A Katedrális

Megosztás

2012.04.15. 12:30

 A Katedrális

 

Örök vita tárgyát képezi az, hogy a különböző szórakoztatóipari cikkeket más platformokra átültetni mennyire sikeres vállalkozás. Ráadásul a vita oroszlánrészét az az egyszerű tény képezi, hogy az átültetett alkotások milyen minőségűek. Általánosságban elfogadott tény az, hogy ezek a próbálkozások sokszor éppencsak megütik a korrekt iparos munka, vagy éppen a középszerű alkotások szintjét, de azért olykor akadnak igazán jól elkészített adaptációk is. Például a képregényekből készült filmek esetében szép hosszú listát lehetne említenünk, vegyük a Zöld Darázs, Batman és Robin, vagy például a Daredevil sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, míg például a Christopher Nolan által rendezett Batman-trilógia igazi kasszasiker lett. De a filmekből készült játékok, vagy a játékokból készített filmek sem az igaziak általánosságba véve, de a könyvekből készült sorozatok, filmek is általában a kollektív szörnyülködés kereszttüzébe kerülnek. Igen, rendkívül nehéz minden ember igényét kielégíteni, és emiatt a körforgás szinte a végtelenségig el fog tartani, ugyanis minden hibájuk ellenére azért akadnak pozitív dolgok is ezen alkotások mellett. Például a szélesebb körben való elterjedés, vagy a nagyobb ismerettség megszerzése, vagy a könvyek esetében, azért szeretnénk látni azokat a dolgokat is amiket a képzeletünk szül az agyunk mélyén. Nem egy könyv örülhetett hirtelen nagy sikernek – Gyűrűk Ura – a megfilmesítése után, de például Stephen King sikereinek nagy részét köszönheti könyveinek vászonra vetítése miatt – eltekintve a minőségüktől. Jelenlegi alanyom is ebben a kényes helyzetben van, ugyanis Ken Follett 1989-es regénye, egy rendkívül monumentális, majd 1000 oldalas eposz, amelyet egyetlen filmbe átültetni lehetetlen, míg egy sorozat például nem tud felvonultatni kellő mennyiségű tőkét ahhoz, hogy igazán látványos legyen. Vagy pedig, mint a Katedrális esetében is igazzá vált, éppen a látvány miatt kell például egy remekül felépített cselekményszerkezet átírni, hogy a nézők mozgalmasabb jeleneteknek legyenek szemtanúi. Ez pedig, azok számára akik ismerik a könyvet, lehet elég merész húzás lesz. Egyszóval, a Katedrális sem kerülheti el a rajongók és fanyalgók kereszttüzét, szemben azokkal akiknek tetszett a sorozat, vagy akik éppen emiatt olvasták el a könyvet.

A Katedrális egyébként a német székhelyű Tandem Communications és a kanadai Muse Entertainment szerelemgyermeke, tehát aki arra várt hogy egy igazi AAA kategóriás amerikai sorozatot kap, az húzza el a száját, mert bár akadnak benne ügyes és szép effektek és jelenetek, azért meglátni hogy nem egy pénzben megrészegült csapat kezében volt az irányítás. A forgatás és egyéb helyszínekre egyébként mi magunk is büszkék lehetünk ugyanis, a felvételek 80%-a Magyarországon került kamerára, míg a magyar Reneszansz Plc. Kőművesei tanítottták be a színészeket a kőművesmesterség alapjaira. A kész anyagot egyébként a Spartacusról elhíresült Starz csatorna tűzte műsorra 2010. július 23-án és egészen augusztus 27-ig adták a 8 részes minisorozatot. A sorozatot egyébként jelölték a Golden Globe-on is. Magyarországon 2011. szeptemberében a TV2 sugározta, de az AXN csatornáján a mai napig elérhető az esti órákban

