Same shit...Different year (?)

Megosztás

2010.08.31. 11:57

/Akik még az ároktői beszámolómra kíváncsiak, azok itt és itt megtalálhatják/

 Augusztus 31. Egy nap ami Magyarországon mindenkinek jelent valamit. A diákságnak az iskola kezdetét, a szülőknek a készülődést illetve a pénztárcájuk megrövidülését az idei tanév miatt, a dolgozóknak azt hogy minél több diák lesz az úton, illetve a tömegközlekedési eszközökön, a Volán emelheti a buszjegyeket, az idősebbek pedig szidhatják a mai fiatalokat újfent. Egyszóval, egy olyan nap, ami előszele annak hogy valami ismét elkezdődik, vagy történni fog, és mindenkit megszólít, még ha közvetlenül nincs is kapcsolatban ezzel a nappal. Kinek áldás, kinek átok, ki várja, ki gyűlöli, de akkor is beszélnek róla, csakúgy mint én. Ezen a napon, mi más lehetne a témája a személyes postomnak, mint az iskola kezdés. 

3. évemet kezdem én is a mezőkövesdi Szent László Gimnáziumban, a reál tagozaton, és csakúgy mint az újév itt is remények, fogadkozások, ígéretek, vagy éppen a teljes érdektelenséget jelenti a diákoknak, a nyár végét, ismét 9 hónapig nap mint nap ugyanazt kell átélnünk, tanulnunk az Oktatási Minisztérium által ránk erőltetett sok érdekes, ámbátor a való világban használhatatlan dolgot, illetve még sorolhatnám azokat a dolgokat amiket habár teljesen különbözünk is, de akkor is ugyanúgy kell elviselnünk, vagy éppen élvezni. Noha a tanulmányi része sok embert nem érdekel, annak idején engem se, meg is lett az eredménye pedig így, 3.-ba már az is fontos szerintem. Persze, a jövő még távolinak tűnik ilyenkor, úgy mint a síkságon a messzibe tűnő hegyek, de ahogy közeledünk, egyre közelebb kerülünk hozzá és hamarosan döntést kell hoznunk, hogy most akkor mit is csináljunk a jövőbe, hova tovább majd. És ezért fontos a tanulás is, a jegyek is még akkor is ha a 3/4-ét soha az életben nem fogom használni majd, de a tanári hierarchia miatt az "átlag műveltséghez elengedhetetlen". Pedig lehet valaki éltanuló vagy éppen egy jó erős közepes, a műveltséget nem a jegyek határozzák meg, hanem mi magunk illetve a mellékelfoglaltágaink. De persze, a látszatnak adni kell, még akkor is ha nem fedi le a valóságot, hisz valaki nem szeret a sorok között olvasni, csak a felszínt nézni.

Emlékszem még két éve amikor beköltöztem a kollégiumba, vártam az új kapcsolatok szerzését, új barátokat, egy teljesen új élet reményét és még sorolhatnám mi mindent vártam attól hogy elkerültem az általános iskola szürkeségéből. Érdekes, hogy az ember ahol épp tartózkodik, az sosem jó neki elvágyik messzire, aztán az emlékek visszhangjának köszönhetően mégis nosztalgiázni kezd az ott eltöltött idők pozitív illetve negatív emlékképein. Persze, ilyenkor naiv az ember, mint általában akkor még viszonylag biztonságban volt. A középiskola viszont nagyjából elhozza azt, amit majd az élet nyújtani fog később is. Persze, vannak kifejezetten "középiskolai emlékek", de azért ha mélyen megnézzük a lényeg ugyanaz lesz nagykorunkba is. Az első csalódások itt lesznek a legmélyebbek, és az ember itt éri el azt a kort amikor megkomolyodik (persze, már aki) és rájön hogy az élet nem abból mint amit 15-16 évesen gondolunk róla. Igazából én is ezalatt a két év alatt változtam ekkorát, és az évek távlatából visszanézve, mindennek és mindenkinek meg volt a maga építőköve azért, hogy az legyek aki jelenleg vagyok. Az ember hamar beleszokik a jóba, vagy a rosszba és nagyon könnyen kibukik milyen az igazi személyisége, miben érezheti magát önmagának. Persze színészkedni lehet, de az alapvető stílusjegyek egy olyan ember szemében aki elmondhatja magáról, hogy ismer észreveszi.

Na de elkalandoztam a jelenlegi témától, noha ez is az iskoláról szól a múlt ekhóinak csak ösztönző szerepet kell játszania abban, hogy kik is vagyunk, és hogyan vágunk bele egy teljesen új évnek, milyen érzésekkel és gondolatokkal. Vagy biztos hogy teljesen új év lesz? Biztos hogy nem pedig csak az előző kiszínezve új tantárgyakkal és új idiótaságokkal? Vagy mégse, lehet ez lesz a vízválasztó a múlt és a jövő között? Egy csomó kérdés merülhet fel természetesen, és erre a választ nem tudjuk most, azok a jelenlegi tanév folyamán kerülnek megválaszolásra. 

De egy nyár alatt is megváltozhat az ember hozzáállása arra hogyan is akar belevágni a tanévbe. Amikor elmegy az ember június 15-én általában pozitív, ugyanis ha érzi hogy valami elkezdődött, talán szeptemberben folytatódik. Én is így voltam, nagyjából úgy éreztem ha így folytatódik akkor jó lesz, meg lesz a támasz is, végre nem kell féken tartanom magam és magam megoldanom mindent, a saját egomat és belső energiáimat felemésztve. Aztán a kezdeti lelkesedés a nyár folyamán szépen alábbhagyott, csakúgy mint a víz ahogy lefolyik a lefolyón szép nagy tölcsérben. Az ember ekkor már nem gondolkozik azon hogy most hogyan is induljon el, vagy milyen előrejelzésekkel várja a 11.-et. Egyébként lényegtelen is tervezgetni a tervek úgyis az asztalon, szépen elméletben működnek, nem számítva bele az élet csapásait és a saját nézőpontonkun túl létező világot. A cím is ezért ennyire "negatív", ugyanis végülis semmi sem változhat, ugyanaz lesz csak 10 helyett 11 lesz a /A osztály előtt. De ez nem csak az osztályra lehet igaz, hanem az új kollégistákra, vagy a 9.-es gólyákra, a szerencsére illetve mindenre. Noha persze most tényleg tanulni szeretnék, ugyanis a tavalyi év kicsit rosszul sikerült, úgy nézve hogy 8 évig végig kitűnő voltam, és tudom hogy én okosabb vagyok annál mint amit produkáltam. Egy nyelvvizsga és két érettségit szeretnék még bepasszítani, és ehhez csak az önerőm kell és az elhatározás. Ezek a dolgok rajtunk múlnak, ezeket el lehet tervezni, viszont minden mást? Felesleges.

De nem is kell ennyire negatívan hozzáállni a dolgokhoz, ugyanis rengeteg mindent ki lehet javítani úgy ha akarjuk. Az akarat rengeteget számít, noha olyan dolgoknál ahol tudod hogy eleve hülyeség, nem is kell erőt bele fektetni. Az ember magának építi fel a várát, nem is kérhet sok segítséget hozzá, ugyanis az ember természetéből adódóan önző. Épp beszélgettem egy barátommal és szerinte egyedül lenni annyiból több erőt nyújt, hogy ha olyan helyzetbe kerülsz akkor a saját erődből építhetsz fel. Ebben igaza van, ugyanis ha erősek vagyunk támogatások nélkül is, sokkal könnyebb támogatást szerezni. Noha, nem azt mondom hogy az embernek narcisztikusan csakis egocentrikusan kell gondolkozni, de maga köré kell építenie a várat és társait, akik betöltik ezt a várat. De a gerendát és a köveket, mi magunknak kell lefejni a durva kőről, illetve a magasan álló fáról hogy aztán a már felépített "birodalomba" meghívhassunk másokat is, összeköttetve a várak közötti cserekereskedelmet. Noha, a barátság és szerelemhez ez kicsit erős metafora, de valahogy így kell elképzelni, nem pedig úgy mint azt én tettem régebben, hogy támaszokra állva kell felkapaszkodni és magunkat elhanyagolni. Nem. Magunkkal is kell törődni és segítő kezet nyújtani mások várának felépítésében, hozzásegítve magunkat egy új szövetségeshez (ha már a középkori példánál tartunk). 

Noha ez leírva mind szép és jó, de egy előző postban lévő kérdésre még mindig nem találom a választ, noha gondolkozok rajta eleget. Mert bár ha ésszerűen gondolkozunk, az agynak kell igazat adni, de a szívünk teljesen mást mond, köszönhetően az érzelmeknek. De vajon melyik fog győzedelmeskedni? Ez okozza a dilemmát a dologban, mert az érzelmek nagyon erős hatással lehetnek az emberre, ezt a történelem során nem egyszer tapasztalhattuk. Persze, más szemszögből könnyű lenne tanácsot osztani, de amikor nekünk két ellenfél küzd egymás ellen, meg kell hallgatni mind a két fél érveit. És az érzelmek, a szeretet és a remény mindig erősebb lehet az észnél. De a választ erre is meg fogom kapni, csakúgy mint minden kérdésemre, ugyanis az idő és a helyzetek eldöntik majd, hogy mi az igaz reflektálás a szívünket megnehezítő kérdésekre. 

Viszont néha az álmok, egy egyszerű álom is adhat új erőt, mint történt velem ez mostanában. Ugyanis, most, a két hét alatt illetve előtte is megkaptam az áhított egot, így az nem megoldás hogy dönthetetlen kérdésekről gondolkozunk, egyre mélyebbre taszítva magunkat a sötétségbe, ha akár ki is áshatjuk magunkat a földből, talpazatnak a későbbi várunknak mint a Szent Péter Bazilikát. Most egy teljesen új elhatározás ütött szöget a fejembe, és ez is reménnyel tölt el, bár a remény és én elég fura kapcsolatban állunk. De akkor is, ott sugdolózik és taszítgat, és teljesen igaza van. Az, hogy utána a véremből táplálkozik illetve a rossz kedv iránti szenvedésből, megint felhizlalja. Tehát, itt az ideje még ha tervek nélkül is, de improvizáltan felhasználni a saját belső energiámat erre az évre, és talán megkapom a válaszaim azokra a kérdésekre, amik mostanában foglalkoztatnak, illetve a címben szereplő kérdésre is ;).

 

Szerző: irasalgor

6 komment

Címkék: személyes

A bejegyzés trackback címe:

https://irasalgor.blog.hu/api/trackback/id/tr872261240

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Humánus 2010.09.01. 17:37:14

Kedves János! Élvezettel olvastam elmélkedésed az iskolakezdésről. Örülök, hogy ilyen választékosan (és többé-kevésbé hibamentesen) írsz. Azért remélem, hogy az iskolában tanultak nagy részét később is hasznosítani fogod. Csak így tovább! Tanárnőd

irasalgor · http://irasalgor.blog.hu/ 2010.09.01. 18:07:00

@Humánus: Köszönöm tanárnő a biztatást, remélem meg is tudom valósítani :). Hát a nagy részét mindenképp hasznosítani fogom, de nem a 100%-át :).

leon_fate (törölt) 2010.09.02. 20:44:52

Azért azt hiszem az írói véna benned sem hibás Jana. Nagyon szépen megalkottad a gondolataidat a sulikezdésről. Tisztelet érte. Tetszik ;)

irasalgor · http://irasalgor.blog.hu/ 2010.09.03. 15:06:24

@leon_fate: Kösz ;). Egyébként szeretek metaforikusan írni, például anno az első igazán személyest is úgy írtam, csak aztán nem jött úgy rendes téma, ami le tudná fedni teljesen a személyes postokat :D

Szkot 2010.09.04. 10:02:33

Látom ez a szar nem küldte el tegnap a kommentem. :S

Tényleg nagyon jól írsz, és egy sulikezdés utáni postra is kíváncsi lennék. ;)Hogy haladsz azzal a bizonyos következő kritikáddal? :)

irasalgor · http://irasalgor.blog.hu/ 2010.09.04. 11:03:41

@Szkot: Tervbe van véve egy sulikezdés utáni post is Part II-be, csak még nincs a monitoron :P...majd valamikor a hónapba összehozom. A kritikát már megírtam ;). Majd hétfőn szerintem publikálom is :D