Spartacus - Az Aréna Istenei

Megosztás

2011.04.09. 16:59

 Spartacus – Az Aréna Istenei

 

 A tavalyi év egyik legnagyobb meglepetése volt talán a fiatal Starz csatorna új, 13 részes sorozata a Spartacus – Vér és Homok. A tesztoszteronban gazdag férfi nézők egyből megszerették a sorozatot, és talán a Starz nagy meglepetésére hatalmas siker lett. Pedig, nem egy tipikus sorozatról volt szó, rengeteg vérrel, szexszel és káromkodással tarkították az egyedi képi megvilágítást. Nincs mese, mertek kockáztatni és sikerült az aranytojást adó tyúkot megkaparintani. Viszont minden jóban van valami rossz, ugyanis sajnos a sorozat ikonikus figurája, Andy Whitfield limfómával küzd, ami miatt nem tudták elkezdeni a sorozat második évadának forgatását. A készítők viszont nem hagyták cserben a Spartacust alakító színészt, és eltolták a forgatás elkezdését, a Starz csatorna pedig berendelt egy előzmény évadot, amely a Batiatus ház felemelkedését szolgáltatott bemutatni. Noha az ötlet már korábban tervező asztalon volt, hiszen a sorozat kiötlője, Steven S. DeKnight, már korábban elhintette, hogy egy flashback epizódot szeretne a Batiatus ház korábbi életéről. Viszont, míg Whitfield a rák ellen küzdött az arénában, addig a csapat hozzákezdett egy prequel (előzmény) minisorozatnak. Az egész stáb szinte visszatért a forgatáshoz, a korábban megismert szereplők ismét elvállalták a szerepeiket, sőt egy-két úgy szereplővel is kiegészült a gárda.  

Mivel a Starz egy kábelcsatorna, így nem is tudott kimagasló eredményeket produkálni nézettség szempontjából, de azért így is impozáns számokat mutatott. Míg az első epizódot mindössze 660 ezren látták, addig a 12. epizódót, már 1,3 millió ember izgulta végig, s átlagban is olyan 1 millió ember kísérte végig Spartacus kalandjait az arénában. Magyarországon az HBO sugározza a szériát, igaz itt mérsékeltebb siker lett, bár Magyarországon sajnos minden mérsékeltebb a vámpírtörténeteken kívül mint Amerikában. Az előzmény sorozat 2011. január 21-én indult útjára, és február 26-án ért véget, míg a magyar premierre március 22-ig kell várni. 

Mint írtam, Spartacuson kívül mindenki visszatér a sorozatba, viszont nem mindenki olyan külsővel mint az alapszériában. Újra láthatjuk hosszú hajjal Crixust (Manu Benett), míg Quintius Batiatusnak (John Hannah) még fekete haja van, a kora őszi hajkorona helyett. Talán egyedül Lucretia (Lucy Lawless) nem változott, csak belsőleg. Visszatér még Oenomaus (Peter Mensah), valamint Naevia (Lesley-Ann Brandt), továbbá az első évadból megismert kiskígyó, Ashur (Nick E Tarabay) kecskeszakállal, kopaszon, valamint Barca (Antonio Te Maioha) is. Egyszóval mindenki, akit megismertük feltűnik, viszont az évadnak új főszereplője akad, méghozzá egy ugyancsak impozáns gladiátor, Gannicus (Dustin Clare) személyében. A múltból ráadásul még találkozhatunk Quintus apjával is, valamint Lucretia volt legjobb barátnőjével.

