Gyilkos Elmék (5. Évad)

Megosztás

2011.01.23. 14:27

 

 Gyilkos Elmék

(5. Évad)

 

A krimisorozatok manapság kisebb monopóliumot alakítottak ki a TV-sorozatok körében. Nem csak a magyarországi, hanem a külföldi televíziós csatornákon is tonnaszámra nézhetünk különböző sorozatokat, kisebb-nagyobb nézettséggel megáldva őket. Általában 4-5 évadon keresztül újabbnál újabb eseteket mutatnak számunkra, és általában mindegyik tartalmaz olyan csavarokat, hogy ne legyen kiszámítható a gyilkos – már a legelején. És a nézőket folyamatosan lekötik ezen sorozatok, képesek nap, mint nap esténként a TV előtt végigizgulni a következő eseteket, még akkor is, ha vajnyi újdonság sincs az évadok között, valamint a sorozat főszereplői olyanok, mint a lerajzolt figura, a karakterüket általában sosem dolgozzák ki kellőképpen, kissé statikusak, egysíkúak. Ilyen hibák például, a CSI-ban fellelhetők, például két szereplő: „Mizújs?”, „Megvannak a gyilkosság DNS-vizsgálatának eredményei”. Nos, ennél talán a semmi is jobb, mert így a szereplők háttéranyagáról szinte semmit sem tudunk, csak előre, mint a birkák oldják meg az ügyeiket és elhanyagolják a saját életüket. Sajnos. Igaz, én karaktermániás vagyok, nekem mindig kell egy jól kidolgozott hús-vér karakter és neki szánt pillanatok, hogy úgy érezzem, na, ez egy jó sorozat. Egyébként CSI-ról még fogtok itt olvasni, egyszer. Bizonyára e sorok olvasása közben legfőképpen a CSI-franchise jut az emberek eszébe, kisebbfajta történelmi tényezővé nőtte ki magát az évek során. De másodszerűen a Gyilkos Elmék, Gyilkos Számok, Döglött Akták, Dr. Csont, Mentalista és még megannyi krimi sorozatot tárolunk az agyunkba, amihez valamilyen személyt vagy karaktert tudunk kötni. Egyszóval a mai televíziós szokásaink meghatározó részévé nőtte ki magát a krimisorozatok megtekintése, és jelen esetünk tárgya is egy személyes kedvenc, a Gyilkos Elmék, amely kissé egyedi módon mutatja a bűnüldözés metódusát.

A Gyilkos elméket egyébként a krimisorozatok fellegvára, a CBS Broadcasting indította útjára, még 2005-ben. E televízió társaság felelős a már fent említett CSI, Döglött Akták, NCIS valamint a Gyilkos számok, de még a Szellemekkel suttogó vetítési jogáért is, és csaknem 50%-os részesedése van a CW Networknél, amely mint tudjuk a Vámpírnaplókért és az Odaátért is felelős többek között. Tehát, egy igazi bevételbányán ül a CBS nagyfokú ura, Nancy Tellem. A szériát egyébként a The Mark Gordon Company társaság készítette el a kezdetekben, míg az alapötletért, a Harmadik Műszak vezető írója, Edward Allen Bernero felel. Sajnos magáról a sorozat elkészítési metódusairól, valamint szaftos háttérinformációkkal nem tudok szolgálni, elég gyenge a forrásanyag felhozatala, de azt azért elmondanám, hogy a széria pár év alatt hatalmas népszerűséget szerzett magának, hála a szerethető, élettel-teli karaktereknek, valamint az izgalmas és érdekes ügyeknek, az egyéni nyomozási módszerekkel, és a karakterorientált évadzárónak köszönhetően.

Sokan persze nem szeretik, de mindenki számára nem lehet kielégítő eredményt felmutatni, számomra bejött a sorozat, és már az előző 4 évadot meg is tekintettem, azért az 5. évaddal kezdem a beszámolómat. Aki esetleg nem ismerné a sorozatot, annak bemutatnám röviden a széria történetét. A sorozat az FBI Viselkedéselemző részlegének mindennapjait mutatja be, akiket rövidebb néven profilozóknak neveznek. A csapat, a tettes viselkedését, és gyilkolási körülményeit megvizsgálva próbálják kitalálni, hogy mi késztetheti az elkövetőket arra, hogy gyilkoljanak, vagy hogy embereket raboljanak el, csonkítsanak meg, vagy még sorolhatnánk a bűntetteket. A profil kialakítása során, kikeresik az internetes adatbázisból a megfelelő személyt, akire ráillik a profil, persze a körülmények ismeretével, és utána megpróbálják elkapni a tettest. Nagyjából ezen sémára épül a sorozat, ahol néhány akciósabb, vagy extrémebb rész is akad, általában az évadzáróknál, amelyek több részből állnak.

