Immáron csaknem fél év telt el, hogy utoljára jelentkeztem a blogom hasábjain valamilyen irománnyal. S majdnem 8 hónapja, hogy személyes posttal örvendeztettem meg az olvasóimat. Ez pedig hosszú idő. Leírva is elég soknak tűnik, hát még a való világban milyen sok időt…

  És vége. Igaz, hogy már egy korábbi postomban kifejtettem, hogy az emberek teljesen feleslegesen kötnek időponthoz valami fontosat, amitől azt remélik hogy megváltozik, vagy hogy egy adott időt választanak ki ahhoz, hogy összegezzék az elmúlt időket, esetleg lezárják azt…

"Ahol a patakokban ömlő eső a bőrét érte, szinte égető fájdalmat érzett, mintha felhevített gombostűvel szurkálnák. Csak állt egy helyben, s noha a fájdalom már szinte az egész testét égette, nem beszélve a fejéről, valamint a behunyt szemét takaró gyenge…

 "Egy kutya nyöszörgött valahol a távolban. Nem lehetett max 2-3 hetes, a hangja hordozásából és a siránkozásából tekintve még a szemét sem rég nyithatta ki. Az a tipikus vékony, nyivákoló hang, még az ő szíve is belesajdult. Mért nem viszik már be? Mért nem kapja…

 Szelek hava. Valószínűleg azok akik ezt a postot olvassák, nem mindenkinek ugrik be hogy mire is akarok kilyukadni, pedig szerves részét képezi ez a két szó a történelmünknek és az ősmagyarságnak. Ugyanis, amikor még nem volt kereszténység, nyugatorientáció, sőt még…