Odaát (5. Évad)

2010.08.14. 12:45

Odaát

(5. Évad)

S íme elérkezett a nap, az utolsó jelenleg vetített Odaát évadot is befejeztem, s kritizáltam, tehát akik már nagyon unták a sorozatos Odaátot most végre fellélegezhetnek, hamarosan új sorozattal rukkolok elő. Aki elolvasta az előző kritikáimat az Odaátról észrevehette a fejlődést a sorozat történetében, az egyre erősödő sztorit, illetve az egyre epikusabb megközelítést, és a karakterek egyre jobban történő kidolgozását, s a 4. évad már bőven megérdemelte a kapott 9,3-as pontszámot. De a 4. évad egyenes ágú folytatása, az Angyal- Démon ellentét epikus záróakkordja, az 5. évad vajon tudott annyi újdonságot és élvezetet hozni mint a 4. évad? Hamarosan kiderül.

Eric Kripke eredetileg 3 évadosra tervezte a sorozatot, de az írósztrájk, illetve a kiadó miatt 5 évadosra hizlalta a szériát. Így sokan ezt az évadot tekintették az utolsónak, de a kiadó mint már ismeretes, egy 6. évadot is bevállalt, mondva a 4-5. évad gazdasági mutatóinak illetve a kritikai elismerésnek köszönhetően. Noha a 4. évad nézőszáma továbbra is csökkent, átlag 3 millió fős nézősereget tudhatott magának Amerika szerte, szerencsére a kiadót ez nem zavarta. Az 5. évad, mint majd minden sorozat, szeptember vége felé kezdte a TV csatornákon, s 22 rész után májusban ért véget. Na de nézzük mi is volt ebben a 22 részben.

Miután a 4. évad egy klasszikus cliffhangerrel ért véget, illetve az alapsztori valamennyire kidolgozott is volt, így a testvérpáron, Sam és Dean Winchesteren kívül visszatér még immáron teljes értékű szereplőnek, Castiel akinek még tovább mélyül a személyisége és az emberekhez kötődő viszonya, szinte az összes részben kisebb-nagyobb szerepet játszik, fontos szerepeket betöltve a karakterek életében. Visszatér Bobby Singer is, akihez ugyancsak írtak egy kis konfliktust, illetve szerepet, ami az egész évadot keresztülíveli. Visszatérnek még kisebb szerepekben a 4. évad megismert szereplői, mint Zakariás (Kurt Fuller), Anna, Meg Masters, de új szereplők is helyet kaptak az évadban, példának okáért, a Lostban csak „Jacobnak” megismert Mark Pellegrino, akinek a szerepkörét inkább nem lőném le, de nagyon is illik hozzá a szerepe. De visszatér még a második évadból megismert Jo és Ellen is, két rövidke szerep erejéig, illetve Chuck (Rob Benedict) is. De egy részben találkozhatunk akár Paris Hiltonnal is, akinek nagyon ironikus mondanivalója van az általa játszott részben. Szinte mindegyik karakter visszatér egy kis rövid szerep erejéig, még a 3. évadban szereplő Trükkös (Richard Speight Jr.) is, akiről kiderül egyet-s más.

Mivel az epizodikus sorozatmesélés ebben az évadban nagyon is háttérbe szorult, inkább az erős főszál van a központban, így a szereplők céljai és hátterét is még jobban ki kellett dolgozni, ami szerintem sikerült is. Castiel hozzáállása is az egész évad alatt változik, alakul, fejlődik, csakúgy mint a testvérpár viszonya is, akiknek külön mellékszálat írtak az összetört, illetve megromlott kapcsolatuk helyreállítására, illetve Dean egyre növekvő nyomásának, vagy Samnek a lelkiismeret furdalására, tehát az évad borongósabb, és depresszívebb karakterek szempontjából, mindenkinek megvan a maga baja, és a maga megküzdenivalója a lelkével. Még az angyaloknak illetve a démonoknak is megvan a saját maguk tervei, illetve vágyaik, vannak pillanatok amikor csak őket láthatjuk a központban, hiába mellékszereplők. Igaz, ez a rendezésnek is köszönhető, de arról később, illetve a színészi szerepjátszásról is.

Az új évadban viszont, azok akik szeretik a mitológiát, illetve a vallási dolgokat, azoknak maga lesz a Kánaán ez az évad, ugyanis rengeteg bibliai utalás, ómen, lény kap szerepet ebben az évadban. Például angyalok közül maga Mihály arkangyal, a legerősebb az arkangyalok közül, vagy akár Gábriel arkangyal akinek igaz más a szerepe mint eredetileg, de ugyan nem fizikailag, de még Isten is szerepet kap. De más mitológiák istenei is szerepet kapnak, például az indiai mitológia egyik főistene, Kali vagy a viking mitológia főistene, Odin, de Paris Hilton is egy Istent játszik, Leshy karakterét. Illetve még más vallás szereplői is, vagy olyan alakok mint mondjuk a Babilóni szajhák, vagy az Apokalipszis Négy Lovasa. Tehát bibliai illetve epikus teremtményekből nem lesz hiány, s éppen ezért nagyon jó ez az évad. Ugyanis, ezek a fennkölt, több száz vagy ezer éves teremtmények alkalmazása igazán epikussá teszi az egész történetet és a sorozatot, noha bizonyára azok, akik nem rajonganak az ilyen dolgokért, azoknak már kissé mesterkélt, vagy netán elvont is lehet, pedig szerintem a történet épp így kívánja meg. Például az angyalok párbeszéde, különösen Mihályé, illetve a 4 lovasé a maguk fennkölt módján igazán remekül fest a „kis emberi söpredékhez” képest, illetve az Apokalipszis előszele és elkerülése miatt sokkal izgalmasabbá teszi a dolgokat. De egzotikus helyszínekre is elkalauzolnak minket a rendezők, ugyanis a testvérpár tiszteletét teszi a Mennyben is, de ismét van alternatív valóságban játszódó rész, de van az alternatív jövőben játszódó rész is.

A történetet nagyjából már fentebb felvázoltam, de megteszem most egyben is. A 4. évad után folytatódik a történet, folytatva az Angyal- Démon közötti ellentétet, kiegészítve Luciferrel, és az Apokalipszissel. Sam és Dean feladata pedig éppen az hogy ezt elhárítsák, és helyrehozzák azt amit elhibáztak, félretéve a személyes ellentéteket, illetve harcolva a sorsuk ellen, amit most nem árulnék el. A történetmesélés pedig mint mondtam már nem epizodikus, sokkal inkább folytatásos, melyben az eddig klasszikusan vett epizódok csak 1-2 rész erejét képezik, sokkal inkább a sztori kibontása illetve annak mélyítése a lényeg. Ez egy nagyon jó dolog, amit a szereplők játéka is csak tovább fokoz. Az Istenek dialógusa és szerepjátszása, a színészek remek munkát végeztek velük, a megfelelő karakterek a megfelelő színészeket kapták. A történet egyébként izgalmas és érdekes mindvégig, noha az évad legvége felé amikor a legepikusabbnak kéne lennie, kicsit leül. Ráadásul a mellékszereplők is szép lassan fogynak, ugyanis rengeteg szereplő hal meg az 5. évadban, akik eddig részét képezték az Odaát-univerzumnak. Ez oka lehet Eric Kripke sorozatzáró évadának is, vagy csak a történet így kívánta meg, de ez is egy pozitív húzás szerintem. Noha, az angyalok és démonok még mindig az öklüket használják ha konfliktus helyzet adódik, illetve az évad alatt nincsenek igazán epikus csatajelenetek, pedig a történet igazán megengedte volna. De ez ilyen sorozat hiba egyúton, hisz a Hősök című sorozatban sem láttam még egyetlenegyszer sem egy igazi „képesség-harcot”. A történetet egyébként az évad alatt úgy lezárták, hogy tényleg egy sorozatzáró is lehetett volna, a végét sok ember szkeptikusan fogadta, de majd meglátjuk mit hoz a 6. évad.

A színészi játék viszont remek. Az angyalok eljátsszák a fensőbbségi szerepüket, illetve a 4 lovas lekezelő modora, vagy Sam és Dean játéka is a tetőfokára hágott, ráadásul a hangulat is hozza a depresszív, sötétebb, világvége hangulatot. A részek lerendezése is hozza a színvonalat, ugyanis akciódúsak, vagy épp drámai hatást keltenek, és a helyszínek is változatosak. A szörnyek megvalósítása ugyan hagy némi kívánni valót maga után, ugyanis a lovasok is emberi alakot öltenek, és az angyalok igazi formáját se mutatják meg, illetve Lucifer igazi erejét se mutatja meg, a börtöne meg igazi giccsparádé. A harcok megint csak, például Dean és Lucifer párbaja is elég „vicces”.

A részek elemzésénél mindenképp el kell mondani, hogy az epizódok címei nagyon is epikusabb, például a „The Song Remains The Same”, vagy az évadzáró „Swan Song” vagy a „Dark Side Of The Moon” mind fennkölt címválasztás, igaz maguk a részek néhol nem hozzák azt a színvonalat, amit a részek címéből adódóan elvárok. Például a „Song Remains The Same” sem a legjobb epizód, de a „Two Minutes To Midnight” se. Az évad legjobb része, a 2. epizód talán a „Good God Y’All” illetve a „Hammer Of The Gods”. Az évad leggyengébb része a „I Believe The Children Are Our Future”. Igazán vicces részt most nem is tudnék mondani, ugyanis a viccek most háttérbe szorultak, inkább a komorság lett hangsúlyosabb, még igazán vicces jelenetet se tudnék mondani. De azért a „Changing Channels” elég vicces. Jó rész még a „Dark Side Of The Moon” illetve az évadzáró „Swan Song”.

A zenék viszont most változatosabbak, majd minden részben licenszelt zene van, vagy ha nem, akkor zongora, vagy hegedűbetét. A zenék nagyon feldobják az adott részt, ahol szól ott is a klasszikus rock, de köztük is inkább kevésbé ismertebb szerzemények, de pár AC/DC, vagy Bob Dylan megszólal. Ilyen szempontból megint plusz pont.

Noha ennek a kritikának a színvonala eléggé lecsökkent, de már én magam sem tudtam rendesen, ugyanolyan igényesen megírni ezt a kritikát mint a 2. évadot, de nézzétek ezt el nekem, a következő sorozatom kritikája ismét kidolgozott, igényes munka lesz. ez az évad viszont egy csúcspont, egy profi, igényes produkció, a sorozat eddigi abszolút csúcspontja, kíváncsi vagyok hogy mire lesz képes a 6. évad, mondanám hogy a 2-3. évadot nyugodtan ki lehet hagyni, de inkább ne, mert a megértéshez kellenek azok az évadok is. Egy hajszálnyival erősebb, de erősebb.

9.5/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.