Grace Klinika (6. Évad)

Megosztás

2011.03.20. 11:44

 

Grace Klinika

(6. Évad)

 

Sokan talán nem is gondolják, hogy egy sorozat rendezése és elkészítése nem egy meghatározott ember feladata, gondolok itt a rendezőre, a producerre és az operatőrökre, sőt sokszor a szkriptek írását is egy ember feladatának hiszik. Pedig ez nem így van. Egy sorozat olyan mint egy átjáró ház, adott egy összeszokott stáb, ám nem ők készítik az összes epizódot, hanem vendégírók, vendégrendezők és sok más egyéb szereplő akik kisebb-nagyobb szerepet játszanak abban, hogy amit a képernyőn látunk egységesnek tűnjön. Például adott a showrunner, aki legfőképpen a sorozat sarkalatos pontjainak írja meg a történetét, minden mást a többiek írnak, rendeznek. De mégis a sorozat kitalálója tartja egyben a fő történeti szálat és adja ki az utasításokat, ettől függetlenül viszont akár 10 ember is részt vehet egy évad alakításában. Ám vannak pillanatok, amikor a sorozat agya elhagyja a szériát, és egy a sorozathoz közel álló emberre, vagy épp másra hagyja a fiának a pátyolgatását. Sokszor persze ilyenkor megijednek, hogy az évad elveszti a varázsát és nem lesz már az ami volt, rosszabb lesz, és képtelen lesz fejlődni. Sajnos láttunk már erre példákat, a Lost esetében sokan azt mondják a váltás után esett szét a sorozat, vagy hogy közeli példát említsünk, a Grace Klinika 5. évadát is már inkább Krista Vernoff pátyolgatta mintsem Shonda Rhimes. Sajnos az évad színvonalán kicsit meglátszódott a váltás, de azért nem mondanám hogy kifordult magából. Csak valahogy, úgy tűnt kell egy kis belerázódás, hogy újra a régi színjében tündökölhessen, sőt innovatív ötletekkel tovább is lépjen a korábbi évadain a 6. évad. De vajon, mindenki ilyen türelmes volt a szériával? Vagy valóban a bizalom segített a sorozatnak? A kritikából kiderül. 

A 6. évad premierje, mint általában a sorozatoknak, szeptemberben indult, dátumilag: 2009. szeptember 24-én kezdődött, és 24 rész levetítése után 2010. május 20-án ért véget az adott felvonás. Noha az 5. évad nézettsége talán egy kicsivel ismét kisebb volt mint a korábbi szezonoké, de nem kellett félteni a szériát. Az első epizódot ugyanis 18,29 millió ember látta, míg az átlag nézettség is 14-15 millió néző körül mozgott ami egyáltalán nem kis szám. A két legnagyobb átlag az első és utolsó epizódot vonzott, mintha sok néző csak a kezdetet és a véget nézte volna meg. A legkevesebb kukkolót vonzó epizód is 12,95 milliót produkált, ami még mindig szép szám. De sajnos, valahogy romló tendenciát mutatnak a számok, nincs mese, sokan elpártolnak a szériától. Ennek oka sok lehet, például én is csaknem 3 év késéssel néztem meg a 4. évadot, mert akkor volt rá időm. Magyarországon 2010. szeptember környékén indult az évad, de 10 epizód után levették a műsorról, és a további vetítését homály burkolja, de a rajongók örömére február közepén megjelent a 6. évad DVD-n, így nem kell illegális útra lépni ahhoz, hogy megtekintsük a kórház eseményeit. Ráadásul szinkront is kapott, és egy extra epizód is került a lemezre, ami igazi csemege lesz a sorozat iránt érdeklődőknek. 

Noha, mikor elkezdtem nézni adott cikkem témáját, bevallom lövésem se volt, hogy milyen történeti szálat fogunk majd kapni, ráadásul úgy hogy izgalmas is legyen. Szerencsémre nem volt igazam, ugyanis a 24 részben az utóbbi idők legjobb sztoriját kaptuk, és noha nem egy egész évadon átívelő szál tér vissza, de csoportokra bontva mindig egy-egy főbb problémára koncentráltak a készítők és így mindig fent tartják a figyelmünket, hogy na vajon mi lesz a szereplőkkel. Vannak természetesen új szereplők is, akiket a történet megkívánt. Itt van például a kardiológia új vezetője, Teddy Altmann, akit a Harmadik Műszakból megismert Kim Raver alakít. Természetesen felkavarja majd az állóvizet, ugyanis Owen volt szerelme, így kialakul majd egy izgalmas szerelmi háromszög Teddy-Owen-Christina között. Itt van nekünk még továbbá a fúzió következtében új munkaerőként számító Dr. Reed Amstrong (Nora Zehetner), Charles Percy (Robert Baker), Jackson Avery (Jesse Williams), Ben Warren (Jason George).. Vagy visszatérő szereplőként ismét visszatér nekünk Meredith apja, Thatcher Gray (Jeff PerrySzökés). Noha az új karakterek közül leginkább Jackson Avery és Teddy Altmann lesz akit megkedvelünk (meg Ben Warren, de ő kevés szerepet kap), a többiek csak néha-néha tűnnek fel, és eléggé unszimpatikusak, sőt Dr. April Keppner kifejezetten idegesítő. Visszatérnek még a rezidensek, viszont most talán kevesebb szerepet kapnak, mint az eddigi 2 évadban, most már csak üde színfoltnak tekinthető a megjelenésük.

A történet, mint már írtam több részre bomlik. Főszálnak tekinthető viszont a Grace Klinika és a rivális Mercy West fúziója, ami rengeteg konfliktust és drámát szül. Talán az évad egész végig ezen a vonalon ível, hogyan alkalmazkodnak az új körülményekhez a dolgozók, az elbocsátások és új dolgozók beilleszkedése. Az évad második fele viszont már inkább személyesebb hangvételű, Dr. Webber és Derek közötti konfliktusok valamint Derek új szerepköréé a főszerep. Persze a lelkizések, szerelmi viszályok, szex és öröm, barátság, tehát minden ami a sorozatot naggyá tette nem maradhat el, sőt az új karakterek bevezetése csak új helyzeteket szül. Noha a mellékszereplőként számító Mercy Westes orvosok leginkább csak tölteléknek tekinthetőek, keveset tudunk meg róluk, csak színesítik a palettát. Új szerelmek is szövődnek, például Lexie és Sloan kapcsolata új fokozatba kapcsol, valamint Bailey is talál magának kiszemelt áldozatot, míg Christina és Owen kapcsolata is tovább mélyül. Arizona és Callie szerelme talán a legjobban kibontott párkapcsolat, talán Krista Vernoff maga is leszbikus. A barátságok között is Callie és Sloan-é nagyobb szerepet kap. Persze ismét csak tűnnek el főszereplők, nem spoilereznék kik, de sajnos az eredeti gárda ismét megfogyatkozik. Fontosabb kapcsolat most Meredith és a főnök kapcsolata is akár, vagy több gondolat is elhangzik a gyerekvállalásról.

De miből is épül fel az évad? Nos a szokásos betegek meggyógyítása, kicsit csodaszámba menő műtétek (amit nagy valószínűséggel a beteg sohasem élne túl), és dráma. Nagyrészt a korábbi sémáktól ellentétben viszont találunk benne speciálisnak mondható epizódokat, amik megszakítják az eddigi menetet és kicsit egy-egy szereplőre fókuszálnak. Például többet megtudhatunk Owen, Alex, Arizona családi életéről akár, vagy Derek munkásságáról. Sőt ismét visszatér Callie apja is. De találunk flashback (múltidéző) részt is akár, de egy rendkívül izgalmas, akcióban bővelkedő, ostromállapotos részt, amiben egyszerre több ember hal, meg mint bármely más epizódban. De van egy interjúkból összeállított, ki hogy látta az esetet rész is. Egyszóval, tudnak és mertek újítani a készítők, Krista Vernoff és társai remek munkát végeztek a sorozat rendezésével és történeti szálával. Noha, persze lehetne kritizálni azt, hogy kevésbé mélyülnek el a karakterek, a 4. évad óta csak stagnálnak, kevésbé mutatják meg régi-új arcaikat, vagy hogy talán egy adott szintre lőtték be az egész évadot, s sajnos a fókuszáló részek sem olyanok mint mondjuk a Dr. House-ban volt.  

