon, hogy csodálja az író azokat, akik ott dolgoztak és a kódfejtő tevékenységüket, akik között tényleg a társadalom széles palettája mozgott. Nyelvészek, matematikusok, mérnökök, klasszika-filológusok, szociológusok, arisztokraták, a nőkön át a gyerekekig, katonák és melegek is. De nem elfogult, sokszor helyet hagy a kritikának, valamint az ellenvéleményeket is felvonultatja, így nem csap át egy patriotizmussal átitatott felsőbbrendű bemutatóvá, amelyben a briteket magasabb rendűnek titulálná, mint bárki mást a világon. Mi is úgy érezzük, hogy büszkék lehetünk ezekre az emberekre, és hogy hatalmas dolog, amit műveltek, ráadásul közelebb kerülünk egy korhoz is, amelyről sem a történelemkönyvek, sem pedig az ezzel foglalkozó dokumentumfilmek nem foglalkoznak kellő részletességgel. Akad benne szép számmal intertextualitás is, így egy csomó regényre, filmre hivatkoznak, sőt egyes híres emberek például ott dolgoztak, és később innen kaptak ihletet például James Bond karakterére. Szemtanúi lehetünk a kultúra szárnyalásának, és ez egyfajta optimizmussal tölti el a művészlelket, hogy akármennyire is próbálja a társadalom néha elnyomni az ő érdemeit, azok mégis kivirágoznak és szükség van rá. Ráadásul az adott történelmi érzelmeket is remekül leképezte az író, ugyanis a könyv vége szinte számunkra is fájdalmas, az a keserédes hangulat, amellyel a háború végeztével emberek tízezrei kezdik el ténylegesen az életüket. Sőt, olykor mi is úgy érezzük, hogy ott vagyunk és fejtjük az Enigma által kódolt üzeneteket. Átérezzük a háború borzalmait is, hiszen az ő közbenjárásukra sokszor ezrek haltak meg, vagy éppen milliók menekültek meg, míg megint mások szenvedtek a hatalmas teher okozta döntéskényszer miatt.
Többet nem is írnék nagyon a könyvről, akit érdekel a kor és a téma, azok tegyenek vele egy próbát, mert nem fogják megbánni. Szinte mindenre kiterjed az ételen át, a munkáig és a szórakozásig, nem beszélve a technikai leírásokról és a magasabb fokú összefüggésekről. Mi több, minden oldal véleményét megismerteti velünk az író, szóval nem vádolhatjuk elfogultsággal, esetleg túlzott patriotizmussal. Nem beszélve arról, hogy a könyv elolvasása után elhatározzuk, ha Angliában járunk, felkeressük mi is a múzeumként funkcionáló Bletchley Parkot, és utána olvasunk Alan Turingnak, Gordon Welchmannak és a többi vezetőnek, akik hozzájárultak a Park sikeréhez. Ráadásul érdekes pluszt is adhat ez a könyv a sorsban hívők számára. Ugyanis a könyv lapjain az örök optimizmus mellett szinte észrevétlenül, de a gondolatainkba férkőzik az, hogy megannyi véletlen és szerencse kellett ahhoz, hogy a Bletchley Park titka sose derüljön ki az ellenség számára. Ha tényleg nem lenne Isten, akkor mivel magyarázható az, hogy ők szinte minden akadályt sikeresen legyőztek a háború alatt, és talán tényleg több millió ember életét mentették meg?
8/10
A kötetért köszönet a Kiadónak!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.