Kérdezi ezt a blogbejegyzésem címeiben fellelhető minitörténet egyik szereplője "My Child", de nem csak ő, hanem én magam is feltettem már ezt a kérdést, hogy mért változik a világ? Hát, most próbálok rá magyarázatot adni, illetve elmondani a saját véleményem erről. De előtte még elöljáróban pár mondatot szólnék a post nélküli egy hétről, illetve a továbbiakról.
Nem tudom ki vette észre, vagy ki nem, de a "Stone", "My Child", és még egy harmadik, eddig ismeretlen szereplő egy történet szereplői, amit ugyan még én sem tudok milyen, de egy laza kapocsként szolgál a blogbejegyzések címei között, egyfajta keretbe ágyazva a blogom személyes eszmefuttatásait.
Egyébként most nem egy, hanem rögtön két postot is írok, tehát egyfajta dupla posttal szeretnék kedveskedni nektek amiért egy jó hétig kimaradás volt az oldalon és semmi új nem publikálódott. A témákat gyűjtöttem, és most beértek két postra. Ezt legegyszerűbben úgy képzelhetitek el, mint a Therion - Lemuria/Sirius B albumát (akinek nem ismerős majd fog róla olvasni a blogomba). Akinek maga a dupla album fogalma sem ismerős annak megpróbálom elmagyarázni. Tehát, mint amikor egy előadó egy évben két új anyagot is kiad, de azok eltérő időpontban jelennek meg, vagy ha egyazon időben de nem egy CD csomagban hanem kettőben, és zeneileg és szövegileg csak egy rövid kapocs köti össze a korongot, egyébként teljesen eltér egymástól a kettő. Valahogy így lesz most is, ugyanis most egy kis elmélkedésen lesz inkább a hangsúly, néhány teóriámmal és mint a címben szereplő kérdésre is próbálok választ adni, míg a második rész teljes egészében csak rólam fog szólni, teljesen személyes lesz, míg itt csak néhol találkozni igazán személyes vonással. Persze, ha úgy nézzük ez is személyes mert saját gondolataimat fogalmazom meg. Kóla, popcorn, innivaló..ugyanis a két post egyben elég hosszú lesz ;)
Miért is változik a világ. Na, ez egy érdekes kérdés, mert számunkra is, aki már megélt sok (vagy kevés, mondjuk 17 nem sok) évet, azoknak bizonyára feltűnik hogy az évek váltakozásával az a világ amiben élünk megváltozik, mind szociológiailag, mint teológiailag vagy politikailag, illetve mindenhogy. Változnak az emberek, változik a táj, és változik minden amiben élünk. Tegyük fel maga a hely is változott ahol élünk, ugyanis például a falu is ahol lakom 2 év alatt is teljesen más arcát mutatja mint mikor elmentem. Vagy tegyük fel a társadalmi világrendet. A középkorban még a vallás illetve a szófogadás egyaránt betartandónak számított, vagy mint a szovjet időkben az egyén teljes elnyomása, vagy akár a nők szerepe is a társadalomban. Most már leginkább az ÉN szerepe számít, míg a közösség illetve a "nagyobb jó érdekében" szinte teljesen eltűnt. Egyre több rossz tulajdonság is felszínre kerül, például a kétszínűség, az árulás, a kihasználás vagy csak a haszonszerzés. Ráadásul olyan dolgokat ma már pozitívnak tekintünk, vagy nem elítélendőnek amiért régen akár halál vagy börtön is jár. A betörések, lopások szinte a mai nap részeivé váltak, ki kicsibe csinálja megélhetésért, kipedig vagyonszerzésnek. Van aki az éles nyelvével és kétszínű átvágásaival érhet el dolgokat könnyebben mint azok akik még mindig csőegyenesen akarnak a jó úton haladni. És nem ítélik el őket, sőt meg is dicsérik őket hogy milyen faszagyerekek vagy emberek. Elégedett hümmögéssel nyugtázzák azt ha például valaki a munkahelyéről közös használatban lévő dolgokat fordít a maga hasznára. De nem feltétlen az emberekben kell a rosszat keresni, hanem a politikai illetve a megélhetésben is. Ugyanis az emberek valamilyen szinten rákényszerültek erre az életviselésre, erre az életszemléletre, illetve szociális berendezkedésre, ugyanis ha nem így tennék könnyen lehet hogy lezüllenének vagy pedig eladnának felőle mindent, ő pedig kunyoroghatna pénzért az aluljáróba. Apropó hajléktalanok. Például ők is a társadalom kirekesztettjei, mégis a pénzt amit kapnak ahelyett hogy kaját vennének elköltik piára és cigire, pusztítva mégjobban magukat. Kivételek természetesen akadnak, de az embernek ezek a sztereotípiák jutnak az eszébe teszem azt a hajléktalanokról, s sok ember például még hangoztatja is: "Megdöglött? adta az isten, úgyis csak ivott".
Az őszinteség és a tisztaság is a háttérbe szorult, ugyanis a behízelgő, benyalós,, vagy csak szimplán kétszínű emberek is sokkal nagyobb lépcsőkre érhetnek sokkal rövidebb idő alatt, mint azok akik a maguk erejéből szeretnék elérni azt, amit szeretnének. Vagy így járnak azok is akik a saját ösvényeiken taposnak, nem pedig a birkaeffektust követve a tömeg után mennek, kihányatva magukat a tömegnek akik aztán egy darabig csámcsognak rajtuk mint a lerágott combon majd elhajintják őket a többi közé. Sajnálatos ez a világszemlélet, és ez nem csak az én pesszimizmusomból fakad, mert ha mindent megnézünk igazam van (szerintem). Legalábbis nekem ez a véleményem erről az egészről. Nem mondom azt hogy egy igazán jógyerek lennék, ugyanis én magam is megcsinálnám tegyük azt a munkahelyi "ingyen-anyag-beszerzést". De mégis ez a jelen világállása.
