Cassandra Clare - A Végzet Ereklyéi 3. - Üvegváros

Megosztás

2011.09.03. 18:07

 Cassandra Clare – A Végzet Ereklyéi 3. – Üvegváros

 

 A Harry Potter hatalmas sikerét követően, nem sokat kellett várni még egy hatalmas bankrobbanásra, amely hatalmas tömeghisztériát váltott ki a könyvolvasók között, több emberrel is megszerettetve az olvasást. Ez a könyv pedig Stephenie Meyer alkotása, az Alkonyat, amellyel ismét felkapottak lettek a vámpírok, igaz nem a klasszikus értelemben. Természetesen ha egy könyv sikeres lesz, akkor más írók szeretnék meglovagolni az újhullámot, így mind Amerikában mind pedig Európában – köztük így Magyarországon is tonnaszámra jelentek meg a vámpíros történetek. Némelyek, már jóval a Twilight előtt meghódították a Best Seller listákat – J.R. Ward: Fekete Tőr Testvériség példának okáért. Persze a minőség mint az lenni szokott hullámzó volt, de voltak akik nem álltak meg az egyszerű vámpírtörténeteknél és tovább mentek, majd sikert aratva egy kisebb rajongótáborra tettek szert. Így járt az eredetileg Harry Potter-fanfic íróként firkászoló Cassandra Clare is, aki a Draco-Trilógiával már letette a fanfic íróknál a nevét, majd 2007-ben jelentette meg első önálló regényét, a Végzet Ereklyéi-trilógiának az első kötetét a Csontvárost, angol címen City of Bones. A könyv egy csapásra népszerű lett, főleg a tinédzser korosztály köreiben, ráadásul a kritikusok is imádták a történetért, a karakterekért, na meg az okosan lefektetett fantasy klisékért, valamint a világért. A Csontváros engem is levett a lábáról, és noha néhol érződött, hogy tiniknek szánták a könyvet, azért nem tekinthettük kifejezetten gyerekregénynek. A trilógia aztán szép lassan folytatódott, majd 6 kötetesre hízott, de az alaptrilógia záróregénye 2009. március 24-én jelent meg a Margaret K. McElderly Books gondozásában. Magyarországon is kapható a trilógia, igaz a 3. kötet rengeteg csúszásnak köszönhetően 2011. április végéig váratott magára a Vörös Pöttyös Könyvek kiadó gondozásában, Kamper Gergely fordításában. Mivel jelen esetünk tárgya már a trilógia záró darabja, így csak az olvasson tovább, aki már olvasta az előző köteteket, de akik esetleg folytatnák az olvasást és nem olvasták leírom számukra a trilógia alaptörténetét.

A történet csaknem 500 oldalt számlál, ami talán nem tűnik túl hosszúnak, de rövidnek sem. Sőt mi több, a sztori több szálon fut, és elég feszes tempóban halad, nincsenek benne töltelék fejezetek – ezért is tetszettek annyira az előző kötetek – tinédzser nyavalygások, vagy más űrt kitöltő írások. Az 500 oldal egyébként végig élvezhető, izgalmas és sodró lendületű, igaz a Setét Torony-ciklus után irodalmilag kicsit más, nincsenek olyan összetett mondatok, és tájleírások, inkább lazább szerkezetű, könnyedebben érthető mondatok. Ennyit arról, hogy King ponyvaregény író. Egyébként az 500 oldal hamar eltelik, rendkívül jól tagoltak a fejezeteket, és szinte olvasatja magát a könyv hogy megtudjuk hogyan alakul tovább a történet. Csak sajnos, ezek után sokat kell várni a folytatásra.

A könyv műfaja egyértelműen fantasy, de senki ne gondoljon a Gyűrűk Urára, vagy a Trónok harcára jelen esetben. Igaz, a könyv most egy igazi fiktív városban, az Üvegvárosban játszódik, Idrisben, az Árnyvadászok otthonában, de nem csak emiatt tekinthetünk rá fantasyként, hanem az angyalok, vámpírok, vérfarkasok, démonok és sok más mitológiai lény szerepeltetése miatt is. Clare most egy kicsit jobban megerőltette magát és a démonok leírása egész egyedi néhol – de kicsit azért hasonlít a Setét Toronyra -, ráadásul kicsit tágít is a jól bevált vámpírkliséken, valamint a megalkotott világ a már jól megszokott alaphelyzeten és problémákon kívül egész ügyes. Noha a mai tinikorban elengedhetetlennek számító vámpírok kapják a legnagyobb hangsúlyt az Árnyvadászokon kívül, de azért a vérfarkasok is tisztesen helytállnak.