A sorozatot eredetileg, 2005. szeptember 22-étől sugározzák a CBS csatornán, és az első részre hozzávetőlegesen 20 millió ember volt kíváncsi (19,57), és utána is átlagban 12-13 millió ember volt kíváncsi a profilozók munkájára. A sorozat átlag nézettségi csúcspontját a 4. évadra érte el, 14.89 millió ember volt kíváncsi átlagosan az évad epizódjaira. Magyarországon 2006. márciusában kezdte el sugározni az AXN Hungary, míg az RTL klub 2006. augusztus 23-án kezdte el sugározni. Jelenleg az 5. évadot vetítették le, míg Amerikában a 6. évad kezdődött el. Itthon is elég nagy népszerűségnek örvend a sorozat, misem bizonyítja jobban, hogy az AXN, RTL és a Cool TV-csatornák is napi rendszerességgel sugározzák az ismétléseket.  

A csapat szereplő a 3. évad óta változatlanok, a főnök Aaron Hutchner (Thomas Gibson) aki remekül végzi el a feladatát, mind színészileg, mind emberileg. A tipikus szőrösszívű, de nagylelkű vezér. A csapat öregje, a tapasztalt róka, a nyugdíjból visszatért David Rossi (Joe Mantegna).. A csapat többi tagja között szerepel még a kissé délibb vérmérsékletű Derek Morgan (Shemar Moore), valamint a bájos és határozott Emily Prentis (Paget Brewster).. A team média-összekötője Jennifer „JJ” Joreau (AJ Cook), és a hacker zsenije, Penelopé Garcia (Kirsten Vangsness), valamint a krimi sorozatokban általában jelenlévő zseni, Dr. Reid (Matthew Gray Gubler). Mindegyik szereplőnek szerethető jelleme van, és néha még egymással is rendes, baráti viszonyt alakítanak ki, érzelmesebb pillanatokkal. Ez egyfajta kuriózum a klasszikus értelemben vett krimi sorozatokkal szemben. Persze, visszatérő szereplőkkel is találkozhatunk, például a csapatért felelős Strauss ügynök (Jayne Atkinson), valamint Reid anyja, Dr. Diana Reid (Jane Lynch).

A 4. évad cliffhangerével indul az 5. felvonás, és egyben a 3 részes epizódcsoport utolsó része. A történet most sem fog kikacsingatni nagyon, mindig egy-egy bűntényt derítenek fel, és most ha úgy nézzük még egy minimális főszálat sem kapunk, ami visszatérő fontosabb elemek, meg kissé elnagyoltak, kevésbé kidolgozottak. Most inkább a killer-of-the-week kerül hangsúlyba, úgynevezett karakterorientált epizódok csak 1-2 kap helyet. Hogy mire is gondolok itt? Például Reid múltjában lévő gyilkosságok, vagy Derek bűntudata, illetve Penelopé lelövésére irányított speciális epizódok. Még az évadzáróban is csak egy sima ügyet kapunk, ami szerintem kevés. Mert, bár egy első évadnak megfelelne, hogy bemutassák az alapot, de itt szerintem már kissé önismétlő, repetitív a folyamatos ügyek felgöngyölítése. Maguk az esetek sem olyan izgalmasak, mint ismét csak az előzőekből kiemelve. Személy szerint a 4. évad 22. epizódja volt számomra a legjobb, amikor is az elkövetőt sajnáltam. Persze akadnak érdekesebb, izgalmasak epizódok, de néha szó szerint majdnem elbóbiskoltam rajta.

A részek felépítési sémája is ugyanaz, így nem lesz meglepődés. Legelőször a gyilkosságot mutatják be, vagy a tettest, majd egy idézet, egy-két személyesebb gondolat egymás között, majd meg tudják hova kell menniük, ott a bemutatkozás (már kívülről tudtam mikor jön: „Prentiss, JJ és Morgan ügynökök”). Majd a profil kiderítése és végül a tettes keresése, közben pedig egy-két újabb gyilkosság bemutatása, végül a gyilkos elkapása és egy újabb idézet. Szinte mindig ugyanígy épül fel a rész, szóval, aki a sémától való eltérést várja, az csalódni fog. Ami miatt egy idő után kiszámíthatóvá, és kevésbé élénkké válik a néző számára az évad. Egyszóval kifárad, és ha elkezdődik, mindenki tudja, mire számíthat. Mint ahogy írtam a House 6. évad esetében is.

