Ken Follett - A Katedrális

Megosztás

2012.04.06. 15:03

 Ken Follett – A Katedrális

 

 Manapság sokkal könnyebb dolguk van az íróknak is. Régebben, még az 1800-as, 1700-as években egy meseszövő nem képzelhette el, hogy pusztán az írásból meg lehet élni. Mára ez is megváltozott, s míg rengeteg írót csakis haláluk után ismertek el és emeltek a legjobbak közé, addig manapság egy-egy jól sikerült regénnyel tetemes összeget lehet kaszálni, ráadásul a szerző nevét is bevésik az írók történelemkönyvébe, ahol mindig is tündökölni fog. Persze, azért akadnak hatalmas bukások is, és örökké szürkeségben alkotó művészek, de akinek szerencséje van akár egy könyvével is kiemelkedhet, sőt populáris elismertségre tehet szert. Megint mások pedig specifikusan érnek el elismerést, például az adott stílust olvasók között kapják meg a bizalmat, mint a „stílus legjobbja.” Gondolok itt például Clive Barkerre, akinek történeteit leginkább csak a horror-rajongók ismerhetik, de azon belül igen ismert a neve. De vegyük például populáris példának Stephen Kinget akinek a neve az 1980-as évek horror írói között mindig is kiemelkedő lesz, ráadásul neve mindenki számára ismerősen cseng nem csak a rémtörténetek olvasói között. Tehát manapság elég akár egy könyv is hogy ismertté (vagy a Katedrális esetében még ismertebbé) tegyék az írót és a könyvét, amit utána még 20 évvel is olvasni fognak. Ilyen szerző jelen esetünk tárgya is, Ken Follett aki leginkább a thiller és kémregények között aratott kiemelkedő sikereket (Tű a szénakazalban, Kulcs a Manderley-házhoz, Alattunk az óceán), ám 1989-ben mégis egy teljesen más stílusban íródott regénye hozta meg számára a világsikert, mégpedig a Katedrális, amely egy álmos 12. századi angliai városban játszódik, tehát még csak véletlenül sem a különböző modern háborúkban. A kötet egyébként már csaknem 20 éves, 1989-ben jelent meg a Macmillan kiadó gondozásában, Pillars of the Earth címen, ráadásul ugyanebben az évben jutott el hozzánk a magyar kiadás is. A kötetet aztán újranyomták az Idők Végezetéig című folytatás kiadásának alkalmából, a GABO könyvkiadó forgalmazásával.

Az én Victoria kiadós kötetem 798 oldalt számlál, viszont olyan kis betűkkel íródott, hogy a gyengén látóknak, vagy a szemüvegeseknek kész művészet lesz mire elolvassák a tömött sorokban nyomtatott lapokat. Viszont a GABO könyvkiadó kiadásában megjelent mű már 970 oldalt számlál, így ez tekinthető inkább reálisnak – így a Setét Torony VII-et letaszították a trónról, mint a leghosszabb olvasott regényem. A mű egyébként rendkívül olvasmányos, és fel sem tűnik a hossza, igaz már a végén érezni, hogy egy kicsit lehetett volna rövidebb is a könyv. Igen, egy-két helyen túlontúl részletes, vagy pedig az események vesznek olyan kanyart amelyet nyugodtan el is hagyhatott volna az író, de mindezek ellenére nem tűnik fel a hossza, és a történet olyan szinten beszippantja az embert, hogy lehetetlen elszakadni a világtól.

A könyv műfajilag történelmi regényként funkcionál, s noha akadnak benne történelmi pontatlanságok és fiktív események, de ettől függetlenül egy hamisítatlan korrajzot ad az 1130-1170-es évek középkori világának. A vallásosság, az erőszakosság, háborúk, zúgolódó nemesek, hataloméhes grófok, árulások tömkelege várja az olvasókat, valamint egy katedrális felépítésének olyan pontos leírása, amely betekintést enged az építészet alapvető mivoltába. A különböző pillérek, árkádok, boltívek elkészítése, kőtömbök kifaragása mind-mind hozzájárul a könyv korhűségének, de ez még nem minden. Nekem néhol olyan benyomást keltett a könyv, mint a stratégiai játékok, ugyanis részletesen leírják hogyan gazdálkodik az egyház, miket vetnek, hogyan szedik be az adókat, milyen reformokat vezetnek be, egyszóval akad egy kicsi stratégiai fenn hangja az egésznek ami miatt a régi korok RTS-eiben jártas gamerek örülhetnek a párhuzamnak. Persze a korhűséghez hozzátartozik, a naturalizmus aminek köszönhetően a belek fröcsögnek, a fejeket levágják, egy nő megerőszakolása mindennapos, valamint néhol olyan szexuális tartalmakkal várják az olvasókat amely egy kisebb költségvetésű pornófilmmel vetekszik. Ezeket a részeket most inkább nem részletezném, de valóban akad benne tetemes mennyiségű szexuális tartalom.

A történet nagyjából 40-50 év eseményeit öleli fel, és egy egész generációváltásnak lehetünk a szemtanúi. A kötet ugyanis 1123-ban kezdődik, onnantól kezdve kisebb-nagyobb megszakításokkal 1174-ig követhetjük nyomon az eseményeket, ráadásul több karakter szemszögéből. A karakterek között az egész társadalom széles palettáját megtalálhatjuk, a perjeltől kezdve az építőmesterig, a boszorkánynak titulált asszonyig, de a grófok, hatalomra éhes püspököktől át az ugyancsak hataloméhes pokolfélő lovagokig keresztül mindenféle nép megtalálható a történetbe, amely megannyi izgalommal és szövevénnyel szolgál. A történet egy akasztással kezdődik, majd pedig Tamás építőmester szenvedéseit élhetjük át, miként munkát keres egy építkezésen, hogy elláthassa a családját élelemmel. Minden vágya egy katedrális felépítése, de a szerencse nem köszönt rá, egészen addig míg meg nem ismerkedik egy kis erdei kolostor perjelével, Fülöppel, akinek pedig minden vágya hogy a kingsbridge-i kolostort újra felvirágoztassa. A történet főleg a katedrális felépítése körül forog, amit különböző erők akarnak romba dönteni. Például a megalázott Waleran püspök, aki egészen a canterbury-i érsekségig akar feltörni, vagy William Hamleigh aki pedig a szomszédos grófság, Shiring bitorlója lesz. A történet egyébként mint már írtam szövevényes, minden karakter valamilyen interakcióba lép majd a másikkal, míg a végén mindenre fény derül. Egyébként akad egy kis mese utánérzés főleg a vége felé, mert bár a karakterek rengeteget szenvednek a könyv során, mégis valahogy mindig kijutnak a pácból. Ez egyfajta hátsó értelmet is ad a könyvnek, mivel a vallásosság, alázatosság, és a hit Istenben mindig le fogja győzni majd a zsarnokságot, pénzéhséget és erőszakot. Ami még elmondható a történetről, hogy általában elég nagy időközöket ugrál, átlagosan 2-3 hónap telik el egy-egy alfejezet között, míg egy-egy nagy rész között pedig akár 15 év is eltelhet.

Viszont ami miatt olvasatja magát a könyv, az nem az izgalmas történet, hanem a mesterien felvázolt karakterek. Noha a karakterek nagyrészt két részre oszthatók, feketékre és fehérekre ez mit sem von le az értékükből, hogy remekül kidolgozottak, és képesek vagyunk együtt érezni még a leggonoszabb karakterrel is akár. A történet leginkább 5 karakterre fókuszál, ezek közül is legtöbbször János, Fülöp, Aliena és William szemszögéből élhetjük át az eseményeket, és az ő lelki világuk, életük pereg le a szemünk előtt. Ráadásul a karakterek között mindegyiknek akad valamilyen saját hibája, például Fülöp túlságos alázatossága, William pokolfélelme, valamint szexuális gondjai, Aliena szégyenérzete megerőszakolása miatt, de a többi karakternek is akadnak valamilyen kisebb-nagyobb jellembeli hibái. Számomra egy kicsikét még William karaktere is szimpatikus volt, hiába az abszolút gonosz szerepét játszotta a történetbe. Érdekes továbbá hogy egy egész generáció telik el a könyv menetideje alatt, így János gyermekkorától egészen az öregkoráig elkísérhetjük az életútjukat. Noha, nagyrészt a 30 éves és 50 éves János gondolkodása megegyezik, tehát többnyire nem szolgál számunkra újdonsággal Follett, de azért mégis tudott szerethető karaktereket alkotni.