Betegségek között most nem olyan széles a paletta, kevesebb a tumor és a daganat, inkább extrém esetekre számíthatunk, mint a középfülben lévő lyuk miatt minden belső hangot hall, vagy a kidobott, nem megfelelő minőségű tüdő rekonstruálása. Persze egy-két extra nagyságú tumor és eset előfordul, de most kevésbé egyediek az esetek, kicsit visszavettek a House szerű megoldásokból. Sőt a betegek hátterére sem fordítanak annyi időt, kevesebbet találkozunk velük és enyhén sablonszerűek. Visszatérőnek mondható részeket viszont ugyancsak látunk, ilyen a Grace Klinika – Private Practice crossover epizód, ami az évad egyik leggyengébb része sajnos, vagy a beteg gyerek veszekedik az apjával. Vannak olyan epizódok, amely során a beteg gondolatai és esete ráébreszti az orvosát arra, hogy hogyan döntsön a saját életében (Yang-Owen, Callie-Arizona).  

Epizódokra lebontva, azért vannak olyanok, amik kiemelkednek. Noha, a várt erős kezdés elmarad, az első „Good Mourning” gyengébb, mint én képzeltem, de a következő „Goodbye” már egy erős rész. Viccesebb rész az „Invasion”, de az első kiemelkedő epizód az „I Saw What I Saw”. Ez a már említett interjú-eset. A „Blink” a crossover epizód, ami egyben az évad egyik leggyengébb része is. A „Time Warp” a múltidéző, flashback epizód, ami az évad egyik legjobb része. Az évad talán legizgalmasabb, és Irakba is ellátogató része az Owenre fókuszáló „Suicide Is Painless”. Egyértelműen ez lenne az évad legjobb epizódja, ha nem lenne az akciódús, és csaknem 8 ember halálát okozó, évadzáró a „Sanctuary” és a „Death And All His Friends”. A Grace Klinika történetének legjobb epizódjai, tele vérrel, drámával és érzelemmel, valamint izgalommal. Több szereplőt megölnek, fejbe lőnek, vagy csak simán meglőnek. A kétségbeesés, a halálfélelem és a bosszú tölti el az évadzárót, ami kiteljesedik egy bővített, egy órás 24. epizódban. Aki teheti azt nézze meg, ugyanis egy órában plusz események várnak rá. Igaz, talán a „Sanctuary” izgalmasabb, az akció nagyobb része ott csúcsosodik ki. Noha viccesebb epizódot, kevesebbet találunk, de azért a „Shiny Happy People” viszi a pálmát.

Zeneileg kissé visszafejlődött a sorozat, kevesebb licenszelt zenét találunk, és azok is elég érdektelenek. De legalább most már találunk egy-két jelenetben zongorát, és vonósokat(!). Persze nem kell szimfonikus megközelítésre gondolni, csak aláfestőnek, de annak remekül beillik az adott jelenet hangulatához. Most a poposabb, rockosabb tételek közül egyet sem ismertem fel, de nem is nagyon jutottak el a hallójáratomig.

Noha talán kicsit negatívan írtam az évadról, és mintha gyengébb lenne mint az 5. évad, de nem sőt, mi több az utóbbi idők legerősebb szezonjával volt dolgunk. Izgalmas, újító, és magas színvonalon helyezkedik el minden rész. Vannak kiemelkedők, de az átlagos epizódok is jók, és nem találunk olyan igazán gyenge részt. Jó látni, hogy Krista Vernoff megtalálta a saját személyiségét a sorozathoz és átültette. Csak így tovább, és kíváncsian várom a 7. évad eseményeit, amiről ti is olvashattok majd, valamikor a nyár folyamán.

 

9.0/10

 

A bejegyzés trackback címe:

https://irasalgor.blog.hu/api/trackback/id/tr902755380

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.