A trilógia alaptörténete szerint Clary Fray egy szokásos, amerikai kislány a visszahúzódó fajtából, aki pulcsiban van, és legjobb barátja egy ugyancsak kicsit különc, garázs rockban és RPG-kben utazó fiú Simon Lewis. Clary aztán egy nap a Pandemonium nevezetű diszkóban Árnyvadászokra bukkan akik épp elintéznek egy Alvilági lényt. Clary élete ezek után fenekestül felfordul, a házukat támadás éri, az anyja pedig kómába kerül és elrabolják. Clary egyetlen támasza azok az Árnyvadászok, akik a démonok, vámpírok és más alvilági lényektől tisztítják meg a világot. Ebben a csapatban a rendkívül bunkó, de mégis ellenállhatatlanul helyes – khm, khm ki is a célközönség? – fiú, Jace aki annak az Árnyvadász Valentine Morgensternnek a fia, aki le akarta igázni az Árnyvadászok hierarchiáját, a Klávét és a Tanácsot, megtisztítva ezzel a „romlástól” fajtáját. Valentine terve megbukott, csatlósait vagy száműzték, vagy bűnbocsánatot kaptak, és a világ visszatért a régi kerékvágásba. Viszont, Valentine a hiedelmek ellenére nem halt meg, és újra színre lépett, ráadásul terve megszerezni a Végzet Ereklyéit, azokat a hatalmas erejű tárgyakat, amelyeket Raziel Angyal adott az első Árnyvadásznak, hogy ő maga alkossa meg az Árnyvadászok új fajtáját. Clary az anyja megmentéséből a világ megmentésére kényszerül, ráadásul a szálak sokkalta összetettebbek, mint azt bárki is előre gondolná.

A trilógia záró darabja ugyanott veszi fel a fonalat ahol a második kötet abbamaradt, mindössze egy hét telt el a hajón történt események és a jelen között. Clary, szeretne elutazni az Árnyvadászok szent városába, Idrisbe, hogy ott megkeressen egy Ragnor Fell nevű boszorkánymestert, akinek segítségével felébreszthetik Jocelyn-t, az anyját. Jace viszont nem szeretné ha Clary Idrisbe jutna, félve a Klávé politikájától, így elhiteti a családjával hogy a lány nem akar menni, így hamarább indulnak útra. Simont eközben megkéri, hogy hazudjon a lánynak, viszont az utazás előtt megtámadják őket Valentine emberei, így Simon is az Üvegvárosba kerül, oda ahol csakis engedéllyel lehet egy Alviláginak bejárása, különben halál vár rá. Clary, megtudva hogy átverték dühében egy Portált nyit Alicante-ba, viszont az ereje Luke-t is áttaszítja a Portálon keresztül, így Luke élete is veszélyben forog. A történet végig Alicantéban játszódik, ráadásul a sorozat további köteteihez hűen rendkívül szövevényes, izgalmas, és fordulatokkal tarkított sztori szálat kapunk, amelyben olykor igazán nagy meglepetések is érnek minket. Igaz, kevésbé kiszámítható mint a Hamuváros, de egy-két előre könnyen meglátható helyzet azért adódik a könyvben. A lezárás egyébként kerek, korrekt és epikus, ha nem lenne bővítmény trilógia is megállná a helyét.  A történetmániásoknak jó hír, hogy fiataloknak szánt alkotás ellenére is fordulatos, intelligens regény, összetett cselekménnyel.

