Walking Dead (1. Évad)

Megosztás

2011.04.22. 19:58

 

 Walking Dead

(1.   Évad)

 

A 2000-es években több más régi-új stílusirányzat szépen előtérbe került. Noha a kórházsorozatok és a krimisorozatok lángolásáról már beszéltem, de ezek leginkább csak a sorozatok között számítanak etalonnak, addig a filmes és játékiparban egy teljesen más stílus hódít. Ezek pedig a zombis alkotások. Noha persze, ez így nem teljesen igaz, de tény, hogy minden évre jut legalább 1-2 élőholtakkal foglalkozó anyag. Játékok között elég csak a Left 4 Deadre, vagy a Dead Rising 2-re gondolni, míg a filmek közül a Zombieland, vagy a Holtak Hajnalát említhetjük meg nyugodt szívvel. Persze, nem csak ezekben a médiumokban sikeresek a halál után húsra vágyó agyatlan „emberek” történetei, hanem a képregényiparban is akadnak szép számmal, zombikkal foglalkozó kiadások. Ilyen Robert Kirkman híres, 2003-ban indult fekete-fehéren festett zombiszériája, a Walking Dead, melyet magyarra talán Sétáló/Járkáló zombikra fordíthatnánk. Noha persze már a Marvel Universumban is publikált zombikkal foglalkozó képregényeket Marvel Zombies néven. Tehát a zombikkal foglalkozó médiumokból sok pénzt ki lehet sajtolni, főleg hogy sok néző is imádja őket, de valahogy engem sohasem fogtak meg. Mivel magát az igazi kőkemény horror műfaját sem szeretem, nem szeretem a tocsogó beleket, és ijesztgető részeket annyira, így magát a zombis dolgokat sem. Játékok közül egyedül a Dead Rising 2 fogott meg, valamint a Capcom másik sikerjátéka, a Resident Evil széria. Mégis valahogy – talán a pozitív visszajelzések alapján – úgy gondoltam megpróbálkozok a már fent említett Walking Dead sorozatadaptációjával. Magáról a képregényről előjáróban érdemes elmondani, hogy leginkább a karakterekre épül és a drámára mintsem a hentelésre és a trancsírozásra, és a mozivászonra való adaptálás során is leginkább ezt tűzte ki célul Frank Darabont.. Frank Darabont neve egyébként egyfajta csiszolatlan gyémánt a magyar személyek sorában, ugyanis félig magyar szülők gyermeke, és olyan filmeket tett már le az asztalra mint a Remény Rabjai, vagy a Halálsoron. Darabont nagy rajongója a képregény szériának, és a két kiagyaló szorosan együtt is dolgozik a sorozat elkészítésén, sőt Kirkman még egy rész forgatókönyvéjért is felel. Egyébként a sorozat már csaknem 2005-től a tervezőasztalon van, de sajnos egyik kiadó sem vállalta el a forgalmazását és a gyártását. Aztán, egy szerencsés kapcsolat folytán, az AMC rendelte be a plot epizód elkészítését és további 5 részt, első évad gyanánt. Az AMC egyébként egy kis kábelcsatorna Amerikában, ám Magyarországon is ismert sorozati lehetnek a Breaking Bad valamint a Mad Men. Tehát a csatornának egyfajta kiugró lehetőség lett a sorozat, csakúgy, mint a Starz-nak a Spartacus.

A mindössze 6 epizódos első évadnyitó részét, 2010. Október 31-én lőtte fel az AMC, és már december 5.-én végeztek is. Hogy Magyarországon mikor lesz látható, milyen néven, és milyen időpontban azt homály fedi, valószínűleg az HBO fogja levetíteni, de erre nem vennék mérget. Tehát aki meg akarja tekinteni, annak külföldről kell megrendelnie, vagy más illegális forrásból kell megszereznie.

A sorozat műfaji behatárolás szerint egyértelmű lenne a horror, és valamennyire illik is rá a jelző, de mint a képregény esetében itt is a karakterekre és a drámára helyezték a készítők a hangsúlyt. Tehát sok helyen, inkább hasonlít egy posztapokaliptikus Grace Klinikára mintsem egy vérben és belekben úszó akciósorozatra. Ez egyébként nem mondanám rossz döntésnek, ugyanis elég innovatív próbálkozás, ráadásul egy kis csatorna esetében még költségcsökkentő is. Legalább végre egy sorozat, ahol kidolgozottan élhetjük át a karakterek vívódásait és a kétségbeesés, reménytelenség érzését, bár azért néha több akciót szerettem volna látni, ugyanis az évad vége felé szinte csak beszélnek és drámáznak, mintsem egy-egy komolyabb lövöldözős jelenetet látnánk. A zombik egyébként „szépek”, remek effektekkel oldották meg a vászonra helyezésüket, a testrészek vérben tocsognak, a fejek elhaltak és rothadóak, a zombik ocsmányak, valamint néha egy-egy zombinak nincs meg a fél teste. 

A mű főszereplője egy seriff, Rick Grimes (Andrew Lincoln) néven, akit még a zombiapokalipszis előtt lelőnek, majd kómába zuhan, valamint legjobb barátja és társa Shane Walsh (Jon Berthal), aki az apokalipszis után egy kisebb menekülttáborban tengeti életét Rick feleségével, a Szökésben megismert Sarah Wayne Callies alakításában, és fiával, Clarkkal. További szereplőként még itt van a koreai fiatal srác, Glenn (Steven Yeun), valamint a néger T-Dog. A karakterek egyébként mondhatnám, hogy klisések is, de azért Rick jól kidolgozott, több flashback epizódban is szerepet kap ami a múltjával foglalkozik, bár a 6 rész alatt inkább csak egy enyhén zsarus mentalitású férfiút ismerhetünk meg, míg társa is leginkább ugyanezt a vonalat viszi tovább, kiegészítve hogy mind kettejüknek kapcsolata van Rick feleségével. A mellékszereplők viszont tényleg csak a futottak még kategóriát képviselik, Glenn a tipikus fiatal srác, aki sokat tud és bevállalós, míg T-Dog a kigyúrt néger, aki a rasszizmus ellen került a szériába, de nem sok vizet zavarnak. Noha Glenn karaktere szimpatikus, de nem nyújt különösebben sokat, míg Lori (Rick felesége) is teljes szürkeségbe burkolózik, azon kívül hogy szereti a férjét szinte semmit sem tudunk meg róla. A többi mellékszereplőt nem szeretném felsorolni, mert bár kisebb szerepeik vannak, de egyikre sem fordítottak még kellő időt. Ráadásul a színészi játékon sokszor látszik, hogy nem profi színészek alakítják, ugyanis kissé B-kategóriás szaga van mind dialógusok, mind színészi játék fejében. Maguk a szövegeken is érezhető ez a kissé B-kategória szag. 

Az alaptörténet egyékbént jó felvezetés egy későbbi cselekményhez, bár az alapfellállás nem túl eredeti. A zombi apokalipszis kitör, hogy miért az sohasem derül ki, de a lényeg hogy a zombik elöntik egész Amerikát (majd a világot is), és az embereknek menekülniük kell és nélkülözniük. Egyszóval egy szép posztapokaliptikus világ ez, ahol a zombikat fejbe kell lőni, ha megharapnak akkor jószerivel te is már egy vagy a „járkálók” közül (ahogy nevezik őket). Ebbe a világba csöppen a kómája után Rick Grimes is, aki furcsán néz szembe az új világgal, ráadásul a felesége eltűnt. Egyetlen egy feladat lebeg a szeme előtt, hogy megtalálja őket és újra átölelhesse őket. Eközben a túlélők egy csoportja Atlanta erdősségeiben húzza meg magát a megmaradt erőforrásokból merítkezve, valamint a régi hiedelmek szerint Atlantában van a CDC (Amerikai járványügynökség) menekülttábora. Rick is errefelé indul el, de a zombik már lerohanták Atlantát, és szerencsés véletlen folytán találkozik a menekültekkel. A történet ezután nagyjából kicsit megragad, több időt hagynak arra, hogy kidolgozzák a szereplőket. Igaz, egy-két történetnek látszó momentumot elhelyeztek benne, de az évadzáró után ismét ott vagyunk ahol a part szakad. A történet egyébként opcionális, 6 részre elegendő klisét és fordulatot tartogat, bár ezek nagyrésze előre kiszámítható, vagy már elgondolt.  