A minisorozat nagyjából 5-10 évvel játszódik a Vér és Homok eseményei előtt. A történet pedig leginkább a Batiatus-ház felemelkedéséről szól, ugyanis azokban az időkben még Quintus apja vezeti a ludust, Quintust elnyomják, valamint az új aréna (ahol a Vér És Homok eseményei játszódnak) még építései szakaszban van. Quintus leghőbb vágya hogy felemelkedjen, ugyanolyan ambiciózus mint az alapszériában, ám most későbbi ellenlábasa Solonius itt még jó barátja, segítője. A ház nagy ellensége, Tulius és kifutófiúja, Vettius akik közel állnak a szenátushoz, így a fesztiválok során az ő gladiátoraik küzdhetnek meg a primusharcokon. A Batiatus ház bajnoka itt még a fiatal Gannicus egy fiatal titán, Oenomaus itt még a Theoklész elleni sebeit nyalogatja felesével, valamint Crixus egy ócska rabszolga. A történet itt veszi fel az alapfonalat és minden korábbi kérdésre választ ad, minden kiderül, ki miért lesz olyan amilyen, valamint hogyan számolnak le a rivális ludussal. A főszál most ugyan nincs olyan feszes és kidolgozott, mint az alapsorozat esetében, lévén rövidebb az idő is, de mindent tartalmaz, amit kell. Rengeteg vért, szexet, káromkodást, cselszövést és egy kis szerelmi vonalat is. Érdekes lesz látni hogyan jutunk el oda, ahova aztán megérkezik Spartacus, és ki milyen életet élt azelőtt. Noha az izgalomfaktor talán annyiból is kevesebb, hogy mivel előzményről lévén szó, tudjuk kik nem fognak meghalni, és hogy azok, akik itt szerepet kapnak bizonyára vagy meghalnak vagy valahogy eltűnnek. Tehát nem fogjuk az évad folyamán lerágni a körmünket például Crixus halálán, vagy hogy elbukik mert tudjuk hogy nem fog.

A Vér és Homok nagy erénye volt számomra a kidolgozott karakterek, hogy átérezhettük őket, és akár még Batiatussal is szimpatizálhattunk, pedig végülis ő rossz fiú volt. Viszont jelen esetünk tárgyában a karakterekre kevés idő jut, és a sorozat főszereplőjének számító Gannicusról szinte semmit sem tudunk meg. Se a múltjáról, se a jelen gondolatairól és szinte végig csak a gladiátor marad, aki képes bekötött szemmel megküzdeni ellenfelével. Nem mélyítik el a karakterét, csak néhány klisés szerelmi mondatot adnak a szájába. A többi szereplőről is elmondható ez, ha nem ismernénk Barca-t vagy akár Doctore-t, akkor szinte semmit sem tudnánk meg a lelki világukból a 6 rész alatt, sőt Crixus felemelkedése is szépen meghúzódik a háttérben, egyszer nem kap főbb szerepet, vagy hogy miként érez a ludusba kerülése során. Ez ugyan betudható, hogy mindössze 6 részes, de azért megpróbálhatták volna a legtöbbet kihozni. Persze, vannak akik jellemfejlődésen mennek keresztül, például Lucretia szerelme a férje iránt itt megkérdőjelezhetetlen, és itt még nincs olyan álnok, számító mint később. Szemtanúi lehetünk ahogy a kissé naiv, nem túl előkelő családból származó asszony hogy lesz azzá, aki. Quintus például nem tud kibújni a bőréből, itt is ugyanolyan ambiciózus mint volt, minél magasabbra akar törni, mindenkit eltüntetve az útjából, aki ott van.

A 3 sarkalatos pont viszont visszatér. Talán még több szexet láthatunk, mint az előző szezon 13 része alatt összesen, igazi orgiák, mellek, maszturbálások, és még sorolhatnánk a 18+-as karikát megkívánó testi örömöket. Talán néha túlzásba is viszik, főleg a sorozat elején, de aztán mégis egy egészséges dózisban kapjuk meg őket. Káromkodások is változatosabbak, néhány igen vicce, pl. „Úgy köpi a szavakat mint szart a seggből”, vagy a „az istenek végre kihúzták a faszukat a kikúrt seggemből”, egyszóval vulgáris szóhasználatból nem lesz hiány, ezt is kicsit eltúlozzák az első két részben. Viszont a vulgáris szóhasználattól eltekintve rendkívül korhűek a szövegeket, igazán öröm hallgatni az olyan régi fajta megoldásokat, amit a mai angol nyelvben nem is nagyon használnak. A vér mennyisége ismét csak sok, sőt olyan hirtelen bevágott véres jeleneteket is kapunk amitől a gyengébb gyomrúak ismét csak lavórral ülhetnek majd a TV elé. Például a 3 új levágása egyből, vagy a karok, állkapcsok szabdalása mindennapos, és a vér fröccsenése is, de amit még mindig hiányolok: a zúzódások. Igen, nincsenek zúzódások akármennyire is kemény csatákban vesznek részt, de ez már az előző szériával is így volt.

