Mint írtam korábban is, nem csak kritikákat szeretnék írni a blogomba, hanem személyes agymenésekkel is színesíteném a blogomat, ami hát, elég csúfosan leszerepelt eddig szerintem. De, ezzel később.
Mostanában különös érzés fogott el. Nem, nem szerelmi sztorizgatásokat szeretnék, meg virágzó mezőkről meg lila ködöcskékről, ennél sokkal borultabb a helyzet. Hanem teljesen más, igazából valami változás szerű kezdődött el bennem a nyár eddigi folyamán. Azt szeretném leszögezni, már itt, hogy neveket a blogomon sosem árulok el, aki ismer az nagyjából kitalálhatja éppen kire gondolok, aki meg nem, az hát ne is a blogon keresztül ismerje meg az ismerőseimet és engem. Én itt a saját gondolatatimat, saját változásaimat írom le, ami viszont néha fura lehet annak aki olvassa. Hát, ilyen paradoxon ez, de ez a jó a blogban, hogy míg mással szemtől-szembe biztos hogy nem fognál hozzá a lelki világodat ecsetelni, mert hogy az a kutyát se érdekli, de itt olvasva mégis beszél róla az ember. Na, persze sokan írnak naplót, de én ahhoz lusta vagyok hogy amikor kedvem van körmöljek egy íróasztal fölött, mint egy költő aki a requiemét írja meg. Akkor már inkább ide, a kritikák közepette beszúrok egy-egy személyes posztot, hogyha épp foglalkoztat valami, vagy jobb ha kiírom magamból.
Na tehát. Felvetődött bennem egy érdekes kérdés így az egész nyár alatt, ami befolyással van a személyes fejlődésemre is. A kérdés pedig: "Miért akarsz foggal körömmel ott állást foglalni, ahol 2 éve csak ki akarnak okádni magukból?" Fura kérdés lehet ez azoknak akik nem ismernek, de azoknak is akik ismernek, meg úgy mindenki másnak hogy hogy vetődhet fel az okádás metaforikusan és nem a szilárd+liquid anyag a buli közbeni formában a foggal meg a körömmel. Hát, most elmondom.
Két éve én tényleg valahogy keresem a helyem, csakúgy mint a kollégiumi nevelőtanárom is megállapította anyáméknak (de ennyi idő alatt csak ennyire jött rá), és valahogy az önkeresés szakasza még mindig nem fejeződött be. Lődörgök, próbálom megtalálni a helyem, de mégis úgyérzem egy kívülálló, egy, a vidámpark kapujában szemlélődő és ábrándozó tekintettel meredő gyermek (nem lelki értelemben) vagyok, aki nézi vajon mi lehet bent a vidámparkban. Valahogy én is így vagyok. Ott vagyok, igazából kint azon a kapun és úgy sehol se, csak próbálnám átlépni a nyitott ajtót, de valahogy sohasem sikerült eddig. És még mindig erre vágyódok hogy átjussak a kapun, és belevethessem magam a vidámpark azon forgatagában ahol minden érzés, szín és dolog újdonságnak hathat. Mint egyfajta biztonság, amikor úgyérzem tartozom valahová, és hogy van keresnivalója annak ahol vagyok nem pedig csak egy biztosítási ügynök aki néha bemegy, de mindenki méregeti s azt várják mikor megy már el, vagy pedig egy részvényes akitől a pénzt remélik, és a haszon reményében csillogó szemmel nézik a pontot ahol önmaguknak szerezhetnek hasznot aztán amikor megkapták akkor csak nyűgként tekintenek rá, és utána már mint az újdonság varázsa, mehet amerre lát. Részese akarok lenni a vidámpark forgatagának, a belső dolgoknak, a műanyagból és az EU-s követelményeknek megfelelő játékokban, a közösségnek és minden másnak, amitől megnyugodhatnék, és szúrós tekintetek, és nyugtalan pillantások és gondolatok nélkül lehetnék.
Ez van két éve. De, biztos hogy ebben a vidámparkban van nekem a helyem? Biztos hogy, ezt akarom ott állni a nyitott kapun, vagy éppenséggel WHO-s szakemberként mennék be vagy más, kormányügynöki munkakörben. Biztos hogy ezt akarom még? Biztos hogy jó lenne még ez, hogy a biztonság és nyugalom itt érne már el? Már nem vagyok biztos benne, s éppen ezért mintha valami miatt mintha messzebb kerülnék ettől a kaputól, de csak lelkiekbe. Mintha, egy erős védelmi mechanizmus kezdene védeni. Kezdek arrogáns lenni, s a legjobb az egészben hogy még élvezem is. És kezdem úgyérezni nem fogok megállni, itt az ideje elrugaszkodni ettől a vidámparktól, s önállóan megállni a helyem. Mert, a vidámpark társulata és szinte mindenki mintha összefogástól vezérelve, vagy csak a munkakörömnek köszönhetően valahogy kitaszítana magából, és már csak a holló hiányzik a vidámpark kapujáról hogy károgja a szemembe: "Soha már!" (Edgar Allen Poe: A holló című verséből idéztem). Lehet tényleg kitaszítanak, tényleg a magam lábára kell állnom, itt az ideje elkezdenem magammal foglalkoznom, a saját utamat pátyolgatni, nem nézve azt hogy bejuthatok-e a kapun és ne is menjek ki onnan többé, hanem teljes mértékben elpártolni onnan, mert bár lehet tudva, vagy tudatlanul is, szinte mindenki a kapun kívül tartást próbálná szajkózni...
Mint láthattátok direkt metaforikusan írtam az egészet, nem pedig ömlesztett lelki szendvicset, aki akarja így is elképzelheti, s direkt nem tértem ki semmire. Lehet így is meglepődnek a szavaimon azok akik olvassák a blogomat, hálás köszönet annak a 2-3 embernek aki eddig minden posztomat végigolvasta, illetve a nem hivatalos "Lektori" állást betöltő barátomnak is aki kíméletlenül kiszúrta az Odaát posztban az "illetve 3x egy fél mondatban" című alkalmazását is.
Mert, mint az elején mondtam, a blogom szerintem csúnyán leszerepelt, a max látogató szám a nyitónapon volt 23 fő, ebből gondolom 1 én voltam. Volt 2 Feed-re feliratkozott tag is, de mára ez a szám 0, szóval ez is epic fail, de ez nem szegte a kedvem. Akik olvassák, vagy idetévednek azoknak csinálom, illetve magamnak. Persze, jobban örülnék ha az olvasottság aránya nagyobb lenne, de nem baj, akik olvassák annak örülök ;). Még utószóban arról értekeznék, hogy a játékoknál és zenéknél nem külön-külön posztban lesz szó, hanem pl zenében egy zenekarról egy posztban lesz szó, kitérve az albumjaik kritikájára is, így nem lesz sok kismillió poszt, ami miatt átláthatatlan lenne az egész. Bár, kétlem hogy ezek a sorok bárkit is itt érdekelné. A Játékoknál pedig majd havi bontás szerint rakom fel egyben a teszteket ;).
Egy videót is belinkelnék a végére, ugyanis tegnap volt szó a musicalelekről és nekem eszembe jutott az egyik kedvenc rock-musicalem, így belinkelem most ide, Zsuzsi (ő egyébként a Lektor ha bárkit is érdekelne, de személyi jogok miatt többet nem árulok el róla ;)) ha esetleg betévednél vagy a hibáimat javítod akkor hallgass bele hátha tetszik ;)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.