A színészek sem feltétlen hollywoodi jellegűek, így igazából senki se számítson ismert arcokra, egyedül Donald Sutherland szereplése lehet ismerős azoknak akik a filmes világot nem a 2000-es évek alkotásaiban képzelik csak el. Akik viszont otthon vannak a német filmekben azoknak nyilván ismerős lehet még Götz Otto is, bár kisebb költségvetésű alkotásokban már ismerhetjük Rufus Sewellt, vagy a 2005-ös Büszkeség és Balítéletből Matthew McFayden-t. Egyébként a színészeket ügyesen válogatták ki, főleg a Waleran Bigodot alakító Ian McShane-t, aki szinte szakasztott mása a könyvben elképzelt Walerannak. Egyedül talán a Lady Regant alakító színésznő lett túl szép, ugyanis a könyvben mindenféle kelések tarkították az arcát, míg a filmben nos, nem voltak ilyenek. A vöröhajú Jankó (Eddie Redmayne) is illett a szerepére, bár Márta talán egy kicsit csúnya lett. Ami viszont zavart, hogy míg a könyvben csaknem 40 év telik el, addig a karakterek semmit sem változnak az évek során, egyedül a lezárásban változtattak egy kicsit a kinézetükön, de egyébként a karakterek mindvégig ugyanúgy néznek ki.  

A történetre egyébként nyugodtan mondhatjuk, hogy nyomokban Katedrálist tartalmaz, ugyanis elég nagy változások vannak a könyv és a film között. Viszont, akik nem ismerik a könyvet azok számára most nem taglalnám annak cselekményszerkezetét, de akik ismerik azok készüljenek fel hogy sok eseményt tágra nyílt szemekkel fogunk nézni, esetleg fintorogva. Mert, egy-két dolgot még el is nézünk, hogy jó, a filmenk epikusabbnak kell lennie, meg nem rakhatunk bele minden karaktert, de az olyan részek mint például Fülöp megkínzása, vagy William és anyja közötti románc, már számomra rendkívül sok volt, de például a Canterbury érsek meggyilkolása és Lord Percy elhalálozása is más kanyarulatot vesz mint a könyvben olvashattuk. Ráadásul elég nagy léptekben is halad, ugyanis míg a könyvben nagyjából 200 oldal alatt jutunk oda, amit a film első 2 részében leadnak. Egyszóval, akadnak benne változtatások, amely első sorban a forgatókönyvíró John Pielmeier „érdeme”. Nos, nem igazán vagyok megelégedve a munkájával, de azok számára, akik nem olvasták a könyvet, egy cselekményes, izgalmas és mozgalmas történetet kapnak, amelyeben a középkor minden sötétsége megtalálható egy szép szerelmi történettel megspékelve.

De miről is szól tulajdonképpen a történet? Mert már regéltem, hogy mennyire rossz azok számára akik ismerik a könyvet, és hogy mennyivel más, de mi van azokkal akik nem ismerik azt? Nos, azok számára röviden összefoglalom miről is szól az a cirka 50 év. A történet egy fiktív anglial kisvárosban, Kingsbridgbe-n játszódik, 1123-1174 között, és a perjelség életébe nyerhetünk betekintést. Az előző perjel, Jakab meghal, és az erdei Szent János kolostor perjele, Fülöp veszi át az irányítást, paktumot kötve az ambíciózus Waleran Bigoddal. A perjelség egyébkénr romokban, adósságok, megrongárólódott épületek, egy félig leomlott katedrális várja Fülöpöt, aki meg akarja reformálni a perjelséget. Eközben viszont az ugyancsak hataloméhes Hamleigh család, élén Williammel és kígyó anyjával, Lady Regannal pedig a shiringi grófságot akarja megszerezni, amely szomszédos város Kingsbridge-el, ám a frigy meghiúsúl miután a shiringi gróf lánya, Aliena visszautasítja Williamet. A közös otthon építőmesterének, Tamásnak így nem lesz munkája, így gyermekeivel és fiatal munkát kell találniuk, miközben megismerkednek egy erdei asszonnyal és kivételes gyermekével Jankóval. A család tovább vándorol, ám Tamás asszonya, Ágnes meghal a szülésben és a család az éhezés szélére kerül mikor Kingsbridge-be érnek, ahol nincs számukra munka a pénztelenség miatt. A történet így indul, és végig a Katedrális építése és Kingsbridge felemelkedése, bukása, majd újboli felmelkedése áll cselekmény középpontjába, de belemerülhetünk István király és Maud hatalmi harcaiba is a 8x50 perces sorozat menetideje alatt.