 Látványos effektekben sem lesz hiányunk az biztos. Ugyan a képi megvalósítás ugyanaz mint volt, de több a lassított felvétel, és a már-már Mátrixba hajló lassítós, akciójeleneteket csak itt nem pisztollyal hanem lándzsával. Viszont kevesebb csatajelenetet kapunk. Igaz, minden részben van egy kis csihi-puhi karddal és miegymással, de lévén itt az aréna még nincs meg, kisebb a tér, valamint leginkább a politikára és a felemelkedésre mentek rá a készítők mintsem a csatákra. Persze, Batiatus itt még nem számít nagy névnek, így ennek is betudható. Amit viszont kapunk néhol izgalmas, néhol a meg szokott kard-kard elleni pajzs védelmes összecsapás, viszont az évadzáróba kapunk egy igazi tömegharcot 10 percben, vérrel, és izgalmas mozdulatokkal karöltve. Hát igen, a gladiátorok élete epikus volt igazából. Amit viszont még remekül megoldották a ravatalon fekvő halott ábrázolását, nem az a szép, kisimított hajú úriember fekszik a ravatalon mint a mai filmekben, hanem a valóban már torzuló, oszladozó hulla. 

A 6 rész hozza a színvonalat, ám egyik legjobb résznek az évadzáró „The Bitter End”. Jó résznek tekinthető még, a „Missio” is, ahol nem várt fordulatokat kapunk, de a „Beneath The Mask” is izgalmas. Igazán gyenge részt nem találni köztük, sikerült a színvonalat végig megtartani. Bár 6 részt nem is lehetne igazán elrontani. 

Ami viszont nagyságrendekkel jobb az előző szezonnál, az Joseph Loduca mesteri zenéje. A fent említett csatákat és drámai jeleneteket az epikus zenei aláfestés dobja fel igazából. Kórusmunka, vonósak, sőt még akusztikus gitárral megtámogatott részek is felcsendülnek, vagy arab zene, vokális hajlongás és kissé sámán zenét idéző hangulat. A legjobb zene például a 2. rész végén csendül fel, itt akusztikus gitárt kapunk, de az évadzáró remekbeszabott kórusműve is igazán feldobja a hangulatot, alig várom, hogy kijöjjön az OST lemez. Remekül eltalálták a zenei aláfestéseket, hogy mi magunk is felpörögjünk egy-egy adott részen. Kíváncsi vagyok mi übereli majd ebben az évben.

Nos, az elvárt színvonalat hozta a prequel mini-sorozat, viszont a karakterek kidolgozását eléggé elnagyolták, amit nagyon sajnálok, mert aki talán ezzel kezdi a történetet, annak leginkább az alapszériára kell várni, hogy megtudjon többet a szereplőkről. Ugyan nem lett jobb, mint a Vér és Homok viszont a ma futó sorozatok nagy részét mindenképp megelőzi. Igaz, a pénz és a megvalósítás teljesen más, nyílván nagyobb hangsúlyt fektettek a 6 részre, mint mondjuk egy 22 részes sorozat esetében. Fájó lesz kivárni azt az 1 évet amíg a 2. évad kijön, de a türelem rózsát terem, és talán egy még kiforrottabb sorozatot.

 

8.3/10

 

A bejegyzés trackback címe:

https://irasalgor.blog.hu/api/trackback/id/tr62812385

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása