Ken Follett - A Megfagyott Világ

Megosztás

2012.11.03. 11:24

Ken Follett – A Megfagyott Világ 

 

statements_178946.jpgKen Follett nagy fába vágta a fejszéjét, mikor belekezdett a monumentális Évszázad-trilógiába. Célja, hogy az egész 20. századot lefesse a szemünk elé, úgy hogy valamennyire valós képet kaphassunk arról, mi is történt a történelem leghatalmasabb háborúi előtt, között, és utána. A 2 évvel ezelőtti első rész remek összefoglalót nyújtott az első világégés történéseiből, méghozzá úgy, hogy a politika-diplomácia merev világát sikerült átültetnie, egy olvasmányos, már-már családregényként is funkcionáló könyvbe, így az olvasók szórakozás közben tanulhattak újat a történelemről (kritika itt). Most, a menetrend szerint érkező folytatásban a második világháború a soros, nézzük hogyan vette Follett talán írói pályája legnagyobb akadályát. 

A világpremierrel egyidejűleg, 2012. szeptember 18.-án érkezett a magyar boltok polcaira a kiadvány, amelyet ismét a Gabo kiadó adott ki. A külcsín továbbra is igényes, s a fordítók személye is megegyezik az első könyv lektoraival (Bihari György, Sóvágó Katalin), akik ismét jó munkát végeztek, bár számomra a cím fordítása kicsit sántít. Való igaz, hogy a Megfagyott világ jobban hangzik, mint az angol Winter of the World tükörfordítása (Világ Tele), de a Tél régi irodalmi szimbólum az elmúlásra, az újjászületés előtti állapotra, amire pedig a II. Világháború többszörösen is rászolgált a világ történelmét nézve. A Megfagyott Világ engem leginkább a Hidegháborúra emlékeztetne. Ezt a kis szőrszálhasogatást eltekintve a belbecsben semmi kivetni való nincs a fordítást tekintve, pedig Follett-nek ismét megszaladt a keze, ugyanis a kötet csaknem 930 oldalt számlál – ami az előző regénnyel összevetve 40 oldallal rövidebb, pedig az alaptémát tekintve szerintem mindenki hosszabb regényre várt. 

A könyv stílusát tekintve viszont most nem mondanám rá nyugodt szívvel, hogy történelmi regény. Való igaz, hogy sok apróbb történelmi adat van benne, ami talán újdonságként hathat, de a regény inkább családregényként funkcionál valós háttérrel, mintsem egy minden igényt kielégítő történelmi regény. Igaz, a második világháború túlságosan is monumentális ahhoz, hogy mindenről szót ejtsen, de valahogyan amiről szót is ejt, az is kicsit hiányos, vagy éppen az adott szerelmi szál jobban elvonja a figyelmet a valós események bemutatásáról. Akik az előző regényt tehát a történelmi aprólékossága miatt szerették, azoknak rossz hír, hogy ez a rész inkább családregény, viszont Follett szerintem vette az akadályt, mert annak remekül beillik, bár az arányok megfordultak az első résztől.

A történet 1933-ban veszi kezdetét, ahol is rögtön nyomon követhetjük Hitler hatalomátvételét, és a Reichstag felgyújtását, s szép lassan részesei lehetünk, hogyan torkollik bele a világ a második világégésbe. A regény az előző rész leszármazottain keresztül meséli el a történetet, viszont nem kell aggódni, az első rész karakterei is visszaköszönnek, sőt vannak, akik központi szerepet játszanak az egész regény alatt. A szálak továbbra is kuszák, szinte mindenki interakcióba lép mindenkivel, ami miatt néhol hatásvadásznak is nevezhetnénk a művet, ugyanis nem csak a szereplők, de a mellékkarakterek is találkoznak a világ különböző pontjain lévő főbb szereplőkkel. Noha, az alapfelvetés Follett-től ismét zseniális, ugyanis szinte mindenkit bepakol egy-egy helyszínre és társadalmi osztályba. Ethel és Bernie közös gyereke Lloyd, aki kézzel-lábbal szeretne harcolni a fasizmus ellen, így megjárja Spanyolországot, Franciaországot és Németországot is, ám szíve hazahúzza ahhoz a Daisy Peshkovhoz, aki buffaloi milliomosként költözik át Londonba, miután apja, Lev üzelmei miatt kiutálja az ottani közösség. Viszont Daisy beleszeret abba a Bubi Fitzherbertbe, aki a gróf Fitzherbert fia. Eközben Amerikában Daisy féltestvére, Greg szeretne politikai pályára lépni, így hozza össze a sors a Dewar fiúkkal, köztük Woody-val, aki az apja után politikai pályát fontolgat, míg Chuck a Csendes-óceán partjainál állomásozik. Eközben tanúi lehetünk a náci Németországban Maud és Walter család hanyatlásának, amelyben a fiúk, Erich lelkes náci, míg testvére Carla mindent megtesz hogy megdöntse a náci rezsimet. Szerelme, Werner eközben orosz kém, aki az orosz hírszerzés egyik tagjának, Vologya Peshkovnak jelent. Amint láthatjuk, ismét csaknem 8-9 szálon fut a történet, és még nem is soroltam fel egy-két kisebb szereplőt akik a történet folyamán feltűnnek. A történet egyébként a világháború lényeges eseményeit érinti, viszont rengeteg minden kimarad, vagy csak említés szintjén szerepel a történetben, ami miatt hiányérzetünk lehet. Például az afrikai hadjárat teljes egészében kimaradt, vagy a japán-amerikai háború is mindössze említés szintjén található, vagy esetleg kisebb cameok erejéig, de az európai hadmozdulatok is kicsit foghíjasan szerepelnek. Viszont a történet vége, a háborút lezáró időszak, és a hidegháború kezdete egy rendkívül erős harmadik kötetet ígér, amely leginkább az első részre fog szerintem hajazni.  

Mivel előtérbe került a családregény stílus, így a karakterekre is nagyobb hangsúlyt fektettek, bár ez nem a lélekábrázolásban merül ki, hanem a szerelemben. Rengeteg oldal foglalkozik a szerelmes fiatalok kínjaival, problémáival és gondolataival, de Follett előnyére legyen mondva negyed annyi szex sincs a könyvben, mint a korábbiakban. Igaz, azért néhol ismét előtérbe kerül az olcsópornó, de azért minden gyermek megszületését nem kell elolvasnunk. A lélekábrázolást tekintve a megszokott sémák szerint haladunk, aki jó az jó, aki idealista az az is marad, például Lloyd, vagy akinek az apja gonosz volt, ott a gyerek is hataloméhes lesz (Greg), aki meg velejéig romlott, az pedig nem is lesz másmilyen (Macke). Mély karakterábrázolásokra tehát senki ne számítson, a lelki mozgatórugók is néhol elmaradnak, de viszont most az író mer hozzányúlni a szereplőkhöz. A kötet vége felé szinte minden fejezetben meghal egy-egy főbb szereplő, de a kötetben is hullanak a mellék figurák, vagy akár az első kötet főszereplői. De senki ne féljen, marad utánpótlás a harmadik regénybe, ugyanis a mű vége felé ismét egy garmadával lesznek a gyerekek, s csak a fejünket kapkodjuk, hogy ki mikor szült. 

Viszont a könyv ugyanolyan olvasmányos, mint az első rész volt, és a hibákon túltesszük magunkat rajta, egészen az ítélet pillanatáig. Ráadásul Follett kis meglepetésekkel is készült, ugyanis mindig a lehető legjobb helyen szakítja meg az adott fejezetet, de hogy ne izguljunk annyira, a következő egységben néhány mondatban mindig megemlíti az előző fejezet végkifejletét. A harcjelenetek száma is nőtt, így akik szeretik a mozgalmasabb részeket azok sem fognak csalódni ebben a kötetben. Ráadásul realista részekből sincs hiány, Follett szereti ám, ha a karakterek szenvednek, ugyanis szegény Von Ulrich családra igencsak rájár a rút az egész könyvben, hol megerőszakolják őket, hol megverik, ám másokat sem kímél túlságosan. Ezekben a szenvedéses jelenetekben pedig remekül kidomborítja a mű mondanivalóját, miszerint az egész háború egy hatalmas nagy butaság volt, amit csak emberek milliói szenvedtek meg. Győztesek és vesztesek nem voltak, hiszen a polgári lakosság mind a két oldalon szenvedett, nélkülözött, s családok váltak hajléktalanokká, vagy éppen haltak ki. Remélhetőleg nekünk már nem kell ilyenfajta vérontásban részt vennünk, ugyanis az valószínűleg az egész emberiség végét jelentené a mai technikát figyelembe véve. De mint, a könyv vége felvillantja, az emberi butaság és paranoia kikezdhetetlen, s mindössze ennyi vezetett a hidegháborúhoz. A tájleírások egész jók, főleg a különböző gépek leírása, vagy az atommáglyáé, bár a szexuális leírásokban Follett még mindig verhetetlen. 

Összességében nincs olyan erős ez a regény, mint a Titánok Bukása, de tény, hogy Folletnek rendkívül nehéz dolga volt ebben az esetben. A kisebbik rosszat választotta, és egy túlságosan tömény történelmi regény helyett – amelyben a téma monumentalitása miatt beletört volna a bicskája -, egy családregényt írt, amelybe belefűzte az egész világháború legfontosabb eseményeit, ezzel is érzékeltetve azt, amit szeretett volna. A hibákat olvasás közben ismét elfeledjük, s csakúgy falni fogjuk a lapokat, mint eddig tettük, és a bravúrosan lekanyarított végkifejlet után pedig várjuk a következő kötetet, amely pontot tesz a trilógia végére, és megismerhetjük a 20. század utolsó nagy eseményének mozgatórugóit, a Hideg háborúét.

 

 8.5/10

 

A kötetért köszönet a kiadónak!

A bejegyzés trackback címe:

https://irasalgor.blog.hu/api/trackback/id/tr414886743

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása