...And finish with a grand finale (Part II)

Megosztás

2010.08.28. 15:09

S íme a folytatása az előző postnak, aki nem olvasta volna el annak ajánlom, ugyanis most a két post összekapcsolódik, nem pedig két-két történetet mesél el egy laza kapoccsal, hanem most folytatásos alapon írtam, ugyanis egyben túlságosan is hosszú lett volna, ezért inkább kettévágtam a könnyebb olvasás érdekében. Illetve az előző post az első hét eseményeit, míg ez a második hetet meséli el, bár szerintem erre már rájöttetek. Egyébként itt szeretném megjegyezni, hogy még kevés kép áll rendelkezésemre a két hét eseményeiről, ugyanis a sietség és rohanás miatt nem kaptam meg a stábtagoktól a képeket, jelenleg is Szomolyán tartózkodnak, majd szeptembertől megkeresem őket, és akkor frissítem a bejegyzésben található képeket, most csak azokat töltöm fel majd amiket én csináltam illetve kaptam. 

Hétfőn 6 órakor tehát elkezdődött az első előadás, ami a régi iskola udvarán volt, és elég sokan eljöttek az előadásra, még a gyerekek is, pedig elsősorban ez a felnőtt célközösségnek szólt, de onnan is tiszteletüket tették szép számmal. Az első előadás számomra elég csalódás volt, de bevezetőnek egészen tűrhető, ráadásul külön színházjeggyel is kedveskedtek a jelenlévőknek ami tartalmazta a heti előadások neveit. Noha, elsőnek teljesen nem különbözött szinte egyik se, csodálkoztam hogyan fogják majd epizodikus rendezés szerint lebonyolítani az egész hetet, de ez kiderült később. Az első előadás a "Mennyegző" címet viselte, és mint a cím is mutatja a színészek egy mennyegzőt játszottak el nekünk felvázolva a két fő karaktert, Editet és Viktort (a valódi nevüket nem tudtam meg a hét alatt). Az eskető a falu polgármesterasszonya volt, ráadásul egy nyomtatott "Új Néző Színházas 20 ezrest" bele is lehetett dobni a menyecske táncba, ami inkább az idősebbeket illetve a közéleti személyiségeket és gyerekeket táncoltatott meg inkább, én inkább ültem a helyemen és figyeltem, majd azon gondolkoztam hogy ugye ennél csak jobb lesz (Szkeptikusság na, sajnálom). A végén egy közös fotót is összehoztak a jelenlévőkkel, alant látható is. 

Másnap reggel viszont elkezdődött a pénteki "előadásunkra" lévő anyag utolsó fázisának összevágása, az egyéni elfoglaltságok bemutatása, noha végül ebből csak egy rögtönzött magyar néptánc lett első körben. Noha, én jobban örültem volna valami színháziasabb dolognak, de meg volt a magam szerepe is az alkotásba, de erről később. Azt azért elmondom, hogy az a kifejezés nálam hogy tánc, közte van azon dolgok között amiket nem szeretek csinálni, ugyanis semmi tehetségem és hallásom sincs a zenéhez, noha összetett muzsikát hallgatok, de akkor sincs meg se a hallásom, se a lábam. Az első "próbák" tehát számomra egyet jelentettek a szenvedéssel, de mégis részt akartam benne venni, ugyanis nem akartam kitűnni én se sorból. Szerencsére a táncpartnerem Flóra aki Máté élettársa (ha jól tudom) volt jól táncolt, tehát ő legalább elvitt a "lábán". A majd két órás tánc koreugrafálása (lehet rosszul írtam, sőt biztos) majd elpróbálásának eredményeképpen olyan izomlázam volt, mint régen a nyáron. Mellesleg bebizonyítottam, hogy botlábú vagyok, noha keringőztem illetve valami délibb táncban is szerepeltem már régebben (keringő = Általános iskola, délibb tánc = kollégium). Mondjuk a zene nem állt messze tőlem, ugyanis folkosabb szerzemény volt, én meg szeretem a népi hangszerekkel előadott szerzeményeket, tehát ezzel nem volt baj. A kedd este viszont újabb esti előadással szolgált, Editnek és Viktornak el kellett dönteni hogy az előző nap községbeliek által eltáncolt pénzből autót, vagy házat vegyenek, itt újra a falu embereinek véleményére volt szükség, noha még ekkor nem éreztem magamban eleget hogy közbeavatkozzak, csak figyeltem.

Szerdán viszont tesóm volt osztálytársáé volt a főszerep aki ööö nem tudom milyen táncot tanított be a jelen lévőeknek, de szerencsémre én ekkor Miskolcon tartózkodtam az Eredeten (itt a kritika róla). Aztán este jött egy ötlet, hogy írjam meg az ároktői ifjak jövőjének szempontjából legfontosabb 12 pontot. Ezt a "megbízást" azért kaptam, mert mondtam hogy szeretek írni, kritikákat meg regényeket, ezekből mutattam egy kis ízelítőt, nem tudom mennyi idejük volt belenézni azokba az irományokba (marketing, naaa). Persze még este inkább azon gondolkoztam hogy inkább beszédet írok, ugyanis a rövid, velős mondatokat nem szeretem, inkább hosszasan kifejtem valamiről a véleményem, de szerintem ezt azok akik olvassák rendszeresen a postjaimat észre vették ugyanis, még a személyes postjaim is felérnek egy kisregénnyel a lényegre törő sorok helyett. De aztán, mint kiderült nem a falu népe előtt lesz a 12 pont felolvasása, hanem videófelvételen. Szóval maradtunk a 12 pontnál. 

Este viszont újabb előadás volt, a címét így jelenleg nem tudom, de tovább szőtte Edit és Viktor egyre komolyabbá, életszerűbbé és drámaivá váló történetét, ugyanis szembekerültek az adósságokkal és a rokonokkal is. A színészi játék szerintem jó volt nagyon az előadásokon, a téma is kezdett egyre közelebb kerülni hozzám, így kezdtem felszólalni én is a véleménykimondó pillanatok alkalmával. Noha, első gondolataim mindig azok voltak, hogy amikor úgymond a felnőtt dolgokról kezdtem el beszélni, akkor ki fogja úgy gondolni, hogy "egy 17 éves gyerek mit tud még az életről" de annyira nem érdekelt. Mikor 3 félre voltunk bontva, akkor is mondtam az ötleteimet, amikből volt amit el is fogadtak, vagy megrágtunk közösen, az egyre nagyobb létszámmal jelen lévő ároktői lakossággal együtt. 

Csütörtök. Újabb tánc nap. Már előre féltem. Ráadásul egy napra voltunk a péntek esti ceremoniális bemutatónkhoz, és semmink se nagyon volt még. A táncomat inkább nem értékelném kritikai szavakkal, de még a 12 pont se állt sehol. De azért a szervezőkkel és a társaság is remekül összekovácsolódott, nagyon is élveztem, és kezdtem sajnálni hogy hamarosan vasárnap ők meg elmennek. Noha a táncolással még mindig nem békéltem meg, de aztán miután vége lett, Marcival Beethoven egyik szimfóniájára elkezdtünk agyalni mi lehetne a 12 pont szövege. Noha kezdetben az eredeti alapkoncepciót használtuk, de Petőfjé tele volt politikai utalásokkal ami a való világra már nem nagyon érvényes, így a jelenlegi helyzeten kellett gondolkodni. Noha én írtam a 12 pontot, mert az ötletek nagy része tőlem jött, de néhány korrigálási és szerkesztési pontban azért Marcinak is jár az elismerés. Amikor ezen beszélgettünk akkor tényleg olyan dolgok ötlöttek az eszünkbe ami jó lenne ha megvalósulhatna Ároktőn, amivé jobbá lehetne tenni, vagy sokkal összetettebb közösséggé, kevesebb klikkesedéssel. Noha, volt aki kifogásolta később hogy nem több ember írta, mert hogy a közösség érdekei szerint az úgy lett volna helyes, de próbáltam úgy megfogalmazni hogy az az egész falura igaz legyen. S a végén sikerült is, egyébként a mellettünk lévő képen olvasható is a "művem".