Ám ezeket a sémákat és behatárolt keretet legegyszerűbben úgy lehet betartani, ha érdekes tartalommal töltik meg, ami miatt elnéz az ember egy-két megszokott elemet. De, sajnos az évad folyamán több rész nem üti meg a mércét (legalábbis az enyémet), több a filleres epizód. Például az évadnyitó is kissé érdektelen, szürke ahelyett még akkor is ha kicsit előtérbe hozzák a 4. évadzáróját. Valamint ezután szerintem túl nagy a szakadék a Kaszás újabb feltűnéséig, csaknem 8 epizód. Ugyan néha, előkerül a főszálnak szánt motívum, de ez szinte mindig eltűnik a süllyesztőben, ugyanis a 40 percből mindössze 3-4 percet szánnak rá.

A karakterek is hozzák a megfelelő színvonalat, sőt néha még alatta is pöffeszkednek. Hotch van most leginkább előtérben, az évadban, és a számára adott szerepkört remekül alakítja, főleg a 9. epizódban. A többiek magánéletével is néha foglalkoznak, vagy a párjukat is bemutatják 1-2 perc erejéig, hogy még a szereplőkkel vannak. Ezek kihagyott ziccerek, mert éppen ezek miatt voltak szerethetőek a karakterek és egyedi a széria. De, ha inkább a bűnüldözésre helyezik a hangsúlyt, még kevesebb időt adva a személyes pillanatoknak így elveszti a varázsát a sorozat. Karakterfejlődésről így, nem is tudok beszélni. 

De nézzük miféle tetteseket és részeket kapunk a szezon alatt. Először is a tettesek közül emlékezetes a „Haunted” című epizódban lévő pszchiológiailag sérült ember, vagy az „Outfoxed”, ahol egy másolóval van dolgunk, illetve a „The Uncanny Valley” ahol élő Barbi babákká változtatják az áldozatokat. Egy crossover epizód is helyet kap, a 18. „The Fight” című epizód, amely a Gyilkos Elmék spin-off sorozatának, a Suspect Behavior-nak a bevezető epizódjának tekinthető. Ilyen megoldást annak idején már a CSI – Miami valamint New York-i helyszínelők első részét is így vezették fel, sőt egy tettest mind a három helyszínelőkben láthattunk. Igaz, az évad vége felé találhatunk igazán jó epizódokat, ami a régi dicsfényére emlékeztet, például a „Rite Of Passage” vagy a „Exit Wounds”. De a legjobb résznek, a 9. epizódot tekinthetjük, amelyet teljes egészében a Hotch-Kaszás ellentét teszi ki, a „100”. Rendkívül izgalmas, akciódús és mély mondanivalóval szolgáló epizód. Az évad egyértelműen legjobb epizódja, bár igaz is, Edward Allen Bernero írta a szkriptjét. Sajnos több részt nem tudok most felhozni, amelyek igazán ütősek lett volna, hozzák az elvárható színvonalat, de semmi többet.

Zeneileg is hozza a színvonalat, de nem sok emlékezetes momentumot találhatunk a Mark Fancini és Stefan Fancini munkáiban. A szokott elemeket, vonósok, technos, néhol rockosabb tételek, vagy zongorás betétetekkel tarkított talpalávalót, néhol egész jó, de egyébként kissé szürke a felhozatal, igaz itt nem is a mesteri nagyzenekari dalok dominálnak. Egy-két licenszelt zene is szerepel, de egyik dal sem volt ismerős.

Nagy csalódást okozott az 5. felvonás, szemben a 4. évad elég magas színvonalával. Kissé megfáradt, szürke, egy sémára épülő epizódokat kapunk, amit a néhány tényleg kiemelkedő rész nem feledtet el. Remélem a 6. évad már visszatér a régi kerékvágásba, vagy alakul valamit, mert ez így, számomra nagy csalódást okozott. Azért, az egyszeri nézők számára biztos bejön, de a rajongóknak (mint én is) ez kevés. Kár érte. De, majd következőre.

 

6.7/10

 

A bejegyzés trackback címe:

https://irasalgor.blog.hu/api/trackback/id/tr812607228

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása