A nap sugarai még mindig erősen visszaverték aranyló színüket az ezüstösen csillogó hajón, amelyre csak rákontrázott a tiszta tengervíz türkizben pompázó hullámai. A távolban már látható a nyüzsgő kikötő, mely lustán pöfékeli magából a füstöt, mint egy…

Kedves Nona! A nap ragyogóan süt a tiszta tengerre, mikor ezeket a sorokat elkezdem írni neked. A pennám serceg, mint a fehér lován ülő herceg, és az idő csak halad tova, észre se veszem ahogy elsuhan kitudja hova. Már nem látom a partot, és az ódon falú várat sem. Szinte észre…

  „Az idő nyeritett akkor azaz papagájosan kinyitotta a  szárnyait mondom széttárt vörös kapu  szeretőmmel kinek fekete gyémántok voltak befalazva  az arcába s 3 gyereket cepelt a kétségbeesésében  a gyárkémények alatt ültünk  tudtuk holnap a…

  Kedves Nona! Idejét sem tudom már mióta nem hallottam felőled, és nem írtam neked egy árva sort sem. Vártam a megfelelő alkalmat, ihletet és történéseket, hogy papírra vessem, és elküldjem neked. Valamint eddig időm sem volt arra, hogy nyugodtan leüljek és átgondoljam a…

  Az öregember fáradhatatlanul haladt a part felé. Az arca beesett, a teste vékony, nyúzott volt, az izmai fájtak, a ruhák koszosan lógtak rajta, körme sárga és repedezett volt a folyamatos sétától. A szeme viszont még mindig élénk volt, bár már egy vékonyka hártya mintha…