Nothing will always be the same My Child...Everything have passed away...Once (Part II)

Megosztás

2010.08.05. 18:28

Tisztelt olvasó, barátom akinek belinkeltem ezt a postot hogy olvassa el, vagy idetévedő, vagy aki az erős marketing miatt tévedt ide!

Ez a második felvonása a dupla postomnak, tehát az első része itt található meg, amit illik elolvasni :P...Mint írtam lentebb korábban is, ez most teljesen személyes jellegű post lesz, tehát nem lesz benne elmélkedés, és semmi egyéb melléktéma, olyan lesz mint az előző személyes postom, csak nem biztos hogy metaforikusan mint a múltkor. Szerintem akkor csapjunk bele a közepébe, igaz egyben írom meg a kettőt, szóval ha néhol hullámzik a színvonal annak bocsánat előre is =D. 

Mint írtam korábban is én inkább pesszimistább alkat vagyok, de azért vannak néha optimistább megnyilvánulásaim is, igaz volt már olyan aki azt mondta hogy "ha neked egyszer pozitív az első gondolatod akkor biztos beteg vagy" de ez természetesen nem igaz, csak olyan alaphangulatban, és alapközegben kell lennem ahol optimistának érezhetem magam. Például ilyen legutóbb június utolsó két hónapjába fordult elő, de valahogy a nyár leszívott megint, de majd szeptembertől szerintem minden megvan ahhoz hogy optimista legyek, de persze nem iszok előre a medve bőrére, mert akkor a félig lenyúzott medve a karmával pofán vág...és vérbe fagyva ott ragadok az erdő közepén. Igaz, egy kedves barátom aki azért eléggé ismer, nem tudott különbséget tenni a pesszimista és optimista hozzáállásom között, pedig szerintem lehetett. Vagy a külvilág felé nem mutattam olyan feltűnően? Van ez így. Tehát, most először úgyahogy, le is kopogom még úgy gondolom hogy ahhoz hogy megváltozzak és ne ez a negatív lelkületem legyen, meg van minden esély. Júniusba elkezdődött, igaz a nyáron ez elmúlt, de talán szeptembertől. Aztán ha nem sikerül akkor mondhatom azt, hogy azért mert leírtam valahova, vagy tudatosan akartam vagy nem tudom, kísért a múlt vagy jövök megint a világfájdalommal, de majd megnézzük a blogomba. 

Igaz, néha elég érdekesen is festhetek, ugyanis a múltam két meghatározó tagját már hátrahagytam, de néhány dolog még mindig ott kapirgál a vállamon (a holló az Edgar Allen Poe versből, a Hollóból jön mindig, egyik kedvenc versem na), és arra ösztökél hogy mégse. Ilyen fontos dolog például a bizalom egy jó barátságban. Mert bár úgyérzem, hogy az megvan, úgy mint a másik két esetben is, de mégis vannak dolgok amiket nem lenne szabad például elmondanom, vagy kimondanom mert befolyásolhat dolgokat, csakúgy mint régen is tették. Illetve vannak olyan momentumok, gondolatok amiket megtartok magamnak. Nem lehet mindig, mindent rátámasztani a másikra, főleg nem ha mondjuk az róla van szó. Vannak dolgok, amit nem el kell titkolni, hanem csak simán el kell hallgatni és nem felhozni témának, mert akkor borulhat az egész bili, vagy akkor nem olyan lesz mint teszem azt jelenleg, vagy régebben. Pedig vannak dolgok amit el lehet mondani, mert fontosnak érezzük, és örömet szereztek vele nekünk is, de mégse, mert a múltból visszakárog egy hang, hogy már ezt 2x megtettem és mi lett belőle. 2x Megtettem, ugyanúgy ezeket és láthatom az eredményét. Az embernek van egy része, ami csak a saját magáé, de ez így természetes. Aki itt együgyűen szerelemre gondol, vagy netán valami szerelmi kötődésre, akkor elmondom hogy egyáltalán nincs ilyen, mert azt se árultam el hogy férfi vagy nő az illető. Ja és hetero vagyok mielőtt valakinek ez a kérdés vetődik fel. Egyszerűen csak arról van szó, hogy nekem a barátság és a barátok a legfontosabbak (ne kérdezzétek miért, így van, így alakult ki), olyan dolgoknál is mint mondjuk a szerelem, mert egy jó barátság akár örök életre is szólhat, vagy kevesebb is persze. Ha netán valami csigának tűntem volna néha, az azért van mert nem tudtam hogy akkor most mondjam vagy ne mondjam, vagy épp olyan kedvem volt. De most így eldöntöttem, igaz a múltat magam mögött hagytam, de a múlt hibáit nem követhetem el még1x, új ösvényre kell térnem. 

Hát, magamról most csak ennyit mondtam, nem is nagyon akartam mást, csak ezt gondoltam leírom. Tudom, fura vagyok, nem vitás, de ezzel szerintem nincs semmi baj. A jelenlegi post végére is raknék egy zenét, ez egy kissé középkorias, lassú, balladisztikus tétel, mostanában ha lassabb szám kell, akkor ezt rakom be. (Egyébként a Part I kérdésére, a Part II címe a válasz, ha esetleg valakinek nem tűnik fel, és a "Stone" mondja :))

 

Szerző: irasalgor

Szólj hozzá!

Címkék: személyes

A bejegyzés trackback címe:

https://irasalgor.blog.hu/api/trackback/id/tr592201722

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.