A karakterek ugyancsak hozzák a korábbi szintet. Igaz, hiába sokak számára csak egy mellékkarakter, sőt rengetegen nem is szimpatizálnak vele, számomra továbbra is Simon a legkedveltebb karakter. A hű barát, aki bármit megtenne Clary-ért – noha a szerelmi klisét nem kellett volna a Hamuvárosban – most már főszereplővé avanzsált, így Jace-k mellett a legtöbbet az ő szemszögéből olvashatjuk a történteket. Simon továbbra is képes a napra járni, szerintem aki olvasta a második kötetet nem túl nagy bonyodalom kitalálni miért. A többi karakter közül Jace még mindig hozza a kemény, macsó fiút, aki érzelmes legbelül, Luke a pótapa figurája, Clary pedig a visszahúzódó, kicsit félénk lány aki könnyen megy fejjel a falnak, igaz néha dühkirohanásai és hisztijei fárasztóak. Az új karakterek közül Sebastian igazából a megszokott karakter, akiről nem írnék jellemzést, mert nem akarok spoileresen írni. A karakterek lelki világa egyébként nem mélyül nagyon el, egy-két gondolatot mindenkiről megtudunk mi játszódik le a fejében – leginkább Claryéban – de főként az eseményeket írják le, ami a közvetlen közelükben történik. Ez nem baj, de néha azért elolvastam volna egy két mélyebbre szántott gondolatot is, egyfajta tanításként.

Hiába a Twilight-hullám utószeleként jelent meg a könyv, egy szemernyit sem hasonlít a modernkor vámpíros regényére. Nincsenek benne felesleges Jace-t sirató, és fájdalmas szerelmes jelenetek – egy kis sóvárgás akad, de az kell a romantikus szálnak – sőt igazából kimondott romantikus jeleneteknek is híján vagyunk. Akad benne persze, aranyos is, és jó helyen de egy cseppet sem érezzük soknak. Tehát nem romantikus regény, tele szerelemmel és szexszel, mert leginkább csak színesítőnek akad benne romantika. Ami talán kevesebb, azok a viccek száma, de ami akad azokon néha hangosan is nyugodtan felnevetünk önszántunkból annyira jók. Néhány igazán jó velős poén akad benne, de leginkább Jace kicsit cinikus humora, ami viszi a prímet. Sőt mi több, az akciójelenetek egész epikusak és remekül elképzelhetőek, a kardpárbajtól a csatajelenetig mindent kapunk benne. A hangulat remek, Idris igaz egy kicsit hasonlít egy meséből szalajtott álomvárosra a kis házikóikkal, de ezt ellensúlyozza a történet feszessége és a könyv sodró lendülete. Igazából, aki eddig szerette a könyvet, annak továbbra is tetszeni fog, ráadásul mintha egy magasabb fokozaton égne a skála, és egy kiforrott, nagyobb hibáktól, bakiktól mentes könyvet kapunk a pénzünkért cserébe, amely szépen megválaszol minden kérdést amit feltettünk a könyv során. Valahogy ilyennek kellett volna lennie a Setét Torony befejező kötetének is. Igaz, az epilógus előtti utolsó jelenet kicsit pátoszos, és akár mást is kérhetett volna, ha két szóval többet mond hozzá, de a célközönség számára így is ez lesz maga a szívszorító szeretet kivetülése. Vagy csak én vagyok nagyon Simon párti.

Egyébrészt a tájleírások talán kicsit túl írottak, túlságosan is részletesek, ráadásul nem annyira elképzelhetőek, mint a Setét Torony esetében, ahol akármilyen részletesen is írták le a körülvevő tájat, mindig el tudtam képzelni. Egyébként attól, hogy részletesek szépek, és egy-két olyan szót is használ, amit talán sokan a mai fiatalságból nem is ismernek.

Mostanában kicsit jóindulatú vagyok ugyanis 2 hét leforgása alatt ez lesz a második 10-es amit kiosztok, de szerintem teljesen megérdemelten kapja meg a könyv a maximális pontszámot. Izgalmas, fordulatokban gazdag, sodró tempójú, jó hangulatú, a lefektetett világ alapjai és annak történései érdekesek és egyediek, ráadásul a megszokott kliséket is jól használta fel Cassandra Clare. Nem tudom milyen lesz a 4. kötet, a Bukott Angyalok Városa, talán nem ér fel az Üvegváros szintjéhez, de azért nem hinném, hogy egy könnyed fércmunka lenne belőle. Várom, ahogyan az előzménytrilógiát is.

 

10/10

A bejegyzés trackback címe:

https://irasalgor.blog.hu/api/trackback/id/tr83200352

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.