A mindössze 6 rész miatt nem lehet felhozni a sorozatnak, hogy nem sűrítették be, mert minden megvan benne, ami kell, amivel fel kell építeni egy alapötletet. A zombik gyilkolása nem az opcionális cél, azok lézengenek, húsra várnak, néha-néha meghalnak amikor fejbe lövik őket, és talán ebből kapunk kereset az évad alatt. Nem bántam hogy nem a hentelésre szentelnek minden egyes másodpercet, de azért talán a dráma kicsit nagyobb hangsúlyt kap, mintsem az akció, amelyek ismét csak kissé már megszokható elmekből táplálkozik. Fejbelövik, a töltényekkel gazdálkodnak, portyáznak, bandákkal találkoznak és velük kakaskodnak, egyszóval minden akciómomentum megtalálható benne ami feszültségforrásnak tekinthető, mégis úgy kevés. Nem érezzük azt a pluszt amit elvárnánk. Egy-két karakter csakúgy eltűnik, az erőforrások beszerzése és hiánya is néha már kicsit unalmas, valamint a drámai jelenetek kezelésére sokkal profibb szereplők kellettek volna.  

Azért akadnak izgalmas percek, a flashback jelenetek jól eltaláltak, valamint az első rész igazán ütős epizód. Valamikor átérezhető a magány, a reménytelenség, az egyedüllét és a kilátástalanság, olykor tényleg elhisszük hogy ezek a karakterek az életükért harcolnak és izgulunk értük, de olykor ezt túlzásba viszik. Például egy szerettük elvesztésére csaknem egy egész részt rászánnak, hogy miként válik át járkálóvá. Ez pedig, olykor sok. Sőt olykor innovatívnak ható jeleneteket is kapunk, például a zombibélbe öltözött ruhát még sehol máshol nem láttam.

A 6 rész alatt igazán kiemelkedőt vagy rosszat nem mondanék, bár a nyitó „Days Gone Bye” remekül megadja az alaphangot a sztorinak és a sorozatnak, de valahogy azután kissé leül. Noha mindössze 40 perc egy rész, ami a drámából elég, és éppen ezért akár egy délután alatt le is darálható az évad. A Rick Kirkman által írt „Vatos” egész akciós és izgalmas rész, és a sokak által borzalomnak titulált évadzáró, a „TS-19” is szerintem az érdekfeszítőbb részekhez sorolandó. Noha az évadzáró kicsit giccses, és valótlan, de maga a rész szerintem egész jó. A maradék rész hozza a színvonalat, de azok leginkább a karakterkidolgozásra mennek rá.

Zeneileg, hát nem kapunk szinte semmit, kicsit csendes film, noha az opening alatt szóló darab egész jó. Néha azért zongora, vagy valami vonós felcsendül, de nagyon ritkán. Igaz, egy zombis, kihalt világba egy Iron Maiden fura lenne, bár a STALKER-ben is gitároztak a tábortűznél. A Battlestar Galactica és a Dark Void zenei anyagáért is felelős Bear McCreary remélem a jövőben jobban odafigyel majd a talpalávalóra.

Talán negatívan írtam az első évadról, de nem mondanám negatívnak, csak szürkének. A drámai próbálkozás jó, és érdekes, de remélem a jövőben több akciót és izgalmasabb, eredetibb drámai jeleneteket kapunk. És jobb arányban elosztva mindezt. A karakterek felépítése jó úton halad, mindenkiről kialakul egy adott kép az évad alatt, bár most nem fog barátian a tollam, mint más sorozatok esetében. Várok egy jobb folytatást, és remélem, ez be is következik 2011 októberében, de most nem szavazok bizalmat.

 

7.0/10

 

A bejegyzés trackback címe:

https://irasalgor.blog.hu/api/trackback/id/tr622848307

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.