The Shore - The anchor is out, we're on the Seven Seas (Part IV)

Megosztás

2013.06.25. 12:03

Kedves Nona!

A nap ragyogóan süt a tiszta tengerre, mikor ezeket a sorokat elkezdem írni neked. A pennám serceg, mint a fehér lován ülő herceg, és az idő csak halad tova, észre se veszem ahogy elsuhan kitudja hova. Már nem látom a partot, és az ódon falú várat sem. Szinte észre sem vettem, mikor tűnt el a szemem elől a gyönyörű látvány, amely eddig elkísért. Pedig, olyan túl sok dolgom nem volt, pusztán meredtem a tengerre, és a gondolataim kalandoztak. Most már ha akarom sem tudnék visszamenni, ugyanis az utolsó kötelet is felhúztuk, és most már végérvényesen a tengeren vagyunk. A szélirány miatt megfordulni sem nagyon tudnánk, így most már csak egy irány van, mégpedig az új lakhelyem, s egyben a hozzád vezető út. Hamarosan találkozunk. De még ez messze van, még van egy találkozóm a kristálytiszta tengerrel. 

Elég gyorsan telik az idő, még itt a hajón is, pedig hogy őszinte legyek semmi érdemlegeset nem csináltam eddig. A hajó köteleivel és vasmacskáival foglalkoztam, hogy minden a rendben legyen, de mikor az utolsót is felengedtük, nem éreztem azt a katarzist, amit kellett volna. Sőt, most hogy itt ringatózok a tengeren, szélcsendben, még örülök is hogy vége. Belegondolva, hogy lesznek emberek, akiket nem kell mindennap látnom, csupán néha, vagy akár soha többé akár, leszakadt egy lánc és úgy érzem örülök. Persze, nem mindenkinél olyan jó ez az elválás, de jelenleg úgy gondolom jó, hogy lesz egy kis szünet. Nem hazudok, jó dolog, hogy van akit nem kell már látnom. Egy-két ilyen embertől már meg is szabadultam. Új emberekre vágyom, hogy őszinte legyek, másféle mentalitásra, vagy szimplán csak másokra, más arcokra. Remélem ezt megkapom. Bár néha össze vagyok zavarodva, mert nem tudom mit kellene nekem. 

Azért nem hagytam fel a kincsvadászattal sem, bár itt elég mély a tenger, és hogy őszinte legyek nem is fogok alámerülni nagyon. Akadnak kis rajban halak, és kisebb-nagyobbacska állatok is, kisebb cápák, polipok, egyszóval gyönyörű a tengeri élővilág, és bizonyára sok kincset is rejt a hajóm alatt a sötét, tengeri mélység, de annyira nem érdekel. Ha valamit a felszínen megpillantanék, a tengeri üledékben akkor kifognám, de nem térképezem fel a környéket. Jó itt a hajón. Kincsek várnak majd rám a szárazföldön. Persze, néha kivetem a hálómat, és úszok is egyet, de semmi komolyabb. Sőt, képzeld, fogtam egy aranyhalat még az első napon mikor kihajóztunk, és a legénység rákra vágyott. Mikor kifogtuk vissza akartam rögtön dobni, hogy nem fogom ketrecbe zárni akkor, mikor éppen körülötte van a szabadság és az élete, de meggondoltam magam. Nem tudom mit tegyek vele, vissza hajítsam-e, vagy hagyjam bezárva. Itt legalább van esélyem arra, hogy jót tegyek vele, a palotában pedig max egy kis akváriumban lesz, amelyet nem is mindig tudok gondozni. Úgy érzem vissza fogom engedni a tengerbe. Ez a helyes, nemdebár?

Tudom, te máshogy gondolod, és hiszek neked, de én köztes megoldást találtam. "Nekik aludniuk kell, nekem viszont táncolnom". Emlékszel, mikor azt mondtam, hogy ezek alapján kell élni? Nem azt mondom, hogy mindig maximális égő fokon kell égni, de minden alkalmat meg kell ragadni mind a boldogságra, mind pedig a lehetőségekre. Mint az öregemberes metafora, az előző levelemben. 

Viszont, mostanában elhanyagoltam a művészeti hajlamomat is. Ne korholj, látom az arcodat. De muszáj volt most egy kicsit pihennem. De majd most visszatérek rá, lehet kicsit be is zárkózok. Van egy tökjó ötletem, amit szeretnék megvalósítani, neked tetszene az ötlet. Nem árulok el róla sokat, de egy lélektani novellában gondolkodtam, amely választ adna néhány égető kérdésre, valamint összegezné a bennem kialakult ars poeticát. Természetesen még van egy csomó bepótolni valóm is, de erről most nem írnék neked. Ez leginkább téged nem izgat. 

Keveset írok most neked, de gondoltam ezeket muszáj papírra vetnem. Még csak most kezdődik a hajó utam szinte, szóval nem hinném, hogy a beköltözés előtt újra írnék neked. De további minden jót. Mint minden mást, ezt is majd megoldom. 

A bejegyzés trackback címe:

https://irasalgor.blog.hu/api/trackback/id/tr985377105

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.