Egyébként, akármennyire is átírtak egy-egy jelenetet, vagy cselekményt, még kiemelendő a karakterek kidolgozása. Noha könyvben sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek a különböző fóbiák, ambíciók, vágyak kidolgozására, sőt a szerelmi szál is hangsúlyosabb a könyvben mint a filmben, de mindenki kap egy-két flashback jelenetet, vagy karaktermélyítő perceket. Persze, a könyvvel együtt olvasva vagy éppen megnézve, teljesen más összképet nyújt, és igazából egyik karaktert se mondanám szerethetőbbnek, vagy éppen gyűlölhetőbbnek, mint a könyv esetében – talán István király azért csalódás lehet -, de azért valamennyire próbálták a karaktereket a nézők és az olvasók igényeinek megfelelően a képernyőre tűzni.

A sorozaton egyébként érződni hogy minisorozat, valamint a nem feltétlen pénz bőségében lévő készítők – tudom ezt már írtam – ugyanis egy-két speciális effekt, főleg a katedrális tetejének beomlásán őrjiítően látni a CGI-t, de egyéb jelenetek is akadnak, amikor a szánkat elhúzzuk a jelenetek láttán. Egyébként ezen kívül nagyobb hibái nincsenek a sorozatnak – azok számára legalábbis, akik nem olvasták Ken Follett művét – nem akad, főleg úgy hogy ha nem egy hollywoodi produkcióra számít az ember, mert szórakoztatásra tökéletes. Aki viszont egy HBO szintű sorozatra számít, az csalódni fog, ugyanis nem veszi fel velük a versenyt, akármennyire is próbálkozik. Viszont ami kiemelendő az az opening, amelynek a zenéje és az egymásba építkező kicsit kézzel festettnek tűnő tárgyak, mint a korona és Jankó egybeolvadása rendkívülien hangulatosra sikeredett. Valamint az utolsó epizód lezáró percei is emelkedett pillanatok – én magam se tudtam egyébként hogy mi lesz a vége, a forgatókönyv átírásai miatt – valamint az utolsó képkockák elgondolkodtatják az embert, hogy miért nem tudott az egész sorozat ilyen maradni.

Amit viszont eltaláltak a készítők az a zene, amely a történelmi sorozatokban nagy tapasztalatot szerzett (Tudorok, Borgiák) Trevor Morris műve, aki egyébként 2007-ben Emmy-t is szerzett a Tudorok filmzenéjéért. A zenék egyébként illeszkednek az adott korhoz, például a tavernákban folkos hangulatú kocsmazene hegedűvel, míg a miséken gregorián dallamok csendülnek fel, míg az epikusabb részeknél vonós aláfestés párosul. Az Opening tekintetében is egy rendkívül fülbemászó dallam fogad minket, szerintem rendkívül hangulatos. A zenék egyébként jókor szólnak, igaz akad köztük egy-két szokásos darab, de mindent egybevetve a sorozat legjobb pontja talán a zene.

Nos, a könyv ismeretében – ami miatt végülis megnéztem a sorozatot – nem mondható egy jól sikerült adaptációnak a Katedrális, s ezek a hibák nem feltétlen csak a történet átírásának tudható be. Érezni rajta hogy egy kis költségvetésű alkotás – noha 40 millió dollárba került – és emiatt olykor nem ér fel a nagyokhoz. Vagy csak az beszél belőlem, hogy nemrég olvastam a könyvet (kritika itt), és így egyszerűen nem tudtam úgy nézni, hogy ne vonjak párhuzamokat a könyvvel. A Magyarországon is megtekinthető sorozatot, aki gondolja, tegyen vele egy próbát, rajongó, ismeretlen, vagy aki olvasta a könyvet, és győzödjön meg a saját szeméről róla, hogy elfogadja-e a lentebb látható számot.   


6/10

 

A bejegyzés trackback címe:

https://irasalgor.blog.hu/api/trackback/id/tr264442336

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.