Teológiai szempontból is sokkal hátrább szorult akár Isten, akár a vallás szerepe. Ha ma valaki úgy akar élni hogy ne szegje meg a 10 parancsolatot, akkor az biztos hogy minden lesz, csak sikeres nem. Najó ne menjünk bele a Ne Ölj! jelmondatba a bogarak és szúnyogok lemészárlásába, mert ezen akár napestig is elvitatkozhatunk, de tegyük fel a "Ne Lopj" se teljesen igaz, álá akár kisebb példa, warezolás, akkor is elvileg meglopjuk a másikat aki dolgozott azért amiért kiadott, meg blablaba. Ezt pedig mindenki csinálja, mindenki tölt le, nem nézve azt hogy mit, miért, mennyiért, mert manapság az embernek nincs annyi pénze hogy mindenféle cuccért kiadja a drága pénzt, teszem azt zene vagy sorozat (más kérdés, hála a magyar üzletpoilitikai rendszernek sokszor be sem szerezhető a kedvenc sorozatunk itt magyarhonba, sőt nem is adják le, mondván nem sikeres ---> Barátok Közt 4ever). A "Ne hazudj" se túlságosan kivitelezhető, mert manapság mindenki hazudik és kell is, ezt szeretem én magam is megtenni, noha elég őszinte embernek tartom magam. De van amikor muszáj és manapság a politikusok csak ezt csinálják, bár van azért aki tökösgyerek és ezt beismeri később ("Elkúrtúk! Nem kicsit, Nagyon!"). Félreértés ne essék, nem vagyok vallásos, a Bibliát csak mitológiai szempontból szeretem, mert úgy tök érdekes, de azt se mondom hogy nincs nagyobb hatalom. Persze azért a vallásnak még a mai napig fontos szerepe van a társadalomban, nézzük csak meg ZSIDÓ! vagy ARAB, TÁMADJUK LE! jelmondatok mai napig a háború alappillérei, igaz, itt a keresztény manna az olaj, de az édesmind1, felszentelt a küldetés. Másik kedvenc jelmondat a "Ne Paráználkodj!" Hány ember nem fekszik le a párjával az esküvő előtt, vagy épp mással. Ezt ki se lehetne bírni, de ha már vallás pedofil papok és kanos apácák, pincébe meg a sok zabigyerek csontja, ippiájé.
De most belegondolva, mit várjunk a világtól ha már úgymond a "teremtő őseink" is ilyenek voltak? Például vegyük Istent. Isten mellett álltak az angyalok, mondhatnánk úgy hogy a barátai voltak, nekik is adhatta volna a Földet, illetve elég lehetett volna a barátai gondoskodása illetve szeretete, de ehelyett mit csinált? Teljesen új felé kacsintott ki. Nem volt neki elég az, hogy ott vannak neki a barátai, ő inkább megteremtette az embereket és őket tekintette a kedvencének, a "szerelmének" míg az angyalokat hanyagolta. Az angyalok közül is aki ez ellen felszólalt, mi lett vele inkább? Kitaszították egy jégkatlanba, de nem pedig Isten maga győzte le egykori barátját, hanem az angyalok, a többi barát, a hűséges Mihály. Igazságos. Na de mit akarok kihozni ebből az egészből? (Aki szerint sátánista vagyok az bekaphatja, mert mint mondtam mitológiai szempontból vizsgálom a Bibliát és a történeteit, nem pedig sátánista jelleggel) Azt, hogy az ember ezeket a tulajdonságokat tökéletesen örökölte, ez mindenkibe benne van. Az embernek nem elég a baráti köre, ő is inkább mindig új dolgok felé kacsingat, neki mindig több kell, míg ha pedig megvan az amit épp szerethet, a barátok pedig háttérbe szorulnak. Aztán ha valami oknál fogva fájdalom van vagy valami más a barátok persze ott vannak az ember mellett. És ez így van rendjén, tehát ezeket akár már a "teremtőinkben" is fellelhetjük. Így az embert ezek miatt nem is nagyon lehet elítélni (senki ne jöjjön most Pandora szelencéjével).
Ám, ha belegondolunk így lezárva, keretbe foglalva a világ változásait, rájövünk hogy a világ nem változik, hanem mi magunk változunk. Ugyanis mi látjuk máshogy a dolgokat, a mi személyiségünk változik, illetve amit mi teszünk a világba. Mert, tegyük fel ha egy épületbe vagy egy gyárba nem mennek évtizedekig az ugyanúgy fennmarad, semmi se változik benne, max a növény kinő benne, vagy visszaveszi a természet. Például a városok stb, ha elhagyatottak lennének, ugyanúgy lenne minden. Tehát, mi magunk változunk, és a jelenkori és a múlt önmagunk közti változást kell először izolálni, majd definiálni végül pedig levonni a konzekvenciát :);)...ehhez pedig mindenkinek, jó szórakozást :);)
Ennyi lenne tehát az első rész, de egy kis érdekességgel szeretnék "kedveskedni". A post végére raknék egy zenét, amit az írás alatt hallgattam, illetve átfogja azt ami közbe ment, míg az elejére egy Theriont...hogy mindenki megismerje. Ha van rá igény, akkor az egész "OST" is kirakom amit írás alatt hallgattam :). A folytatás, pedig következik :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.