Ez volt 2010 - Játékos szemmel (Part I)

Megosztás

2011.05.03. 11:28

/A bejegyezségben található egy tovább gomb is, remélem nem tévesztitek el/

 

Ez volt 2010 – Játékos szemmel
(Part I)

 

Talán már több bejegyzésemben is kifejtettem, hogy annak idején a játékokkal kezdtem el a kritikaírást. 2009. januárjában a Lord Of The Rings – The Conquest című program volt az, amit első munkámnak tekinthetek. Igaz, a minősége elég nagy kívánni valót hagyott maga után, nem csak a jelenlegi bejegyzéseimhez mérten, hanem a 2010-es játékkritikáimhoz is mérten. De, az első lépéseket a legnehezebb megtenni, és én úgy érzem sikerrel vettem az akadályt, és immáron a Deathspank – Thongs Of Virtue-val bezárólag már a 2. évemet taposom a játékok tesztelésével. És hogy miért nem került ki eddig egy sem a blogom hasábjaira? Nos ez egy jó kérdés. Ugyan, elkezdtem tavaly október táján a 2010-es évi termést, de azután egy baleset következtében cancelt kapott ez a kezdeményezés, de meg szeretném tisztelni a tavalyi munkámat és játékévet, hogy egy nagy összegző dupla postot azért szentelek a dolognak. Viszont megígérhetem, hogy a 2011-es évről havi bontásban kaphattok egy-egy bejegyzést, csakis a játékoknak szentelve, így lesz teljes a kör, amit a bemutatkozásomban mondtam (sorozat-könyv-zene-játék). Na de milyen is volt a tavalyi év a szórakoztatóipar legdinamikusabban fejlődő ágazatának? Az rögtön kiderül.

A 2009-es év játékszempontból egy mérföldkő volt. Olyan, mint amikor Louis Amstrong rálépett a holdra és elindította az űrkutatás következő lépcsőfokát, vagy amikor Kolombusz felfedezte Amerikát. A játékipar megtette az első lépést afelé, hogy felnőjön a filmek és sorozatok világához. Ugyan a kezdeti lépések már 2008 előtt is megkezdődtek, de a 2009-es évben jelentek meg az első olyan produktumok amelyek beszivárogtak a kazuárabb újságok, TV-k hírei közé is, akik egyébként csak hírből sem foglalkoznak a játékvilág dolgaival. Gondolok itt a Call Of Duty – Modern Warfare 2-jére, vagy a Batman – Arkham Asylumra, esetleg a Dragon Agere, amelyeknek sikerült olyan sikereket elérnie, amivel a Guiness rekordok könyvébe is bekerült (egy-két foghíjas eset után). Hogy egy kicsit visszaemlékezzek a 2009-es évre, az év játéka nálam a Dragon Age – Origins lett, második helyre az Activison fejőstehene, a COD – MW2 ért fel, míg a dobogó alsó fokát a Capcom zombiinváziója, a Resident Evil 5 szerezte meg. 4. helyre ért fel kevéssel lemaradva a Batman – Arkham Asylum, míg az 5. helyet a Mirror’s Edge szerezte meg magának. Viszont, lévén még nem voltak annyira restek nagyot merni a készítők a Batman és a Mirror’s Edge ugyanúgy AAA kategóriás cím volt, de a különbség van a kettő között, vagy például a Mirror’s Edre nem emlékszek vissza rá olyan ikonikusan mint majd több, 2010-es címre. Innen látni, hogy a játékipar komolyodik és egyre felnőttebb, szélesebb részt szeretne meghódítani magának. Na de 2010, mit is hozott számunkra?

Remények 2010 előtt:
2010 szerintem mindenki számára úgy kerül be a köztudatba, hogy a folytatások esztendeje. 52 kritikámból csaknem 26 folytatás volt és még nem is játszottam az egész felhozatallal, lévén nem lehet mindenre időt és pénzt szakítani. A folytatásoktól viszont természetesebben többet és jobbat vártak mint az előző produkció, komolyabb történetet, jobb játékmenetet, epikusabb megközelítést. Nos, ha nem is mindig kaptuk meg ezeket, azért olyan minőségi folytatások készültek, mint a Mass Effect 2, Assassin’s Creed 2, Battlefield – Bad Company 2, Halo – Reach, Final Fantasy XIII és még sorolhatnám a végeláthatatlan játékok sorát. A folytatások mellet viszont rengeteg kiadó próbált (ha talán kevesebbet mint a 2008-as esztendőben) új franchisekat útjukra indítani. Talán ezektől az alkotásoktól várták legjobban a játékosok hogy magukban hordozzák az innovációt, és fejlődést, amit még nem láthattunk, s noha majdnem az összes program a már meglévő úton próbált meggazdagodni, azért sikeresen vették az akadályokat, lásd Darksiders, Bayonetta, Red Dead Redemption, Alan Wake, Enslaved. A remények még egy szűk rétegben is meghúzódtak, ezek pedig a teljes alapokból újjáépülő rebootok, amik új (vagy régi megtépázott) játékmenetet, és történetet hirdettek. Nagy részt sikeresek voltak ezek a rebootok, elég csak a Castlevania-ra, Medal Of Honorra, vagy az Alien Vs. Predatorra gondolnunk.

Általánosságban az évről:
Az évről mindenképp elmondható hogy nehezen indult be, és a 2010-es gazdasági év beindulásáig, csak az igazán nagyot durranó folytatások érkeztek, sokszor sajnos nem olyan minőségben, mint vártuk. Ugyan, a Mass Effect 2 remek játék volt, de megvoltak a maga néha monotonitásba fulladó hibái, az alaptörténet egyszerűségéről nem is beszélve. A Bioshock 2 sajnos nem tudott (legalábbis nálam) túllépni az első rész színvonalán, míg a Napoleon – Total War megint csak nem lett számomra, olyan jó mint számítottam. Az új IP-k közül, a King Arthur tudott meglepetést okozni, míg az Alien Versus Predator viszonylag gyengébben szerepelt a kritikusoknál, a kasszáknál viszont nem. Márciusban aztán robbant a bomba, és az ember nem is tudott a fejéhez kapni hogy melyik játékot szerezze be, annyit kapott a nyakába. A Battlefield új része hihetetlenül jóra sikerült, míg az AC 2 PC-s verziója is egy jól megmunkált alkotás volt, valamint a Dragon Age kiegészítője is (rövidebb játékideje ellenére) megmutatta, hogy milyenek a jó játékok. Meglepetést okozott még az új Warhammer kiegészítő és a Metro 2033 is, amely hangulatában az év egyik legjobbja volt. Persze, még akadtak programok de mindent nem akarok most felsorolni. Április és május viszonylag nyugis volt PC-s szempontból, a fölös pénzt a Splinter Cell legújabb részére lehetett elkölteni, vagy a kritikusoknál alul szereplő, de rendkívül összetett és hangulatos Alpha Protocolra, míg konzolok az Xbox360 exkluzív Alan Wake, vagy a Rockstar Red Dead Redemption-je mérkőzött meg. A nyári szezonban akadtak azért jó alkotások, de már itt lehetett látni, hogy nem minden előrevetített remény fog beteljesedni és hogy sokszor a pénz és idő motiválja a fejlesztőket, mintsem a tökéletes játék elkészítése. A Prince Of Persia legújabb része elég monoton lett, a Singularity és a Transformers bár jók voltak, nem tudtak túllépni a középszeren, az Activison nem adott nekik elég időt. A Starcraft II pedig számomra az év legnagyobb csalódása lett. Bár a Maffia II a kritikusoknál kihúzta a biztosítékot, szerintem jó kis játék lett, bár nem sandbox játékmenettel, de remek sztorival. Következő robbanást az őszi időszak első és második hónapja hozta meg, rengeteg folytatással újfent. Noha az új RTS-ek mint a RUSE nem igazán voltak ínyemre, sőt a Civilization V (80%) is bár ugyanolyan jó mint a IV, mégsem annyira kiemelkedő. A zombiinvázióból sem maradtunk ki a Dead Rising 2 egy igazán jó játék lett, bár nem voltak nagy elvárásaim vele szemben. Októberben aztán jött a robbanás, és noha néhány borzadály befutott (Front Mission Evolved, Arcania – Gothic 4, Lost Planet 2), azért az Enslaved és a Medal of Honor egész korrekt programok lettek, míg a Castlevania az év egyik legjobb játéka személyében lépett a porondra. Izgalmas játékmenet, profi zenék, remek design, s noha a történet eléggé fapados volt, a végére beindult. Valamint október végén jött Ron Gilbert agymenése, a Deathspank, ami elvarázsolt egyből humoros sztorijával és idétlen grafikájával. Persze jó értelemben. Október végén aztán megjött a jobban optimalizált Star Wars – The Force Unleashed II, de az év egyik legnagyobb kihagyott ziccere lett a program, sajna-bajna. November az Acti hónapja volt, és jöttek is a szürke 70-80 között teljesítő játékok, lásd James Bond, Spiderman – Shattered Dimensions, sőt a Call of Duty legújabb felvonása, a Black Ops bár mindent megdöntött, amit meglehetett eladások és bevételek terén, az MW2 nyomába sem érhetett. A decemberi hónap pedig a Tron – Evolution-el zárult, amit már ki sem próbáltam. Az évről igazából elmondható, hogy sok játék sajnos elúszott a magas elvárások tengerében, nem bírta, és az igazán kiemelkedő játékokkal is volt egy-két baj, de az mindenképpen elmondható hogy amik megkapták a 85-99-es értékeléseket, egy-egy fokot rávertek a minőség felső szintjére, és ugyan ha a Batman és Resident Evil még odaférhet hozzájuk, a 2009-es felhozatal 4. helyétől lefele már nem felelne meg ezeknek a nagyon magas követelményeknek. Igaz, sok játék ismétcsak a grafikára gyúrt rá, és az mentette meg valamennyire, valamelyiket például a története hozta vissza a sírból (Alpha Protocol). A következő lépést ha azt vesszük megtették, a minőség megugrott, mégha néhány igazán silány játék is kapott helyet az 52 között. 

Grafika:
A technika fejlődése, minél újabb motorok, 1 GB-s videókártyák és még miegymás miatt azt hihettük, hogy a grafika nagymértékben fog megugrani, de ez nem így történt. Voltak, valóban olyan játékok amiktől maximális részletesség mellett tátva maradt a szánk, vagy kihasználták a konzolok már elavuló képességeit, de a fejlesztők nem minden esetben akartak a maximálisan gyönyörű felbontásokra törekedni. Kevés játék érte el a 90%-nál magasabb grafikai szintet, inkább egy jó 85-90 között még az igazán jó játékok mezsgyéje is. Igazán realisztikus megvalósítás ugyan akadt, de arra majd a Top 10-ben ki is térek. Igaz, az RTS-ek grafikai színvonala megnőtt, az FPS-TPS vonalon inkább néhol visszaesést lehetett tapasztalni (de azért volt olyan amely minden téren tökéletes volt), vagy volt olyan játék amely gépigényéhez mérten rendkívül szerény grafikát állított elő (Maffia II). De, a jó játék nem csak a grafika, és ezt az Alpha Protocol be is bizonyította nekünk. 

Zene:
A mai játékiparban minél több pénzt költenek egy-egy játékra minden szempontból, általában annál jobb lesz. A zenéket nagynevű komponisták állítják elő, több 10 emberes szimfonikus zenekarral, vagy még annál is többel, már a zenére ugyanannyi hangsúlyt fektetnek mint a grafikára. DE sajnos, mintha visszaesés lett volna a zenék minőségében. A Final Fantasy XIII-ban például nem voltak epikus zenék (igaz, nem Nobou készítette), de egy-két alkotáson kívül mindegyik olyan volt, mintha már hallottuk volna valahol. Persze, még mindig jobbak és fejlettebbek mint a régebbi koroké, de én sokkal nagyobb változást gondoltam. Azért, a kórusművek visszatértek egy-egy dalban és több licenszelt, külön játékhoz készült betétdal készült, de ennek listájáról majd később. 

Történet:
A legfájdítóbb pont sok esetben viszont a történet volt. A Dragon Age, Resident Evil 4-5, Mass Effect 1 és még sorolhatnám hogy néhány játék olyan történettel rendelkezett, amitől leesett az állam is, fordulatokban gazdag, egyedi, erre 2010-ben 1-2 játékon kívül a szokásos alapklisékből építkezett, kevesebb emberi drámával, karakterfejlődéssel, és hús-vér karakterekkel. Mintha nem mertek volna erősebben, drámaibban a tollhoz nyúlni (Heavy Rain kivétel, de az kimaradt), még a Final Fantasy XIII története sem ragadott el annyira magával, sőt a Mass Effect 2 alaptörténete olyannyira statikusan egyszerű és rövid volt, hogy szinte fájt (a háttértörténet azért durva). Sokszor a szokásos szerelmi kliséket, és a bosszút felhasználják, vagy hogy fel kell verekednünk magunkat a legfölsőbb szintekre, vagy megmenteni a világot, csak néhány igazán izgalmas történettel van dolgunk. Kár, de majd 2011-ben. 

Hangulat/design:
A tavalyi évben, talán a Batman és a Dragon Age ütötte meg nagyon erősen a hangulati skálát, főleg design szempontjából, de azért a Mirror’s Edge és a Silent Hill 5 is ott volt a szeren. 2010-ben a kiadók jobban ötleteltek, és a designerek néha igazán agyament már-már őrült designokat, és hangulatokat teremtettek, néhol igen erősen. Noha, néha nem sikerült a kellő atmoszférát megteremteni, a COD – Black Opsnak is csak egy pályáig jutott a hangulatból, de akadtak azért olyan művészien zseniális játékok amelyek megérnek egy misét, lásd: Metro 2033 (depressziós hangulat), Dante’s Inferno és a Castlevania (hihetetlenül aprólékos design, a helyszínek, hegyek és megvalósítás kilépett a szokott fantasy klisékből). Noha, sok RPG inkább megmaradt a szokásos fantasy klisékben, vagy akár még abban sem, de azért látni hogy a hangulat megteremtéséhez egyre több játéktervező bátrabban nyúlt, és próbált új ötleteket is bevinni (Dante’s Inferno, Castlevania, sőt még a Singularity is, ha eltekintünk a megannyi nyúlástól, vagy a Bioshock elvont hanglemezei) 

Kiadók:
Igazából, a kiadók versenye ami a bevételek illeti már eldőlt, viszont ami a minőséget illeti az is, de ott kisebbek a határok. Számomra az Electronic Arts a legsokoldalúbb és legtöbb minőségi játékot kiadó cég, míg a viszonylag kisebb háttérrel rendelkezők is tudnak azért olyanokat kiadni, amik a nagyok orrára koppintanak, például a THQ és a TakeTwo is rendkívül szimpatikus kiadók, a minőség ott van a kezükben. A Capcom, Square Enix és SEGA nem igazán találja magát, a Capcom például 1 értékelhető címet tudott felmutatni az előző évben, míg a Square Enix is a Final Fantasy-n kívül semmi maradandót nem alkotott, max a rosszjátékok kategóriában, míg a SEGA mindössze 1-2 címet adott ki. A kisebbek, viszont maradnak a középkategóriás, 60-70 közötti játékoknál, míg az Activison a húzócímein kívül mindössze teljesen átlagos játékokat engedett ki a keze alól, így fordulhatott el, hogy egyetlen egy Acti játék nem érte el a 85%-ot számomra. Sajnos, ha az Actvision ad ki valamit, manapság már nem várok tőle sokat, míg ha az EA, akkor igen. Kár. A Bethesda pedig inkább jövőre tartogatja nagyágyúit. 

Fejlesztők:
A fejlesztők régebben több címet is kiadtak egy évben, de most már inkább a minőségre koncentrálnak, és mindössze 1-2 munka esik ki a kezeik közül. Így a Bioware is csak egy kiegészítőt tudott felmutatni, vagy a EA DICE is csak a Battlefield 2-vel hozakodott elő. Egyedül az Obsidian Entertainment, a folytatáskészítések királya adott ki több címet is, amelyek általában hozták is a színvonalat. A Neocore is 2 darab játékkal tisztelte meg a közönséget, ebből a Lionheart csak a King Arthur árnyéka volt. A fejlesztők közül elmondható, hogy a függetlenek kezdenek eltünedezni, valamelyik óriáskiadó szárnyai alá bújnak el. Így a legtöbb fejlesztővel talán az EA rendelkezik, és a partnerprogram keretében a legtöbb pénz az ő zsebükbe vándorolhat a különböző, egyre jobb játékokat készítő kiadók munkáiból.

Grafikus motorok:
Szerintem egyértelmű mindenki számára, hogy manapság az Unreal Engine a legszélesebb körben felhasznált motor, ami tud egyben csodákat is tenni, egyben pedig rossz munkások kezei között középszintű grafikát biztosítani, de egyszóval a motorok királyává nőtte ki magát. A saját készítésű motorok közül, leginkább csak a nagy címekben találunk nem licenszelt motort, így a Frostbite 2.0, vagy a Mercury Engine, esetleg az Anvil is csak 1-1 alkalommal bukkant fel egy-egy játékban, míg nagyrészt az Unreal neve szerepelt mindenütt. És ez, várhatólag 2011-ben is így lesz. A kár, hogy a Danubia Engine egyszer sem szerepelt, idén sem, míg a MT Frameworks se happolta el a legjobb grafikáért járó trónt.

/A bejegyzés második felvonásában külön stílusirányzatokra lebontva (FPS, RPG, stb). találhattok összefoglalót, valamint az év végi táblázatok is a második felvonásban szerepelnek majd --> itt/

A bejegyzés trackback címe:

https://irasalgor.blog.hu/api/trackback/id/tr192874102

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.