De nézzük milyen egyéb stílusjegyei akadnak a könyvnek. Kezdjük például a kicsit lassan hömpölygő felvezetést. A kötet első 100-150 oldala nem okoz túl sok izgalmat és bonyodalmat, lassan felépítik az alapvető helyzetet, és a világot, de igazából csak ezek után mélyül el a történet és szippantja be az embert. Valamint a cselekmények hirtelen elvágása némelyeknek kicsit zavaró lehet. Például egy rendkívül fontos eseményt, például perjel választást nem írnak le, hanem már csak a következményeivel értesülünk, vagy egy fontosabb csatának is csak az utóhangját tudhatjuk meg, vagy egy grófkinevezést is csak megemlítenek. Kiemelendő még a romantikus részek amelyek néhol igazán élvezetesek, és noha gyakran megszakítják ezeket a szenvedélytől átfűtött pornóelemek – vagy színtiszta pornó, érzelmek nélkül – azok is csak hozzátesznek a középkori naturalizmushoz. Igazából a könyv végig ugyanolyan színvonalon támolyog, csak az eleje és a vége csúszik ki kicsit a sorból. A végén a kicsit meseszerű feltevések és túlságosan mézes-mázos felhang már adnak egy olyan érzést az olvasás közben, hogy ezeket egy epilógusban is nyugodtan leírhatták volna, mintsem 100 oldalt rápazarolni még.

A könyvben nagy hangsúlyt fektettek a különböző leíró részekre, így aki már látott középkori filmeket – vagy esetleg fantasyt – azok könnyen maguk elé képzelhetik egy mocskod középkori város levegőjét, elrendezését, és erre még rá is tesznek egy lapáttal amikor a szereplőink a macska ürülékben taposva jutnak el a városházára, vagy amikor egy-egy vásár cselekményét tökéletesen visszaadják. Fontos még a katedrális építésének leírása, így azon női olvasók számára – és férfi olvasók számára is természetesen – akik ódzkodnak az építészettől, vagy éppen egyáltalán nem köti le őket a téma azok számára rengeteg lap lesz unalmas, és nyilván az összértékelésben is csorbát fog ejteni. Noha, legtöbbször én se nagyon tudtam elképzelni a dolgokat, művészettörténelemből rám ragadt csekély építészeti tudásom viszont nagyjából elég volt ahhoz, hogy az alapokat megértsem egy katedrális építése közben, ráadásul sokszor elég szájbarágósan olvassuk el a leírásokat.

Mindent összevetve szerintem nagyon jó könyv A Katedrális, és egy olyan műt köszönhetünk, Ken Folletnek, amit minden valamire való könyvmolynak ismernie kell, mert manapság igen kevés történelmi regényt találunk a boltok polcain amelyek ilyen mesteri módon vegyítik a történelmet a fikciókkal, sárkányok és egyéb más mesebeli lények bevonása nélkül. Ugyanúgy megtalálható benne a romantika, mint korunk romantikus regényeiben, a szex is a felnőtt olvasók részére, valamint az intrika, vallásosság, politikai ármánykodások felteszik a pontot az í-re. Aki teheti, olvassa el, és végül kiderül hogy megbánja-e vagy sem, de mindenképpen gazdagabb lesz egy kortárs klasszikussal.

 

9/10

A bejegyzés trackback címe:

http://irasalgor.blog.hu/api/trackback/id/tr354367973

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Arnold H. Humphry Coombs 2012.04.07. 13:55:06

Nagyon érdekesnek tűnik és igen sokan ajánlották, hogy olvassam el. De a XII. század nem igazán tartozik a kedvenc történelmi korszakaim közé, ezért nem tudtam rávenni magam, hogy kézbe vegyem. De most meggyőztél :D

irasalgor · http://irasalgor.blog.hu/ 2012.04.07. 14:39:51

@Arnold H. Humphry Coombs: Ennek nagyon örülök :D. Egyébként nem olyan történelmi regény, ami az adott korszakot hitelesen, és történelmi pontossággal mutatja be, bár akadnak benne valós történelmi szereplők és események (például Maud és Stephen király háborúja), de alapvetően ez egy szórakoztató könyv :D

Arnold H. Humphry Coombs 2012.04.07. 15:12:05

@irasalgor: Hasonló körülmények közt, csekély 100-150 év eltéréssel játszódik a Cambridge-i vérvád című könyv is. Annak elolvasása okozott enyhébb csalódást, és ez is közrejátszott amiért nem kezdtem neki a Katedrálisnak :) Már csak azon kell elgondolkodnom, hogy azt a 970 oldalt mikor lesz időm elolvasni. Pláne, hogy kb egy hete kezdtem neki a Tetovált lánynak, ami szintén nem egy rövid dolog.

irasalgor · http://irasalgor.blog.hu/ 2012.04.07. 16:20:56

@Arnold H. Humphry Coombs: A tetovált lányra én is kíváncsi vagyok, majd valamikor arra kerítek időt én is :D. A Cambridge-i vádnak most néztem utána, még nem is hallottam róla, bár ahogy elnéztem, másnak is beletört a bicskája.