Délután aztán a régi TSZ telepnél, ami manapság egy elhagyott parlagfűtenyészetre emlékeztetheti az oda vetődőt felvettünk mindent. Először nekem kellett megafonba elmondani a 12 pontomat, egy elhagyatott házban, amit egy viszonylag hosszabb betonút kötött össze a kamera helyével. Nos, a megafon hiába egy jó szerkezet nekem is bőven kellett ordibálni hogy jól kivehető legyen, közben próbáltam odafigyelni az előadásmódra is. 3x-ra aztán sikerült is, ki izzadva már szinte mindenki, de mivel a "kinyilatkoztatásom" után következett a tánc, így egyben kellett felvenni. Nos, januárban lesz egy dokumentumfilm róla, akkorra szeretném a videót én is feltölteni, vagy hamarább hogy ha lehetséges, és frissíteni a blogomon, de azt látnotok kell. S mire vége lett a felvételeknek, mehettünk is az előadásra, ami szerintem a hét legjobbja volt, "Káin és Ábel" címen, egy igazán komoly, elgondolkodtató téma volt, az egymás ellen nevelt, rivalizáló testvérpárról akik Edit és Viktor gyermekei. Itt már éreztem magamban elég elszántságot hogy nyíltan elmondjam a véleményem a jelenetekben fellelhető kérdéseknek, és később a stáb tagjai közül volt aki gratulált a gondolatoknak. Jól is esett nagyon. 

Péntek este, aztán rólunk szólt. Lement a 12 pontom, a tánc, egy fotósorozat, majd egy képekben előadott történet. Itt egyébként 8 órakor kezdődött a műsör, noha a szúnyogok hada eléggé szívta a vérünket, de szerintem nagy sikere volt annak az estének. Sorra kaptam a pozitív visszajelzéseket a 12 pontomra, illetve hogy jó amit csinálok. Ezeknek a gratulációknak nem is azért volt nagy hatásuk számomra, mert hogy most elszálltam volna magamtól, hanem azért mert pozitív visszajelzést kaptam olyan dolgokra, ami azelőtt nem volt elismerve. Ezelőtt is írogattam, stbstb, de valahogy senki nem ismerte volna el, hogy így tovább, jó volt. A 12 pont és az előadásokon mutatott hozzászólásaim alapján jobban ellöktem magam a média karrier felé, még nagyobb elhatározás gördült ezen pálya felé. Még a szlogenem is felhasználták, a "Kis faluban élünk, de nagy álmokat szövünk" címen, amiről a polgármester asszony egy pólót is szeretne készíteni, remélem sikere lesz és kapok is belőle (és megtarthatom a szerzői jogokat :P). A videó egyébként tetszett, jól össze volt vágva, még egy Csörsz-mondát is tartalmazott a kisebbekkel előadva, illetve egy másik táncot, amit Emese készített és adott elő a többiekkel. 

Az utolsó két napon már nem volt délelőtti összejövetel, csak este, de a szombati előadáson is felléptem. Furcsa volt eljátszani mondjuk azt a szerepet, hogy meggyőzzek valakit mért akar Ároktőn maradni, mikor én magam is el akarok költözni a faluból. Mondjuk az íráshoz nem szükséges városon lakni, vagy a riporterkedéshez, de akkor is a városon, sokkal jobban kihasználhatod a lehetőségeidet illetve az életed is könnyebb lehet, főleg ha szereted a pörgést. De megpróbáltam érveket felsorolni, majd volt aki folytatta is ezt utánam. A vasárnap egy nagy videóval zárult volna, de csúszások és konvertálási problémák miatt az eredetileg egy órásra tervezett videónak kb. a 60%-nál összeomlott a videó, így nem tudták lejátszani, majd lezárták az estét. Volt még ott a végén tánc, zene stb, de ami engem illet, még volt egy kis "lezárás". A stábtagokkal, illetve Mátéékal meg Emesével elmentünk még a kocsmába meginni egy sört, illetve elbúcsúzkodni, noha a Marcival, Mátéval, Flórával és Petivel készült közös kép nem készült el, de majd januárba. Volt akiknek el kellett menni, de voltak olyanok akikkel akkor beszélgettem először, például a Krétakör vezető Schilling Árpáddal is, akivel egy jót beszélgettem és eszméket cseréltünk az egymás elfogadásáról szóló témában. 

Aztán, éjjel fél 2-kor bezárt a kocsma, és ők is nyugovóra tértek, akárcsak mi is haza mentünk. Ez a két hét nagyon élvezetes volt számomra, rengeteg olyan dologban változtatott meg mint amiket fent is írtam, és még jobban elhatároztam hogy a média az én szakmám. Jó volt a biztatás és az elismerés, de tudom hogy itt nem állhatok meg. Bizonyára ők is egy élménnyel gazdagodtak a két hét alatt, ugyanis szerintem nagy sikerük volt a faluban, és a célt amit kitűztek maximálisan teljesítették. A falu ebben a 2 hétben kicsit jobban felpezsdült, s noha most már kezd a régi kerékvágás a helyére állni, de akkor is ez a két hét üde színfolt volt mind a nyaram, mind a közösségi élet számára. És remélem a közös munka és kapcsolat nem csak erre a két hétre terjedt ki velük, hanem még keresztezzük majd egymás útját, valamikor a jövőben. 

 

Szerző: irasalgor

6 komment

Címkék: személyes ároktő

A bejegyzés trackback címe:

https://irasalgor.blog.hu/api/trackback/id/tr252254383

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

susann94 2010.08.28. 18:40:27

szóval tánc.hát ezt megnéztem volnaxD a gépemen még van két videó kilencedikből.mikor a méhecskeavatóra gyakoroltuk a táncot.és Gabi veled külön próbáltaxD meg még élénken él az emlékeimben az egyik osztálybulis táncod:D mikor rávettelek h táncolj :D:D

óó és egy nyelvtani dolog. nem tudom hogy nyelvtanilag tényleg hibás e, ahogy írtad, de engem totál kiakasztott:
városon lakni >>> ez mi?? olyan mint amikor azt mondják hogy átmegyünk szandiék (hol marad a -hoz?)
legjobb tudásom szerint a városBAN lakunk és nem rajta..na mindegy.muszáj volt.nagyon bökte a csőrömet

amúgy biztos jó lehetett ez a két hét :D irigyellek :P tudod.színházasdi.ez engem is vonz :D

irasalgor · http://irasalgor.blog.hu/ 2010.08.28. 19:40:42

@susann94: Mindig a negatív dolgokat hozod fel Zsuzsi : <, tudod hogy hülye vok a tánchoz : <...én táncoltam veled osztálybuliba? Hogyan vettél rá?

Most is a nyelvtani hibát vetted észre :D
Amúgy tényleg jó volt. Remélem a jövő nyáron is jön valamilyen csoport :D

susann94 2010.08.28. 22:06:35

@irasalgor: hát nem velem.hanem volt ott egy csomó lány és te :D úgy kérlek szépen.hogy addig mondtam és nyaggattalak és nem hagytalak békén, amíg fel nem adtad :D

irasalgor · http://irasalgor.blog.hu/ 2010.08.28. 22:19:55

@susann94: Édesjóisten...biztos valamilyen nagyon idióta hangulatomba voltam hogy rá tudtál venni valamire :S

tothridovicsmáté 2010.08.30. 14:07:21

Most értünk haza Szomolyáról. Hamarosan mennek a képek! Addig is minden jót!máté

irasalgor · http://irasalgor.blog.hu/ 2010.08.30. 17:34:39

@tothridovicsmáté: Köszi :D! Bár, a Népszabadság honlapjáról nagy nehezen sikerült leszednem pár képet :P